Megcsalt feleségként melyik lehet a jobb megoldás? (beszélgetős fórum)
Lehet, még fiatal vagy. Vagy túl öreg. :-))
Simán belefér, hogy azzal a másikkal más a viszonya, tök másról szól, attól még a meleg szerető család az ugyanolyan fontos neki. Ebben az esetben is munkahelyi dologról lehet szó, ami pedig nehezen kivédhető a sok közös dolog miatt.
Szélsőséges példa, és mint ilyen, minden példa sántít, de valós elemeket tartalmaz: Nekem egyetemen csomó olyan "kapcsolatom" volt, (ezek nagy rész inkább plátói), ahol azért kellettem, mert otthon elképzelhetetlen lett volna, hogy a szigetelőanyagok szerkezeti teherbírásáról fecsegjünk. És nem, nem feltétlenül tudományos társaságban, csak úgy.. Nem minden nő tud minden igényt kielégíteni, és itt most messze nem a szexre gondolok. És egy "egyéb" kapcsolatból a sok együtt töltött idő, meg a közös érdeklődés miatt sokkal könnyebben lesz szex. De ez más szféra, mint otthon a finom baracklekvár, meleg punci, meg gyerekek..
Ez nem jó, persze, hogy nem, de így működik sokszor, és ezt tudni kell, mert ha nem, akkor kivédeni is kevés esélyünk van, akár férfiként, akár nőként.
Én mindent megteszek, hogy ne így legyen. Pl. simán hajlandó vagyok szex után közvetlenül présgépállványzatot tervezni.... Mást nem tudok tenni... (De varrni nem tudok, meg ne mondjátok a férjemnek, bár már azért asszem rájött. Sokat is dolgozik a varró lányoknak a melóhelyen....;-))
Az asszonyok jobban rá voltak kényszerítve, hogy ezt elfogadják, mert általában nem nagyon volt arra lehetőségük, hogy önállóan éljenek. Nem voltak bénábbak, csak más volt a társadalmi berendezkedés, és a munkamegosztás. Legfeljebb a szájukat jártathatták, egyébként meg ez volt, ha nem tetszett, akkor meg még ez se.
Persze nyilván akkor is voltak olyanok, akik nem tették ezt.
Ma nyilván egy kicsit több mozgásterünk van, így jobban előtérbe kerül ez a probléma.
Félre ne értsen senki, én maximálisan hűség és házasságpárti vagyok, csak éppen ebben a világban élek.
Nem értem, hogy lehet valakivel még együtt élni úgy, hogy egy éve viszonya van mással. Biztos lehet, mert ez van, akinek megy, úgy tűnik, de hogy egy ilyen helyzetben nem marad teljesen ép lelkületű a megcsalt fél, az is biztos.
Milyen már, hogy elmegy valahova a férj, és azonnal ott a gyanú, hogy a másik nővel van és megy a fantáziálás, mit csinálnak éppen és hogyan. És amikor a másik nőtől haza megy, hogyan lehet vele normálisan viselkedni, hozzá bújni esetleg, akár egy asztalnál enni vele? Ez nekem magas.
Szerintem is volt. Hogy mennyi az jó kérdés.
Lejjebb valaki írta a kötény verziót, Eltakar mindent...
Régen is pontosan ugyanennyien megcsalták, sőt, bizonyos körökben elfogadott volt, hogy a szolgálókat csak úgy tartják, dugják... De a paraszt is belement a szalmába a kikapósabb menyecskével. Legfeljebb a házasságokat nem rúgták fel ilyen könnyen, bár olvastam olyan életmeséket is, volt ilyen is.
Nem, valóban nem jó ez, de ez van, és buta dolog úgy csinálni, mintha nem lenne, sőt, ezzel azt érjük el, hogy nem tanuljuk meg kezelni a dolgot, és saját magunkat.
Én a lányommal már nyíltan beszélgetek erről, ő most 12 éves.
Igenis csomószor eszembe jut, mondjuk most itthon egyedül, amíg a férjem külföldön van, hogy de jó lenne nagyanyámat megkérdezni, hogy amíg nagyapám 4 évig fogságban volt, addig mi volt.. Vagy nagyapámat, hogy vajon ő hogy élte meg... Nagyon kár, hogy nem lehet ilyenekről normálisan beszélni. Pont azért, hogy minél kevesebbszer forduljon elő. Így mindannyian küzdünk ezzel több-kevesebb sikerrel.
Papp Lajos szívsebész professzor Szívvel és lélekkel című egyik előadásán hangzott el, hogy mit mond ő, ha azt mondja neki valaki, ő aztán soha... "No hát én akkor azt a nőt szeretném látni.." Mert azért az sem mindegy, hogy mennyi csábításnak kell ellenállni, 1/10 év, vagy 30/ nap. Jó, lehet mondani, hogy aki hű, annak mindegy.. Pedig 20-30 év alatt nehogy már mindegy legyen, iszonyat hosszú időkről beszélünk. Kizárt, hogy ennyi idő alatt ne találkozzon olyannak az ember, aki valamiért megdobogtatja a szívét. Ezzel meg tudni kell mit kezdeni..
Annyiban igazad van, hogy ma az első szívdobogáskor már válnak, és nem tudják azt, hogy ez múló dolog, és az igazi, a valódi értéket ezért nem hagyjuk ott, adjuk fel.. Mert ma minden instant és azonnal kapható kell, hogy legyen.
De azt nem hiszem, hogy régen kevesebb félremenés lett volna összességében. Ilyen az emberi jellem..
Az első.
Ha egyszer megcsalt, megteszi később is.
3. Megbeszélni, aztán várni a /sült galambot/ fejleményeket
Egy férfi könnyebben lép fére, kevesebb lelkizéssel, ugyanakkor a családot /jellemzően/ nem akarja ott hagyni
Mindenesetre ne fojtsd magadba mert belegárgyulsz
1.
számomra nincs más opció
" "viselne", mint egy ékszert ".
Ez is jóó.
" maci-málnás szindróma ".
Ez tetszik. és nagyon illik az ilyen esetekre.
De tényleg, ez mennyire jellemző, hogy a férfiakat az érdekli. Pedig mennyivel több történik a mi (női) lelkünkben, még ha nincs is szex...
:)
A viszony és az 1x megcsalas között nagyon nagy a különbség pláne ha 1éve tart!
Szamomra ez megbocsáthatatlan lenne!Egyértelműen nem szeret és nem tisztel már téged!
Mi is 14eve lassan h együtt vagyunk!Hidd el nincs már szerelem ennyi idő utan lehetetlen de szeretet és tisztelet az van és enelkul nem is mukodhetne!
Fél éve rágódsz ezen. Ha te nem akarsz szakítani, attól ő még kiléphet a házasságotokból. Én ilyen helyzetben azon dolgoznék, hogy egyedül is talpon maradjak.
De van még más lehetőséged is, egy valamit nem érdemes tenni: csendben szenvedni. Ha csak anyagilag nem éri meg neked nyitott házasságban élni...
A gépet úgy hagyta, és Te láttad amit láttál, azt gyanítom kicsit szándékos volt.
Hogy rájöjjünk, azt gondolom Ők csinálják így...
Általában kiderül, előbb vagy utóbb. Rajtunk múlik mit bírunk.
Ha megcsalt, nálam ez azonnali szakító ok. Soha többé nem tudnék hozzá bújni, nem tudnék hozzá nyúlni. És nem érdekel, miért tette, ha valami baja van, beszélje meg velem, nem az a megoldás, hogy megcsal. De ez csak én vagyok. El tudom fogadni más véleményét, mindenki a saját elvei, érzelmei, tapasztalatai stb szerint éli az életét, nem ítélkezem, ha valaki egy ilyen kapcsolatban marad.
Abban viszont biztos vagyok, hogy ha benne marad a kapcsolatban, valami megváltozik a megcsalás után és már nem lesz ugyanaz az egész. Ez egy nagy törés, nagy fájdalom, csalódás, és biztos, hogy a bizalom megkérdőjeleződik.
További ajánlott fórumok:
- Megcsalt a férjem, én megbocsátottam, nem válunk, de lehetünk ezután boldogok?
- A szakítás lehet az egytelen megoldás?
- Ebben az esetben lakás kérdésben mi lehet a jó megoldás?
- Anyai féltékenység? Vagy mi lehet? Szerintetek van megoldás?
- Ez lehet pszichológiai probléma? És ha igen, mi a megoldás?
- Ha sürgősen megoldás szükséges a társasházban, mit és hogyan lehet tenni?