Kövéren érzem magam biztonságban (beszélgetés)
Az említett konkrét esetben nem én voltam a csúnyább. A férje egy fszkalap volt, ha egyetlen lenne a földön, se kellett volna. Meg senki más férje se. Mégis én voltam, aki rosszul jött ki a sztoriból.
Valószínűleg ez a meghízás olyan, mint mikor valaki pl. vagdossa magát, szándékosan önmaga ellen fordul.
Arra nem gondolsz, hogy egészséges anyjuk legyél a gyerekeknek? A vezérfonalat változtasd meg.
Kicsit sarkítva, tényleg vicces kijelenteni, hogy lett egy rakás krónikus betegségem, de a lényeg, hogy nem néz rám senki. 😂
Igaza van itt valamelyik korábbi hozzászólónak, ha zavar a cdini külső, csúfítsd el magad másképpen.
Istenem!
"Újra meghíztam. De rendesen,100 kg felett volt már a súlyom. Újra jött a "nyugi", de rengeteg egészségügyi probléma is. 1 emeletet nem bírtam felmenni, fulladtam, alig bírtam bekötni a cipőmet. Sátrakat vettem magamra, mert nem jött rám semmi normális ruhadarab." -> Atyaég!
Rettenetes, hogy neked az okozott "nyugalmat", hogy 100 kg felett járt a súlyod. Mert akkor nem bombáztak a férfiak, és nem irigykedtek rád a nők.
Fénykoromban én is férfiakkal voltam körülvéve. Tudtam (érzi azt a ember lánya), hogy odavoltak értem. Addig, amíg "csak" bókokat kaptam, szívesen vettem, kifejezetten jól esett. Akik úgy közeledtek, hogy már kínos volt - na! nekik még szólnom sem kellett, hogy ne tovább! Szerintem a testbeszédem, egy pillantásom több volt minden szónál. Volt, akitől aztán megkaptam emiatt, hogy beképzelt vagyok. Hát, ha az beképzeltség, akkor beképzelt voltam...
Nők soha nem tettek rám megjegyzést. Inkább dicsértek.
Soha nem hizlalnám fel magam amiatt, hogy ne "gyűlöljenek" a nők, és ne kezdjenek ki velem mindenféle férfiak.
A helyedben én próbálnék változtatni, mert ez így nincs
jól.
Ha most ismét sikerült fogynod, ez adjon erőt, és ne azzal törődj, hogy "valamelyik nap megláttam az egyik kedvenc kolléganőm szemében a már jól ismert irigységet megcsillanni" - hadd irigykedjen! Az, hogy rendeltél megint "egy nagy menüt, tele szénhidráttal" - ez az irigykedőket nem fogja zavarni. De a te egészséged (írtad a cukorbetegség veszélye áll fenn) fogja bánni.
Sok sikert, hogy rendezd a gondolataidat!
Amikor lefogysz, a közérzetedet védő zsírréteged eltűnik és mindenféle zaklatott lelkiállapotba kerülsz. Nem azt akarom mondani, hogy ezzel ez lesz a fő mániád, amiről írsz, de szemmel láthatóan erőteljesen ez a kérdés foglalkoztat. Hidd el, hogy a dagadtabb emberek nem véletlenül joviálisabbak, kedélyesebbek, mint a savanyú soványak.
Kérj a pszichiáteredtől valami drazsét, tablettát amivel helyre billennek nálad a dolgok. Bár sokszor ezeknek a szereknek az a mellékhatása, hogy hizlal...:(
Tojd le, ez az ő problémájuk.
Ilyen butaságot, szándékosan elcsúfítani magad, sőt beteggé tenni. Ezek szerint új párkapcsolatot már nem szeretnél, akiért csinosnak érdemes lenni? Gyerekeid büszkék lennének édesanyjukra.
Azt hozzá kell tennem, hogy egy olyan csaj volt az üzengetős férjnek a felesége, akit én nagyon szerettem,és belebetegedtem, hogy haragszik rám. Nem érdemeltem meg. És elképzelhető, hogy tudat alatt bármit megtettem volna, hogy újra barátnők legyünk.
Elhiszem, hogy nehéz így összerakni a képet, de ez van.
Persze, hogy nem éri meg. Ezen a hülyeségen kellene túllépnem, de borzasztó nehéz.
Ha kövér vagyok, észre se vesznek. Nem okozok gondot.
(Csak kinyírom magam)
Erre nem én gondolok, konkrét tények. Visszahallom, hogy összeveszett otthon a hölgy a férjével, mert az velem beszélgetett, netán kedves volt, rám mosolygott stb.
De olyan is volt, hogy üzenetben szerelmet vallott a férjecske, amit az asszony meglátott. Mit gondolsz, ki volt a hibás? Én. Nem is reagáltam az üzenetre. A csaj nem beszélt velem vagy 5-6 évig.
Ez rendszeres, erről beszélek.
Ez az ő problémàjuk,nem a Tiéd.
Alacsony önbecsülés,ezzel kellene kezdened valamit ,és nem a sok szipirtyóval.
C@rd le az agyatlan hülyéket.
(màst nemigen tehetsz)
Az a lényeg,hogy Te hogyan látod magad és nem a világ.
Ezzel a zsírpárnás cuccal,még kinyírod magad.
Megéri?
Lehet.
Az megvan ugye,hogy a ha szép vagy ,más előnyös tulajdonságokkal is felruháznak.
Nagyon sok pozitív hozadéka van a szépségnek.
Rám (érdekes módon)soha nem irigykedtek.
Ellenben inkább bájos ,és "jó rá nézni" típus vagyok.
Amit írsz, annak egy részét akár én is leírhattam volna. Általános iskolában volt ("fogdosás", gimiben két férfi tanárom is próbálkozott.) Velem csak egy tanár volt ilyen. Amikor dolgozni kezdtem, a férfi kollégákkal kellett küzdenem, miközben tudtam, hogy otthon feleség és gyerek várja őket. Ugyanez volt a szitu.
Nálam az volt a gond, hogy erről nem mertem beszélni a családban. A saját gyerekeimet viszont már tudatosan úgy neveltem, hogy merjenek ilyen dolgokról beszélni, ne legyen tabu.
Nekem is voltak irigyeim. Idővel egyszerűen leépítettem ezeket a kapcsolatokat, találtam helyettük értékes embereket, akik mellett jól éreztem magam. Egyedül is, később a családommal is.
Szerintem fontos lenne tudatosítani magadban, hogy a probléma nem feltétlenül benned van, hanem sokszor a környezetben, ami nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagy. Próbálj elsősorban önmagadnak és a gyerekeidnek megfelelni,ehhez viszont az egészséged is nagyon fontos.
Keress valamit, ami kikapcsol: sport, tánc, kirándulás, bármi alkotó tevékenység. A lényeg, hogy ne azon pörögj folyamatosan, mások mit gondolnak rólad, és ne tedd tönkre magad csak azért, hogy elfogadjanak.
Sokan küzdenek hasonló érzésekkel- ha valaki nem csinos, azért érzi rosszul magát, ha az, akkor meg más miatt. Nem lehet mindenkinek megfelelni, és nem is kell. Ezt vésd a fejedbe, NEM KELL!!! Olyan úgysem lesz, hogy mindenkinek megfelelj.