Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Szerencsére nekem nem aktuális de nagyon szép :
Apu meséld el nekem
Milyen az élet odafent?
Hallgattok e szép zenéket?
Ott is sír e vajon a lélek?
Testvéreid s nagymamám,
vártak e már odaát?
Odafent is van e álom?
Sírodon, látod e a sok virágot?
Apu meséld el nekem,
odafent milyen a csend?
Fájt e a lelked,
mikor tested örökre megpihent?
Apu meséld el nekem,
van e ott is szerelem?
Egymáshoz bújik e a lélek,
születnek e ott is nemzedékek?
Apu meséld el, milyen a halál?
Tényleg csillagként ragyogsz már reánk?
Ha lelked más testébe száll,
akkor is gondolsz e reánk?
Apu mesélj, van e élet a halál után?
Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk?
Mesélj milyen az idő odafent?
Kell e kabát, mint idelent?
Apu meséld el nekem
Odafent van e szeretet?
Vannak e ott is gonosz lelkek?
Vagy ők tényleg a pokolba mennek?
Mondd, milyen a tél, az ősz a nyár?
Tavasszal ragyog e ott is a napsugár?
Mikor a lelked a mennybe szállt,
várt e ott rád a boldogság?
Apu meséld el nekem,
ül e könnycsepp neked is a lelkeden?
Mondd, hogy csak álmodom
Nevetünk mi még ezen a bús dalon.
Apu mesélj kérlek,
odafent kell e majd félnem?
Vagy ott is vigyázol reánk,
ahogy azt tetted, egykor hajdanán?
Ismeretlen szerző
"Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent - egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója. Szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből. Szeretni csakis az erős ember tud."
Müller Péter
"Szeretetlen világban élünk, és ha megszeretsz valakit, kiteszed magad annak a veszélynek, hogy szembe mész a szélviharral. Hogy a mai élet ellen élsz."
Müller Péter
Ha igazán boldog akarsz lenni akkor tedd boldoggá a lelked. Hogyan? Kezd el valóra váltani az álmaidat! Gondold végig mi a legfontosabb és az legyen az első. Igen...lesznek pillanatok amikor sírni fogsz, amikor elfogy minden erőd, amikor úgy érzed inkább feladod... De gondolj arra, hogy csak egy életed van! Egyetlen lehetőséged van, hogy boldog legyél! Hidd el... mikor teljesíted akárcsak egyetlen álmodat is...rájössz, hogy a lelked boldogsága jelenti az igazi életet!
Mert addig csak lélegeztél, de nem éltél :)
Baráth Noémi
Ha nincsenek álmaid ,meghaltál...
Az álmok kellenek ahoz,hogy legyenek céljaid!
Minden mi a fejedben megszületik ,egy hajszálnyira van csak attól,hogy elérd!
Merj álmodni és valósággá válik minden amit szeretnél !
B.N.
"Mindenki, aki meghallgat minket, és a teljes figyelmével ajándékoz meg, azt az érzést adhatja nekünk, hogy érdemes élni. Ilyen a jó barát. A jó férj, vagy a jó feleség. Ilyen a jó szülő. Vagy akár egy idegen ember, aki végre figyel rád. Neked „ajándékozza” a figyelmét! Nagy és ritka dolog. Mert mondani a magunkét: könnyű. Én, én, én! Fújom az „én” nótámat, az „én” szövegemet, az „én” sztorimat, mert akkor érzem, hogy érdemes élni, ha beszélek, ha kimondhatom, ami nyom. Néha csak dől belőlem a szó, mert meg akarok szabadulni a gondjaimtól, a feszültségemtől. Vagy egyszerűen csak el akarom adni az egómat, és produkálom magam. De hallgatni és némán figyelni valakire: nagy művészet. Ehhez jóság kell. Szeretet és alázat."
Müller Péter
Az az ember értékes, aki ha minden kincsét elveszíti...
akkor is másoknál több marad.
Léria Dipán
Ne azt szeresd veszettül,
ki csak mesés szavakkal borul le eléd..
Hanem azt aki igazat lépve
magából adja neked a jobbik felét...
Sokszor van úgy, hogy sajnálod amit nem tettél meg, és arra gondolsz... milyen szép lett volna.
Azt viszont elfelejted, hogy amit megtettél, azt elhomályosítja, vagy elmossa az idő.
Léria Dipán
,,Amikor keresünk valamit, az a valami is keres minket.,,
Paulo Coelho
˝Akármilyen rövid a pillanat, mely része a mellettünk élő állatok életének, felélénkíti a miénket, és minden szempontból jobbá, tartalmasabbá teszi azt.˝
/John Muir/
Kimutatni az érzéseinket nem gyengeség. Tudod, mi gyengeség? Elfutni előlük.
Alexander Levin
"Mert mi fontos?
Az élet. Más semmi, csak az az egy.
Az élet: a nyugodt és megelégedett élet,
melyben az ember békét köt önmagával és a világgal,
és nem vágyik sehova és semmire,
még arra sem, hogy teljék az idő.
Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az.
A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt.
Félelmet, hogy egyszer véget ér.
A nyugalom az maga a végtelenség,
bölcs, szelíd, emberséges élet: úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember."
Wass Albert
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére és futott, telefonált
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez épen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd - 1933
"Vannak értékek, amelyek fontosabbak annál, hogy ki a jobb, ki győz, ki sikeres, ki arat diadalt."
Axel Hacke
“Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.”
Gárdonyi Géza
Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened. És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad, annál erősebbé válik.
Osho
,, Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.,,
Janikovszky Éva
Múlik az idő...Múlnak a napok, hetek, hónapok, évek és mi még mindig képtelenek vagyunk kimondani azt, hogy a másik mit is jelent nekünk. Mert várunk, mert félünk és mert azt hisszük van időnk. Pedig higgyétek el nincs! Mert sosem tudhatod azt, vajon lesz-e holnap... Neked...neki...bárkinek...
Baráth Noémi
Igazából sosem leszünk távol egymástól, hisz a jó lelkek örökké egymás közelében maradnak! 😊
Azokon a napokon mikor úgy érzed minden erőd elfogyott... Gondolj azokra az emberekre akik őszintén szeretnek. Akik melletted állnak akkor is ha butaságokat csinálsz...Észre veszik a könnyeidet amiket a nevetésed mögé rejtesz... és osztoznak a boldogságodban mikor a fellegek felett jársz 😊 Ugye, hogy máris mosolyog a szíved? 😊
Baráth Noémi
"A pillanat szépsége a fontos... ne rontsd el azzal a gondolattal... hogy meddig fog tartani."
(Léria Dipán)
Sok ember fél a csendtől, a magánytól. Fél a tükörtől, amelyet a csend, a magány tart eléje. Mert az ember sohasem az, akinek társaságban látszik, akinek emberek között mutatja magát. Az ember mindig az, aki csendben, magányban... szembenéz önmagával."
Bozzay Margit
Mikor már hajunk ősz lesz, s kezünk remeg,
Végre mellettünk van mind, aki szeret.
S tán magunkban hálát adunk az égnek,
Hogy ilyen kegyes volt velünk az élet.
A nagy szerelmek ritkán szépek, és ritkán viszi őket tovább az élet.
Valahol belül rejtegeti az ember a szépet, és őrizgeti...
mint vihar szivárványát az égnek, mert a fények így ragyogva élnek.
Nem akarja őket senki túlragyogni, mert vannak dolgok,
amiket az embernek kell ott hagyni ahova rendeltetett.
Így van ez némelyik szerelemmel... örökké él. Nem felejtheted.
Léria Dipán
Ha madarat szeretsz, égbolt legyél ne kalitka.
Szabó T. Anna