Magányban karácsonykor (beszélgetés)

Szerintem Guruljka jó kajákat eszik. Én is mindig azt, amit kívánok. Egyszerűen elkészíthető, nem drága és egészséges kajákat többnyire. :)

Az ünnep meg a lelkemben van, és nem feltétlen a karácsony miatt. Sőt! Nehogy azért nevezzem ki a december végi napokat ünnepnek, mert egyszer régen egy manipulatív ember kitalált egy mesét, amivel olyan sikeresen megvezette az embereket, hogy a mai napig hatása alatt vannak. Engem nem kell azzal a földbe döngölni most hogy persze, mert neked még hited sincs. De bizony van! Azzal a különbséggel sokakkal szemben, hogy akiben hiszek, bennem él. Hozzá fordulok kéréseimmel, tőle kapok útmutatást, segítséget, iránta érzem a hálát.

Így is lehet. :) Ezért aztán minden olyan nap ünnep, amikor érzed a hálát. Mert mi is boldogság? Az, hogy hála van a szívedben. Ha nincs, akkor vagy megkeseredett, és zuhansz az önsajnálatba. Sőt világgá kürtölöd hogy jaj de egyedül vagy és mennyire borzasztóan nehéz. Micsoda??

Még mindig elvagyok hűlve azon,hogy nem sok az igényeid. :-)

Mi nem vagyunk eleresztve anyagilag,de karácsony azért karácsony és akkor együnk már jobb kajákat!

Karácsonykor valóban magányosnak csak az érezheti magát, akinek nincs párja (bármi miatt, de nincs), nincs család, nincsenek közeli-távoli rokonok sem.

Igen, ezeket a magányos karácsonyokat is meg kell tanulni először csak túlélni, majd átélni, megélni.

És amikor már éppen elég zsepit telesírtunk az önsajnálattal, akkor hozzá kezdhetünk ahhoz az egyáltalán nem könnyű munkához, amit már 8. sz. hozzászólásomban is írtam. Mert sajnálhatjuk magunkat, sajnáltathatjuk is másokkal magunkat, de kizárólag csak rajtunk áll, hogy meddig vagyunk, meddig maradunk ebben a helyzetben.

Hűha!!

Először is nyugodj meg így korán reggel:)

Szerintem nem veszítettem fórumot, egy ehhez a fórumhoz hozzászólók gondolatait szőttem tovább leképezve az én napjaimra.

Szabad ugye?

Megengeded?

Olvass vissza kérlek.

(egyébként minden fórum előbb-utóbb egy kicsit jobbra tolt vagy balra tolt)

Mókuskerék, hááát nevezhetjük így is, hiszen még aktívan dolgozunk és oda nap mint nap be kell járni szegény dolgozónak, node majd ha nyugdíjasok leszünk, lesz ez másképp:)

Egyébként meg miért sántítana? Itt sokan lennének egyedül pár órát, nyilván mert ők is "mókuskerékben" élik a napjaikat. Erre írtam, amit. Sőt, én is írtam, hogy az nagyon nem egyenlő a magánnyal.

Mellesleg aki még aktív korban és dolgozik az nem "mókuskerék"? Na mindegy is. Szerintem bal lábbal keltél. Sajnálom. Előfordul.

Nem is értem a dühkitörésedet. De valahol megértelek, elnézést ha ellenérzéseket váltottam ki belőled, hidd el nem direkt volt.

Mindenesetre kívánok neked egyelőre a mai napra csodás, békés napot, majd kellemes ünnepeket.

Sosem voltam egyedül, de biztos, hogy egész más egész évben és csak pár napra.

Én szeretek egyedül lenni, engem feltölt, kikapcsol, pedig aztán tényleg azt csinálok "amit akarok". Ketten élünk a férjemmel, van 3 szobánk. Tehát mindenki elvonulhat ha akar. Mindketten őrületben dolgozunk, így kell is néha az az idő.

Aztán befutjuk a gyerekeket, unokákat, szüleimet, tehát van kit és mit. Van teendőnk bőven.

De a fórumindító máshogy van egyedül. Azt nem kívánom még magamnak.

Mondjuk én ebben is betartom az arany középutat. Talán 2 x voltam ajándékokat venni, mondjuk még egyszer el kell + az ünnepi menüt is meg kell vásárolni, meg kell főzni. Nem tolongok, nem veszek részt az őrületben.

Azt gondolom, hogy aki rendben van magával, kiegyensúlyozott az egyedül is és nagycsaládban is megtalálja az örömet. Muszáj magunkra fordítani legalább napi 1-2 óra minőségi időt. (ezt a menedzseri szakon tanultam). Amikor csak azt csináljuk amit akarunk és ami saját magunknak jól esik.

Kívánom, hogy ha nem is a fizikai magány, de olyna nagy lakásod legyen, hogy teljesen el tudj vonulni. (Persze fenn is tudd tartani takarítóstul... )

Nekem azért is könnyebb a karácsony, mert régóta már fét sem állítok, nem tartom a hagyományokat sem, mert gyerekkoromban sem tapasztaltam meg.

Saját gyerekeim megszavazták anno karácsonyi kajának a kókuszos csirkét mazsolás rizzsel, az idén talán lesz is. Mert nem baj, ha nincs, hisz volt olyan karácsony, hogy a krumplinak is örültem.

Nem kell szaladgálnom semmi "kötelező" után, van egy fej káposztám, azt megdinsztelem, lefagyasztom, rám ne száradjon. Mikor a fiam az év végén elutazik a barátaihoz, akkor sütök magamnak káposztás pogácsát! :D (Nem szaggatva... hosszóra vágva!) - A töltött káposzta nekem nem a zsánerem...

Nekem nincs olyan élő rokonom, akit a közelemben szeretnék tudni. Pláne nem egy fedél alatt.

A fiammal nem nehéz együtt lakni, de szinte alig látjuk egymást, pláne ha dolgozik.

Tudod más, amikor ott vannak veled, de szeretnél kicsit elvonulni, abban a tudatban, hogy újból megteheted, hogy a szeretteiddel együtt lehetsz, de más az, amikor tudod, ha akarnál sem lehetnél, lehetsz azzal , azokkal akikkel szeretnél.

A kettő piszkosul nem ugyan az.

Én sem igazán. Miért más a karácsonyi magány, mint a máskori magány?

Egyedül élek, illetve a fiam lakik velem. Az apja halála idején ő még kollégista volt, és ritkán járt haza. Rájöttem akkor, hogy életemben először vagyok tényleg, életvitelszerűen egyedül!

Ami azt illeti, remek érzés, hogy azt és akkor teszel, ami csak eszedbe jut. :D

Milyen igazad van!

Nálam az udvar közepén pottyantotta el egy madár azt a magot, amelyből már szép (állítólag amerikai kőris) fám nőtt. Az ágaira aggatom a madáretető flakonokat. Már három van, mert jönnek a verebek is. :D

Ha ott állok a konyhaajtó előtt, a fele üveg, azon át láthatom a madarakat, ahogy sorban odaröppennek egy-egy magért, majd elröppen, átadva a helyet a következőnek...és tényleg, akkor semmi más nincs a fejemben.

Abban is igazad van, hogy elfojtani nem is egészséges talán, de nem is lehet, mert belül tovább rombol. Feldolgozni, azt igen! Az is fáj ugyan, de megéri a végén.

De nem azt írtad a másikon, hogy családod van?

Vagy rosszul értettem?

Köszönöm, jól látod, feltalálom magam. Volt kutyám, 13 évesen halt meg, most macskám van mert nem tudnék már felelősséggel kutyát vállalni. Félnék hogy hamarabb meghalok mint ő, és mi lesz akkor vele. De azt sem viselném könnyen ha ő halna meg, mert a Danikám elvesztése is nagyon megviselt. A cicákat meg sajnos mérgezik errefelé, de ez befogadott cica, abban bízom hátha adhatok neki valamennyi boldog évet. Mert boldog a kis zabáló gép nagyon. :))

Van egy felnőtt fiam is, de hát ő a saját életét éli.

Drfog miattad jöttem vissza, mert eszembe jutott egy hasznos dolog amit még megosztanék veled:

Én tudom hogy mélypontról nagyon nehéz feljebb jönni. De! A változást nem nagy dolgokkal kell akarni meghozni, mert az nem fog működni. Én azt csinálom mostanában hogy pl a szoba ablakomba tettem egy tepsit, rajta újságpapír, amire mindig darált diót teszek. Jön a vörösbegy, 3 féle cinkefaj, és nem tudom milyen madár. Mindig sokan vannak. Ezekben gyönyörködök, és közben csak rájuk gondolok. Mindig azon kapom magam, hogy mosolygok. Amíg csak rájuk gondolok, nem fér más gondolat a fejembe. Megjelenik ettől a nyugalom, és a derű. Nem azt mondom hogy már a legelső ilyen próbálkozás után elfelejtesz minden gondodat, de sok ilyesmi mindig segít egy kicsit.

Az hogy lentebb írtam, lesöpröm egy ideje a gondokat a vállamról, azt részben az ilyen apróságoknak is köszönhetem. nem úgy van hogy upsz! lesöpröm és nincs. Meg kell ezért is dolgozni, mint minden másért. neked is menni fog, én pedig drukkolok hozzá. :)

Ha magánban megírod hol laksz, és kiderülne hogy nincs közöttünk nagy távolság, még találkozhatunk is. :)

Jó éjt! :)