Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Pilike!

A műtét óta nem sikerül végigaludni egy éjszakát sem, pisilnem kell- és ami még furcsa, mindig ugyanabban az időpontban ébredk meg 3óra45-kor.Meglehet ezek a dolgok már korral járó tünetek is,egyre kisebb az alvásigényem, ha du.időm lenne egy kis pihenésre nem tudok elaludni, pedig valamikor nagyon jókat aludtam a nap bármelyik szakában.Neked azért még korai az efféle tünet.

Szia!

Nem tudom, hogy mi okozza, lehet az antidepresszáns amit szedek, de Én sokkal jobban alszom mint műtét előtt. Most, hogy már kezdek leállni róla, most sem érzem, hogy rosszabb volna.

Üdv Eda

Szia Jaja!

Eredetileg engem is csonkolni akart a dokim (maradt volna a méhszáj) és akkor mondta, lehet vérezgetés, normális. De nem maradt végül.

A petefészek ciszta meg olyan, hogy sokszor jön megy. Nagyon sokszor felszívódik magától. Remélhetőleg nálad is ez történik.

Mindig olyan pozitív vagy, nem hiszem el hogy betegségtudatod lehet:) Illetve remélem csak egy múló kósza kis hangulatingadozás ez nálad.

Olyan klasszul viselted az egészet, úgyhogy el a sötét gondolatokkal.

Szia!

Én is hallottam már ilyen mensi szerű csöpögésről, bár egy ekkora műtét után gondolom ez nem hiányzik egyáltalán...

A petefészekcisztáról nekem beszélt az orvosom a 6 hetes kontroll vizsgálaton. Még meg is maradt bennem, úgyhogy gyorsan leírom. Akinek eltávolították a méhét, gyakrabban diagnosztizálnak cisztát, viszont kevesebb arányban fordul elő petefészekrák. Szóval ez a jobb variáció. Abba nem mentünk bele, hogy ezzel ilyenkor mit csinálnak, csak felhívta a figyelmemet erre az eshetőségre. Sajnálom hogy nálad ez bejött. Szorítok, hogy minden rendben legyen, és kérlek írd majd meg mi lett veled.

Sziasztok lányok!

Látom már, igazi baráti társaság verődött össze. :)

Én januári műtött vagyok. Nekem a műtétem úgy sikerült, hogy a méhnyakból maradhatott benn igy kis darabka, ezért a menstruáció idején egy kevés csepegés jelentkezik. Voltam dokinál, hogy meg erősítsen, ez normális. AZ!

Utóbbi időben tompa hasi fájdalmaim voltak, nem görcsök, nem is örült fájdalom, de olyan fura volt.

Most kiderült, hogy a petefészken ciszta van! Mekkora öröm!

A kérdésem az lenne, hogy volt-e valakinek? És az ezzel kapcsolatos információját megosztaná velem?

Szia !

Pihengéltem, tettem vettem csak, és nem volt semmihez sem nagy hangulatom. Ó most mütét után alakul ki nálam valami betegség tudat. Nem akarom !!

Dettó.

(lehet, hogy levettem az egykori bombázó ??? alakját és az lehet a baj? v. h nem fiú lettem?

(van egy Öcsém, hát ő az ATyaúristen! ) és legalább olyan önző, és senkivel sem törödő.

Na, de félre a sirámokat.

inkább jó hétvégét Neked, és a többi fórumtársnak is.

Igazad van, én is azt szoktam mondani, nem ragaszkodni a negatív élményekhez, inkább gondoljunk a jóra.

Sajnálom, hogy Te is hasonlóan vagy anyuddal. A részemről nem gondolom, hogy megbántottam, hisz amióta sz eszemet tudom, kicsiny gyermekkorom óta ilyen velem. Max a létezéssemmel bánthattam meg. Majd megkérdem, hogy várták-e az érkezésem.

Szia Szofi!

Pihenj egy kicsit többet, és biztosan elmúlik.

Még ha közel 4 hónapja műtöttek is, az nem jelenti azt, hogy már mindent bír az ember. A sok hajlongás tuti elfárasztott, na meg az ablakpucolás (székre v létrára fel, meg le) nyújtózkodás, stb. nyilván még egyszerre nem megy ennyi minden. (nemrég a szekrényekben ruhatár cserét tartottam, téliek el, nyáriak előbbre. Ilyenkor a cuccok egy részét- főleg a kedvenceket- meg is próbálom, mert tavaly óta sajnos híztam is, de főleg nagyobb lett a hasam cm-ben is. Így ami korábban jó volt, most lehet rám sem jön, vagy undorítóan mutatok benne. Még a felsőkkel nem is volt baj, de nadrág, rövid gatya, stb. Már d.e. 10-kor lógott a belem a sok hajolgatástól. :-(( Fájt a hasam , kőkemény volt a méhem, utána tüntem ám én is, hogy max ülőmunkát végezzek, vagy üldögéljek, hamár feküdni épp nem lehet! Pedig az esett volna jól csak igazán! Azonnal tudtam én is, hogy hol a határ, és mit bírok! (és vegyem komolyan, mert ha nem, akkor bizony hamar - tervezettnél hamarabb- lesz belőle műtét.

Szóval csak óvatosan, és ha a tested jelzi, hogy elég, higgy neki, mert megbosszulja, ha nem veszed komolyan. :-))

Amúgy, ha csak egy varratnál fáj, lehet, hogy azalatt van egy pici heg összenövés (szokott lenni hasi műtétnél, ez nem is gond) vagy pl belül a -belső varrat - kicsit szúr, vagy ilyesmi. Mindenesetre, ha még sokáig fáj, azért mondd meg a dokidnak.

Anyósom, még pár éve is említette, - 30-35 éve műtötték- hogy viszketett a hasa, és megvakargatva úgy érezte kiáll belőle valami.Azt hitte egy erősebb szőrszál, de meghúzva egy régi varrat -állitólag felszívódó- madzagja volt. Talán beágyazódott neki annak idején a bőrbe, és most találta meg a kiutat:-))

Vigyázz magadra, és ni csinálj többet, mint amit a szervezeted eltűr, és akkor minden rendben lesz, tuti.

Kellemes szép napot kívánok.

Szia

Szia!

Akkor nem csak az én Anyám ilyen, vagy lett ilyen.

Átérzem amiket leírtál, Én sem tudom, mikor-hol-mivel vívtam ki a közömbösségét, érzéketlenségét.

Nem emlékszem, hogy megbántottam volna, de ha mégis, és elárulná, akkor megbeszélhetnénk, hiszen tuticsak félreértés lehet. Amúgy valszeg nem bántottam meg mert nem tudok róla, és nem is mondja, meg beszélő viszonyban is vagyunk, meg hétvégenként találkozunk is!

Na mindegy!. Szerintem ne emésszük magunkat anyáink viselkedésén, mert attól sajnos jobb nem lesz, és még magunknak is csak ártunk a bosszankodással. Megvan nekünk a magunk baja, (Neked,Többiekenek is, nekem is )nélkülük is! Koncentáljunk a jó és pozitiv dolgokra, a gyógyulásra, meg hasonlók. Szerencsére a mási végletre, a maximális önzetlenségre és segítőkészségre, együttérzésre is van példa. Pl a műtét idején pozitiv energiákat küldő gyermek.

Szép napot, midnen jót, és kellemeset kívánok.

szia.

Saci-maci

Sziasztok Lányok !

Pillike: döbbenetes anyukád ,nem is értem az ilyent !:((

Szofika : nekem is olyan,mintha a köldök vonala fölött belűl izomlázam lenne,:((

Sokan vagyunk sokfélék.

Nekem például az a jó, ha van időm elgondolkodni dolgokon, ráhangolódni az elkövetkező eseményekre, kicsit hallgatni a csöndet, és találkozni a saját lelkemmel. Nagy összefüggésékre vagyok képes ilyenkor rájönni.

Szia !

Jobb, hogy most igy elfoglalod magad, nincs időd rágódni a dolgon. Majd meglátod hamar tulleszel, utnna pedig már együtt lábadozunk !!Puszi

Sziasztok:)

Nem hagytalak ám el benneteket, minden nap elolvasom miket írtatok. Sok dolgom van, könyvelek ezerrel. igazából időm sincs magammal foglalkozni. Ma reggel felébredtem,görcsbe rándult a gyomrom és a szivem:(

:S... ez van... de nyomom,mert várja az apeh az áfákat:D

Szia Szofi!

Biztos el fog múni! 'bár' Nekem ilyen jellegű tapasztalataim nincsenek! Látod lehet, hogy igaz a figyelmeztetés az egy év felépülésről.

Jobbulást Eda

Sziasztok ! Minden és minden azért történik, hogy tanuljunk belőle!

Én is mesélek egy kicsit. Anyukámtól nem vártam hogy segitsen nekem, örülök hogy el van magával, szegény nagyon ideges volt igy is, valamikor átesett ő is a mütéten- és ő együttérzett velem.

Anyosomról mesélek inkább. Ők itt laknak, egy városban - velünk. Neki már háromszor volt eltörve a lába, - a harmadik emeleten laknak- ugyhogy én már sokat segitettem neki bevásárolni, főztem is nekik, stb. ugy hogy van két saját gyereke, de nekem osztotta a feladatokat.

Jó, megtettem, sajnáltam és tiszteltem is.

Jött a mütétem, mikor közöltem vele, hogy mi vár rám, az első kérdése: Uristen, mi lesz a fiukkal. Két felnőtt fiam van, az ő kisfia pedig már elmult 55 is.

Szóval a kórházban másnap meglátogatott, hozott nekem egy nagy doboz étcsokoládét, egyébként aranyos, mert tudta hogy ezt szeretem. Mikor csodálkozva ránéztem, és mondtam hogy én most ezt nem!!!meglepődött, hogy ugyan miért?? A látogatás alatt arról beszélt, hogy mit fog főzni a fiaimnak, és hogy most hogy látja el őket. - egyébként nem kérte senki erre-

Mikor kijöttem a kórházból meghivott ebédre hozzájuk, mint mondtam a 3-ik emeleten laknak. Na mondom, nincs az az ebéd amiért én oda akkor felmásszak :):) Egyszer sem kérdezte meg, hogy el tudom e itthon látni a dolgaimat, tudok-e főzni, vagy esetleg ennék-e valamit.

Szóval ennyi a történet, és innentől fogva csak annyit segitek neki, amire külön megkérnek, és ezzel a továbbiakban már nem is foglalkozom.

Szép napot mindenkinek :)

Mielőtt bementem a kórházba, főztem vagy 3-4 napra a pasiknak.

Aztán anyósom segített be pár napot. Szóval nélkülözhető volt anyu ebből a szempontból. Engem az elvi része bántott.

Már nem érdekel, tulajdonképpen nem vártam mást, sosem volt egy odaadó anyuka. Mikor 12 éves lehettem éjjel felébredtem, hogy nagyon rosszil vagyok, meg halucináltam pókokról. Megmértem a lázam, 40 fok felett volt. Felkeltettem anyut, hogy rosszul vagyok, és mennyi a lázam, ő azt mondta, menjek ki a spájzba, ott keressem meg a lázcsillapítót, majd a másik oldalára fordult és aludt tovább.

Szóval nincsenek elvárásaim, mégis újra meg újra megdöbbenek.

Számomra ez elképzelhetetlen. De van akikből hiányzik az anyai ösztön, vagy nem tudom mi. A szeretet, a jóérzés, a segítségnyújtás képessége...?

Az a szerencsém, hogy van egy férjem és két csodálatos fiam, akiket lehet szeretgetni. Nagyon büszke vagyok rájuk, nagyon jó gyerekek. Bocs, már kész pasik. Majd teszek fel róluk frissebb képeket, mert már 17 és 19 évesek. :)

Azért, hogy az ellenpólust is elmeséljem, anyukámmal szemben a nagyobbik fiam elképesztő dolgot csinált.

Ő is **zik és nagyon érett, komoly gondolkodású fiatalember. Tudta hánykor kezdődik a műtétem, és pontban fél 9-kor leült meditálni. Egy olyan különleges meditációs gyakorlatot csinált, amivel átveszi az ember mások fájdalmát, (jelen esetben az enyémet) majd pozitív energiává alakítva visszaküldi. Vagy két órán át csinálta közben egy rövid szünettel.

Na ezen is bőgtem rendesen!!!!

Annyira szeretem a gyerekeimet!

Szia Pilike!

Távol áll tőlem , hogy megbántsam a mamádat, de az enyém ha élne biztosan mindent elkövettett volna, hogy Nekem segítsen. Ugyan ez igaz az anyósomra is. Sajnos már egyik sem él, de a testvérem és a sógornőm mindenben segítettek. A férjemet "kosztolták" míg nem voltam itthon. Naponta ebédet főztek Nekem a kórházba, ami nagyon jól esett mert az ottaniból nem tudtam enni. Itthon utána 2 hétig ők láttak el. Főztek Nekünk. Sosem fogom tudni megköszönni Nekik a segítséget. De bár ne is lenne rá szükség

Üdv. Rezeda

Drága szép virágok, Margaréta, Kamilla... köszönöm az együttérző szavakat.

Volt már fordítva. Volt apumnak is komoly baja évekkel ezelőtt. Minden nap órákat voltam nála a kórházban és tartottam benne szó szerint a lelket, s tartottam a testét is mikor olyan nagy fájdalmai voltak. Hála az égnek meggyógyult. Anyumhoz is jártam mikor kórházban volt, s jártam nap mint nap kezelni a nadival mikor olyan magas lett a cukra, hogy inzulinra akarták fogni. Hónapokig kezeltem, lehúztuk szépen a cukrát, a doki sem értette, azóta is jól van. Hálás vagyok érte az éhieknek.

Arra gondolok, valamit mégis elkövethettem ellenük egy előző életben, amiért ezt kapom viszonzásképpen. A karma törvénye...

Ezt nem panaszként írom, csak gondolatok, amik talán segítik a megértésem.

Más leckét sem kapok az élettől az utóbbi időben, mint azt, mindenkit olyannak fogadjak el, amilyen, a változtatás szándéka nélkül, s ha jómagam nem akarok szenvedni, akkor nekem kell megváltoznom.

Vagyis mindenkor, minden időben a legnagyobb szeretettel és elfogadással fordulni önmagam felé.

A legjobb, legtisztább pillanataimban hálás vagyok azoknak az embereknek akik bántottak, mert ezek nélkül a tapasztalatok nélkül nem az lennék aki most vagyok.

Hálás vagyok ahova érkeztem és mert idetaláltam.

Hálás vagyok Nektek is lányok, indannyiótoknak amiért itt összegyűltetek, segítettetek nekem, s egymásnak...

Gyönyörű napot és gyógyító szeretetenergiákat kívánok Nektek!

Pilike!

Nagyon szomorú, hogy ilyen az édesanyád viselkedése.Elhiszem, hogy szenvedsz tőle.Ki az aki mindenkinél jobban átérezhetné az elesettségedet,szenvedésedet ha nem az anyukád!Olyan érthetetlen számomra miért van ez így a világban? Annyi a közömbös,önző ember...

Olyan aranyos vagy,még te keresel kifogásokat, magyarázatot miért is nem állnak melléd? Hiába, TE szerető ,,gyermek" vagy akkor is ha bántanak.Remélem egyszer még rájönnek, hogy ők is lehetnek hasonló helyzetben.Azértis gyógyúlj gyorsan Pilike!

Üdv.Kamilla

Pilike, nagyon sajnálom, hogy így állnak hozzá a szüleid a problémákhoz. Remélem én nem leszek később ilyen, mert akkor inkább most csapjanak agyon.

Csak arra tudok gondolni, hogy ők ketten nagyon jól el vannak a saját problémáikkal, bajaikkal, és nem akarnak mással foglalkozni. Persze, ez akkor sem mentség semmire. Fáj a szívem, ha ilyet olvasok.

Na jó, ha már anyukákról van szó, én is mesélek..

Amikor közeledett a műtét, elmondtam anyuéknak. Ő erre elmesélte, hogy neki 30 éve hogy volt a műtétje és pityogott a saját történetén. Azt mondtam jó, hogy nem miattam sirdogál, hanem a saját blokkján sikerült oldani.

Apukám annyit mondott, ki kell dobni ha baj van vele. Ennyi Aztán jött a műtét. Hétfőn műtöttek. Kedden bejöttek 5 percre apukámmal. Azon a héten nagyon meleg volt, szóval persze, megértem, többet nem jöttek be hozzám. Pedig 20 perc autóval tőlük a kórház. Kint 37 fok, nekem 38.6 fokos lázam volt, de mindent megértek. :) Aztán pénteken hazaengedtek. Anyuék 4!!!! percre laknak tőlünk autóval. Nem jöttek át. Pedig vasárnap hűvös idő volt, még arra sem hivatkozhatott, hogy meleg van. Mondjuk rám csörgött majdnem minden nap 2 percre, hogy megkérdezze, mi van velem, majd válaszra nem várva panaszkodott, mennyire szenved a melegtől. Már 6 napja otthon voltam, és még nem volt nálam. Megint hívott kérdezte, főzzön-e valamit?! Majd megint a meleg... mondtam ne főzzön, meleg van, de azt azért elmondom mostmár, nagyon szarul esik, hogy ennyire nem számítok neki, hogy se kórházba, se ide nem jön, pedig 4 perc és reggel/ este nincs forróság.... erre átjött hozzám, és hozott bablevest füstöltcsülökkel! :D:D:D

Azóta sem látogattak meg....

Uhh, hát szerintem is fáj, de nagyon!

Aki meg a műtét elött áll és olvassa ezeket a hozzászólásokat, talán jobban felkészül és kellemesen csalódik. Én legalábbis ezt kívánom mindenkinek. Mert azt hiszem nálam nagy jelentősége lett volna annak, ha olvaslak titeket még a műtét elött. Akkor talán lett volna lehetőségem sok olyan érzésre, fájdalomra, érzelemre felkészülni....amiről halvány fogalmam sem volt.

Teljesen igazad van, az összes császár sétagalopp volt ehhez képest..Én kb. olyasmi "élményre" számítottam, de teljesen más volt. A császárok után alig-alig volt fájdalmam, és biztos vagyok benne, hogy nem kizárólag az újszülött öröme miatt éreztem így:)

pilike: köszönöm a jókívánságokat.

Szia Eda!

Most a műtét előtt csak rész-borotválkozást csináltam. Ezt úgy értsd, hogy felül, tehát ahol a vágás van, ott alatta leborotváltam otthon. Számítottam rá, hogy nem lesz elég, ezért vittem borotvát.

Nálunk 5 éve volt ilyen vicces borotválás, amikor szintén mióma miatt műtöttek. Akkor a férjem csinálta, mivel ő jobban látott mindent, mint én:-))) Meg hát ugye gyakorlottabb is borotválkozás téren mint én:-))) A legjobb az volt az egészben, hogy nem is borotváltak volna le akkor, mert sima hüvelyi műtét volt:-)))))))))