Kövéren érzem magam biztonságban (beszélgetés)
"Beleőrülök a tudatba,hogy jól nézek ki.."
Ez most komoly?😳
Szerintem amikor kövér vagy, egyben nyugis is vagy, a zsírok beburkolják az idegvégződéseidet. Nem zavar az, ami régen zavart. De lehet igazad van, kevésbé áskálódnak a nőtársaid is.
Van egy elképzelés arról, hogy a szépség elsősorban attól függ, hogy akar-e valaki szépnek látszani. Ilyen értelemben a szépség ellentettje nem a csúnyaság, hanem a szürkeség.
Nagyon egyszerűen megoldhatod a dolgot, nem kell elhíznod, pszicho gyógyszer sem kell. Öltözz csúnyán, szürkén, a szemüveged legyen snassz, légy olyan, hogy ciki a társaságod. Egyszerűbb, mint beleesni a cukorbetegségbe...
Amúgy valami miatt van egy olyan érzésem, hogy ez valami mű téma, vagyis valami fickó indította a beszélgetést valamilyen okból, dehát ezt nem tudhatjuk meg...
Több is? Mert ez az egy nem úgy hangzik, amiért megéri magad betegre enni.
Amúgy ne érts félre, elhiszem, hogy itt-ott vannak beszólások, szerintem ezzel mindenki találkozik életében, hogy a kolléganők, ismerősök néha indokolatlan megjegyzéseket tesznek. De ez 99%-ban az ő problémájuk, nem az enyém. Az a nő is masszívan önbizalomhiányos, aki eltiltja a férjét másoktól, meg a barátnőjét utálja ki, amiért a palija látványosan csorgatja rá a nyálát. (Vagy csak az önbizalomhiánya miatt képzeli, hogy csorgatja...)
Mindenesetre ha tudod is, hogy milyen traumáid vannak, akkor szerintem egyértelmű, hogy azokon kellene dolgozni, szerintem itt mindent leírtál. Ez sajnos sok túlsúlyos emberrel van így, hogy a zsírréteggel a traumák ellen védekezik, vagy vélt vagy valós bántás ellen.
2 gyerekem van, elváltam.
Igen, én úgy gondolom, van egy csomó trauma, amit nem, vagy nem jól dolgoztam fel. Általános suliban a "fogdosás", gimiben 2 férfi tanárom kezdett ki velem. Amikor dolgozni kezdtem, a férfi kollégákkal küzdöttem, és ráadásul tudtam, hogy otthon feleség, gyerek várja őket. Sajnos nagyon kevés normális férfival találkoztam.
Őszintén szólva szerintem ebben van egy nagy adag belső megélés is, nemcsak a külvilág.
Én is voltam csinosan sportos, szép is, mégsem tapasztaltam azt, hogy a nők tömegesen irigykedtek volna, vagy ellenségesek lettek volna. Nekem inkább az jött le, hogy sok múlik azon, hogyan viselkedik az ember, milyen kisugárzása van, mennyire érzi magát "versenyhelyzetben" másokkal.
Amit leírsz, az inkább arra utal, hogy a súly nálad tényleg egyfajta védelem. Amikor lefogysz, jön a figyelem, és ezzel együtt a feszültség is, amit nehéz kezelned.
Szerintem nem az a megoldás, hogy visszahízol. A lelked kellene rendbe tenned, mert amíg ez nem változik, addig mindig ugyanoda fogsz visszajutni, függetlenül a testsúlyodtól. Ebben lehet, hogy érdemes lenne újra szakemberhez fordulni, akár más megközelítéssel.
Van férjed, gyermeked? Ha igen ők hogyan viszonyulnak ehhez? Olyan, mintha félnél igazi nőnek lenni. Esetleg ért valami trauma emiatt?
Szerintem lehet megérné megint pszichológushoz járnod. Nem lehet így élni, hogy mindig mások dolgaival foglalkozol. Plusz nem is biztos, hogy ők ennyit foglalkoznak veled, meg ennyire nagyon irigyek, valószínű te pörögsz rá és nagyítod fel magadban. Megláttad a szemében...? Nem is mondott semmit?
Amúgy teljesen mindegy, hogy kövér vagy vagy sovány, szép vagy csúnya, gazdag vagy szegény, stb. stb., mindig lesznek emberek, akik valamibe belekötnek, beleszólnak, jobban tudják, ha mindegyikkel foglalkoznánk, mind megőrülhetnénk... Emiatt nem éri meg a saját testedet szétcseszni 40 kilós jojózással, főleg, ha tudod is, hogy ez ilyen probléma nálad. Szerintem a pszichológus segítene.
Van egy nagyon furcsa problémám, mivel még nem találkoztam hasonlóval, megosztanám veletek. Kíváncsi vagyok a véleményetekre és ha van jó tanácsotok, megköszönöm.
Középkorú nő vagyok, fiatalon mindig vékony, az "átlagnál" talán kicsit csinosabb voltam. Jó adottságaim vannak, nem dicsekvesképpen, csak hogy értsétek.
Folyamatosan azzal szembesültem, hogy a testem alapján ítélnek meg. Állandóan pasik vettek körül, a nők meg irigykedtek.
Kb. 15 éve pánikbeteg és depressziós lettem, elengedtem magam, az evésbe menekültem, szinte egyetlen örömforrásom a kaja volt. Meghíztam. Eltűntek a férfiak, megszűnt az irigykedés, az érdeklődés. Furcsamód azt vettem észre, hogy ez nekem kellemes, ha bárki barátkozni akar velem, nem a testem miatt teszi. Nem kellett tartanom a folyamatos pletykáktól, meg a női irigységtől, akik egy percre nem merték velem hagyni a férjüket kettesben.Jelzem, SOHA senki férje nem kellett, nem kezdtem ki senkivel. Még szingli pasival se, nemhogy házassal!
Pszichológushoz is jártam egy ideig, megállapította, hogy a hájam ad nekem biztonságot, mert annyira elutasítom, hogy a testem miatt szeressen valaki.
Pár éve egészségügyi okok miatt lefogytam, újra jelentkezett a régi probléma, bámultak, füttyögtek, ajánlatokat tettek, kikezdtek velem. De még jobban zavart a nők gyűlölete. Nagyon bántott.
Újra meghíztam. De rendesen,100 kg felett volt már a súlyom. Újra jött a "nyugi", de rengeteg egészségügyi probléma is. 1 emeletet nem bírtam felmenni, fulladtam, alig bírtam bekötni a cipőmet. Sátrakat vettem magamra, mert nem jött rám semmi normális ruhadarab.
Tavaly egy nagy labor alkalmával kiderült, hogy cukorbetegség veszélye áll fenn. Le kell fogyni! Lefogytam, nem volt egyszerű, de leadtam 40 kg-t. És megint!! Próbálok nem foglalkozni a férfiak beszólásaival, az nem is lenne gond. De valamelyik nap megláttam az egyik kedvenc kolléganőm szemében a már jól ismert irigységet megcsillanni, és már rendeltem egy nagy menüt, tele szénhidráttal.
Mit tegyek, hogy lesz@rjam ezt, és ne másokkal foglalkozzak?? Beleőrülök a tudatba, hogy ha jól nézek ki, akkor nem fogadnak el a nők.
(Vannak barátnőim, akik úgy szeretnek, ahogy vagyok.) Mi a fenéért zavar engem ennyire a szinte idegenek irigykedése??
😥😥😥