Magányban karácsonykor (beszélgetés)

Nagyon kedves vagy, köszönöm. Én is békés, boldog karácsonyt kívánok neked!

És most jó éjt mindenkinek, holnap találkozunk. :)

Köszönöm szavaidat, igazán nagyon kedves vagy. De én nem vagyok szakember hogy ilyenben érdemben tudnék segíteni. Én csak azzal próbálok, hogy elmondom, nekem mi a saját stratégiám. Úgy gondolom hogy te is kijössz a depresszív hangulatból ha folyamatosan kontroll alatt tartod a gondolataidat. Ne engedd meg magadnak hogy lehúzzanak. Egyszerre csak 1 dologra tudunk gondolni. Tegyük meg magunkért hogy megválasszuk mi legyen az. Ha csapongani hagyjuk a gondolatokat beláthatatlan következményi lehetnek.

A támogatás? Bizony az mindenkinek jól esne. Én is évtizedek óta várom hogy minőségi időt töltsön el velem valaki, legalább napi pár percet, de hiába. És ez miért van? Hát azért, mert valamit nagyon rosszul csinálok. Csak még nem jöttem rá hogy mit. Pedig így van, mert ha nem így lenne, nem lennék egyedül. :)

Megelégedettséggel tölt el az élet és rendben vagy önmagaddal.

Ha csak páran azt mondják magukban, hogy "húú, mennyire igaza van, én is így szeretném!", akkor már megérte megírni a cikket ... :)

Kellemes ünnepet kívánok!

A lényeg, hogy meggyógyultál és itt vagy. Megkeményedtél és ez jó. Falat építettél, ez is. Nyilvánvalóan véded magad. Ki nem? Valamilyen szinten és valamilyen témában mindenki.

Az nem igaz csak, hogy senkit nem érdekel. Ha elmondod, kiírod magadból, itt sokan meghallgatják, elolvassák. Aztán válaszolnak, ki így, ki úgy. Biztos lesz olyan akinek a szavai jól esnek, vigaszt nyújtanak. Ezért vagyunk emberek. Ezért segítünk.

Békés, nyugodt kellemes ünnepeket kívánok neked:)

Lehet hogy az írásomból úgy jön le hogy nekem könnyen megy, (írásban nem lehet, nem tudok úgy kommunikálni mint szóban), viszont én is érzem mennyire kemény dolog ez. Vagy pedig te látod úgy, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb. :) Nekem is állandó kontroll alatt kell tartani magamat, és ha olyasmivel kezd az agyam foglalkozni ami tudom hogy ártani fog nekem, tudatosan elkezdek másra gondolni. Tudatosítani kellett magamban hogy nem a jött-ment gondolatoknak kell irányítania engem, hanem nekem kell irányítani őket. Dehogy könnyű! De mivel egyedül vagyok és csak magammal kell foglalkoznom, rengeteg időm van arra hogy arra gondoljak amire akarok. Nagyon nem könnyű, sosem volt az, de ahogy telik felettem az idő, egyre könnyebb. Lehet bölcsebb is vagyok. :)) Talán a sok borzalom keményített meg. Nem tudom.

Pl. volt egy idő, mikor bármi lelki vagy fizikai fájdalom ért, mindig azt mondtam magamnak hogy ha a kemoterápiát kibírtam, ezt is simán kibírom. Ugyanis abba majdnem belehaltam, kis híján szétesett a májam, és nem sorolom, kegyetlen időszak volt, de ez úgysem érdekel senkit. Csak ezzel próbáltam illusztrálni, hogy nem fenékig tejfel. :) És ehhez viszonyítok más dolgokat, és ez által minden könnyebb.

Mikor leoperálták a mellemet, volt aki elborzadva nézett rám. Persze hogy megvisel egy nőt ilyesmi, de azt mondtam nem olyan nagy baj ez mintha a karomat vagy a lábamat vágták volna le. Ezzel mindenki egyetért nem?

Jóde, már bocs, az emberek nem egyformák. Ami neked könnyen megy, lehet, hogy másnak nehezebben és fordítva.

A gondolatokban igazad van, de az sem megy ám mindenkinek olyan flottul.

Nekem volt időm megszokni az egyedüllétet, elég idős vagyok már. :) Barátok? Akkor szembesültem vele hogy hányan is vannak valójában, mikor először rákos lettem. Aztán még egyszer. Egyik döbbenetből a másikba estem mikor szembesültem a ténnyel hogy csak addig voltam barát amíg adni tudtam. Egész eddig eszembe sem jutott hogy jól esne a viszonzás, de mikor kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, már igen. De felálltam mindenből, és elfogadtam hogy nekem ez járt azért ezt kaptam. Azok után hogy kinőttem a kegyetlen nehéz gyerekkoromból, a felnőttkori megpróbáltatásokat simán lesöpröm a vállamról. :)

Hogyan? Nem azzal foglalkozom mi mennyire tudna lehúzni lelkileg. Másra gondolok. Olyasmire ami jó érzéssel tölt el.

Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy hatalmunkban áll arra gondolni amire akarunk. És ez mindenkire vonatkozik. Még azokra is, akik igyekeznek tragikusan, és mérhetetlen fájdalmasnak megélni a magányt. Én is magamba zuhanhatnék, de mennyivel lenne az jobb nekem? Higgyétek el, mindenki úgy érzi magát, amilyenek a gondolatai. Ezeket pedig senki nem tölti a fejünkbe. Egyedül rajtunk múlik mire gondolunk. Még karácsonykor is! :))

nekem a karácsony,már régen arról szól, hogy az összes gyerekem, és unokám együtt van, 2-napig sarkon talpon vagyok,sütök-főzök,és boldogan nézem ahogy 1-óra alatt minden elfogy,

ebben az évben,a legnagyobb fiam kitalálta,mi lenne ha most náluk lennénk,

hát legyen úgy ,ott nagyobb hely van,és apraja-nagyja 17-en vagyunk,ebből 7-gyerek

több hely van a gyerekeknek játszani,és én most nem állok sarkon-talpon 2-napig,

na majd meglátjuk,

mindenkinek békés nyugalomban eltöltött ünnepet kivánok,családdal vagy egyedül

A karácsonyi egyedül létet nem túlélni kell, hanem megélni. Emlékezni a családra, a szép és kevésbé szép pillanatokra, azokra az évekre, amikor még a szürke hétköznapok is (az egyedül lét éveiben) gyönyörűnek tűnnek, és minél távolabb kerülünk tőlük az időben, annál szebbnek látjuk őket.

Ha hajlandóak vagyunk elfogadni, hogy mindenki a saját életének a kovácsa, és ami nem tetszik benne, annak megváltoztatása csak rajtunk múlik, rájövünk, hogy ennek nem szükségszerű így történnie.

Csak rajtunk múlik, hogy karácsonykor magányosnak érezzük-e magunkat, vagy csak egyedül vagyunk.

De ahhoz, hogy karácsonykor ez utóbbit érezzük, és ne a magány nyomasztó érzését, ahhoz az év többi napján kell tenni. És nagyon meglehet, hogy nem is lesz hozzá elég egy év, két év, de bizony dolgozni kell rajta.

És itt nem feltétlenül új házasság, új párkapcsolat az, ami segít. Egyszerűen olyan emberek, olyan ismerősök barátsága, egy meghatározhatatlan szoros belső, lelki kapcsolat kialakítása, amely még a karácsonyi ünnepek alatt is derűssé, tartalmassá tudja tenni napjainkat.

Elakadtam ott, hogy te "technikai felhasználó" vagy. Valóban gépileg generáltnak tűnik ez a mostani cikked.

Tényleg, hogy kell téged értelmezni?

Ennyi :)

Miért is kellene valami sablon szerint ünnepelni, vagy kötelezően "megélni" az ünnepet.Alakitsd úgy, ahogy neked jó!

Legyen szép és áldott ünneped, akár egyedül is, de nem magányosan!

Engem megmosolyogtatott a cikked:)

Aranyos, őszinte, emberi.

Jól rákészültél az ünnepekre és abban is biztos vagyok, hogy ha majd feljössz ide sokakat itt találsz. Pl én is biztos fel fogok nézni ha másért nem, jó kívánságokat kívánni.

Neked is kellemes ünnepeket és boldog új évet.

Ki tudja? Lehet, hogy a következő karácsonyt már nem egyedül ünnepled. Őszintén kívánom neked, hogy így legyen:)