Magányban karácsonykor

Számomra a karácsony a legrosszabb. A hétköznapokat könnyebben átvészelem, de decemberben minden elkezd a családról, az együttlétről, a szeretetről szólni. A televízióból ömleni kezdenek az érzelmi húrokat pengető műsorok, a csak papírzsebkendővel elviselhető, szeretettől túlcsordult reklámok. Bármekkora falat is építettem a szívem köré, ezekben a napokban könnyen kezd repedezni, leomlani, mivel én egyedül élek. Se kutyája, se macskája özvegyasszony - mondhatnák rólam.

A média hatására azt hihetnénk, ilyenkor kötelező összeborulni a családdal, átmenni egymáshoz enni, csomagokat cserélgetni. Pedig nem. Nagyon sok ember van, akik ezek nélkül élik meg és túl... a karácsonyt. Igen túl... mert a külső nyomás nagyon nagy és úgy érezzük néha, csak túléljük az ünnepeket. Gondolom, mindenki másként - de biztosat nem tudok, hiszen ahogy én sem osztom meg másokkal, mások sem osztják meg velem ezeket az információkat.

Tudom, nem csak mi vagyunk ilyen helyzetben. Létezik a társas magány is, ahol a karácsony ugyanúgy görbe tükröt mutat és nem olyan, amilyennek lennie kellene, vagy amilyennek sokan szeretnék megélni. Vannak családok, ahol nagyobb rokonság gyűlik össze ilyenkor, ami biztosan okoz súrlódást, stresszt. Nem mindenki boldog. Csak néha úgy tűnik, hogy rajtunk kívül tényleg mindenki az.

Aztán jön az újév napja. Az évértékelések ideje, a múlt áttekintése, a jövőkép vizsgálata... Fényes vagy sem... mindenkinek más, de nem mindenkinek könnyű. Nekem sem a múlt sem a jövő szemlélete nem okoz túl nagy örömet már. De ettől függetlenül igyekszem pozitívabban gondolkozni és a szépet, jót keresni magam körül.

Mióta internetezem, már valamelyest könnyebb. Nem élek már akkora izolációban, mint korábban, vagyis legalább ennek az illúziója megvan, hiszen napi szinten beszélgetek emberekkel, csak épp nem személyesen, hanem írásban. Karácsonykor is biztosan sokan lesznek online, hiszen bevallatlanul is sokan járnak az én cipőmben... így vagy úgy. Kell nekik is majd az "elektronikus kapcsolat" másokkal, még akkor is, ha hús vér ember is van velük egy légtérben. És ez sokat segít mindannyiunknak, szégyellni sem kell.

Túl fogom élni ezt az ünnepet is. Egy kicsit extrább ételekkel készülök magamnak, mint mindig. Vettem a piacon egy-két jóillatú fenyőágat a vázába. Átnyálaztam a tévéújságot és bejelölgettem a még nézhető műsorokat. Vettem magamnak két új könyvet és rejtvényújságokat. Van itthon tea és forralt borhoz való dolgok, a bejglit már megrendeltem. Dióst és gesztenyést is, mert nem tudtam dönteni. Ha nem fogy el, majd lefagyasztom és tavaszig eleszegetem. Igazából lesznek boldog pillanataim, amikor nem fog érdekelni a magány. Ha látok egy jó műsort a tévében, kezemben a forralt borral, lábamon a takaróval. Melegség lesz a szívemben, nem hideg. Minden nap jövök majd az internetre is, megnézni, mások mit írtak, küldtek-e jelet, jegyeztek-e valamit a naplóba az ő ünnepükről. Majd mosolygok az ő jó élményeiken, és velük együtt fogok örülni.

Nézze meg az ember! Ahogy ezt most mind leírtam, szinte elkezdtem várni a karácsonyt. :-)

Mindenkinek boldog ünnepeket kívánok!