Ma furcsa hangulatban vagyok (beszélgetés)

Nem, akkor sem értem.

Hogy bármi is az ok, miért kell BÁNTANI a másikat.

Miért nem lehet szépen elköszönni.

Jól hát. Arany élete volt mellettem, már amíg meg nem utáltam. Mindenáron maradni akart, könyörgött, szabotálta az eladást, és ha mást nem, azt akarta elérni, hogy csináljunk megosztást. Akkor tényleg sosem szabadulok meg tőle.

Igen, ahogy távozott, úgyszólván mámorítóan tört rám a szabadság érzete. :-)

Nah, hát jól érezte magát nálad a kis piszok.

Most eszembe jutott mint lehetőség, hogy akár maradhatott is volna a nyakadon még a kifizetés után is ... Kezdem érteni, miért olyan fontos neked a szabadság.

Hát végül is az járt neki így is úgyis, ha t.társad volt.

Lényeg, hogy megszabadultál.

Szörnyű. 😱

Én nem tudom, mi vezet egy embert arra, hogy azt, akit egykoron szeretett (legyen az öt hónap vagy 30 év) egyszercsak elkezdje bántani.

Mert biztos, hogy nem a legelejétől bántanak ezek, hisz akkor nem is kezdenék el viszont szeretni őket a másik emberek.

Az sem házasság-es férjfüggő.

Sőt.

!!!

Valahol én már a fórum (és beszélgetés) elejétől nem értem a témát igazán, konkrétan hogy szabadnak lenni.

Ha a szó ellentét párját nézzük, akkor az a "rab".

Ha kicsit tovább lépek, akkor aki házasságban él, az rabságban él? Önként és dalolva, szabad akaratából?:)

Én remélem, hogy csak a szívét ejtették annak rabul:)

Hiszek abban, hogy mindennek meg van az oka, a dolgok nem véletlenül történnek senki életében.

Hálásabb dolog mindent a jó oldaláról megközelíteni :)

Gratulálok a családodhoz, sok örömöt kívánok Neked tőlük!:)

Hát mostmár mit van mit tenni. Nem cseszted el, jó nagy hátránnyal indultál, nem lettél orvos, lettél nagymama.

Ilyenkor már ne akarjunk nagyon szabadok lenni, mire menne az ember azzal a nagy szabadsággal. Sokkal jobb a család biztonsága. Ha van férj, őrizgessük meg őt. :-) Nekem nincs. Nem baj, van más.

hello

Igaz nem kimondottan a megírt cikkemmel kapcsolatosak a hozzászólásaitok.

DE , szerintem nem baj , ha kialakul egy jó beszélgető fórum belőle.

Sok párkacsolati dologról olvastam és én is elmondom mit gondolok, az un. szabadságról.

Nyílas vagyok horoszkópilag, tehát kalandvágyó és nagyos is szabadságra önálló életre "születtem " volna, ha az élet közbe nem szól.

Tanulni akartam , kisgyerekkormtól orvosnak készültem, de az életem nagy terve pillanatok alatt foszlott szét, amikor apám 40évesen öngyilkos lett, én akkor 16 voltam.

Mivel anyámmal kicsit sem értettük meg egymást el menekültem otthonról és 18évesen férjhez is mentem.

Aztán jöttek a gyerekek , múltak az évek, a tervemből semmi sem lett.

Sőt szabad sem vagyok most sem , hacsak a fejben szívben létező szabadság nem számít!!!

Örökké szabadelvű voltam és a férjemmel "végig veszekedtük" az életünket, talán idézójel sem kell.

De mindig az tartott vissza, hogy ha ANYA vagyok , akkor már nem ez én önmegvalósításom számít.Elcsesztem, de ma már nem bánom, szép nagy családom vam 3 felnőtt gyerekkel és nyolc unokával.

Így van. Az a lényeg, hogy ne zavarjuk egymás köreit, nemcsak én vagyok szabad, hanem ő is. Nemigen él vele, szörnyen munkamániás. Na ez is zavarna, ha "szabályos" partnerek lennénk. Régebben egyébként szabályos élettársak voltunk, és akkor zavart is.

Nemrégiben elmentem egy hoszzú hétvégére Harkányba, nem ezzel a hozzám bekvártélyozott pasival, hanem egy régi kedvesemmel. Manapság már az a kapcsolat szigorúan baráti. Munkamániás pasimmal ilyenre nem jutott volna idő.

Nekem fura ez, hogy koszt - kvartely, de független vagy, de nem is kell mindent ertenem.

Az a lényeg, hogy jól éljük meg az életünket, az igényeink szerint, hogy meglegyenek azok a mindennapi örömök, amik miatt este jó várni a holnapot.

Joh, hát te írtad, hogy kilépsz, én meg osszekevertem az igekötőket. :)

Aha, értem.

Érdekes, hogy a szabadságot is annyiféleképpen értelmezhetjük, ahányan csak vagyunk.

Nekem pl. az a szabadság, hogy "ha akarnám, megtehetném, volna rá lehetőségem.." ... Meg persze az, hogy nem ellenőrizget senki semmiben.