Kit hogyan visel meg a munkanélküliség? (beszélgetős fórum)
Aha értem. Akkor csak netezni tudsz, meg gondolom telefonügyeletet tartani.
Tudsz azért pihenni, meg elmenni valahova néha, van segítséged?
Nagyon nehéz lehet neked, bár gondolom, benne lenni azért egészen más, mint kívülről sajnálkozni, nem is akarom elkezdeni.
Jól hangzik, de mint említettem, a lányom miatt csak behatárolható időben tudom elhagyni a lakásomat. Vagyis nem így írtam, ezért félreérthető voltam.
Most lesz 18, és mégis.
A tanítósággal gyerekprogram, meg iskis korrepetáló csoport, bébiszitterkedés stb. jó, feltéve, ha közle laksz egy ingázókkal teli körzethet.
Szinte minden eladható, csak a megfelelő emberrel kell intézni, meg persze az eladáshoz is pénz kell.
Remélem, ma már jobban vagy, tegnap valahogy nekem is rossz volt a holdállás.
Hány éves a lányod?
Én nagy túlélő vagyok:-)) Van egy autista gyerekem, emiatt csak nagyon szűk körben mozoghatok munkaügyileg. Azt gondolom, ne is magyarázzam, hova kell ma tanító... Azért nem panaszkodhatok, rengeteg jó is ért a lányom miatt.
Sok mindennel próbálkozom, nem hagyom magam, mindig veszem a nagy levegőt, és újra kezdem, de vannak napok, amikor elegem van az egészből. Ez most egy olyan nap.
Reggel pont előttünk dobtak ki két tündéri kiscicát, a nagyobbik lányom persze behozta őket. Most van 5 macskám, ebből 3 kölyök, 4 lány, 1 süket, jó a szórás:-)) Ráadásul nemrég nyertem egy oldalon sok más díj mellett egy nívódíjat, és az üzemeltető "csak úgy" megjegyezte, hogy nem vagyunk képesek eladható dolgokat írni...
Most én is mélypont felé kezdek süllyedni, ami a hangulatomat illeti, de velem mindig történik valami jó, amikor már nagyon szar a helyzet. Te nem így vagy vele?
Pont most láttam egy plakátot egy rendelőben, hogy forduljak orvoshoz, ha a tünetekből produkálok legalább ötöt, mert tutira depressziós vagyok. Persze az összeset produkálom egyszerre, de nem vagyok hajlandó orvoshoz menni.
És a pénz meg jön és megy. Én sosem éltem igazán jól, nem nagy újdonság, hogy máról holnapra lavírozom. Vannak tuti túlélőreceptjeim, ha érdekel.:-)
Hát igen.
Van egy olyan angol mondás, velős, és rövid, hogy "no pain, no gain", azaz nincs fájdalom, nincs nyereség.
Jó lenne, ha az életben szalonnázva lehetne fogyni, fotelben izmot építeni, munka nélkül gazdagodni, szex nélkül gyönyörhöz jutni,és még sorolhatnám, de valahogy nem jön össze egyik se.
"egy olyan termék, amiről 100%-ban tudom,hogy nemzetközileg elismerten a világon egyedülállóként bárminemű lemondás nélkül segíti a lefogyásban"
Mint tudjuk, ilyen termék egyszerűen nem létezik!!! Mert ha lenne, a hoxa felhasználói közül egy sem lenne túlsúlyos. Sőt, ahonnan jött a bóvli, ott sem lenne. Mindannyian tudjuk, hogy Amerika a kövérek hazája!
Ez így becsapás, és a barátaimnak akarom eladni, akkor még árulás is.
Akkor mit is kínálsz tulajdonképpen?
Na igen, aki nem tud angolul, az nem ember, ez világos.
Elgondolkodtál már azon, hogy hány alacsony végzettségű ember keres munkát? Olyanok, akik még véletlenül sem beszélnek nyelvet, ráadásul önhibájukon kívül? Pedig őket lehetne igazán kihasználni!
Pontosan. Egynél többször pedig nem lépek ugyanabba a rossz cipőbe!
Aki akar egy pofont, az csinálja. Ügyeskedők mindig voltak és lesznek.
Az ajánlott honlap angolul van (az átlagnak érthetetlen), és ha jól sejtem, ez is csak házalás lenne.
Én már eleget talpaltam a semmiért, úgyhogy kösz, de nem. Azért tanultam szakmát, hogy azt gyakoroljam, és ne kelljen többé másokat becsapnom!
Ezt éppen nekem való fórum.
Tavaly július óta vagyok munkanélküli. Két mhely két év alatt csődbe ment (nem miattam). Januárban kiraktak mn státuszból, mert 5 év alatt 2 munkaadó rosszul töltötte ki a papirokat. Hiába vittem 5 évnyi nyenyit, nem fogadták el. Ennyi.
Spórolt pénzecskéből felmondás lejárta közben egyéni vállalkozás, feleségem nevén tavaly aug-tól.Honlapot 0-ról megcsináltam (5 éve szerkesztettem, akkor még frame volt a divat. Önerőből naponta javitom, szépitem, bővitem, ma már 8-15. helyen van gugliban, bár ez abszolút nem érdekel. Havonta 10-15% forgalom növekedés. Iszonyú mennyiségű cikket forditok egészségről, alternativ gyógyászatról, nyomom fel magyarul.
Jövedelmem 0, feleségemnek 3 állása + 2 gyerkőc eltartása. Hülye helyzet. Dolgoznék, de akkor nem tudom a vállalkozást vinni. Feleségem biztat, 50 felett is van élet. 2 év múlva úgy érzem, eltart a vállalkozás. Addig hogyan? Fogalmam sincs. Talán m.ügyi kp-ban kérek támogatást vállalkozóvá váláshoz, az 6 hónap előny.
Nem vagyok magam alatt és lelkileg is nagyjából egyensúlyban vagyok. Napi 8-10 óra melóval elmegy az idő, száguldozok bkv-val Bp különböző részeibe néha 15-20 kg áruval. Vevők tudják sorsomat, többen is mondták, hogy segitenek, ha tudnak.
Több vásárlónk terjeszti hirünket, többen viszonteladók akarnak lenni. Szóval nem reménytelen a helyzet. Azt mondták jókor indultunk el, a válság előtt. Több mlm-be is hivnak, szó sem lehet róla. Saját erőből előre.
Tavaly nyáron pályáztam, azóta havi 1-2-t. Ha életkoromat beirom meg sem nézik, ha nem, akkor előfordult, hogy felhivtak és rákérdeztek. 50 felett fejvadászhoz és neten nem érdemes pályázni. Előbbit 2 éve mondta fejvadász, utóbbi saját tapasztalat.
Ti húznátok ki diplomát az önéletrajzotokból?
Nekem kettő van, és néha az az érzésem, hogy egyszerűen már akkor sok vagyok, amikor beteszem a lábam egy interjúra. Lehet, hogy legalább az egyiket le kéne tagadnom, akkor nem lenne az a fő téma, hogy miért akarok jóval a végzettségem alatti melót. Amíg nem volt gyerekem, nem érdekelt, hogy mit csinálok, és kinek, mert szerintem a szarul elvégzett munka a ciki, nem az, ha diplomával takarít az ember, de azért nehéz lesz elmagyarázni, hogy miért tanuljon a gyerekem, ha nekem nem jön össze semmi normális.
3 éve nem találok semmit... Vagyis van, mehetek diplomával szakmunkás lakását takarítani, éjjel mosogatni. Mindegy, valamiből meg kell élni. Lassan feladom, hogy a szakmámban helyezkedjek el, pedig hivatástudatból mentem tanítónak, és nem azért, mert csak ide vettek volna fel.
Százszámra küldözgetem az önéletrajzokat. Mikor elkezdtem, még akadt egy-két válasz, mára már egy sincs.
A jövő héttől nekivágok egy szakmai tanfolyamnak, hátha áruházi pénztárosnak még jó leszek.
Lelkileg a padlón vagyok, anyagilag még nem annyira. Szerencsére nincs lakáshitelünk, csak egy fogyatékos lányom, akire állandóan felügyelni kell. Eddig, ha be is hívtak valahová, mindenhol ő volt a kifogás, pedig nem elhanyagolható nevelési gyakorlatot szereztem mellette. Ez van, tudomásul kell venni, hogy másképp nem megy, csak megalkuvással. Így vesznek el az álmok és az értékek.
Én 1 és fél évig voltam munkanélküli.
Én voltam és vagyok mindig a családfenntartó.
Na nem azért, mert a férjem iszik, vagy nem akar dolgozni, hanem azért, mert sokáig beteg volt, és mindenhol kevés fizetése volt.
Én nagyon rosszul viseltem. Amikor elküldtek még nem zavart. Kaptam végkielégítést és elmentem táppénzre (passzív). Egyszerűen nem hittem el egy ideig, hogy nem találok állást a végzettségemmel és tapasztalatommal. A táppénzem 45 nap múlva lejárt, ekkor kezdtem elkeseredni. Bejelentkeztem munkanélkülire. Naponta legalább 30 helyre elküldtem az önéletrajzomat, szóltam minden ismerősömnek, de semmi. Haszontalannak éreztem magam, és amúgy igen nagy önbizalmam a padlón volt. 1 napot sem töltöttem otthon, mindig mentem (interjúkra, házalni). Az interjúk nagy része még reményre sem adott okot. A legtöbb vállalkozói jogviszonyba végezhető munka volt, és természetesen nem volt vállalkozásom, és pénzem sem volt már, hogy kiváltsam a vállalkozóit, valamint nem akartam, úgy belevágni, hogy azt sem tudtam érdemes e, így részt vettem több tréningen, és természetesen rájöttem, hogy ez nem nekem való, mert nem akarok másokat zaklatni biztosításokkal, stb. Aztán munkanélküliségem 4. hónapjában beteg lettem (stressz), kiderült, hogy műteni kell, de előbb olyan állapotba kell hozni szervezetemet, hogy kibírjam a műtétet. Mivel nem volt semmire lehetőségem mégis kiváltottam a vállalkozóit, de sajnos a cég, ahol dolgoztam nem fizetett (minden vizsgát megcsináltam és minden nap bent voltam). Egy ismerősöm segített elhelyezkedni pincérként (alkalmi munka). Boldog voltam, végre megint hasznosnak éreztem magam pedig közöm nincs e szakmához. Férjem aggódott, hogy betegségem romlani fog. Nem romlott csak nem javultam.
Anyagi helyzetünk borzalmas volt. Hiteleinket felmondták, a lakásunkat ár alatt értékesítettük, stb.Aztán már állást sem kereshettek, mert vártam mikor műthetnek, hiszen ha felvesznek valahová nem kezdhetek műtéttel. Aztán férjemet is elküldték a munkahelyéről. A hullámok végképp összecsaptak a fejünk felett. Fiamnak sikerült elhelyezkednie suli mellett diákmunkába, ezzel tudtuk pótolni férjem fizetésének egy részét. A más fél évet legjobb barátnőm segítsége nélkül nem éltük volna túl. Aztán eljött az idő a műtétre, fel kellett adnom az alkalmi munkámat. A férjemnek sem sikerült elhelyezkednie.
Már a második karácsonyunk volt fenyőfa, és szinte kaja nélkül:-( A gyerek által keresett és a barátnőmtől kapott támogatásból éltünk. A férjem is csak alkalmi munkákat kapott. És ős nagyon sokat vesztett önértékeléséből. Aztán a gyereknek is megszűnt az állása....
Idén januárban megműtöttek. Műtét előtt 2 nappal hívott fel egy ismerősöm, aki érdeklődött, hogy van e már állásom, mert ha nincs menjek be egy interjúra még a műtét előtt. Felvettek, megvárták, hogy megműtsenek, lábadozzak:-)
Már csak azért kellett aggódnom, hogy túléljem és felépüljek. Már csak 3 hónapot kell kibírni.
A férjem ma 12 napja dolgozik. Most a fiam szenved a munkanélküliség miatt. Hiába érettségizett le nem kell senkinek, mert pályakezdő. Iskolába csak ősszel megy, de szeretne mellette dolgozni.
Tehát nekünk is kijutott, az egész családom megismerte a munkanélküliséget. Egy kicsit mindenkinek kisebb lett az egója, lelkileg egy kicsit rendeződtünk, de anyagilag nem tudom mikor fogunk. Nem csak a felmondott hiteleim maradtak, hanem a vállalkozásom után ki nem fizetett költségek is. Hitelt nem tudok felvenni, mert a hitel felmondással BÁR lista is jár.
Nem tudom mikor lesz ismét lakásunk, és azt sem mikorra tudom rendezni tartozásaimat:-(
És hozzátartozik az is, hogy mivel én a válság előtt lettem munkanélküli és a férjem is, így nekünk nem jár a segítség, bár nem tudom, hogy azok akiknek jár megkapják e.
Az 1 és fél év alatt próbáltuk megtartani jókedvünket, hogy legalább épp elmével átvészeljük a nehézségeket.
Nálunk két évig tartott ez az időszak. Akkor volt a lányom pici. Nem tudtam pelenkát venni neki, mostam a keverőtárcsás mosógépben napmintnap. Víz az udvarban, olajkályha, gázpalack, fürdés a kiskádban. Sokat fáztunk. Mondjuk enni volt mit, mert a kertben sokminden megterem. Csak fájt ha le kellett mondani egy esküvőt vagy ballagást mert se ruhánk se ajándékra való pénzünk nem volt:(
Egyetlen előnyét láttam ezeknek a dolgoknak, erősebb lett a kötődésünk családon belül egymással, mert csak így lehetett kibírni.
Az első kérdésedre: az én tapasztalatom az, hogy minden állásinterjú más. Nem csak állást kapsz hanem új kollégákat, új munkakörnyezetet is. Legjobb, ha az ember komoly és barátságos. Előnyös ha kevesebbet beszél, de nem szabad nagyon eltérően viselkedni a saját természetedtől. Én az öltözködéssel voltam bajban, aztán végül választottam egy középutat.
A második felvetésedre: voltunk mi is szó szerint szegények, de én a családomban mindig azt tanultam, hogy a lakhatási költségek az elsők. Még nem kerestünk annyira keveset hogy a villanyt ne tudtuk volna kifizetni. Zsíroskenyeret, vajaskenyeret ettünk és mások levetett cuccaiban jártunk. Túléltük...