Meghalt a kutyám (beszélgetés)

Édes drága!:'( Még nagyon fiatal volt.

Meg lehet kérdezni mi történt?

Beszélgessetek róla! Emlékezzetek, hogy kiadjátok magatokból a fájdalmat.

Kedves kutyáslány!

Nagyon sajnálom! Tudom,hogy most nagyon nehéz!Mi sem vagyunk még túl..nagyon nehéz..jesszusom..a kiskutyák is..borzalmas!Sok kitartást kívánok!a szívem szakad meg!Nem is tudok mit mondani..

Tenyésztő vagy?

A vemhesség minden kutyusra veszélyes lehet.

Kedves sorstársaim!

Köszönöm nektek a kedves,megértő szavakat!Én ezen az oldalon találok némi megnyugvást, mert tudom,hogy ti tudjátok,értitek,hogy milyen borzalmas időszakon megyünk keresztül.Itt tudom leírni a fájdalmamat, mert tudom,hogy tőletek nem azokat a mondatokat hallom,amit oly sok embertől.Itt megértést kapok,mert ti tudjátok,hogy mekorra fájdalom elveszíteni azt,aki nagyon fontos volt az életben.Az idő megállíthatatlanul megy tovább,de enyhülést egyenlőre nem hoz.Próbálom túlélni a mindennapokat,de már nincs az az optimizmus,a lendület,mint amikor az imádott kutyus velünk volt.Amikor ő volt, a mindennapi nehézségeket is könnyebben viseltem,mint most.Megpróbálok erőt meríteni, visszatérni az életbe és elgondolkozni a tanácsaitokon.Az idézeten most is sírok,remélem,hogy így van és így is lesz.Sokszor álmodom vele.Annyira jó lenne,ha megint magamhoz ölelhetném, megpuszilgathatnám.Karácsonyra az egész család kapott bögrét,amiken a kis drága van.Most is van elöttem.Nagyon nehéz és nem tudom,hogy a kis családunk mikor tud újra mosolyogni

Drága Bubu!

Vegyél egy nagy levegőt, ne mérlegelj, ne vívódj, vigyél haza egy kiskutyát.

Nehéz helyzetben vagy, mert ezt Neked kell megtenni, én szerencsésebb voltam, mert a barátaink hoztak egyet. Abban a pillanatban amikor megláttam nagyon mérges voltam, de mintha érezte volna, hogy nagy az ellenállás mindent bevetett a meghódításomra.

Az hogy külsőre hasonlítanak vagy sem, az teljesen mindegy, a személyiségük úgyis más és ezért nem fogod Őket összehasonlítgatni, mert lehetőséget sem hagynak rá.

Dönts jól és lehetőleg minél hamarabb! Mert ha arra vársz, hogy készen álljatok, az sajnos nem fog eljönni.

Nekem november végén halt meg az imádott goldim, rajongtunk egymásért mikor elment azt hittem beleőrülök...de túl kell lépni, el kell engedni..ő nem akarná hogy szomorúak legyetek. És igen a legjobb gyógyír egy másik kutya, de ne őt kersessétek benne, hidd el lehet szeretni másik kutyit. Nekünk 3 hét múlva lett egy kölyök goldink és ő lendített át minden rosszon, törődni kell vele, szeretni, játszani, ne ragadjatok meg ezen a szinten mert ennek csak a betegség a vége.

Nincs nap hogy ne gondolnék a drágámra, és ha rossz napom van még most is elsírom magam annyira hiányzik, de ezzelsajnos együtt kel élni..gondol arra mennyi örömet és boldogségot adott. Drukkolok nekktek, hogy sikerüljön. Végül a kedvenc idézetem küldöm:

"Az égben van egy hely, amelyet úgy hívnak:

"Szivárvány-híd"

Ha egy kedves állat, aki itt a földünkön szeretett egy embert, meghal,

a halála után ez az állat elmegy a Szivárvány-hídhoz.

Ott mezők és dombok vannak kedves barátaink számára,

hogy tudjanak együtt futkározni és játszani.

Ott bőségesen van víz és táplálék, süt a nap, és barátaink jól érzik magukat.

Mindegyik állat, amelyik beteg és öreg volt, ismét egészséges és erős;

azok, amelyek megsebesültek vagy megnyomorodtak, ismét jól vannak,

úgy, mint ahogy múltbéli álmainkból ismerjük őket.

Az állatok ott boldogok és megelégedettek,

csak egy kicsi zavaró körülmény van:

mindnek hiányzik egy bizonyos valaki, akit hátra kellett hagynia.

Csak szaladgálnak és játszanak egymással,

de mindegyik állat számára eljön a nap,

amikor hirtelen megáll,

és várakozással teli fényes szemekkel remegve néz a távolba.

Hirtelen kiválik a játszótársai közül

és rohan egyre gyorsabban és gyorsabban a zöld mezőn át.

Látod, hogy rohan valaki feléd,

s ha te és kedves állatod boldogan találkoztok,

már soha többé nem váltok el egymástól.

A boldogság könnyei csordulnak végig arcodon,

oltalmazó kezed újból simogatja állatod fejét,

és ismét belenézel a hű szemekbe,

amelyek oly régen eltűntek az életedből, de a szívedből soha.

Azután együtt mentek át a Szivárvány-hídon…"

Neked kell Pistit úgy beállítani anyud előtt, hogy elhiggye Pisti is ezt akarná. Ami tulajdonképpen így is van. Hidd el ezek a kis lelkek is pontosan tudják, mikor kell elköszönniük, hogy más is élvezhesse azt a boldogságot ,ami nekik adatott.

Hidd el, ha meglátod az új kis apróságot rögtön elolvadsz tőle. Ha meg otthon anyud valamit mondana, amitől félsz, hogy kimondja, csak annyit mondj: "Pssszt , a gyerek meghallja" :)

Elég hatásos lesz meglátod. :)

Vegyél magadon erőt és vágj bele, míg anyud le nem robban teljesen a bánat súlya alatt.

Szia Ata06!

Köszönöm neked is!Először azt gondoltam,hogy majd együtt választjuk ki az új kutyust anyuval,de egyszerűen nem megy.Most már én is úgy gondolom,hogy nekem kell lépnem és szereznem egy kis aranyost, egyszer csak beállítani vele.Csak ehhez a lépéshez nekem is erő kell.Pillanatnyilag a mindennapokhoz sincs erőm.Igazad van:megdermedt lelkek..azok vagyunk..ti pontosan tudjátok,hogy ez mit jelent..ő talán sose áll készen egy új kutyusra,akármennyi idő teljen is el..azt mondja,hogy a Pisti megharagszik,ha új kutyus jön a helyére..szóval nagyon nehéz..

köszönöm szépen a kedvességeteket,az együttérzéseteket!!!

Én is azt javaslom, hogy másfajta kutyust válasszatok. Így állandóan őt keresitek majd benne, hasonlítgatjátok.

Neki sem és nektek sem jó az! Hidd el sok mindent megéreznek és megértenek.

Minden fajta kutya egy tünemény, teljesen mindegy milyet választasz. Egy a lényeg, hogy kb. veletek azonos habitusú fajtát válasszatok.Tehát ha ti sokat kirándultok akkor olyat, ha otthon ülök vagytok, akkor a természete olyan legyen.

Kedves andi6020!

Mi is beszélgettünk,hogy ha úgy is néz ki,mint ő,nem ő lesz.De én szeretném azt hinni,hogy igen.De mi még annyira ragaszkodunk hozzá,hogy mindenképpen olyat szeretnénk,mint ő volt.Nem tudom,hogy jó,vagy nem.Ő is pár hetesen került hozzánk,velünk nőtt fel..talán ha az új kutyust is úgy nevelnénk,szeretgetnénk,mint őt..köszönöm a tanácsot neked!nem is tudom,hogy mikor állunk készen egy másik kutyusra..én még mindig teljesen zavaros vagyok..nekem most az a fontos,hogy anyukám jól legyen..úgy lesz minden,ahogy ő szeretné..de most még ő sem tudja,hogy mi lenne a jó..

Szia Kedves! :(

Tudod nemrég halt meg egy ismerősöm boxija. Váratlanul történt. A szülei bele voltak betegedve. Mereven elzárkóztak másik kutyustól, de.... őt nem érdekelte. Egyszer csak haza állított az aprósággal. Hirtelen azt se tudták mit csináljanak, de a kutyus teret, figyelmet és szeretetet kért magának, így nem lehetetett figyelmen kivül hagyni.:) Ott téblábolt és az ember szíve megenyhül, mert hisz olyan elesett ,aranyos és szeretere éhes. :)

Foglalkozni kell vele, nevelni és nagyon szeretni. Fel olvasztja a megdermedt lelkeket és sokkal könnyebb lesz túllépni a fájdalmon. nem múlik el, hogyan is múlhatna.

Nem őt akarjátok pótolni, mert ő egyedi volt.

Hidd el ez a megoldás. A kis dolgai csomagoljátok el, ne legyenek elöl. Az új kutyusnak már újat adjatok mindenből. Amíg ennyire fáj, nem szabad elölhagyni a dolgait. Szeressétek tovább a lelketekben és adjatok helyet egy másik kis élőlénynek. Ha anyudnak jót akarsz, minél előbb lépsz. Nem is kell tudnia róla, egyszer csak beállítasz vele. Két nap múlva rá se fogsz ismerni, meglátod. :)

Kedves Regina!

Tudom én,hogy el kell engedni,de most még nem megy.Ő volt a mi kis gyerekünk több,mint tíz évig.Minenképpen olyat szeretnénk,mint ő volt.Annyira jó lenne,ha őt kaphatnánk vissza.Neked milyen kutyusod volt?beteg volt?mi történt?

Én pont azért vettem más fajta kutyát, mint amelyik meghalt, hogy ne keressem benne a régit, hogy ne akarjam, hogy olyanná váljon, hogy hasonlítson.

Akárhogy is, de ki kell szakadnotok ebből, mert rá fogtok menni. Főleg anyukád.

A halottakat el kell engeni, ha állat ha ember.

Volt kutyákám, amikor meghalt egy pont ugynaolyat ajánlottak a neten, akkor nem tudtam elfogadni lelkiek miatt

Azóta sincs kutyám, most már más okok miatt

Akikkel anno együtt sétáltattunk, már más kutyája van a legtöbbnek

Túl kell lépni, örülni az újy kuttynak, hisz az is kedves lesz

Ha pizzáznk, megemlitjük mindig a kutyácskámat, mert imádta a pizzát, de leginkább csak a szélét kapta :)

Abban az időben még a pizzázóba is beengedtek kutyát. No, ott jól lelejmolt mindenkit, mert nagyon jámbor barátságos kutty volt

Emléket meg megőrizni a réginek, de nem azzal élni naponta

Tessék az uj kutyácskáért elmenni, de jól megnézni, hogy stílusban megfelel-e nektek

Nekem pl. foxi/keverék nem kellene, neveletlen, nem lehet elengedni, önfejű

Sziasztok!

Ma három hete,hogy meghalt a mi imádott kutyusunk.Azóta voltam itt többször,írtam is,de aztán elzárkóztam a külvilágtól.Egy hét szabadságot vettem ki,nem tudtam emberek között lenni.Ma mentem először dolgozni,de nem volt jó.Sehol nem jó..itthon volt jó anyukámmal a szabadság alatt,egymást próbáltuk támogatni,mostanra kiderült elég kevés sikerrel.Sokat kertészkedtünk,de csak azért,hogy a közelében legyünk.A kertben temettük el,tele virággal a kis sírja ,minden este gyújtunk mécsest..minden gondolatunk ő,sokat beszélünk róla..nagyon hiányzik..sokszor halljuk őt,amikor iszik,eszik..én aludni sem nagyon tudok,ha elalszom is,vele álmodok..az ébredés szörnyű..azt mondják az idő segít..én nem érzem,sőt egyre rosszabb..a halála után egy héttel találtam olyan kutyust,aki úgy nézett ki,mint ő pici korában..gondoltam,anyukámnak jót tenne,ha elhoznánk őt..aranyos,pici kutyus..lebeszéltem a gazdival,hogy megyünk..én még nem akartam,csak anyu miatt gondoltam,hogy talán enyhíthet a fájdalmán..de mereven elzárkózott..nem mentünk a kutyusért..amit én sem bántam,mert iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt..a következő pillanatban megint azt gondoltam,hogy talán mégis jó lenne..azt mondta anyu,hogy még nem áll készen egy másik kutyusra,lehet,hogy nem tudná még szeretni..annyira bennünk él még a mi imádott kutyusunk..azóta nem kerestem másikat..de lehet,az lenne a jó,ha egyszer csak beállítanék egy kis aranyossal..tiszteletben tartottam anyukám kérését,de most is látva a szomorúságát,nem tudom,hogy mit csináljak..itthon már semmi nem olyan,mint amikor velünk volt..most is könnyek között írom ezeket a sorokat..tudom,hogy ti,akik itt vagytok megértetek..segítsetek,hogyan tovább,mit tegyünk,hogy megnyugodjunk egy kicsit..anyukám nagyon szomorú,imádták egymást..most én próbálom vígasztalni,de nekem is nagyon rossz..én egyébként egy vidám,optimista lány vagyok,de azóta nem térek magamhoz..semmi erőm semmihez..nagyon üres a ház nélküle..borzalamas érzés,hogy mi ágyban alszunk,ahol ő is mindig aludt,most meg a föld alatt van..biztos fázik..mindig takargattuk,bújt hozzánk..elmondni nem tudom,hogy mit érzek..legszivesebben elbújnék valahova a magányomban,de tudom,hogy nem tehetem..elvesztettem őt,akit nagyon imádtam..köszönöm,hogy elolvassátok soraimat!és köszönöm,hogy megértetek!kérlek szépen,segítsetek hogyan tovább!!!

Mind így érezzük. Hogy több volt, hogy más volt, hogy ő volt minden. Hogy különleges volt, és pótolhatatlan. Okos, kedves, bújós, ragaszkodó. Hogy nagyon szeretett. Így is van.

Mardos a bűntudat? Engem is mardosott, és nekem még okom is volt rá. Neked nincs.

Májusban temettem el a kutyám, júniusban kezdtem el másik kutyát keresni, akit júliusban hoztam haza. Legjobb döntés volt, amit csak hozhattam.

Nagyon friss még a gyász, én ezt értem, de arról csak te döntesz, hogy mikor állsz fel, és mész tovább. Felesleges kérdéseket feltenni, és válaszokat keresni. Ennek így kellett lenni, és kész. 10 évet volt veletek, azért az nem kis idő.

Kedves andi6020!

Köszönöm vígasztaló szavaidat!Most nem tudok másik kutyusra gondolni.Csak az én kis gyönyörűségemre.Ő több volt,mint kutyus.Ő volt a minden,a család szeme fénye,a mi kisgyerekünk.Nagyon okos,kedves,bújós,ragaszkodós kutyuska.Velünk aludt,bújt hozzám,mindig kikisért,ha jöttem haza,nagyon várt,örült,megpuszilgatott.Nagyon szeretett minket.Azt szerette nagyon,ha mindannyian itthon voltunk.Mardos a bűntudat..miért nem előbb vittük orvoshoz?mi lett volna ha..?csak sírok és sírok..több,mint tíz évig volt velünk..csak boldogságot,rengeteg örömet adott..Nem tudom,hogy lehet ezt túlélni.Minden rá emlékeztet.Minden percben várjuk,hogy rohanjon hozzánk.A sírja tele van virággal,égnek a mécsesek..mikor lesz könnyebb?mi hozhat megnyugvást mindannyiunknak?Keresem a válaszokat,de nem találom.Drága kiskutyám nincs többé

Kedves Bububogár!

Tudom, hogy most nehéz, de hidd el idővel könnyebb lesz! Nem azért ,mert nem szereted, hanem mert egyszerűen így vagyunk programozva. Fel kell állnunk és a műsor megy tovább!

Ha majd készen álltok rá lelkileg, akkor fogadjatok be egy másik kutyust, mert ő is azt szeretné,- ha el tudná mondani nektek-, hogy boldogok legyetek.

Főleg anyukádra való tekintettel, nem szabad hagyni, hogy a lelkét sokáig nyomja a bánat, mert egészségileg is megviselheti.

Azt szokták mondani ,hogy azzal, hogy elment tőletek, 10 évet elvett az életetekből, de ha jön egy új kis társ, aki kedvességével, beragyogja a napjaitokat, akkor ebből 5 évet vissza kaptok.:)

Tudom, hogy még nagyon friss a dolog, de hidd el a lelketeknek és a testi egészségeteknek az lenne a legjobb, ha erre minél előbb sor kerülne.

Nem is lenne muszáj ugyanezt a fajtát, hogy még véletlenül se hasonlítgassátok hozzá.

Ő egyedi volt és megismételhetetlen.

Esetleg a menhelyen is körbenézhettek, sok szerencsételn sorsú kiskutya vár gazdára, aki nagyon hálás lenne nektek, mert ők már tudják mit veszíthetnek. Tudjátok majd ki az akit nektek rendel a sors, mert a kutyák is választanak, csak figyeljétek őket nagyon. Biztos vagyok benne ,hogy a kiskutyád is ezt akarná és nem azt hogy a bánatba belebetegedjetek.