Ma van a MOSOLY napja
Ma van a Mosoly Napja. Ez nem egy újabb marketingcsoda, nem is az a típusú ünnep, amit a boltban műanyag girlandokkal próbálnak eladni. Nem. Ez az a nap, amikor jogunk van – sőt, kötelességünk! – vigyorogni mindenre és mindenkire. Még arra a kollégára is, aki mindig akkor kezd beszélni, amikor már majdnem kilépsz az irodából.
Bevallom, reggelente nem mindig mosolygok. Az első kávémig legalábbis biztosan nem. A családom már jól tudja, nem szabad hozzám szólni, sem közém és a kávé közé állni, mert akkor irgumburgum lesz. Aztán jön a második kávé. Aztán a harmadik próbálkozás, hogy felhúzzam a farmerom cipzárját és valahol ott, a reggeli rutin káoszában, megszületik az első mosoly. Mondjuk, amikor a férjem zokniban keresi a szemüvegét... ami a fején van.
A mosoly egyébként fantasztikus dolog. Nem kell hozzá diploma, bankkártya, se hollywoodi fogak. Csak két szájzug és némi arcizom. Az egyetlen izommunka, amit örömmel végzek. Ráadásul fertőzőbb, mint a gyerek rózsahimlője az oviban: ha egyszer elkapod, nagy eséllyel továbbadod.
És tudjátok, hogy még mi a legjobb benne? Nem romlik el. Nem szárad ki. Nem foglal helyet a gardróbban és nem is kér enni. Egy őszinte mosolyra nincs "később válaszolok" opció – azonnali reakció, mégpedig pozitív.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy savanyúan töltsük. Hány olyan pillanat volt már, amikor komolyan vettük magunkat – csak hogy később derüljön ki: inkább ne tettük volna? Emlékszem, egyszer komoly arccal próbáltam a gyerekeimnek elmagyarázni, miért fontos rendet tartani a szobájukban, miközben mögöttem három kupac száradó vasalnivaló hányódott a székeken. Ők nem szóltak semmit. Csak röhögtek. És én is. Mert hát mit lehet tenni? Nevetni emberi.
Szóval ma – és lehetőleg holnap is – húzzd el azt a mosolyt a szájzugodban! A piacon, a buszon, a tükör előtt, a párodra, a főnöködre (de csak óvatosan, nehogy félreértés legyen belőle). Mert a világ úgyis elég komoly hely. Legyünk mi benne a kivétel! Az a furcsa nő, aki mosolyog, amikor mások gorombáskodnak. Az a fickó, aki nem csak köszön, de kacsint is. Az a mosoly, ami nem kér semmit – de sokat ad.
És ha ma mégsem jön össze? Semmi baj. Holnap újra próbáljuk. Addig is: én már gyakorlom. Lassan, de biztosan... mint a cipzárt a farmeromon.
Írta: egy nő, aki már nevetett a tükörképén is (de nem mindig józanul)
Írta: (anonim), 2025. október 3. 09:35
Fórumozz a témáról: Ma van a MOSOLY napja fórum (eddig 5 hozzászólás)