Meghalt a kutyám, egyedül maradtam az ürességgel (beszélgetős fórum)

Nagyon sajnálom. Én is vesztettem már el kutyát. Hatalmas űrt hagyott maga után. Hónapokba telt amig feldolgoztam.

Muszáj volt másikat szereznem.

Részvétem😟

Ezt sosem értettem, lehet hogy vannak emberek akik limitált mennyiségű szeretetet képesek csak adni. Nálam ez korlátlan, szeretettel fordulok az ember szeretteim felé és az állatok felé is. Csak kérdés, melyik éri meg jobban... volt egy barátnőm, évekig a testvéremként szerettem, tűzbe tettem volna érte a kezem. Aztán akkora pofont kaptam tőle, hogy életem legnagyobb csalódásai közt tartom számon.

Az biztos hogy a kutyám nem dobott el magától hirtelen, egyetlen szó, indoklás, magyarázat nélkül hosszú évek után csak mert új személy/haver lett az életében.

Neked is bevillanak hirtelen és váratlanul emlékképek arról amikor elaltatják? Meg az utolsó napjáról? Vagy a cicádról?

Én azóta nem tudok aludni. Több mint 2 hete nem tudok aludni mert amint becsukom a szemem jönnek a képek és órákig csak forgolódom és szenvedek. Aztán ha sikerül elaludnom, többször felriadok. Régen imádtam aludni, most meg nem jó sehogy sem, de ébren sem.

Ha vannak fotóid róluk, azt a legkönnyebb berakni az igazolvány tárcádba, vagy a telódba.

Mert gondolom egyik nyakában sem volt 1-1 vékony aranylánc, hogy azt hordd magaddal.

Pedig a nyuszi a legjobb, mondjon bárki bármit 😉

A bichon is nagyon cuki! Húha, jó sokára lett újra kutyus!

Szerintem nevelés kérdése, hogy milyen kutya lesz belőle! Tetszenek a pit bullok is,fantasztikusak!Itt is nevelés kérdése mi lesz belőle! Biztos, hogy kezelhetőbbek mint a tacskók 😅 Nekünk már 8 éves, de mintha macska lenne olyan makacs 🤭A nyuszival jól kijöttek anno,egyik kis harc után persze.

errol en is tudnek meselni.... nekem is volt nyulam es kaptam az ivet rendesen😠😠😠

most egy bichonunk van, 5 honapos es a mindenunk (12 ev utan lett ujbol kutyusunk a spanielunk halala utan)

aposomtol mar megkaptam h ezek ideggyenge hulye kutyak....😕🤬🤬 semmit nem tud errol a fajtarol.

sok ember igy gondolkodik sajnos:(

Sajnos valóban nem olcsó dolog kedvencet tartani.

Kívánom neked, hogy jól alakuljanak a dolgaid és legyen újra örömöd egy 2 vagy egy 4 lábúban!

Igen, bennem is van emiatt harag feléjük. Nagyon is. Főleg aki egy vállvonással fogadta a hírt aztán szinte még örült is neki. (Apám+testvére például.) Olyan volt mint egy rúgás belém meg a gyászomba.

Új háziállat most nem jöhetne szóba. Nem csak amiatt hogy nem akarom ezt újra átélni, hanem azért sem, mert ha vállalnék azt felelősséggel tenném, de most már az anyagi helyzetem sem olyan, az állatorvosokban is megrendült a bizalmam, és ki tudja meddig élhetek még itt ahol. Ha mondjuk költöznöm kellene és albérletbe akkor jó eséllyel meg kellene tőle válnom. És ezt nem tudom kizárni a közeljövőben. Szóval ha felelősségteljesen gondolom végig - márpedig ezt úgy kell - akkor most sajnos nem megy. 😞

De azért néha eljátszom a gondolattal. Eszembe jutott már cica, nyuszi még teknős is. Vagy halakat nagyon szívesen tartanék! Még a lakberendezési kedvem is kiélhetném, rittyenthetnék számukra egy gyönyörű akváriumot. Csak az megint igencsak megdobná a számlákat, és az elmúlt állatorvosi költségek nagyon megtépáztak.

Nagyon sajnálom, hogy szinte egyszerre veszítetted el a kedvenceidet!Tudom, nem könnyű!

Nekünk nyuszink volt. Többet jártam vele orvoshoz, mint a gyerekeimmel.A kezembe volt mikor "elment".Az orvos sem tudott már mit tenni.Talán fél év volt mire jobban lettem. Rengeteget sírtam miatta. Azt mondtam soha nem kell semmilyen állat.De volt pár nap mikor éreztem, hogy jobb lenne ha mégis lenne másik nyuszi! Utólag már bánom, hogy nem lett. Könnyebb lett volna, mert egy másik mentett nyuszinak is kell egy jó gazdi. Nem lett azóta sem.

Szerintem gondold át,hidd el segítene! Ha nem is kutyus, hanem más de jobb lenne.Lefoglalna. Én haragudtam mindenkire aki nem értette a bánatomat.Azt tudták mondani, hogy csak egy nyúl és az fazékba való! Ezek az emberek érzéketlenek számomra.

kis elegáns kulcstartó

telefonod háttérképe

Kicsit nehéz behatárolni egy névtelen személyt.

Ha jól sejtem idős vagy, azért vagy egyedül.

Nem kizárt özvegy.

Tehát ha most azt írod fiatal korodban rosszul bántak veled. A szüleid valószínű nem élnek. A távolabbi rokonok lehetnek még életben akik hasonló korúak mint te, kicsit idősebbek? Azokkal miért foglalkozol?

A gyerekeid úgy viszonyulnak hozzád, ahogy nevelted őket.

Nekem is meg van a magam nyomora. De ezen túl kell lépni, és meg kell próbálni olyanná tenni a szűk környezetünket, amiben jól érezzük magunkat.

Lehet tévedek a fent leírtakban. De egy anonim, és néhány mondat alapján, ez jön le nekem. Ha nem így van bocsánat.

Nem reagáltam egyesével mindenki kommentjére, de köszönök minden segítő választ és együttérzek mindenkivel aki írt elvesztett szeretett kiskedvencéről.

Egy picit jobb a közérzetem. Ennyi sokat számít a kedves szó, egy pici törődés. Rengeteget.

Szeretnék valami emléket állítani a kisállataimról amit mindig magammal hordhatok. Van esetleg valakinek ötlete?

(Erről új fórumot kell nyitni?)

Átérzem a szomorúságodat!Eltemettem én is olyan cicát,3-mat is amelyik 16-17 évet töltött velünk.Nem rég a kutyusunk.Elment mind a kettő,az egyik 15 éves,a másik csak 9 volt.És igen lehet őket nagyon szeretni,és nagyon tudnak hiányozni,ha meghalnak,mert sok időt töltünk együtt!Természetes,hogy az ember a gyerekeit szereti,az más szeretet,és már nincsenek velem,mert mindegyiknek megvan a maga családja.Imádom Őket,segítek ahogy csak tudok,de a hétköznapi fájdalmakban,betegeskedésben az állatok voltak velem,és nem voltam egyedül.Bármilyen nehéz el kell fogadni ők is múlandók,ahogy mi is!El kell tudni engedni őket,emlékezni a szép percekre amig velünk voltak.Az idő enyhíti majd a bánatodat!

A sok embernek aki nem érti,hogy egy állat elvesztése is fájhat,ime egy idézet.

"Amig meg nem tapasztaltuk,milyen érzés szeretni egy állatot,lelkünk egy része mélyen alszik."

Megértelek!

Mindenki másként dolgozza fel a gyászt.

Ki másokat hibáztat, ki magát, ki csendben, ki hangosabban.

Én elfogadok mindent, mert én is tudom milyen kedvenc elvesztése, de nem tartom helyesnek.

Ez vagyok én, te pedig más.

Ami elmúlt azon változtatni nem lehet sajnos.

Próbálj meg nem a körülötted lévő rosszakra és emberekre kobcentrálni, hanem akár az itt jelenlévől együttérző hozzászólásai adjanak pozitív erőt.

Meglátod, ha átvészeled, akkor nem lesz minden ilyen borús és igen!....most még friss, de idővel kellene egy új 4 lábú társ, mert már te is megérezted a szeretet azon formáját, amit ezek az állatok tudnak adni, még sok esetben gyógyulást is.

Sajnálom hogy így beszélsz a családodról.

Azon gondolkodom hogy te valaha is együtt éreztél e velük. Lehet most azt kapod vissza.