Kit hogyan visel meg a munkanélküliség? (beszélgetés)

Nem kívánom senkinek, hogy munkanélküli legyen. 59. évemben voltam mikor kirugtak, voltam vagy 200 helyen, nem kellettem senkinek. A Munkaügyi Bíróságon a Bírónő szemébe mondta a Vezér, hogy neki a Főnöke /Tulaj/ kiadta, hogy az 55 év feletti vezetőket le kell cserélni 30 évesre. A Bírónő annyit se mondott rá, hogy "BAKFITY" még a javára is írta, hogy ilyen őszintén elmeri mondani.

Munkatörvénykönyvbe más van írva, mit érdekelte az, hísz Ő csak egy Bírósági Elnök a Munkaügyi Bíóságon.

Nagyon!

Yudi és zszs1 után nem fejtegetem tovább...

Én is kíváncsi vagyok,kit hogyan visel meg.

Nekem változó a lelki állapotom.Van hogy jobban érzem magam,máskor szinte depis a hangulatom.Azt gondolom nehéz és kilátástalan a munkanélküliek helyzete.Vagy találok munkát vagy nem.Ha találok,lehet,hogy csak 3 hónapra vesznek fel,mint sok embert,aztán ismét munkanélküliség következik.Vagy csak 6 órában akarnak foglalkoztatni.Vagy lehet,hogy soha nem találok a szakmámban,de máshoz meg nem értek.Állandóan képezzem magam 36 évesen?De más ágazatban sem jobb a helyzet.Mit lehet tenni??? Tönkremenni??Még jó,hogy van egy rendes,dolgos,szorgos férjem!!

Akkor csücsüljek nyugodtan a babérjaimon?

en imadtam

amikor felmondtam, mindenre elmendtem, kiprobaltam, belevagtam, ujrakezdtem, megprobaltam, aludtam, buliztam, porogtem, pihentem...

nagyon elveztem :)

a munkanekuliseg mindenkit meg visel en pont a nagy fene demokracia kezdeskor lettem munka nekuli mert a fiamat 1988 ban szultem es mirre vege lett a gyesnek megjott a rendszer valtas a ceg ahol dolgoztam kezdett csodbe menni igy en voltam az elso a cegtol aki meg kapta a munka nekuli segelyt ,nagyon nehez volt lelkileg kicsi gyerek uj lakas uj butorok reszletek nem volt alom vilag ,de annyi elonye volt hogy folyamatosan voltak igyenes tanfolyamok amit lehettet mind elvegeztem

mikor a fiam 3 eves lett besokaltam most mar megyek dolgozni kijelentettem foleg on magamnak

keszultunk disznot vagni anyosek es megleszalattam vasarolni ezt azt es meglattam egy hirdetest egy husuzlet ajtajan hogy elarusitott vesznek fel ugy ahogy voltam batorsagott vettem es bementem es jelenkeztem mikor bementem mar voltak egy paran vartak a kovetkezott mert valakit bent fagatak mikor sorra kerultem megkerdezte a fonok hogy miert akkarok itt dolgozni meglepett a kerdes de azt valaszoltam azert mert harom eve othon ulok es mar mindegy de dolgozni akkarok ram nezet es felvett hetfon kezdtem 6 evet dolgoztam ott utana kiadtak alberletbe es persze kocsma lett ott nem akartam dolgozni igy osze szedtem a batorsagom es utana sajat ceget alapitottam hussal foglalkozom most is nem konyu de ha barmi tortenik adig megyek amedig nem csinalok valamit

Engem naaagyon.

4éve vagyok itthon a 2kicsimmel, a lánykám szept.-ben lesz 2éves,így vissza szeretnék menni dolgozni (e gyes bőőőven 30alatt van-ezért is)

3diplomám van, anno azért tanultam és fizettem értük, hogyha odakerülök, ne legyen gond az elhelyeszkedésse.

"több lábon álljak"

Lám, oda kerültem-----és tessék!!

Teljesen kiszolgáltatottnak, és elkeseredettnek érzem magam, mert ismerős nincs, és egy vidéki kisvárosban-hiába a diplomák,/enélkül NEM MEGY...

Sziasztok!

Csak egy kis vígasztalás, hogy mindig van remény: Én ugyan nem voltam munkanélküli, a diploma megszerzése után két héttel már volt állásom, aminek örültem, nem dugott be senki, magamnak kerestem a neten és egy hét alatt eldőlt, hogy felvettek, nagyon szerencsés vagyok. Most babát várok és a távolság miatt nem enged a doki dolgozni, de minden hónapban viszem a t

Sziasztok!

Csak egy kis vígasztalás, hogy mindig van remény: Én ugyan nem voltam munkanélküli, a diploma megszerzése után két héttel már volt állásom, aminek örültem, nem dugott be senki, magamnak kerestem a neten és egy hét alatt eldőlt, hogy felvettek, nagyon szerencsés vagyok. Most babát várok és a távolság miatt nem enged a doki dolgozni, de minden hónapban viszem a táppénzespapírt, örülnek nekem és várnak vissza!

Viszont a szüleim kb. két éve mindketten munka nélkül maradtak, mert megszűnőben volt a munkahelyük és elküldték Őket (Jobbik eset volt, mintha megvárják a csődöt, mert legalább végkielégítést kaptak néhány százezret...) Anyukám egy ideig eljárt 100 km-re három műszakba, de egy idő után nem indítottak buszt... Apukám nagyon iszik, néha alkalmi munka, de az sem volt elég az italra sem, mindegy, valamit azért pótolt. A nővéremmel sokáig rágtuk a fülüket, hogy költözzenek el onnan, ahol laktak (Hajdú-Bihar), mert felénk jóval több lehetőségük lenne elhelyezkedni. Január végén eljöttek albérletbe, a férjemmel segítettünk Nekik, mert már semmi pénzük nem maradt. Úgy gondolták, ha itt sem találnak semmit, hazamennek egy hónap múlva. Mindketten nyolc általánost végeztek. Két hét elteltével mindketten dolgoztak és annyi pénzt kerestek, amit eddig nem nagyon láttak együtt (ketten kb. 180eFt-ot, ami itt nem sok, de Hajdú-Biharban egy vagyon... :D) Márciusban eladták a házunkat, ami bazi nagy, két telekkel, 3 millió Ft-ot kaptak érte, ott ennyi az ingatlan ára, itt persze egy lyukat sem kapnak érte... Apu kapott egy szolgálati lakást, amiben se víz, se fürdő, se gáz, semmi. Most a pénzükből ezt teszik rendbe. Újra választhattak metlakit, csempét, megcsináltak egy gyönyörű fürdőt, kb. egy hét múlva vezetik hozzájuk a gázt is. Az összes pénzük rá fog menni, de nem lesz a saját házuk, viszont talán meg lehet majd venni egy idő után egy jelképes összegért. Ha nem, akkor max. az örökségünknek annyi, de legalább tudjuk, hogy van mit enniük és nem nyomorognak. Az otthoni házunkat fiatalon együtt építették, majd' meghasad a szívük, hogy ott kellett hagyni, mert itt egy szoba-konyha-fürdő lesz Nekik, de tudják, hogy jól döntöttek. Tisztelem Őket, hogy 55 évesen még bele mertek vágni egy ekkora dologba. Külön tisztelem anyukámat, aki egész életében ott lakott, s mégis eljött, annak ellenére, hogy apu nagyon iszik.

Azt hiszem, boldog családben élek. Nagyon szegények voltunk gyerekkoromban, s apu rengeteget volt munka nélkül főleg az ital miatt, de ennek ellenére mindig mindenki minket irigyelt, mert nem szerette úgy egymást senki, mint mi. Imádom a szüleimet és kívánok mindenkinek annyi kitartást a nehézségek átvészeléséhez, mint ami Nekik volt!!! Ne féljetek változtatni, főleg fiatalon ne!!!