Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Amikor a lélek hazavágyik cikk

Amikor a lélek hazavágyik


Álmodni csak a régi házról tudok, ott vagyok a "béke szigetén", ahol fiatal, szép és boldog voltam. A Hortenzia kertben, ahogy én hívtam, a nagyanyám háza volt. Alig 20 éves koromban itt születtek a gyerekeim, itt tanultak járni, beszélni, itt kergettük a kiscicát. Mindenre újra rácsodálkoztam a természetben, amit a fiaim szemével fedeztem fel.
Amikor a lélek hazavágyik

Amikor már az élet jobban fáj, mintha meg kéne halnod. Amikor túl sokan eltávoztak már barátaid köréből, amikor az újságot is az halálozási oldalon kezded olvasni, amikor testi és lelki kínok gyötörnek, amikor az életet túl hosszúnak érzed, az életed nagy tragédiái álmodban kísértenek, amikor már unokáid egészségéért imádkozol és érzed, hogy több bajt már nem tudsz elviselni, akkor hazavágysz.


Ott szeretnél lenni a szülőföldeden, a szülői házban, ahonnan elindultál. Most is érzem a nyíló hortenzia illatát, ahogy nagyanyám frissen sült palacsintáinak csábító ízét a számban.


Néha még álmodom a mindent elsöprő szerelemről, ami azóta megkeseredett, hiába próbálom újraéleszteni az érzést, már halott. Még néha álmodom, ahogy esős vasárnapokon befészkeltük magunkat a nagy, régimódi ágyra, és szerettünk-szerettük egymást egész délután. Előtör bennem a melengető anyai érzés mindent beborító melegsége, amikor felnőtt gyerekeim képeit nézegetem, mosolyognom kell. Bárcsak olyan kicsik lennének ma is és átölelnének kis karjaikkal. Unokáim már sajnos csak néha láthatom és nem is hasonlítható az érzés, őket már másképpen szereti az ember, persze sokkal nagyobb a félelem, mert túl sokat láttunk, hallottunk már hirtelen jött betegségekről, balesetekről, hirtelen fellobbanó tüzekről.


A temetőben is, szüleim sírjánál állva, a vonzás erejét érzem, szeretnék oda menni, ahol ők vannak.

De mindenképp hazavágyom a régi, kis, háború előtt épült házba, nagyanyám féltő szeretetét hiányolom, pedig nem vagyok már, vagy még gyerek. Hiszen a nyolcvanéves ember már valóban újra gyerek lesz.

Nem szeretnék olyan sokáig élni, hogy valakinek gondot okozzak, akár épp szeretett gyermekeimnek. Szeretném, ha józan eszem megmaradna, már amennyire ez öregkorban lehetséges, a felejtéstől, az elbutulástól való félelem elviselhetetlen.


Hazavágyom, lélekben sokat járok ott, ahol a kiscicával játszottam, a mackómat operáltam 3 évesen, amikor apám még élt és úgy szeretett, ahogy senki soha többet az életben.

Azt hiszem, ha az élet megengedi, visszamegyek oda, és beköltözöm abba a házba, ami most is ott áll a nyárfák árnyékában Diósgyőrben.




Írta: 41d3c0b96f, 2016. január 4. 09:04
Fórumozz a témáról: Amikor a lélek hazavágyik fórum (eddig 20 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook