Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis)

Meg fogom kérdezni mindenképpen, de elvileg nekem februárban kell mennem csak hozzá.

Legalábbis remélem hogy más sem fogja indokolni hogy menjek.

Látod AtinaH, elfelejtkeztünk rólatok, műtét előtt állókról.

Próbálj meg valahogy kikapcsolni. Nekem az segített, hogy a kórházba való bevonulás előtti napon még dolgoztam. Ez elterelte a gondolataimat. A műtét kitűzése és maga a műtét között nekem is volt 5 hetem "gondolkozni". Jól be is páráztam és teljesen kiborítottam magam.

Utólag azért be kell vallanom, hogy kár volt.

Érdekes módon a kórházban teljesen lenyugodtam, a műtét napján beadott frontin pedig megtette a hatását.

Az őrzőben kb. 5 percre emlékszem, az sem teljesen tiszta. Utána újra kiütöttek valamivel. Este volt, mire ténylegesen magamhoz tértem. Onnan nem volt elviselhetetlen a dolog.

Csak azt tudom mondani, amit nekem is mondtak: nem éri meg stresszelni, nem fognak hagyni műtét után szenvedni.

A nagymamám az első világháború vége felé született, apukámat meg a második világháború kitörésekor szülte meg. Lebombázták a hidat, amelyen ment a busz, amin ő éppen rajta ült. Azt akartam érzékeltetni, mennyi szörnyűség, ha úgy tetszik stressz volt az életében. Egyébként a méhét neki is kivették. Ehhez képest 85 évig élt, 85 évesen még létráról cseresznyét szedett. Szerintem a mi generációnk valahogy már kissé gyengébb.

Szerencsére férjem sokkal jobban keres, mint én (Tescos készletasszisztens vagyok), a fiaim is keresnek és még itthon vannak. Tehát feltételezem összefogással nem kerülünk a híd alá, de hát igen idegesít, mert nem szeretek kiszolgáltatott lenni. A munkáltatóm meg magasról lesz.... 20 éve ott dolgozom, de csak a munkám szeretetének köszönhetik, hogy nem vettem a kabátom eddig. (Lehet majd most!) Kívülről csiri-viri az egész, de amit a dolgozók elszenvednek, na az egy másik történet!

A szülőknél talán az is számít, hogy nem ebben a csodás stresszes világban kell dolgozniuk.

Azért elég gáz, hogy Te is azon aggódsz, hogy a táppénzes állomány miatt hogy fogtok megélni és mit szól a munkáltató. Mandrának meg hogy mondhat olyat a munkaadója, hogy már jól kellene lennie? Szívesen mondanám, hogy próbálná ki azt, amit átélünk és rájönne.

Nehéz dolog ez.

Kata, idézlek egy kicsit, ha nem baj, de szóról szóra ezt érzem:

"El sem tudom képzelni, hogy most, amikor térülök-fordulok és ledőlök, mi lesz velem. Úgy érzem, az is nagyon sokat számít, hogy ki hány évesen éli át ezt a műtétet. Hiába, be kell látni, hogy 50 felett tényleg lassabban mennek a dolgok. A gond csak az, hogy az agyam nem követi a fizikai lassulást."

Ennél pontosabban nem lehet leírni, mit érzek. Ezért mondtam pár hete, pszichológus is kellene ehhez a műtéthez. Azt hiszem a műtéttel kicsit kioperáltak egy kis lelkivilág darabot is. Elnézem anyukámat, aki 82 éves, mosogat, nyáron kertet kapirgál, hogy a fenébe csinálja?!

Akkor nem csak én vagyok lelkileg rottyon :(

Nekem 5 hét után vissza kellett mennem dolgozni és nagyon rossz volt. Már bánom, hogy akkor belementem és nem mondtam inkább fel. És így több mint 2 hónap után is gyenge vagyok. Elfáradok mindentől. A főnököm le is szúrt hogy mostmár jól kéne lennem, meg miért van állandóan rosszkedvem.

Az eredeti szakmám fogászati asszisztens. Most sokkal kevesebbet keresek, de úgy érzem, sose tudok majd vissza menni mert oda nagyon kell az állóképesség, és nekem konkrétan eltűnt. Nincs. Eléggé magam alatt vagyok én is. Nem érzem magam teljes értékűnek, pedig egyedül nevelem a gyereket, muszáj lenne összeszedni magam, de nem megy. S most újra ez a vérezgetés is, meg hogy újra orvos meg fájdalom meg pénz kiadás. Már teljesen feladom itt az egészet

Én sem szeretnék folyamatosan itthon ülni, rám is a pörgés jellemző, vagyis az volt.

Néha az agyam meglódul és hiányzik, hogy legyen valami értelmes feladatom, ezért mondtam a kollégáimnak, hogy küldjenek nyugodtan olyan melót, amit gépen lehet csinálni (projektmenedzser vagyok, és ilyen van bőven), mert szívesen megcsinálom. Valahol lelkiismeret furdalásom is volt és nem akartam rájuk hagyni az én projektjeimet. Szinte mindent megcsináltam, amit csak lehetett itthon. Szerintem összességében 1 hetet, vagyis 40 órát simán dolgoztam. Tehát nem a lustaság vezérel, hanem az, hogy nem érzem magamban a hajtóerőt. Ott végigülöm a 8 órát és utána tudom, hogy még egy óra, amíg végig kell koncentrálnom a hegyi úton, sötétben és legtöbbször térdig érő ködben. Mire hazaértem a műtét előtti időszakban, néha olyan fáradt voltam, hogy 8-kor már elaludtam. El sem tudom képzelni, hogy most, amikor térülök-fordulok és ledőlök, mi lesz velem. Úgy érzem, az is nagyon sokat számít, hogy ki hány évesen éli át ezt a műtétet. Hiába, be kell látni, hogy 50 felett tényleg lassabban mennek a dolgok. A gond csak az, hogy az agyam nem követi a fizikai lassulást.

Ezt a részét én is élvezem, hogy nem vérzek. De a rossz emlékek működnek... Ha wc-re megyek egyből a fehérneműmet stírölöm, milyen...

Na én is egy nagy lepkekakinak érzem magam. :)

Én is beszéltem az ambulancián olyan beteggel, akit leszázalékoltak a műtét után. Én nem szeretnék így járni, csak az erőmet szeretném visszakapni, meg a lelki békémet!

Tegnap voltam 3 hónapos Ritkábban írok de folyamatosan olvaslak benneteket

Én még mindig nem vagyok 100 %-os Ami jó hogy a 4. hét óta semmiféle vérzés váladékozás nincs Ezt a részét nagyon élvezem Végre nem kell rettegnem mikor önt el a vér, gondtalanul wellneselhettem A szexel nincs probléma csak agyban kell még helyre raknom hogy ne féljek mert nem fogok már vérezni utánna

Most kezdtem újra edzésre járni kb olyan gyenge vagyok mint a lepkekaki de majd alakul ez is

Ami negatív : még mindig sokszor fáj a hasam minden előzmény nélkül és eltart 1-2 napig aztán elmúlik Fogalmam sincs mi ez Doki szerint odabent minden oké urológussal kellene megnézetni magam de már rohadtul utálok orvoshoz menni

A 6 hét beteállomány nagyon kevés a régi rendszer sokkal jobb volt Anyukámat pl simán leszázalékolták egy ilyen műtét után

Drukkolok mindenkinek hogy végre jobban legyen!

Vigyázzatok magatokra!

Nem kell szabadkoznod, ez az érzelmi mélypont azt hiszem gyakran előjön így a hetek alatt. Én sem látom tisztán, hogyan tovább. Én jellemzően pörgős energikus voltam, ehhez képest most...

Én most beszéltem egy volt kolléganőmmel, pénztárosunk volt mikor kivették a méhét, petefészkeit. Műtét után felmondott... Ő azt mesélte, két év után érezte magát újra embernek. Műtét után 6 hónappal kezdődtek nála a változókori tünetek, amik gyötörték 9 évig. Kapott persze hormonokat, amitől meg 20 kg-ot felszedett. Azt mondta a házasélete pedig drasztikusan megváltozott. Azt már mégsem akartam megkérdezni, mire gondol. Szóval az igazságnak sokféle arca van! Számtalan ismerősöm él méh nélkül,van aki repked, hogy élete legjobb döntése volt, van aki pedig bánja azóta is. Betege válogatja...

Tegnap előtt tiszteletemet tettem a fodrásznál, végre emberi frizurám lett. Ő a műtét előtt bíztatott, hogy neki is megcsinálták már pár évvel ezelőtt, és élete legjobb döntése volt.

Mit mondjak, nekem erős kétségeim vannak.

Volt kolléganőmet 1 éve műtötték, de néha még megfájdul neki is itt-ott.

A fodrásznőmmel kitárgyaltuk, hogy pár évvel ezelőtt még 3 hónap táppénz "járt" egy ilyen műtét után. Az ugye testvérek között is 12 hét és nem 6. Vagyis a duplája.

Nem gondolom, hogy az esetlegesen megváltozott műtéti technika indokolja a gyógyulási folyamat lefeleződését. Arról nem is beszélve, hogy a régi rendszer szerint februárban elmehetnék nyugdíjba, mert betöltöm az 55. évet. Ehelyett műtét után 6 héttel frissen, üdén mehetek melózni, és a 8 órán felül még zötykölődhetek + 2 órát.

Bocs, de úgy látszik, ma van az érzelmi mélypontom...

Nem mintha nem szeretnék dolgozni, de egyelőre tehernek érzem.

Én 2x 53 km-t vezetek naponta, kanyargós, hegyi úton. Műtét óta egyszer ültem a vezető ülésben, akkor is csak 5 métert mentem, bevittem a garázsba:)

Ez volt a gyakorlás.

Holnap minden kiderül.

Majd utána mesélek.

Épp erről beszéltünk itt Katával. Mi lesz ha még sem tudunk dolgozni? Ha fájdalmunk lesz, vagy egyebek? Újra táppénz, aztán éhen halunk? Tudom drámai a dolog, de nem mindenki olyan szerencsés hogy 6 hét után csodásan fittnek érzi magát.

Én is aggódom már, mert ha nem csinálnak végre valamit a kövemmel, ami fájdalmat okoz, hát nem tudom a munkahelyem meddig lesz türelmes...

Teljességgel megértelek! Ha teljesen jól éreznénk magunkat, nem félnénk a munkába állástól. Engem még itthon tartanak az elakadt kövem miatt, de el sem tudom képzelni mi lesz velem a kereskedelemben. 8 órát menetelni, emelgetni, állni, mikor itthon alig várom, hogy leülhessek, vagy lefeküdjek.

Megértem, hogy aggódsz, pláne így hogy vérezgetsz. A varratokkal nekem is mindig gondom volt. Még a szülés utáni gátvarratom egy cérnaszálát is a férjem szedte ki itthon, mert feldagadt az egész, mert nem tudott feloldódni. Ne ijedjen meg senki, védőnői tanácsra!!!Én Kata azt javaslom neked, nézesd meg dokival, mert ez az állapot lelkileg csak vissza fog vetni. Sokkal érzékenyebbek lettünk ekkora műtéttől mint voltunk, és hajlamos az ember nagyon megrémülni. Én amikor a 6. héten vért láttam, hát azt hittem megőrülök. Vess véget az aggodalmaknak, és még ha orvost már látni se bírunk, akkor is muszáj menni...

A párom szerint nem biztos, hogy a 2,5 órás kádban ázás jót tett.

Amúgy anno, amikor a lányom született, akkor volt olyan gondom, hogy a szülés után 4 héttel nagyon szurkált odalent a hüvelyemben valami. A papám nőgyogyi haverja javasolta a kamillás irrigálást.

Utólag derült ki, hogy a szülés folyamán a hüvelyem szétrepedt, amit a doki összevarrt, de nem szólt róla. Széklet gondjaim miatt - nem tudtam menni 8 napig - a seb területén összetapadt a hüvelyem. Csodálkoztam is, hogy az irrigátorral nem ment be a kamilla...

Utólag derült ki, hogy nem bírom a varratokat. Lehet, hogy most is ez a gond? Mármint a varrat nem szívódik fel, hanem inkább kilökődik. Mondjuk széklet gondjaim most nincsenek.

Tele a hócsukám.

A helyzet változatlan:(:(Késő este, pisilés után piros a papír, de a betéten nem jelenik meg.

Csemege tegnap este óta, hogy fáj a hasam alja, időnként nyilall és szurkál, és ezt sajna most is produkálja.

Lehet, hogy csupán az az oka, hogy semmi kedvem holnap munkába állni. Előre rettegek az egész napos üléstől, a 2x1 órás vezetéstől. Nem vezettem majd két hónapja...

Minden esetre eldöntöttem, hogy csütörtökön meglátogatom a régi dokimat. Már az is elég lenne, ha megnyugtatna, hogy ennek így kell lenni.

El vagyok keseredve. Nem vagyok jó semmire.

Na Kata, okvetlen írd meg a tapasztalatokat! Kíváncsi leszek erre a kamilla terápiára. Mióta nekem mondta a dokim, én nem mertem beborogatni oda, de ha így járok mint te, egye fene! 😉

Viccet félre téve, drukkolok, jobban legyél tőle!💖

Kedves Pihe!

Csatlakozom a véleményedhez, és ezzel nem akarom elijeszteni a műtét előtt állókat, de ami igaz az igaz... Én a műtét napján szörnyen rosszul voltam, nagy fájdalmakkal, amit a fájdalomcsillapítók se nagyon tudtak kezelni. Pedig aztán kaptam infúzióba, seggbe, mindenhová. Megjegyezném, nem én voltam az egyetlen aki így érezte a klinikán. Osztom Csakpihe véleményét, hogy nagyon durva volt. Pedig már volt gerinc műtétem is. De ez?! Kb. 2 hét a fájdalmas mozgás és az emésztési zavarok jegyében telt el.

Csakpihe kérdésére válaszolva, szülész-nőgyógyász-onkológus orvosom nekem azt tanácsolta, mivel 50 éves voltam a műtétkor, hogy ha mindent ki kell venni esetleg, akkor se bánkódjak, mert a tapasztalatok azt mutatják, a bent hagyott petefészkek működése méh nélkül olyannyira károsodik, hogy 1-2 éven belül úgyis leállnak, vagy kicisztásodnak, és akkor esetleg ki kell venni.

Hogy így van-e vagy sem, én nem tudhatom... Kíváncsi lennék azért, a te orvosod mit mond erről.