Megcsalt feleségként melyik lehet a jobb megoldás? (beszélgetés)

Találtam valamit.

[link]

Igen, az, nagyon is!! Ő is pontosan tudta, de ezen túlléptem. Felvállalta, "letöltötte a büntetését", mivel aki csak tudta a családból elítélte érte... holott fogalmam sincs, másnál nem fordult-e elő azok közül, akik ítélkeztek...

Nem látunk bele mások tökéletes életébe :-)

Akkor azt hittem, ez csak velem fordulhat elő, mai eszemmel tudom, hogy ritkább az, akivel nem esik meg - jó, maradjunk hosszútávú kapcsolatoknál. Aki 3-5-10 évente vált, annál ki tudja, mi lenne.

Én sem írtam, hogy olvastam tőled. :)

Ismét visszatértünk a megfelelő kommunkikációhoz és a megfelelő pár választásához, mert vagy az van, hogy elmúlik a nagy szerelem és ott marad két totálisan különböző ember, vagy ketyeg a biológiai óra a nőben és az első útjába kerülő férfitől szül gyermeket, aztán rájön, hogy rosszul döntött, de már késő.

Én azt nem mondtam, hogy két boldogtalan ember maradjon együtt a világ végezetéig.

0.Nem azt mondtam, hogy boldogtalanul maradjanak együtt, hanem azt, hogy a boldogtalanság okát próbálják meg - legalább próbálják meg - kiküszöbölni és megoldani, és utána együtt maradni. Azért, mert már jó. Azért volt már ilyen is. Csak a szüleink generációja, akinek már Istene nem volt, pszichológusa még nem, el sem tudja képzelni, hogy létezik terápia is. Ha csak 10/1 esetben sikeres, már csomó életet megmenthet.

1. A gyereknek az a legjobb, ha a szülei szeretetben leélik együtt az életüket. Ennél minden más rosszabb. Akinek gyereke van, annak meg kutya kötelessége lenne az összes egyéb ügyeit úgy intézni, - és igen, már nem csak saját maga miatt - hanem a gyerek miatt is, hogy márpedig a házassága rendben legyen. Magyarán, aki eleve nem tervez tartós, életre szóló kapcsolatot, az ne vállaljon gyereket. Szerintem.

2. Sok pszichológus, köztük Lux Elvira is azt mondta mindig, hogy mindent megtesz, hogy ha lehet, a gyerek 5 éves koráig maradjanak együtt a párok. Mert a gyerek nemi fejlődése addig van abban a kritikus szakaszban, hogy erre nagyon-nagy szüksége van. Persze, ha lehet. Most itt nem szélsőséges bántalmazó kapcsolatokról van szó nyilván.

3. A gyereknek azért alap tragédia ez, mert az ő létezése az ő saját apjának és saját anyjának a szerelméből nyer valóságot és értelmet. Ennek a szerelemnek a felbomlása utólagosan az ő létét kérdőjelezi meg. (Nem magamtól vagyok okos, ezt is sok helyen olvastam.) Ezért van az, hogy a gyerekek nagy része saját magát hibáztatja a szülei válásáért, és ezért él át kínt. Persze, van akin ez jobban látszik, van, aki látszólag azért megvan. Hogyne, a nap felkel mindenképpen, valahogy mindig lesz nyilván.

A fiamék fős osztályából hárman vagyunk még szülők együtt. Én jó példát még nem láttam (sem ott sem máshol). Ideges, feszült, túlterhelt szülők, magukból kifordult, vagy magukba fordult gyerekek, szinte megoldhatatlan nyári szüneti beosztások, anyagi viták.. Legfeljebb olyan van, ami így-úgy működik. Az biztos, hogy ez azért tényleg csak akkor kéne, ha már nagyon-nagyon nincs más megoldás.

Azt gondolom, hogy segítséget meg nem akkor kellene először kérni, amikor már megvan a megcsalás, vagy akármi más baj, hanem akkor, amikor mondjuk apuka elmenne anyukával vacsorázni, és az üvöltő gyerek miatt nem mennek... No akkor kéne valamikor kezdeni azt, hogy kérünk, megoldunk...

Jó, nyilván vannak esetek, amikor akkora a gáz, hogy nincs más megoldás, hát akkor nincs.

A kettő között kellene, hogy legyen átmenet, mert attól, hogy a "gyerekeknek jobb", attól még sz.r.

Meg kellene próbálni megjavítani, magunkat tudatosan nevelve, szakember segítségét kérve megváltoztatni a körülményeket, egészen pontosan magunkat, a rossz berögződéseket.

Persze ennek egyik feltétele, hogy mindkét fél akarja és résztvegyen benne.

A másik meg az, hogy eleve ne legyenek olyannyira különbözőek. Viszont erről meg annyit, hogy addig gyereket sem szabadna vállalni.

Meg persze az sem teljesen mindegy, min megy a veszekedés. Mert mondjuk a többszöri megcsalás az azért gáz. Egy esélyig még csak-csak, de többet én sem lennék képes adni, az tuti.

A pszi-vel kezdődő foglalkozásúak azt mondják, hogy még egy rossz szülő is jobb, mint egy semmilyen. Mert nem csak jó példát lehet venni, hanem az is segítség, ha tudod, hogy "na olyan nem leszek".

Itt nem csak az a kérdés, hogy a gyerek akkor hogy érzi magát, hanem az, hogy mit fog ebből majd a saját kapcsolatában továbbadni. Milyen konfliktuskezelési stratégiája lesz így az embernek. Erre csak a tudatos tanulás, ezen nehézségek tudatosítása a megoldás. Mert ösztönből sajna a rossz példát követjük.

1 -es verzió egyértelműen!

Én úgy nőttem fel, hogy a szüleim mindennap veszekedtek. Szerintem ez károsabb egy gyerek lelkivilágára, mint egy békés válás. A gyerek miatt is, de magad miatt is az 1-es verzió.

Ajánlom figyelmedbe Pankrisz 68.hsz-ét. Ott benne volt az is, hogy mindketten akarták, hogy a férj le tudta a kapcsolatát állítani.

Mindketten megjárták a poklot, és szakember segítségével építettek fel valami újat a régi romjain.

Így talán lehet.

De úgy, hogy a sz.rt nem öntjük ki a biliből, csak mosolygunk, úgy nem.

Egyébként én is 4 gyerek anyja vagyok, tudom, hogy azért az a szétválás nem olyan egyszerű dolog, a gyerekeknek elveszik valami olyan, ami nekik sohase lesz meg még egyszer. Tehát nem azt mondom, hogy ne küzdj, vagy ne maradjatok együtt, csak ne hazudj magadnak.

Ez szörnyű. Még olvasni is rossz. Hogy tudsz így mosolyogni nap mint nap és valami pozitívat adni a családodnak? Tudod, hogy szerelmes másba. Bocsi, de valahogy minden önbecsülésedet, tartásodat elvesztetted, nem tiszteled magad. Ha magadat nem tiszteled, más sem fog téged.

Miért lennél szingli, ha nem vele lennél? Rajta kívül van más pasi is a világon, esetleg olyan is, aki nem lép félre. Miért nem adsz esélyt magadnak? Látszik, hogy nincs önbizalmad, azért is gondolod, hogy egyedül lennél, ha kidobnád.

[link]

Ezt nézd meg, hátha beengdnek. Gondolom erről szívesebben beszélnek zárt keretek mögött.

Ez a te döntésed, nem foglak győzködni, még úgy sem, hogy teljesen elfogadhatatlannak tartok egy ilyen helyzetet. Írtam, hogy van nekem is egy 5 gyermekes ismerősöm, akinek a férje szexpartnereket tart, nem folytat viszonyt, de az a típus, aki a madarat is röptében. Ő szokott érdekes dolgokat mondani, mondjuk neki más választási lehetősége nincs: hova mehetne az öt gyermekkel; Valakiné, így a válással tönkrevágná a férje karrierjét, anyagi gondjai nincsenek. Azt nem tudom, hogy képes lefeküdni a férjjel, de ő

tudja... Versenyszerűen sportol, ő így adja ki a feszültséget magából.

Most gondolom lefoglal a kicsi, majd keress olyan elfoglaltságokat, amelyek téged boldoggá tesznek.

A gyerek körüli teendőkben segít?

Nem tudom, azt írni, hogy így legyen, mert akkor rosszat akarnék neked.

Miért gondolod, hogy nem találnál magadnak egy olyan embert, aki téged szeretne, megbecsülne?

Ez egy nagyon sz.r döntés. Elvenni a lehetőséget magadtól, a férjedtől és a gyereketektől is hogy boldog élete legyen...

De éljen a kifelé sugárzott kép a szerető boldog családról.

:(