Meghalt a kutyám (beszélgetés)

Szia!

Mikor el kellett altatni a kutyám (ennek már 5 éve) én is sokáig hallottam a körmét kopogni a padlón. Àlmomba is eljött hozzám elbúcsúzni szerintem. Ami még érdekes, hogy a szomszédom egy Tibetben felszentelt szerzetes volt. Ő nem tudta, hogy el lett altatva a kutyám, de tőle is elbúcsúzott álmában. Én nagyon is hiszek a lélek halhatatlanságában.

Sziasztok!

Tegnap reggel meghalt a kiskutyám. Júniusban lett volnac16 éves. 🕯❤Borzalmasan hiányzik,csak sírok,sírok,mikor eszembe jut. 5 hónaposan került hozzánk.

Este ahogy lefeküdtem a kisfiammal altatni,hallottam ahogy a körme kopog a parkettán a másik szobában. Éjjel mindig mászkált, oda jött a kis szoba ajtóhoz, aztán ki a konyhába...

Éjjel 1 kor voltam fent ..férjem már itthon volt,akkor aludt el pont. Én kicsit fent voltam,aztán vissza mentem a szobába, lefeküdtem,olvasgattam. Ekkor újra hallottam,hogy kopog a körme 😔😥

Tapasztaltatok ilyet vagy csak képzeltem?

Én örülnek ha velem maradna,ha van ilyen..

Nagyon nehéz,faj a szívem😔😭

Sajnálom:((

Az Én kutyám idén nőnapkor ment el, el kellett altatni, gyógyíthatatlan volt 10 éves:((

Mai napig sem tudtam feldolgozni...mindennap eszembe jut...

Üdv!

Egy kis reményt szeretnék adni azoknak, akiket majd sajnos erre a fórumra sodor a sors.

2016. decemberének elején kellett elaltatni a 13 éves kutyámat, elhatalmasodó rákbetegség miatt. Írtam is ide akkor és kicsit enyhítette a bennem tomboló vihart. Sokáig rossz volt utána, meg is mondtam, hogy nem lesz több kutyám, de egy idő után mégis hiányzott egy kutyatárs is (mert macskám már volt). Nem a cimbit szándékoztam vele pótolni, nem is lehetne, csak szerettem volna kölcsönös szeretetet adni egy kutyának. A sors az utamba is sodort egy 2017 novemberében született rossz sorsú kölyköt, gondolkodás nélkül magamhoz is vettem. Alex most lesz 8 hónapos és merőben más, mint a Szutyok volt, de talán ez is segíti a feldolgozást. Idén márciusban sajnos a macskám is elment (végelgyengülés miatt), megviselt ez is, de az Alex cimbi ezen is átsegített. Persze gyakran gondolok rájuk.

Mindenkinek erőt kívánok és az idő tényleg segít, vagy egy új családtag! Nem pótol, de figyelmet terel, szeretetet ad és vár, örömet okoz.

Nagyon sajnálom! Részvétem! Aki ezt tette, azt inkább nem minősítem.....

Nehéz elengedni őket, de mégnehezebb lehet végignézni a szenvedését.

"Naponta többször kap el sírógörcs és olyankor úgy érzem mintha a levegő is kipréselődne belőlem" - ismerős... Sajnálom! Azt mondják segít, de szerintem nem. Bár, én csak 3 napig sírtam, utána magamba fojtottam. Azóta is azt teszem, mikor kerülget. Pedig az én kutyám is nemrég, december 2.-án halt meg.

Ez olyan bosszantó, hogy a környezet nem érti, mi zajlik az emberben. Az ismerőseid nem tudom, hogyan gondolják, hogy csak úgy túllépsz.

Erőt kívánok! Sok időbe fog telni, amíg jobb lesz, de eljön majd az az idő is, mikor tudsz mosolyogva emlékezni.

Én nagyon megértelek:((

Persze, az ismerőseidnek könnyű azt mondani, hogy el kellene felejtened de ez nem olyan egyszerű...

Valószínű azok még nem szerettek állatot...

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."

Anatole France ...

Az Én Cirmókám 18 évet élt szeretetben közöttünk, családtag volt...soha nem felejtem el:((

Már 6 éve volt hogy nincs közöttünk, de most is nagyon fáj, bár a fájdalom enyhült ahogy az idő telt...de az első év kegyetlen volt:((

Köszönöm!

A Te cicád is biztosan boldog volt!

Köszönöm, elolvastam. Összeszorult a gyomrom.

Mindent megtettél jó gazdija voltál, boldog életet élt a kutyusod, erre gondolj! Én is így próbálom feldolgozni a cicám elvesztését.

"A Szivárvány Híd

Valahol a Mennyország és a Föld között létezik egy hely, amelyet Szivárvány Hídnak neveznek.

Ha egy állat, aki nagyon közel állt valakihez a Földön, örökre elmegy, a Szivárvány Hídhoz kerül. Legelők és dombok zöldellnek mindenütt, ameddig a szem ellát. Kedvenceink itt egész nap játszhatnak és futkározhatnak. Mindenük megvan: rengeteg ennivaló, friss víz, ragyogó napfény. Sosem fáznak, nyugalom és béke veszi körül őket. Minden állat, aki beteg és öreg volt, visszanyeri egészségét és fiatalságát, a sérült, béna állatok újra épek és erősek, pont mint amilyennek emlékeinkben látjuk őket. Az állatkák önfeledten boldogak. Egyetlen dolog árnyékolja be örömüket: mindnyájuknak hiányzik az a különleges ember, akit hátrahagytak a Földön.

Együtt szaladgálnak és játszanak, mikor egy napon az egyikük hirtelen megáll és a távolba réved. Élénk szemei fürkésznek valamit. Törékeny teste megremeg, majd hirtelen szaladni kezd, elhagyva társait. Szinte repül a zöld fű fölött, lábai egyre gyorsabban viszik.

Aztán észrevesz téged. Rég nem látott kedvenced boldogan öleled magadhoz. Soha többé nem váltok el. Örömteli puszik az arcodon, kezeiddel újra megsimogatod kedves fejét. Még egyszer kedvenced csillogó szemeibe nézel: elvesztetted őt, de szívedben mindvégig ott volt.

És átkeltek együtt a Szivárvány Hídon..."

Paul C. Dahm: A Szivárvány Híd

Köszönöm!

Sajnálom a kutyusotokat! Azt el is hiszem, hogy szörnyű volt! El fogom olvasni a cikkedet!

Köszönöm, ez ad némi nyugalmat, hogy azt mondod: nemsokára viselhetőbb lesz.

Köszönöm!

Igyekeztem boldoggá tenni. ...de Ő szerintem jobban csinálta. :-))) Boldognak láttam, de szerintem Ő tett engem igazán boldoggá, olyan szeretnivaló volt.

Ölelgettem rengeteget - mindig is, de mikor tudtam, hogy rövid az idő, mégtöbbet - és igyekeztem úgy viselkedni, mint máskor, hogy a lehető legjobban érezze magát. Bár, amilyen okos volt és amilyen okos minden kutya (is), így szerintem akkor is érezte, hogy valami van a levegőben. Ami a bennem kavargó érzelmeket illeti, elfojtottam mindent. Azért, hogy ne stresszeljem le Őt és azért is, hogy legyen erőm végigcsinálni. Még az altatáskor sem sírtam, csak magamban. Na, de aztán estére leesett a tantusz, hogy elment és kiborultam - enyhén szólva. Nem térek magamhoz és még egy ideig biztos így lesz.

Jobb igy neki, ne emèszd magad!! Nagyon jól döntöttèl!!

Köszi, èn már túlvagyok rajta, 6 èvvel ezelőtt kellett elaltatni a spánielünket, szörnyű volt. 😢😢 van egy cikkem is a tèmában, olvasd el😧

Hamarosan könnyebb lesz, erről biztosîthatlak!

Köszönöm!

Nagyon sajnálom a cicádat! 18 év szép idő! Olyan szomorú, hogy szépen leélik az életüket, aztán a végén nem természetesen alszanak el, hanem közbeszól valami mocskos kór és meg kell hozni ezt a nehéz döntést. ...viszont szerintem kicsit enyhíti a rossz érzést az, hogy ezek a kis családtagok sokat élhettek, nem 5-6 évesen, vagy fiatalabban kell nekik elmenni. Persze semmi sem vigasz ilyenkor, csak mégis... nincs az az érzés, hogy esélyt sem kapott egy szép, hosszú életre. Persze ettől még nem könnyebb elengedni őket...

Nagyon megértelek! Kívánom, hogy az idő egyszer enyhítse a fájdalmadat!

Nagyon sajnálom és megértelek! Ezt tényleg csak azok tudják igazán átérezni, akik már átélték sajnos. Egyszerre jó és szomorú, hogy ez a csoport megalakult.

Nagyon átérzem, hogy az életed értelme volt a kutyus! Annyira hozzánőnek az emberhez és olyan különlegesek, hogy tényleg érzi az ember a pótolhatatlanságukat!

Látom, Ő is szép kort ért meg! Az én kutyám november 6.-án töltötte a 13. évét. A drága még ebben a korban is aktív volt, persze nem úgy, mint korábban, de a korát meghazudtolva rohant, mint a nyúl, meg a mocskos rákot leszámítva semmi baja nem volt. Annyira stramm kis állat volt, hogy az utolsó napokban is, mikor jól volt, szedte a lábait a lakásban, ha valami felkeltette a figyelmét, meg picit játszott is. Persze a gyengeség miatt kb. negyed órára korlátozódott az aktivitása.

Sajnálom szívből a kutyusodat! 7 hét még rövid idő a gyászban, megértem, hogy még mindig nem találod a helyedet. Valóban bénító, hogy nincsenek az emberrel. Hatalmas űr tátong a lélekben is és a házban is, az ember próbálja felfogni, de túl sok(k). Mint valami rémálom és csak fel akarunk ébredni...

Nem is tudom, mit is kívánjak, hiszen semmi sem nyújt igazán vigaszt. Valóban az idő az egyetlen gyógyszer! Biztos nagyon boldog volt Veled!

Köszönöm!

A megerősítést is köszönöm, ugyanis bizonytalan vagyok. ...bár az eszem azt mondja, így kellett tenni, mert Neki ez már csak szenvedés volt, nem rendes élet.

Én is sok erőt kívánok!

Véletlenül néztem be a fórumba, elolvastam az írásodat, nagyon sajnálom...:((

Én 6 éve veszítettem el a 18 éves cicámat, el kellett elaltatni, azt hittem bele pusztulok...nagyon átérzem a helyzetedet:(

Sok erőt kívánok a feldolgozásához!! Még ma sem dolgoztam fel...azóta cicát nem simogattam.

Van egy kutyusunk, bele sem merek gondolni mi lesz ha eljön az idő...