Leszbikusságom története (beszélgetős fórum)

A gyerekkel kapcsolatban csak többé-kevésbé értek egyet.

Egy férfi-nő kapcsolatban, házasságban valóban megerősítést és plusz köteléket jelent minden szempontból. (gondolom) Ami nagyon jó. DE csak akkor, ha eleve stabil a kapcsolat, és eleve, önmagától is "konzerválódik".

Az ismeretségi körömben nagyon sok pár azért vállal vagy szeretne gyereket vállalni, mert széthullóban van a kapcsolatuk, és azt gondolják, hogy majd a gyerek feldobja, és majd össze tartja őket. Szerintem ez marha nagy baromság, és csak egy boldogtalan gyerek lesz belőle, boldogtalan szülőkkel. A szüleimet is fel tudom hozni, mint példa. Tény, hogy a születésem valóban konzerválta a kapcsolatukat (édesanyám velem a hasában megfogadta, ha nyitott gerincem lesz, akkor azonnal válik és nem próbál be több gyereket apámmal), mivel a jósoltak ellenére szerencsére nem lettem beteg, még 18 évet lehúztak egymás mellett, és csináltak nekem még egy kis öcsit is... Hogy ez most jó volt, vagy rossz... Nehéz eldönteni, minden esetre nem az tartotta édesanyámat édesapám mellett, aminek szerintem kellett volna tartania, hanem az, hogy két kis gyerek mellett nem mert elválni...

Azért ez is elgondolkodtató.

Persze ez nem általános. Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban a gyerek biztosan borzasztó sok plusz dolgot nyújt, ami nem csak annyit tesz, hogy a gyerek miatt nem merek elválni. :)

Hát, nem tudom, hogyan sínyli meg a kapcsolatukat a terhesség. Nem tudok hozzá szólni, hiszen magáról az anyaságról sincsen túl sok fogalmam, nem hogy erről. :)De nem vagyok benne biztos, hogy B. nagyon akart volna gyereket, vagy ha igen, akkor R-el akarna nagyon komolyan közös családot és jövőt. Ha annyira stabil lenne a kapcsolatuk, akkor szerintem megoldanák úgy, hogy jó legyen, és konzerválva legyen, ez nem lenne probléma. Már ha B számára tényleg R az, aki nélkül nem tud és nem is akar élni.

Én azt gondolom, ha a párom szülne egy gyereket, aki az ő vére lenne, nagyon tudnám szeretni, hiszen az ő vonásait látnám benne viszont... És miért ne szerethetné mindkét fél a saját gyermekeként? Hiszen ott is ugyan úgy közös a szeretet, a gondoskodás, a felelősség, a nevelés, a JÓL nevelés. Nem?

A páromat örökbe fogadta az édesanyja, és úgy szereti, mintha a sajátja lenne. Talán annál még egy fokkal jobban is. :) Pedig senkinek a vonását nem látja benne, és nem csecsemő volt akkor, amikor megkapta, hanem 4 éves.

Mielőtt azt gondolnátok, hogy homofób lennék (bár azt nem hinném mert említettem a meleg fiúbarátaimat), leszögezem: azt gondolom, szerintem én biszexuális vagyok. Azért mondom hogy azt gondolom, mert már kipróbáltam milyen a testi szertelem lánnyal, és jó volt!Viszont nem voltam párkapcsolatban nővel, és val.szeg már nem is leszek, mert a házasságommal maximálisan elégedett vagyok...

DE

Férfi és női szerelmének van egy vagy több gyümölcse, azaz gyerek(ek), akik által a párkapcsolat átlép egy új stádiumba, szülőkké lesznek, és az ezzel kapcsolatos feladataik által, megújul a kapcsolat, szorosabbá válik, hiszen gyereket JÓL nevelni hatalmas felelősség!

Ha két azonos nemű él együtt szerelmi kapcsolatban, az hogyan tud konzerválódni ezek nélkül a folyamatos változások nélkül?

Tudom vannak gyermektelen heteroszexuáis párok is, akik elégedettek az életükkel.

Én viszont, mindig is vágytam gyerekre, anya, aztán nagyi akartam lenni.

Ismerek egy leszbikus párt. B.férjnél volt, és elvált R. kedvéért 3 éve. R. idősebb, harmincas évei közepén és nagyon vágyott gyerekre (megjegyzem, ő a maszkulin típus, abszolúte fiúsan viselkedik és néz is ki, bár tudom-tudom,nincsenek férfi pótló szerepek a leszbikusságban).Most sikerült az álma, spermadonorral sikerült a lombikbébi, de a kapcsolatuk megsínyli a terhességet, mert B. azt firtatja, hogy neki akkor tulajdonképpen ki is lesz ez a gyerek???

Hm.

Szerinted eddig tartott az érdeklődés, vagy a mi polemizálásunk elvette a különböző "fan"-ok kedvét a fórumtól ha így van bocsi nem akartam.

Szia.

Elfogadom és megértem, hogy mások miért látják így, de ez nem biztos, hogy így van, és nem biztos, hogy így lesz.

Természetesen lehet, hogy nekik lesz igazuk... Nem állítok semmit se, hiszen felelőtlenség olyat ígérni, amire nem biztos, hogy később én magam hatással lehetek.

Jaja, és ezt az idézetet is csak azért tettem be , h azt pedig te értsd meg ha van változás az egyének ide-oda való vonzódásában (mint nálad is volt!) akkor ne haragudjatok azokra se akik kapásból arra gondolnak talán nem sokára újra másként fogod az irányultságodat kijelölni:

Amire persze ha a jelenleginek az erősítését közvélemény előtti fokozott hangoztatás (mondhatjuk homoszexuálisok offenzívája) gyakorlod akkor nem sok esély van, sokan ragaszkodnak olyan dolgokhoz amik az önálló döntés megvédendő látszatát (csakazértis magyarosan!) érzetét keltik, (majd én megmutatom, h nincs igazatok, és persze el is vagy kötelezve).

"a férfi és női heteroszexuális irányultság nem abszolút kategóriák, hanem inkább egy folytonos dimenzió a homoszexualitás és heteroszexualitás közt, amelyen ki-ki elfoglal egy pozíciót. Ez a pozíció, vagyis, hogy kiben mennyi hetero- és homoszexuális késztetés rejlik, a későbbiekben, a nevelés és a kulturális ideálok hatására szimplifikálódik egy egyértelmű, a másikat kizáró nemi identitásba. Igen sok homoszexuális férfinek, egyes felmérések szerint 20%-uknak is, családjuk, gyermekeik vannak. Sokukban érett felnőtt korukra tudatosul, hogy a másik nem iránt (is) vonzódnak. A homoszexuális sors évszázadok óta, de még napjainkban is, oly keserves, és annyi hátránnyal, üldöztetéssel jár, hogy homoszexualitásukat általában csak azok vállalják fel, akik a hetero- és homoszexuális dimenzión túlságosan is a homo- oldalon állnak. Számukra már nem választás kérdése a nemi irányultság, hanem a társadalmi elvárásokon áttör a biológiai késztetés.

Minden dichotóm emberi tulajdonság csupán fogalmilag egymást kizáró, a valóságban normál eloszlást mutat, vagyis leginkább egy haranggörbével ábrázolható: minél szélsőségesebb egy változat, annál kevesebb van belőle. Ilyen az intelligencia, a maszkulinitás, a feminitás, az előítéletesség, a kezesség, a testmagasság, stb. "

Valójában azt a cikket akartam felrakni amiben a szexualitás a hormonok (tesztoszteron) által magzati korban előidézett eltérésről szól fiúk és lányok között, de nem találtam, ☺☺☺ bocs flood!

Mások a homoszexuális szóért is haragszanak!

NNeeeeem mi leszbikusok vagyunk! Csak kiváncsi voltam nálad is így működik-e? Majdnem.

Nem csodálkozom. Csak nem értem miért gondolják, hogy bármelyikünk is férfi akarna lenni, vagy férfiakat akarna utánozni.

Mi nők vagyunk, és köszönjük szépen, szeretünk nő lenni. :) És szeretjük egymás nőiességét (minden szempontból).

húha, rég jártam a topicban..

töri óra van????

Kedves Titanilla14, lehetséges, és ha így van akkor az én logikám szerint 2002 óta számtalanszor de legalábbis sokszor nyilvánosan megtámadták volna ha van támadhatók az állításai (pontos idézetek) között. Ezért többször is rákerestem de alig-alig találtam rá utalást, a legkomolyabb az idézett cikk (Virini Ágnes-tól). A pártelkötelezettségre mondhatod , h persze ilyen világnézettel ezt kell észrevenni, de ha hazugok lennének az ógörög idézetei magyarázatai akkor már rég világhírre tett volna szert mint lebuktatott hazudozó.

Tehát jobb lenne ha az előítéleteidet megpróbálnád félretenni, megértem h könnyebb lenne elfogadni ha homoszexuális beállítottságú kutató írta volna a könyvet.

Egyébként ennek a könyvnek (cikknek) nincs hatása mert a régi hellenizmusképpel van tele az általános iskolai tananyagtól kezdve, nagyon sok irodalmi mű és a köztudat.

Erre a legjellemzőbb legelterjedtebb pl. ez az idézet:

(aminek az igazságtartalmát A. J. könyve igyekszik megcáfolni szerintem eléggé meggyőzően.)

" Homoszexualitás és pederasztia - HELLÉNIZMUS

Az ókori görögök a szexuális orientációról nem egyfajta társadalmi azonosítóként vélekedtek, mint ahogy a nyugati társadalmak az elmúlt évszázadban. A görög társadalom a szexuális vágyat, illetve viselkedést nem a kapcsolatban való résztvevők neme alapján különböztette meg, hanem ahogy, amilyen mértékben ez a vágy, vagy viselkedés a társadalmi normákhoz alkalmazkodott. E normák pedig a nemen, koron és társadalmi helyzeten alapultak. Számos tudós szerint a férfi szexuális aktivitás két irányba polarizálódik: az ’aktív’, illetve a ’passzív’ partnerekre. Ezt az aktív, illetve passzív polarizációt könnyen asszociálják a domináns, illetve az engedelmes társadalmi szerepekkel; az aktív (behatoló) szerepet a férfiassággal (maszkulin vonások), a magasabb társadalmi helyzettel és a felnőttkorral azonosítják, míg a passzív szerephez a nőiesség, az alacsonyabb társadalmi státusz és a fiatalság kapcsolódik. Ebből a szempontból bármilyen szexuális aktivitást, amelyben egy férfi egy társadalmilag alsóbb rendű egyénnel létesített szexuális kapcsolatot, normálisnak ítélték meg; társadalmilag alsóbb rendűek lehettek a nők, a fiatal férfiak, idegenek (külföldiek), prostituáltak, vagy a rabszolgák. Ugyanakkor egy társadalmilag alacsonyrendű egyén által kezdeményezett kapcsolat a másik fél számára – ha az magasabb társadalmi helyzetű volt – szégyenletesnek ítéltetett meg.

Ebből az aspektusból „érthetőnek” tűnik, hogy az azonos nemű férfiak közti szexuális kapcsolat legelterjedtebb és társadalmilag legjelentősebb formája, a felnőtt férfi és serdülő fiú közti viszony volt az ókori Görögországban. Ezt nevezzük pederasztiának (paiderastia = fiúszerelem; a görög pais vagyis 'fiú', illetve az erastēs 'szerető' szavakból). A pederasztia gyakorlata szorosan kapcsolódott a görög társadalom jellegzetes szokásaihoz, amelyek a sport, illetve a művészi meztelenségben nyilvánultak meg, hiszen a fiatal fiúk a gymnasionban (gyakorlótér), illetve a palaistrában (birkózó csarnok) ruhátlanul sportoltak, ugyanakkor egyéb társadalmi szokások is hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatalemberek későn házasodjanak. Ilyenek voltak a jellegzetes, kollektív elfoglaltságnak számító symposionok (férfiak által látogatott italozások, melyeken jó hírű nők nem lehettek jelen, csak hetérák, vagy fiatal fiúk), illetve a nők általános elzárásának felfogása. Az ókori görögök éppolyan természetesnek vették a fiatal fiúk szépségéhez, mint esztétikai ékességhez való vonzódást, mint a nők esetében. "

Az aktív - passzív dologról jut eszembe miért is csodálkozik Market ha az emberek a cikke alapján azt kérdik és ki a férfi és a nő kettőtök közül?

Kedves Kotyesz, nem kívánok történelmi vitát folytatni ebben a topikban, mert ez nem arról szól.

Ami a görög úriembert illeti, hát ő tényleg politikus. Egy radikális, jobboldali-nacionalista- keresztény pártot képvisel a görög parlamentben, sokáig ennek a pártnak a szóvivője volt. Ami nem zárja ki, hogy tudós is legyen, viszont politikai és vallási nézetei szerintem erősen megkérdőjelezik az elfogulatlanságát ebben a kérdésben.

Tudod ez olyan, mint amikor doktor xy-okról, akik tanulmányt írnak arról, hogy a melegségből ki lehet gyógyulni, csak akarni kell, mindig kiderül, hogy "mélykeresztényahagyományoscsaládotűzzelvassalvédő" szervezetek harcos aktivistái.

Nem szeretnék vitát kezdeményezni de történelmi kérdésekben mégpedig nem is túl régi nem is jelentéktelenekben véleményem szerint meglepő (logikus következtetések) eredményeket hozott jópár a történelmi hamisításokat firtató kutató.

Főleg a 19.sz. irodalma de a közelmúlt is számos hamis mítoszt ültetett a köztudatba.

A környező népek is hamis képet dédelgetnek saját nagyságukról, és a magyarság jelentéktelenségéről.

Sajnos az sem a saját eredeti nézetem hogy minden kor elsősorban az előző éra lehúzásával igyekszik legitimálni önmagát. Nagy elődökért példaképekért saját hősökért is a múltba (akár az őskorba is) nagyon szeretnek visszamenni. Az illető (esetünkben Szapphó) nem fog tiltakozni ha a 21.sz.-ban magunk igazolására bárhová is soroljuk mondván Ő is ezt tette.

Lehetséges, hogy a "Históriá"-nak (ajánlom figyelmedbe!)új lelkes olvasót szereztem benned?

Hidd el érdemes olvasgatni a neten is megtalálhatod, nem mondom h minden számban van mítosz-rombolás de én már találkoztam meglepő tényekkel, nem átírni, megérteni kell, vannak akik segítenek benne! Ja és ha úgy gondolod Adonisz Georgiádiszt is megkritizálhatod a História lapjain (készülj: azt a részt ahol fasisztának nevezed biztos kihúzzák! de ne veszítsd el a kedved ha odafigyelsz szorgalmasan felkészülten fogsz publikálni és tanulsz a saját tévedéseidből akkor szép jövő előtt állsz!

Hmmm... Kedves Titanilla14 vajon miért kell a homoszexualitás körül ekkora felhajtást csinálni Te nem vagy kiváncsi a tiédtől eltérő véleményekre?

És ha mégis megjelenik MÁS nézet muszáj le-szélsőjobb-fasisztázni? Eddig osztottam az ókori görög-római kultúráról az általános sztereotípiákat amik itt ebben a fórumban is visszaköszöntek, de mivel találtam mást is úgy gondoltam megosztom veled is és azokkal akiket esetleg érdekelhet a téma, ha másért nem csak azért, hogy elgondolkodjunk rajta.

Ha kialakult volna valamiféle vita(fórum) akkor a részedről felmerülhetne hogy Á. Jeorgiádisz

egy SZ.J.O-i.fasiszta politikus.

Én azért áraszottam el (floodolás) a cikkel a fórumot, hogy akit érdekel a hagyományos ókor-felfogást megkérdőjelező nézet az ennek a kutatónak a munkájából (akit tényleg érdekel az a könyvet is megveheti!) tájékozódhat és ha hosszú is a hsz. gondolom a könyvnek csak a töredéke.

Lehetséges, bár én kétlem h Á.J. egy görög politikus nem pedig tudós, talán akkor meg sem jelentetik a könyvét magyarul ha felmerül h ez egy propaganda kiadvány. Ez az ókor megismerését szándékozik pontosítani (miért lenne ez a célja egy sz.j.o.-i (homofób?) politikusnak? csak te tudod mire gondolsz.).

A másik lehetőség h megtanúlt ógörögül és az ókori szövegeket elolvasta saját értelmezését közérthető nyelvre lefordította és kiadta okulásunkra. Nem akarom minősíteni a hozzáállásod de kb tudod mit mondanak arról aki az övétől eltérő véleményt durván igyekszik félresöpörni.

Ha helyes amit tudok (igazi történésszel nem szállnék vitába) akkor a görögöket már a rómaiak is csak titokban tisztelték a kultúrájukért (elsősorban győzelmeik miatt), talán a kereszténység ideológusa amikor bűnös életmódként utal a görögök és rómaiak életére. Ekkor alapozták meg a kétes hírnevét az ókornak, és ha továbbfűzzük a gondolatsort akkor a reneszansz kor készen kapja a képet csak azt kell állítania, hogy ez igaz de pozitívnak értendő.

Olvastam pár könyvet pl.(Suetonius:Cézárok élete). Életmód, felfogás szempontjából semmi sem igazolja h más lett volna annak a kornak a hozzáállása a homoszexualitáshoz mint a mainak, akik kritzálták azok az utódnevelésről való lemondásért tették főleg. Ennyiből a helyzet változatlan.

"Saját vélemény" címről pedig annyit legtöbbünk tartózkodik az ellenkezőjét állítók ledorongolásától.

Tévé, rádió, újság, könyv, +net, a tájékozódási lehetőség ha csak azt osztanánk meg egymással amit mi magunk tapasztalunk akkor mindenki max. 25-30 emberről számolhat be (lehet több is) akiket legjobban ismerünk, szülők, gyerekek, rokonok, szomszédok, kollégák, barátok stb. kinek mekkora a közvetlen ismeretségi köre. Legtöbben szeretnénk tárgyilagosak lenni de amiről közvetlen tapasztalatunk nincs meg kell említenünk h ilyen-olyan hír v statisztika alapján gondolunk valamit. És ha többszázéves tévhit kap megrendítő kritikát akkor ha nem adsz

igazat Á.J.-nek akkor az ellenkezőjét bizonyítsd 1-2 idézettel. Nekem már az is elég lenne ha azt bizonyítod valahogyan hogy a tutit amit olyan vehemensen védsz valóban történészek állítják.

(Általában ilyen témában a tutiban sem hiszek h létezhet.)

Tudod, az ember idekattint, aztán meglátja ezeket a baromi hosszú idézeteket...na, mindegy.

Én, részemről, bevallom töredelmesen, hogy az elsőt, a 634-est végigolvastam. Már csak azért is, mert az eleje felkeltette az érdeklődésemet, mégpedig az, hogy eddig a történelmet "nagy/és/kisnevű kutatóink a források ellenőrzése nélkül" írták. Megindult az agyam.:) Vajon akkor mégis mi igaz abból, amit tudunk az emberiség történetéből? Nosza, írjuk át a történelmet! Minden kornak egy Adonisz Georgiádisz kaliberű kutatót! Milyen kár, hogy őt csak a saját népe -- számára elfogadhatatlan -- image-e érdekli.

Én azért végig olvastam a beszúrásait, és szerintem nem is gond, hogy megosztja másokkal.

Azért csak nem tette tönkre szegény a topicot ezzel. Aki nem akarja elolvasni az úgyis tovább görget, és itt lesz a témában, ha akar.

Hmm... Akkor ezek szerint 2002-ig a meleg szervezetek írták a történelmet, de aztán -- de jó!-- végre jött egy szélsőjobboldali, fasiszta beállítottságú politikus, aki megmondta a tutit.

Vajon miért is nem szórtak hamut a fejükre a történészek, és vallották be, hogy őket évszázadokon keresztül a melegek pénzelték, hogy lejárassák az ógörög társadalmat.:)

Ne haragudj, kotyesz, de ezeken a portálok azért léteznek, hogy a tagok a saját véleményüket, tapasztalaikat mondják el. Amit te csinálsz, az sajnos nemcsak hogy szembemegy az netikettel (nem is tudom, hoxa miért tűri, más portálokon a floodolásért kitiltás jár), hanem teljesen felesleges. Tényleg azt hiszed, hogy ezeket a hosszú idézeteket valaki elolvassa? Az ilyenekkel lehet tönkretenni egy topikot!

Igen, lehet, hogy csak rossz pasikkal hozott össze a sors. Nem is hoztam ezt a kettőt összefüggésbe.

Én jelenleg ennél teljesebbnek nem is érezhetném magam, ezért nem fogok holnaptól férfiak után futkosni, ha nem bánod. :) Inkább igyekszem a mostani jó kapcsolatom teljességét megőrizni lehetőleg minél tovább.

A fórumindító cikkhez szeretnék reagálni és előre is elnézést hogy nem olvastam el a megelőző hozzászólásokat.

Nem ítélem el a leszbikusságot, csak nem tartom természetesnek. Írtad, hogy sok pasival jártál együtt, mégsem volt orgazmusod egyszer sem. Hát erre csak azt mondom, hogy rossz pasikkal voltál együtt. A nő férfi felállásban az a jó, hogy különböző alaptulajdonságokkal (férfiasság, nőiesség, stb) rendelkező emberek egymást kiegészítve tipegnek az élet útján egy közös cél érdekében. Férfi-nő párkapcsolatban a pasi több érzelmet kap, a nő pedig több biztonságot. Így képeznek egy teljes egészet. Én pl párkapcsolatban érzem magam kiegyensúlyozvaannak minden előnyével és hátrányával.

Nem vagyunk egyformák és célom nem is a "megtérítésed", de biztos vagyok benne, hogy egy megfelelő pasi mellett sokkal teljesebbnek fogod magad érezni.

:DDDD Ez jó! :)

Köszi a cikkeket. :) Érdekesek voltak...

A beteg a halálos ágyán fekszik, és kérdezi az orvosától:

- Doktor úr! Mennyi van még hátra az életemből?

- 10.

- Tíz? De tíz mi? Év, hónap, nap?

- 9... 8... 7...

Bárhol vagyunk, mindehol van hierarchia, legyen az család, óvoda, iskola, munkahely, börtön, de akár egy kirándulás is; mint egy szimfónikus zenekarban; ugyanígy van ez az állatvilágban is. Vezetők, vezetettek, erősek, gyengébbek. Nem szakadhatunk ki önmagunkból. Legfeljebb együttmüködünk, engedelmeskedünk, zúgolódunk, de ettől a világ megy tovább.

Legyen az akár klerikális, akár világi.

Volt, van, lesz.

A demokrácia sem olyan egyöntetű, mint amilyennek hangzik...51:49...

Egy igaz mindenképpen: a klerikális állapotnak semmi köze a demokráciához, majdnem úgy, mint a katonaságnál. Igen Uram; nem Uram.