Ma furcsa hangulatban vagyok (beszélgetés)

:DDD

Neee, ne mondj ilyet ... :/

Nálunk itthon már mini arborétum létesült, ez lett a szenvedélyünk.

Van koreai jegenyefenyő, törpe japán erdeifenyő, törpe himalájai boróka, havasi törpefenyő, meg jópárnak most eszembe se jut a neve.

Mindig mondom nagy boldogan egy új szerzeménykor: gyere csak, mostantól itt lesz a természetes élőhelyed :DDD ... szerencsére jól vannak :)

Nekem volt benn egy lila akácom, bokor formában, majdnemhogy kiirthatatlan. A beton alatt nőtt. Megtalált minden kis lyukat, és máris bokrosodott. Tényleg nagyon agresszív egy fajta.

Nem kell behozatnod a te akácodat, akármilyen kis csemetét kiásogatsz akárhol, bennt beásod, a tetejét levágod, osztán megbokrosodik nagyon gyorsan.

Én is azt mondom.

Az akác kicsit agresszív, de városban nem sok dobása van.

Mindig és minden "magyarnóta" zavar bárhol és bármikor, én már csak így vagyok összerakva. A zakácosúúúúúút-tól meg a falnak tudok menni.

A megfelelő ültetés a legfontosabb. Hogy miért nem valósul meg kellőképpen, azt jó lenne tudni, hogy még időben el lehessen mozdítani hivatali helyéről azt a barmot, aki leaszfaltoztatja a vízfelvevő lehetőségüket.

Nálam pont egy akác a gyilkossági ötletek oka. Az eredeti anyafát kivágták, ez a kis nyavalyás akkor hajtásként megmaradt. Imádom, mert szépséges virágokat hoz kétszer is évente. De ha megtudom, ki az, aki megszaggatja az ágait tél végén, azzal nem tudom, mit csinálok. Az én házam előtt van a fa, és szerettem volna a megfelelő formára alakítani, hogy ne felfelé nőjön a vezetékekbe, de az árok fölött vízszintesen növő ágait szó szerint leszaggatta egy hatalmas eszű. Teszi a rendet a maga feje után azóta is. És nem fűrésszel.

Komoly anyagi áldozat lesz, de valahogy behozatom egyszer, kerítésen belülre.

Miért, ott nem így van? Lezabálják?

Az Üllői úton most telepítettek valami nemtudommiket, lehet hogy akác. Szépen körve van kordonozva fa kerettel. Kifelé, a szovjet laktanya meg a vecsési sorompó között, nagyon-nagyon sok fácska. Szépek lesznek.

Nekem mindegy, milyen fa van és hol, de legyenek fák, nem körbebetonozva, hanem megfelelő földlabdával, így máris lehet természetes életterük a Szilágyi Erzsébet fasor is, meg az Üllői út is.

Annyira nem zavarhat egy nóta, hogy ... érted ... :))

Látom az új lakóparkokat, a tetejüket is benövényezik a házaknak.

Nagy a szmog a városokban, abban nőnek fel a kisgyerek sajnos. Nem kivágni kell a fákat, hanem még többet telepíteni.

De az esztétikai érték sem elhanyogolható.

A fák szépek, szívet-lelket melengetőek :)

Vidéken kinn vannak a gyümölcsfák a házak előtt, ne vesszen kárba az a hely se. Cseresznye, meggy, dió, szilva. És nem eszik azt le róla mások. Egy-egy szem meg van engedve, én azt a diót is mindig felszedem, ami a szomszéd hatalmas fájáról odagurul elénk, úgyis csak összetiporják az autók. Esetleg pont az én autóm.

Én nagyon odavagyok a mocsári tölgyért, képes lennék több vödör vizet hordani rája, hogy otthon érezze magát. Csak helyem nincs hozzá, mert az hatalmas. Meg a fűzfa is. Pedig az is milyen csodálatos.

Gyakorlatilag mindezt tudom, azt is, hogy én is ültetem fát az udvaromra. Igaz, disznó mód bükkfát, ami itt idegen... és már nincs meg a párja, az kiszáradt.

Nem természetes viszont ez sem. Ami természetes élőhely, az az erdő. Épp olvastam, hogy a fák még segítenek is egymásnak a táplálékfelvételben.

Az akácos út képe a nóta műlekvár-hangulata miatt zavaró; az akác elszaporodásáig az eperfa a baromfiudvaron, a diófa a kert üldögélő-részén és a vendéglők udvarán hasznot is hajtott. Mindenképp kellenek erdők, és kellenek a településekre is fák (ha már házépítés miatt többet is kivágtak). Lényegében a természettől vesszük el el az életteret az erősebb jogán.

itt a faluban a jegyző mindent aláír, amit a polgármester kitalál. Nem tudom, másutt egy hogy működik. Mindenesetre az árnyákos adó,szépséges vadgesztenyefákat kivágták ugyanúgy, mint ahogy az egyik közteret az egyik oldalon szegélyező hatalmas nyárfákat is.

Vannak valami fák a polg. hiv. előtt, az addigi három gesztenyefa helyett. Nem ismerem a fajtájukat. Helyes apró fasort is ültettek belőlük, egyenest az épület sarkára mutatóan. A Lenin/56-os emlékmű onnan kicsit távolabb van, ott nincs fasor. Lehet,októberben nem kell oda árnyék?

Nem is azzal van bajom, aki aláírta, mert mi egyebet tehetett. De ki tervezte??? Nincs kertészeti vagy más szakfelügyelet?

Így igaz, kellenek a fák mindenfelé!

És örvendetes, hogy ilyen jó irányban haladnak a dolgok, és nem lehet csak úgy uk-muk-fuk fákat kivágni.

Viszont a városok levegőjét a fák teszik élhetővé.

Holdbéli táj lenne egy település fák nélkül, akácos utak nélkül.

Egyre több önkormányzat fordít gondot arra (a mérhetetlen fakivágás és betondzsungelek létesítése mellett/ellenére), hogy meghozza az emberek ültető kedvét.

És én ennek nagyon örülök.

Elvileg még a magán kertekben sem lehet kivágni fát a jegyző engedélye nélkül.

Teljesen igazad van abban, amiket írtál, vagyis hogy a fa igazi "hazája" az erdő, és az utak szélére többnyire nem önszántából kerül. (Meg egyik kontinensről a másikra se...)

Ha majd (egyszer) megint jön egy "ilyen" hangulat, majd folytatom az allegóriát. :-)

Csapott már villám a kertünk végében álló fába.

Az bizony nem szolgált pirotechnikai látványossággal, csak megrepedt. És álltában pusztult el, lassan, amit csak a következő évtől lehetett észlelni.

És ugye tudjuk, hogy az akác nem őshonos... ☺ "A köznyelv gyakran a fehér akácot (Robinia pseudoacacia) érti „akácfa” alatt. A nemzetség tudományos nevét arról a Jean Robin francia kertészről kapta, aki 1601-ben Európában meghonosította a növényt."

Miért természetes?

A fa az erdőben elkorhadva kidől, ebben az állapotában is része marad a természetnek, sőt a növény- és állatvilág többi tagjának életét segíti.

Ez a természetes, nem az út szélére kínlódni ültetett fák.

Ma nekem is furcsa a hangulatom...

Végigmentem (gondolatban) az Akácos úton, és eszembe jutott mindenféle...

Ilyesmik:

Az Akácos úton egyre több a száraz gally...

Egy nagyobb szélvihar után terítve ágakkal a környék...

Tudhatja, aki akarja, hogy az idő múlásával a fák is öregszenek.

Tépázza őket sok vihar, egy-egy komolyabb zivatar után csak úgy dőlnek a fák (is), ha a gyökereik közül kimossa az eső a földet...

Ha villám csap beléjük, csak egy kormos üszök marad belőlük, miután szép és félelmetes fáklyaként égnek utolsó pillanataikban.

Ez tragikus vég.

És ritka, szerencsére.

Sokkal több fának az a sors jut, hogy féreg rágja miszlikre, amíg magától visszaadja porát a földnek, ha eljön az Idő, és az utána születő fáknak termékenyítő talajt hagy hátra.

Ez a természetes.

Nekem meg az Illés ugrik be.

[link]

ja, rám vártok?

A fórumindítás a furcsa hangulatot firtatja.

A beszélgetés pedig ott tartott, hogy ki mikor hogyan nem tudja szeretni a párját. :D

Azért ez nem pont vagy nem mindig hangulat kérdése... :D