Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

"Neki az volt jó, ha vele voltál."

Igen, amig egészséges volt. Ha valaki ilyen beteg és fájdalmai vannak, akkor már csak az jár a fejében, hogy bármit megadna, csak szünjön meg a fájdalom. A kutyáknak hihetetlen nagy a fájdalom türő képességük. Genetikailag kódolva van bennük, hogy nem mutathatják ki, mert azt az ellenfél észre veszi. Lehet ,hogy ezekből kiindulva Te nem is láttad őt , olyan betegnek, mert jól tudta palástolni. De a tünetek egyértelműek voltak.

Nem lett volna már neki sok ideje hátra -talán 1-2 nap-, bár ezt igazán nehéz így megmondani, mert függ a szív és a szervek állapotától, hogy mennyire erős. De ő már idős is volt. A vér már intő jel, hisz emésztette őt belülről a kór.

Akármennyire szeretett ,hidd el megköszönte volna, ha tudta volna, hogy méltón segíted őt át a szívárványhíd túloldalára.

Gondolod csak végig, nem kapsz levegőt, nem tudsz pisilni és már vérzel is. Nem gondolhatod, hogy ez jó volt neki. Ilyen állapotban már kezd megborulni a vér összetétele is. Előbb vagy utóbb a keringése is összeomlott volna, de addig nagy fájdalmakkal küzködött volna.

Ha egy élőlénynek fáj valamije, akkor már nem érdekli semmi és senki. Nem akar semmit csinálni csak elmenekülni a fájdalom elöl.

Ez volt a leghumánusabb módszer, hidd el.

Nem lemondtál róla, hanem megtetted azt amit csak egy szeretett személyért tesz meg az ember. Nem hagytad őt magára , vele voltál az utolsó pillanatig és úgy búcsúztál el tőle, ahogy hozzád került- a karjaidban ölelve.

Csodálatos szép ,hosszú boldog kutya élete volt Veled!

Bár csak minden kis állatnak megadatna ez. Tudom, hogy nehéz, de fel kell állni, mert ebbe így bele fogsz betegedni. Próbálj meg sokat beszélni róla. Emlékezz az édes kis csínytevéseire és a bohóckodásaira. Nézegesd meg a képeket amik róla készültek.

A gyásznak is vannak fázisai, sajnos ezen keresztül kell menned. Fájni mindig fog, de eljön az idő, mikor újból észre veszed, hogy süt a nap.

Drága Ata06 Tényleg szép idézet,és biztos igaz is.

Sajnos túl sok mindenkit elveszítettem már,embert és állatot egyaránt,de ekkora iszonyatos fájdalmat még sose éreztem.Biztos az miatt is hogy nekem kellett döntenem..

Nehéz elhinni hogy jót tettem,mikor neki az volt a jó ha vele voltam.De próbálom elhinni,és nap mint nap mondogatni magamnak hogy már nem szenved,de nem megy elhinni.Olyan mintha lemondtam volna róla.Róla aki a legfontosabb volt..

De úgy látom hogy te értesz ezekhez a dolgokhoz hogy mi lehetett a telt hólyag meg a véres bélsár,ezért érdekelne hogy szerinted meddig tudott volna még velem lenni,hogy tudtam volna e itthon ápolgatni addig is.Lehet hülye kérdések,de annyi minden kavarog a fejemben.Csak arra gondolok hogy nem akarok maradni nélküle..

Kedves bucó!

Jól tetted ,amit tettél! Ezt kellett lépni, mert a további földi lét már csak szenvedés lett volna neki. A szteroidtól sem lett volna jobban. A daganat elvette a légzőfelületet, ezen nem tudtál volna változtatni. Valószínű, hogy már áttéte is volt. A hólyag telítettség és a véres bélsár is erre utal.

Ne legyél szomorú az alatatás miatt. Neki legalább lehetősége volt rá, hogy ne szenvedjen. Nem úgy ,mint nálunk embereknél. Poklok poklát állják ki sokan és nem tehetnek mást, mint hogy várják a megváltó halált .

Mikor már maguk mondják, hogy meg szeretnének halni, akkor jó ez?

Ők nem tudnak beszélni, így nekünk kell döntenünk helyettük. Ne bánd, mert jót tettél vele!

Ő már boldog odaát és vár míg eljön a Te időd is. Akkor majd találkoztok újra! :)

"Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod

veszteség volt és pusztulás,

fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.

Csak most kezdek rádöbbenni,

hogy az életed ajándék volt,

s egyre erősödő szeretet maradt utána.

A halál miatti elkeseredés

elpusztította magát a szeretetem tárgyát,

ám a halál ténye

nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.

Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,

nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk."

Pize,Marjorie

Mindig ellene voltam az altatásnak,és most mégis...Annyira sajnálom hogy így alakult.

Kedvesek vagytok hogy így reagáltok.

Beleszakad a szívem....

Minden nap azt kívánom bárcsak mehetnék már utána.

Tényleg csak a többi kis állatkám húz vissza az életbe.Ez biztos fura annak aki nem szeretett még kutyát vagy macskát,de ők ugyanolyan családtagok nálunk

Abba is belegebedtem volna ha magától alszik el,de így még szörnyűbb.

Nem fulladt,néha furán vette a levegőt,de köhögni is csak nagyon ritkán hallottam.

Szegénynek már a látása és a hallása se volt tökéletes,de szerintem az nem a betegség miatt,hanem a korából adódóan.

Az eszem valahol felfogja hogy nem sok lehetett neki,de mégis olyan mintha cserbenhagytam volna.

Drága Bucó! Pontosan tudom, hogy mit élsz át.

Az igazság az, hogy pontosan amiatt, hogy mit jelentett számodra nem érdemelte volna a további szenvedést. Inkább arra gondolj, hogy szebbé tette az éveidet és Te is az Övét.

Ne legyen kétséged, hogy jó döntést hoztál, nehéz döntés, de ha visszaolvasod amit leírtál belátod, hogy így kellett tenned. Te mindent megtettél.

Ne emészd magad, mert belebetegszel, a többieknek pedig szükségük van Rád. Biztos vagyok benne, hogy az Ő szeretetük átsegít a legnehezebb napokon.

Bobby már jól van, a teste nem, de a lelke veled marad addig, míg nem találkozhattok újra.

Szerinted nem a végét jelentették?

Az alapján,amiket leírtál,nem sok ideje volt hátra szegénykémnek!

Fulladt is?

Csak az jár a fejembe hogy mi lett volna ha...hogy ezek a tünetek tényleg a véget jelentették-e,meg ha így is van nem lett e volna neki jobb ha magátol megy el.Nem akartam hogy úgy szenvedjen mint anno a német juhászom,de akkor is.

Azt is megjegyezte a doki hogy tele van a hólyagja,ami gondolom vesebajt jelenthet.

Csak felfoghatatlan hogy nincs,és nem tudom tényleg így kellett e lennie..

Szia!

Nagyon sajnálom:((

Természetes,hogy így érzel,de hidd el,nem lett volna jobb,ha pár napig még hagyod szenvedni szegény kutyust!

Neked sem..

Viszont az tök jó,hogy vannak még kutyusaid,csak kár,hogy éppen a KEDVENC ment el!!

Az idő majd segít,tudom,most ez nagyon szarul hangzik,de tényleg így van!

Kedves aorta!

Nagyon sajnálom!5 hete, hogy elveszítettük a kiskutyánkat, a mai napig nem tértünk észhez..imádtuk,a gyerekünk volt..borzalmas időszak, nem kívánom senkinek..üres a ház nélküle,nagyon hiányzik..több, mint tíz évig volt velünk..én is rengeteget sírtam, sírok most is..az anyukám volt vele nagyon sokat, imádták egymást..ő is nagyon szomorú,próbáljuk egymást vígasztalni..nekem szinte mindenki azt tanácsolta, hogy hozzunk egy kis aranyost, minél elöbb..eleinte hallani sem akartunk egy másik kutyusról..én anyukám miatt elkezdtem keresni, de ő nagyon elzárkózott..azt mondta, hogy még nagyon korai..én tiszteletben tartottam..most ott tartunk, hogy beszélünk róla..hogy kellene kiskutya..félek, hogy anyukám belebetegszik a bánatba..őt soha nem fogjuk elfelejteni..sokan mondták, hogy enyhíthet a fájdalmon egy kiskutyus..meglátjuk..nektek nagyon sok erőt és kitartást kívánok!

Édes Istenem! :O :( Nagyon sajnálom! :'(

A hashártya gyulladás nagyon fájdalmas. Az ember sem mindig éli túl, főleg ha nem fedezik fel.

Ha orvosi műhiba volt be is perelhetitek, bár ez a kutyust, tudom nem hozza vissza, de akkor legalább többet nem praktizálhat az ilyen sarlatán és nem kockáztatja más állat életét- a gazdáit meg nem teszi tönkre.:(

Édes drága!:'( Még nagyon fiatal volt.

Meg lehet kérdezni mi történt?

Beszélgessetek róla! Emlékezzetek, hogy kiadjátok magatokból a fájdalmat.

Kedves kutyáslány!

Nagyon sajnálom! Tudom,hogy most nagyon nehéz!Mi sem vagyunk még túl..nagyon nehéz..jesszusom..a kiskutyák is..borzalmas!Sok kitartást kívánok!a szívem szakad meg!Nem is tudok mit mondani..

Tenyésztő vagy?

A vemhesség minden kutyusra veszélyes lehet.

Kedves sorstársaim!

Köszönöm nektek a kedves,megértő szavakat!Én ezen az oldalon találok némi megnyugvást, mert tudom,hogy ti tudjátok,értitek,hogy milyen borzalmas időszakon megyünk keresztül.Itt tudom leírni a fájdalmamat, mert tudom,hogy tőletek nem azokat a mondatokat hallom,amit oly sok embertől.Itt megértést kapok,mert ti tudjátok,hogy mekorra fájdalom elveszíteni azt,aki nagyon fontos volt az életben.Az idő megállíthatatlanul megy tovább,de enyhülést egyenlőre nem hoz.Próbálom túlélni a mindennapokat,de már nincs az az optimizmus,a lendület,mint amikor az imádott kutyus velünk volt.Amikor ő volt, a mindennapi nehézségeket is könnyebben viseltem,mint most.Megpróbálok erőt meríteni, visszatérni az életbe és elgondolkozni a tanácsaitokon.Az idézeten most is sírok,remélem,hogy így van és így is lesz.Sokszor álmodom vele.Annyira jó lenne,ha megint magamhoz ölelhetném, megpuszilgathatnám.Karácsonyra az egész család kapott bögrét,amiken a kis drága van.Most is van elöttem.Nagyon nehéz és nem tudom,hogy a kis családunk mikor tud újra mosolyogni