Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Meghalt a kutyám fórum

Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 ... ❯❯
1074. Navarr12 (válaszként erre: 1073. - Ata06)
2014. jún. 9. 13:16

Most megríkattál! De a sorok minden szava igaz.

Örülök, hogy vannak még ilyen mélyen érző, állatszerető emberek ebben az elvadult, kegyetlen világban.

Köszönöm!

1073. Ata06
2014. jún. 3. 00:03

" Ha valaha is szerettél egy állatot, azokra a napokra egy életen át emlékezni fogsz. Az Első Nap boldogsággal teli, amikor hazaviszed az új barátodat. Talán heteket töltöttél korábban, hogy eldöntsd, milyen fajta legyen. Lehet, hogy sok tenyésztőt és állatorvost is megkérdeztél és hosszasan kutattál egy tenyésztő után. Vagy talán egy röpke pillanatban kiválasztottál egy ostobácska kinézetű kis tökfejet egy menhelyen, egész egyszerűen azért, mert megérintette a szíved.


És amikor hazavitted és azt látod, hogy felfedezi a lakást és kiválasztja a kis helyét a hallban, vagy a belső szobában, akkor lassan elkezdődik egy tiszta szeretet ami éveken át elkísér.


A Második Nap nyolc.., kilenc..., vagy tíz év után jön el. Ez a nap is olyan mint a többi, szokásos és unalmas. De meglepve tapasztalod, hogy amikor ránézel régi barátodra, a kort látod ott, ahol régen az ifjúságot. Lassú, megfontolt lépteket látsz ott, ahol valaha erőt. És látod, hogy alszik, olyankor, amikor régen éber volt.


Megváltoztatod az étrendjét és lehet, hogy egy-két tablettát is kap a vacsorához.


Mélyen legbelül egy növekvő félelmet kezdesz érezni, ami egy közeledő végtelen ürességet jelez...


És ez a nehéz, kegyetlen érzés elkísér addig, amíg a Harmadik - utolsó - Nap is eljön.


És ezen a napon, amikor sem a kis barátod, sem Isten nem dönt helyetted, rájössz, hogy magadnak kell döntened a társad helyett... lelked szerint. De a társad akárhogy is megy el, olyan egyedül érzed magad, mint egy magányos csillag a sötét égen.


Ha bölcs vagy: hagyod, hogy potyogjanak a könnyeid olyan szabadon és gyakran, ahogy akarnak. És látni fogod, hogy nem minden családtagod és barátod érti meg a fájdalmadat , vagy vigaszodat.


De! ha szeretettel emlékszel vissza azokra boldog időkre, amíg veled volt, megérzed majd, hogy egy kis lélek - valamivel kisebb mint a tied - , mindenhová elkísér téged azokban a magányos napokban. És amikor csak arra vársz, hogy bármi is, de történjen! ....akkor érzed, hogy valami kis szőrös hozzáér a lábadhoz...nagyon nagyon finoman.


Amikor lenézel arra a helyre, ahol a kedves, - talán számodra legkedvesebb - barátod feküdt valaha, mindig visszaemlékszel majd arra a három nevezetes napra. Az emlékek még fájóbbak lesznek és fájdalmas nyomot hagynak a szívedben. Ahogy az idő telik, a fájdalom mindig elő-előjön majd, egyszer elutasítod..., később megint átérzed..., és ez nyugtalanná tesz. Ha elutasítod elszomorodsz, ha átérzed, még rosszabb lesz. Akárhogyan is, a fájdalom fájdalom marad. De - biztosíthatlak - , eljön a Negyedik Nap is, amikor az emlékek mellett és a fájdalom mellett, rádöbbensz valamire!


Rájössz, hogy ha a kis barátod nem is, de a Szeretet él.... és csak a tied. A szeretet olyan különleges és olyan erős, mint amilyen a kis kedvenced életében volt.


Ez a szeretet örökké fennmarad, akárcsak a a mennyei illatú rózsa, ami fennmarad, ha a szirmai lehullanak is, a szeretet is megmarad és mindig újjáéled. Ez az a szeretet, amit kerestünk. Ez az az örökség, amit a kis barátunk ránk hagyott. Ez az az ajándék ami az életutunkon elkísér. Ez az, ami csak a mienk. És ez az a szeretet, ami - ha eljön a mi időnk is, talán, hogy találkozzunk a kis barátunkkal -, a birtokunkban marad."

1072. d878fb6317 (válaszként erre: 1071. - Bucó)
2014. jún. 2. 15:28
Szerintem is bízhatsz Lujzi jelzésében, fogadj szót a kutyusodnak:)
1071. bucó (válaszként erre: 1069. - Bububogár)
2014. jún. 2. 12:49

Örülök neki hogy lett új kutyusotok,biztos sok szép pillanatot fog adni nektek.

Nem korai szerintem.Én abból indulok ki,hogy ápr.28-án veszítettem el Bobót,és végig figyeltem a másik kutyusom Lujzi viselkedését,aki a mai napon először "áthívta"a szomszéd kutyát játszani,ami azt jelenti számomra,hogy Lujzi is készen áll egy új pajtira.Próbálom ezt is a kutyáktól megtanulni....Ők szerintem még ezt is jobban tudják hogy meddig kell várni...Szóval nekem Lujzi jelzett :)

Persze nekem ezzel még várnom kell,mert időközben Lujzit is meg kellett műteni.Hál Istennek jol van,csak meg akarom várni a teljes gyógyulást.

Szóval örülök Nektek,és még egyszer,SOK-SOK Boldogságot!!

1070. d878fb6317 (válaszként erre: 1069. - Bububogár)
2014. jún. 2. 10:44

Örülök, hogy elszántátok magatokat.

Az az érzés pedig, hogy korán hoztátok elfog múlni szép lassan.

Pistikétek pedig mosolyogva nézi, hogy újra tudtok örülni. Az én kiskutyám már öt éve elment, de most is sokat beszélünk Róla és most már nem a mérhetetlen fájdalom, hanem a hatalmas szeretet és hála járja át a lelkem ilyenkor.

Kívánok Nektek sok örömöt és egészséget (a picurnak is) a kis jövevényhez.

2014. jún. 1. 22:40
Sziasztok!Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm a bíztató és kedves szavakat!Nálunk van az új családtag!Múlt hét szombaton hoztuk el Battonyáról, ami tőlünk nagyon messze van..mikor megláttuk a 2 pici tacskó babát, teljesen elolvadtunk..egyik aranyosabb volt, mint a másik..mindkettő jött hozzánk, már akkor harapdáltak, kedveskedtek..és nagyon rosszak voltak..én mindkettőt szerettem volna elhozni, de anyukám és az öcsém nem engedték..végül fájó szívvel, az egyik kis drágát elhoztuk..már az autóban bújt hozzám, nem maradt meg a hordozó kosárba..nagyon pici, nagyon aranyos..de nagyon eleven, játékos kutyus..minden időnket leköti, igényli, hogy foglalkozzunk vele..nagyon bújós..anyukám teljesen odáig van érte..állandó készenlétben vagyunk..miután elhoztuk, én egy hétig éjszaka dolgoztam, nappal vele voltam, de nem hagyott aludni..hulla vagyok, de nem bánom..imádom..mintha az előző kiskutya lenne..ő is Pistike lett..pici, aranyos baba még..megkapta az első oltást, nagyon jól viselte..felborult teljesen az életünk, minden körülötte forog, egész napos elfoglaltság..az előző Pistikét nem feledjük, most is ég a mécses a sírján..úgy érzem, hogy ezt a kiskutyát ő küldte nekünk..anyukám is nagyon fáradt, de imádja..utálok elmenni bárhova, legszívesebben vele lennék mindig..szóval, mintha egy pici csecsemő lenne velünk..olyan furcsa..minden lépését figyelni kell..még most is sokszor eszembe jut, hogy nem korán hoztuk e el?nem kellet e volna várni még?de ugyanakkor imádjuk, olyan aranyos, ártatlan..most nevelgetjük,szeretgetjük, remélem, ő is ragaszkodik hozzánk és úgy szeret bennünket, mint mi őt..
1068. Navarr12 (válaszként erre: 1065. - Bububogár)
2014. máj. 30. 17:34

Kedves Bububogár!

Örülök, hogy Te rászántad magad és lesznek kicsi kutyáid. Jól tetted és hidd el, Pistike nem haragszik ezért, sőt nagy valószinűséggel Ő is így akarná.Engedd el Őt, hogy a többi kutyustársával boldogan loholhasson az örök vadászmezőkön. Ő jó helyen van, és hidd el, tudja, hogy nem árulod el Őt ezzel.

Nagyon-nagyon sok örömöt és boldogságot kívánok Neked és családodnak a kis jövevényekhez.

2014. máj. 26. 08:37
Bububogár! Van új családtag?
1066. d878fb6317 (válaszként erre: 1065. - Bububogár)
2014. máj. 18. 23:03

Minden rendben lesz, hidd el nem fogod megbánni.

Anyukádat is le fogja kötni, mert egy ilyen kis picurral van sürgés-forgás. Ha meg mindkettőt elhozod, akkor meg kétszeresen.

Biztos, hogy becsempészi az örömöt újra az életetekbe és Pistike lelke is így lesz nyugodt.

Várjuk a beszámolót az első találkozásról!

2014. máj. 18. 22:36

Sziasztok!

Nagyon sokat kerestem kiskutyát..akit szerettem volna, mindig elvitték előlem..volt olyan kutyus, akit anyukám is szeretett volna..de mire telefonáltam, már nem volt meg..elkeseredtünk..a múlt héten találtam aranyos pici tacskó babákat..Battonyán..tőlünk nagyon messze van..de nagyon aranyos, pici hét hetes tacsi..kettő fiúcska..gyorsan telefonáltam..szombaton megyünk érte..én szeretném mindkettőt elhozni..a gazdi aranyos volt, megígérte, hogy nem adja oda senkinek..sajnos szombat elött nem tudunk menni..már nagyon várom..ugyanakkor kétségek között vagyok, hogy nem korai még, hogy a Pisti nem fog megharagudni..most is nagyon sokat sírok, nagyon hiányzik..anyukám is..egyik nap akarja, a másik nap nem..azt gondolom, hogy mindennek meg van a miértje..talán nem véletlen, hogy ennyire messzire kell mennünk egy kis drágáért..talán Pistike akarja, hogy így legyen..most erős leszek és nem hagyom magam lebeszélni..elmegyünk a kiskutyáért..szorítsatok, hogy minden rendben legyen!szeretném visszakapni a régi anyukámat és önmagamat is..nagyon bízom a tanácsaitokban és remélem, hogy egy új családtaggal újra öröm lesz az otthonunkban..a mi kis drága Pistikénket soha nem fogjuk elfelejteni

1064. Ata06
2014. máj. 16. 21:57

"Ne fájjon neked, hogy már nem vagyok,

Hiszen napként az égen neked ragyogok.

Ha szép idő van, s kék az ég,

Jusson eszedbe sok szép emlék.

Ha rám gondoltál, soha ne sírjál, Inkább a szép dolgokon kacagjál.

Ha telihold van, az érted ragyog, S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondj egy imát értem!

Én is imát mondok majd érted, hogy boldog lehessen a szíved.

Ha rám gondolsz, soha ne sírj, hiszen szívedben én jó helyen vagyok!"

1063. bucó
2014. máj. 15. 16:27

Így igaz,mert lesz valaki újra,akiről gondoskodni kell.Nagyon nehéz,hogy az ember akkor keressen egy új kutyát,tényleg olyan mintha ezzel "megcsalnánk"a régit,de csak ez segíthet.Persze sokkal jobb lenne ha mindenkinek lenne legalább egy olyan ismerőse aki gondol erre,és segít.

Én abból a szempontból szerencsés vagyok,hogy Lujzikám még itt van,és tényleg sokat jelent.Persze kell neki majd egy játszópajti,de ezzel még én is várok egy kicsit.

Iszonyú fájdalom ez mindig mindannyiunknak akik így tudunk szeretni állatot.

BUBUBOGÁR!Szerintem nálatok legyél te az erősebb és lepd meg anyudat egy kicsikével.Szerintem pár nap és jobb kedvre derül :)

1062. d878fb6317 (válaszként erre: 1061. - E55bdb2164)
2014. máj. 14. 14:20
Így van, mi szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy megtették helyettünk, de akinek nincs ilyen, annak bizony magának kell megtenni, és érdemes is, mert ez az egyetlen hatásos gyógyír a mérhetetlen fájdalomra. Ettől még a szívünkben ugyanúgy őrizzük a kiskutyánk emlékét.
1061. e55bdb2164 (válaszként erre: 1060. - D878fb6317)
2014. máj. 14. 09:53
A legteljesebb mértékben egyetértek veled. Átéltem a fájdalmat Bella kutyám halála miatt. Azt mondtam, hogy soha többé nem lesz kutyám. Szerencsére keresztlányom nem igy gondolta. Beállitott Lucával a két hónapos kiskutyával, azonnal levett a lábamról. Tudom, hogy Bella is igy akarta.
1060. d878fb6317 (válaszként erre: 1059. - Bububogár)
2014. máj. 14. 08:55

Miért nem kaptatok kiskutyát?


Ne várd, hogy eljöjjön az idő, nem lesz ilyen érzésed soha. Nagy levegő és vegyetek magatokhoz egy kutyust. Mindig fogtok találni kifogásokat.


Felraktam az adatlapomra egy képet, ez mindenkinek szól, ezt üzeni a kiskutyátok...

2014. máj. 14. 00:21

Kedves sorstársaim!

Nagyon köszönöm nektek!

Nekünk ő volt az első kutyus, aki velünk nőtt fel..hozzá alkalmazkodtunk..soha nem hagytuk egyedül..ha csak kevés időre is mentünk el, rohantunk haza, mert sírt..nem szeretett egyedül lenni..ha anyukám elutazott én szabadságot vettem ki, hogy vele lehessek, hogy ne legyen egyedül..ha én mentem valahova, anyukámék maradtak vele..szóval mindent hozzá igazítottunk..imádta mindenki..nem gondoltuk soha, hogy elmegy..a mai napig nem tudjuk feldolgozni..azt mondták, az idő segít..úgy érzem, hogy nem segít..most is könnyek között írok..mi is nagyon sokat beszélünk hozzá..a kertben van eltemetve..gondozzuk a kis sírját, mindig beszélünk vele..én tudom, hogy muszáj élni tovább, de már semmi nem olyan, mint amikor velünk volt..minden olyan nehéz lett..próbáljuk csinálni a mindennapokat, de már semmi nem olyan, mint amikor ő velünk volt..muszáj tartanom magam, anyukám miatt..ő nagyon egyedül van..nagyon szomorú..nagyon hiányzik neki..teljes a bizonytalanság nála..az egyik percben szeretne kiskutyát, a másikban nem..igazatok van..talán még mi nem vagyunk felkészülve egy új kis kutyusra..mindig közbe jön valami..ez egy soha nem múló fájdalom..mi pontosan olyan kutyit szeretnénk, mint ő volt..mondták, hogy másmilyen kellene, de nekünk olyan kell, mint ő volt..tudom, hogy olyan soha nem lesz, de nem tudunk másmilyen kutyusra gondolni..őt keressük mindenhol..tegnap elmentünk egy házhoz, ahol hat kis kutya volt..kölyökkutyák..mind úgy nézett ki, mint ő..anyukámmal megláttuk és azt mondtuk, hogy úgy néznek ki, mint a Pisti picinek..de nem adták egyiket sem..nagyon bunkó volt a gazdi..nem lehetett vele beszélni..nagyon elszomorító..végre találtunk olyan kutyust, akit talán elhoztunk volna, de nem lehetett a miénk..voltunk a hétvégén menhelyeken is..annyira drágák voltak..a szívem szakadt meg értük..talán még nem jött el az idő..én mindannyiótoknak kitartást kívánok!a mi érzéseinket csak azok az emberek tudják megérteni, akik már veszítettek el imádott állatkát..családtagot..köszönöm!

1058. Navarr12 (válaszként erre: 1053. - Bububogár)
2014. máj. 11. 16:56

Kedves Bububogár!

Így utólag is nagyon sajnálom a kis kutya gyereketeket, soha nem fogsz tudni megbékélni az elvesztésével.

Nekünk csak kutyagyerekeink voltak, közös gyermekünk nem született. 2006-ban kullancs csípés miatti szövődmény /lép-daganat/ vette el tőlünk a mi Bonnie-nkat. 12 éves volt, aktív, fürge, és olyan okos,hűséges, tisztaszívű....

Azóta sem tudok belenyugodni, hogy nincs. Az elején azt hittem, megőrülök a fájdalomtól, megszünt a világ, csak sirattam egész nap és éjjel. Máéra ez a maró fájdalom már elmúlt, de nincs nap, mikor ne gondolnék Rá. A kertben temettük el, mikor nagyon fáj a hiánya, leülök a sírja mellé és beszélgetünk. És tudom, hogy hallja.

Három kutyusunkat veszítettük el az utolsó 15 évben. Soha többé nem akarok kutyát. Iszonyú fájdalom.... ugyanakkor nagyon hiányzik is az a sok szeretet, kedvesség, játék, meg egyáltalán minden, amit egy kutyus adni tud.

Remélem, Neked könnyebb lesz feldolgozni, de azt hiszem, ez soha el nem múló fájdalom.

1057. bucó (válaszként erre: 1056. - Bububogár)
2014. máj. 10. 23:27

Én elhiszem,hisz engem is gyötör.Most Bobbyt veszítettem el,neki már olvashattad a történetét,de 4 éve meg neki a fiát,Benjit.Kullancs miatt hívtuk a dokit,aki adott neki 3 szurit,csak azt felejtette el közölni,hogy ilyenkor infuzio kéne a kutyáknak,hogy túlélhessék.Mikor később ezt megtudtam,én is ki voltam teljesen hogy miért nem vittem másik dokihoz.De nem tudhattam.

Mindig azon rágjuk magunkat,azon a legszemetebb kérdésen hogy "mi lett volna ha.." Nem tudok okosat,mert én is mindig ebbe vagyok,és szerintem sokan mások is akik vesztettek már el szeretett állatot vagy embert.

Én is azt gondolom hogy Bobónak nem tetszene ha hoznék egy másik kutyát,pedig ez biztos nem így van.Mondjuk nekem itt van Lujzi,úgyhogy egyenlőre nem is gondolkodom ezen.Biztos a ti kutyutok sem haragudna,csak szerintem még inkább ti nem vagytok felkészülve erre.

Mondjuk nekem mikor elment a német juhászom,akkor mondtam hogy soha többet német juhász,a tv-t is elkapcsoltam ha a Rex felügyelő ment,és évekig a nagy kedvenc filmet a Kutyám Jerry Lee-t se tudtam megnézni,és most is azt mondom hogy ugyanolyan nem kell mint Bobó,de van aki másképp gondolja és ugyanolyanhoz ragaszkodik.Tényleg nem tudom,mert nekem mindig maradt itt másik,és nem kellett ezen gondolkodnom.Talán ezt is az idő oldja meg nálatok is.

Amúgy ez az oldal,ezek az emberek,tényleg csodálatos.Hihetetlen hogy ilyen létezik.Ismeretlenül foglalkoznak más bajával,és segítenek egy jó szóval,bátorítással.

Egyébként ő volt az első kutyátok?Vagy volt előtte máskor is már?

2014. máj. 10. 22:24

Szia Bucó!


Köszönöm kedves szavaidat!Hidd el, a mai napig gyötör a lelkiismeret..hogy mi lett volna, ha..nem tudok szabadulni a gondolattól, ha jobban figyelek, talán még ma is élne..borzalmas..nincs más állatkánk..anyukámnak a legrosszabb, ők mindig együtt voltak..keresgélek kutyust, de még nem találtam..olyat szeretnénk, mint ő volt..de még mindig úgy érezzük, hogy talán megharagudna, ha új kis kutyi jönne..szóval nagyon nehéz..tényleg nagyszerű oldal, nekem sokat segítettek a sorstársaim..ismeretlenül mellettem álltak, tanácsot adtak, vígasztaltak..sok kedves embert ismertem meg és tényleg segített..itt tudtam kiírni magamból a fájdalmat, itt megértettek..ezúton is köszönöm mindenkinek!Nagyon nehéz, de muszáj túlélnünk..soha nem fogjuk őket elfelejteni..de nélkülük más minden..soha ekkora fájdalmat nem éreztem..

1055. bucó (válaszként erre: 1053. - Bububogár)
2014. máj. 9. 23:16

Szia!

Rákerestem,elolvastam.Sajnálom,ez nagyon hirtelen történt nálatok.De most én írom neked hogy ne hibáztasd magad,hisz ahogy észrevetted hogy baj van azonnal vitted dokihoz.

kitartás neked is

1054. bucó (válaszként erre: 1053. - Bububogár)
2014. máj. 9. 23:02

Szia!

Köszönöm együttérzésedet,és részvétem nektek is.

Sajnos én átéltem úgy is elveszíteni kutyát hogy elaludt magától,de iszonyú kínok közt,meg most azt hogy elengedtem.Egyik sem jó,ez azért roszabb mert motoszkál bennem a "mi lett volna ha..."

De jó ez az oldal,rengeteg nagyszerű ember van itt akik támaszai egymásnak.

Pont ezt gondolom én is hogy családtagok,hogy a gyerekeim.És igen pont a többiek miatt kelek fel minden nap.Iszonyatos lehet ez úgy ha nincs több.

Nektek nincs?

És megkérdezhetem hogy mi történt?

2014. máj. 9. 21:47

Kedves Bucó!


Teljesen megértem, amin most keresztül mész..borzalmas..de ne hibáztasd magad! Te mindent megtettél érte..az utolsó pillanatig vele voltál, próbáltál segíteni neki és hidd el, ezt ő is tudta..mi március 17.-én veszítettük el a kiskutyánkat..11 éves volt, aranyos kis tacsi..családtag volt, imádtuk..elmondani nem tudom, hogy mekkora a fájdalom..még mindig..a kertben temettük el, zokogott mindenki..minden este mécsest gyújtunk, beszélünk hozzá mindig..a mai napig nem nyugodtunk meg, én még mindig sokat sírok..a gyermekünket veszítettük el..én sem tudom még mindig elengedni..nagyon nehéz lesz neked is..én sem tudtam, hogy fogom túlélni, de valahogy sikerült..bár azóta a korábbi lendület nagyon lecsökkent..nincs ki várjon haza, nincs kit megölelni, megpuszilgatni,szeretgetni..igazán jó tanáccsal nem tudok szolgálni, mert még én sem vagyok túl rajta..de teljesen megértelek..neked vannak állatkáid, miattuk muszáj csinálnod, nekik is szükségük van rád!sok-sok kitartást kívánok!

1052. bucó (válaszként erre: 1051. - Ca43169457)
2014. máj. 9. 10:17
Köszönöm.
2014. máj. 9. 05:36
Őszinte részvétem a kutyus miatt. :-(
1050. Ata06 (válaszként erre: 1049. - Bucó)
2014. máj. 8. 23:12
Nem tudom a dokid miért mondta, hogy nem baj, ha beköpik... :/ Hát hogyne lenne baj! És nem csak legyengült kutyákat találnak meg a légylárvák. Nem függ gyengeségtől. Életerős kutyáknál is elő szokott fordulni. A légyfajok nőstényei lerakhatják a petéiket fülben, orrban, bőrben, sőt testnyilásoknál is. Vonzhatja őket a vizelet szaga is pl. a lábára csöppen, vagy bármilyen ételmaradék. Ha nagy szőre van még inkább veszélyes, mert alatta még nehezebben lehet észre venni. Ha nem veszik észre időben akkor sajnos a toxinok veseleállást okoznak és vérmérgezést- talán ebbe halt bele Jerry is. Nagy szőrű állatnak nyáron érdemes szőrét lenyíratni, nehogy rejtve maradjon a fertőzés. A szőrzet higiéniája nagyon fontos.
1049. bucó
2014. máj. 8. 19:44

Kedves Ata06!

És mi a helyzet azzal hogy beköpte a légy a lábát.Jerrykémnek is anno volt ilyen hogy beköpték,(nem volt seb rajta)akkor még kilábalt belöle,bár doki mondta hogy max.1 évet jósol neki,és tényleg egy év múlva újra beköpték a lábát és hiába kapott gyógyszert,nem kelt fel többé.

Bobbynak sem volt seb a lábán.A doki azt mondta hogy az önmagába nem baj ha beköpik,az a baj hogy ezt már hagyta.Összefüggésben lehet legyengült kutyáknál ez a tünet?Vagy ez akkor mit jelenthetett?

1048. bucó (válaszként erre: 1047. - E55bdb2164)
2014. máj. 8. 18:14

Eddig 4 kutyát veszítettem el,de mivel mindig több kutyum volt egyszerre,így sose maradtam kutya nélkül.Így is nehéz,de legalább maradt mindig valaki akiről gondoskodnom kellett.Meg cicám is van most pl.6.

9 éve vesztettem el Jerrykémet.13 éves volt,izomsorvadás,legyek beköpték,doki adott szurikat,de mondta ha nem lesz jobban akkor altatás.Jerry másnapra elaludt magától.Maradt Bobby és Pumukli

Pumukli később lefialt Bobbytól.Egyet megtartottunk,ő lett Benji,többit elajándékoztuk.

Benji még nem volt egy éves,elvitte a kullancs,hiába jött a doki.

Tavaly nyáron rejtélyes módon eltünt Pumukli.sehol nem találtam rá.

Maradt Lujzi és Bobby.

Most Bobbyt kellett elengednem.

Lujzi itt van és próbáljuk egymást vígasztalni.

Így könnyebb elfogani másik kutya közeledését,de ha nekem se lett volna mindig több,akkor én se tudnám.

Nekem az ad erőt hogy Lujziről és a cicákról még gondoskodnom kell,de másik kutyát én sem szeretnék most,talán később,és azt is talán csak Lujzitól majd.

Ha kibírom ezt a kínt amit most érzek....

2014. máj. 8. 17:25

Mindenkinek, aki kutyust,elveszitett azt tanácsolom, hogy idővel, csakis idővel fogadjon el egy új kutyust. Bella kutyám /16 évig volt velem/

halála miatti űrt csak Luca kutyus tudta enyhiteni.

1046. bucó (válaszként erre: 1044. - Ata06)
2014. máj. 8. 12:24

Ez így igaz.Én mindvégig tagadtam hogy ő beteg.Mikor decemberben kimondta a doki,a hazafele utat végigbőgtem,de itthon már neki is azt mondtam hogy ez nem igaz,te nem vagy beteg.Ha valaki jött hozzánk és kérdezte mi a baja annak is azt mondtam semmi,csak idős már és nehezen jár.Sokan akik nem a szívükkel gondolkoztak már korábban azt mondták hogy ő már csak szenved,de én nem akartam elhinni.

Tényleg erősek a kutyák,Bobby meg kifejezetten az volt.Míg anno a német juhászom a legkisebb oltásért is hisztizett,Bobby mindig szépen tűrt minden orvosi beavatkozást is.

Nagyon nehéz helyzet ez,de a szavaid kicsit nyugtatnak.Jól esik hogy írsz,hogy vannak még ilyen együttérző emberek mint te is,hogy így ismeretlenül próbáltok egymásnak erőt adni.

Jó látni hogy te azért tényleg értesz hozzá mik is lehettek a tünetek.A doki is elmondta persze a lehetőségeket,de jobb ezt másoktól is hallani.

Tudom hogy össze kellene szedni magam,ha másért nem hát a másik kutyámért és a cicákért,de nem mindig érzem hogy menni fog.

Az a baj,hogy amikor a régi időkre gondolok hogy sétáltunk,játszottunk,hogy nyuszit fogott,stb.,akkor még jobban fáj,hisz ott jön bennem elő az hogy hogy is lett volna ő beteg.

Nézem a képeit,régen és betegen,és látom a képen is hogy mennyire más,a régebbi képeken szó szerint mosolyog,a nem túl régieken pedig szomorú.

Néha felfogom,de többnyire nem

1045. e55bdb2164 (válaszként erre: 1025. - Aorta)
2014. máj. 8. 05:20
Nagyon sajnálom a kutyusotokat és titeket is. Bella kutyám 16 évig volt a több, mint társam. Halála annyira megviselt, hogy két és félévig rá sem tudtam nézni másik kutyára. A keresztlányom hovemberben beállitott egy kölyök kutyával. Azt mondta, hogy ő Luca és próbáld meg szeretni. Le vett a lábamról. Ha nem állitanak kész helyzet elé a mai napig nincs uj kutyám. Egy kutyus halála miatt keletkezett óriási ürt, csak egy másik kutyus tud enyhiteni, de ehhez sok idő kell.
❮❮ ... 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook