Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Egy igaz barátságnak az a jellemzője, hogy bármi történik is, az mit sem változik. A barátság és az a készség, hogy egymáson segítsünk, az élet hátralévő részére is megmarad.
Heinrich Harrer
A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.
/ Abraham Lincoln /
Ellenállhatsz végzetednek,
ámde olykor ökle sulykol;
utadból, ha félre nem megy,
ej, hát térj ki te az útból!
Johann Wolfgang von Goethe
Mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne.
Móricz Zsigmond
Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet.
Madách Imre
Ha örülni akarsz, adj örömet másoknak, ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni, ha figyelmességre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni, ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni!
Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ehhez.
(Deepak Chopra)
Amikor már nem bírod tovább, jön még egy pofon, még egy, még egy.
Azt hiszed, hogy az élet büntet.
Nem így van, csak edz.
Kudarc, kudarc hátán, sajnálod magad.
Egészen addig a pontig így is marad, mígnem rájössz, erős vagy, és mindent kibírsz.
Akkor a körülmények melléd állnak.
Csak azzal lehet játszani, aki belemegy a játékba, de az, aki hisz magában, abban hisz a sors is.
Nevess magadon, és nevess az életen. Ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen ez, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, kigyógyít a depresszióból, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat.
/ Og Mandino /
Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.
Jean-Jacques Rousseau
Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához:
"Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.
Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk...
Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A víz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a víz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vízben, víz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kísért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.
Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.
Fáj a hiányod.
Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod.
Ha van még idő..."
Hasonló történet... Nagyapámtól hallottam ezt a történetet, mint útmutatót az élethez... :), melynek alapja Edmund Morris Fatányér című színdarabja volt.
Egy nagypapa története, aki együtt lakott a családjával.
Néha kicsit morgott, de amúgy jó erőben volt. Néha kiöntötte a levest, vagy összetört egy tányért. Adtak hát neki egy fából készültet, ami törhetetlen.
S bár az együttélés nem okozott különösebb nehézséget, mégis egy idő után úgy döntött a család, hogy idősek otthonába helyezik.
Magával akarta vinni fatányérját, de a kis unokája, akivel nagyon szerették egymást, ezekkel a szavakkal kérte őt, hogy hagyja neki otthon:
„emlékbe, hogy tudjam, mit kell majd tennem a szüleimmel, ha megöregszenek”.
Viselj rám egy kicsit gondot!
Ne ügyeld azt, amit mondok
de ha elszakad az ingem
foltozgasd meg, szeress engem!
Párosítsd meg a harisnyám
tartsd a szobám mindig tisztán
reggelimet készítsd tejjel
s kínálj magad mellett hellyel.
Mindennapra főzz ebédet
csak azt, amit a szegények
de amit adsz, kedvvel adjad
mintha adnád tenmagadnak.
Ha anyámra emlékezném
mint az árnyék simulj mellém
s amit ő is adna mostan
te is add, de százszorosan!
Hogyha volnék nyughatatlan
takarjon be puha paplan
vesd meg ágyam, s észrevétlen
simogass meg a sötétben.
Hogyha volnék tele sebbel
kenni testem ne feledd el
hogyha volnék mint a poklos
légy hasonló orvosokhoz
hogyha volnék kitaszítva
rejtekedbe fogadj vissza
hogyha volnék immár halva
büszkén fektess ravatalra!
Jutalmad tán semmi lészen
csak én leszek, de egészen
fejtől lábig, szívtől szájig
minden birtokoddá válik.
Elfeledném az anyámat
s már csak téged akarnálak
ébren, alva... szólva, némán...
hogyha gondot viselnél rám.
#SzemlérFerenc - Hogyha gondot viselnél rám
Az emberek nem változnak. Olyanok, amilyenek, és ezen nem segít semmilyen varázsital, semmilyen hókuszpókusz. Az van, amit látunk. Persze bizonyos szokásokon lehet finomítani, lehet őket kordában tartani. (...) A többi jellemvonásunk viszont köszöni, jól van.
/ Emma Chase /
Az élet már csak ilyen. Az ember azt hiszi, ura a helyzetnek, szépen, precízen ki van jelölve az útvonal, amit be fog járni. Aztán egy szép napon autókázik a sztrádán, és egyszer csak: bumm! Valaki belerohan hátulról. Az ilyesmit nem láthatjuk előre. Ilyenek az emberek is. Kiszámíthatatlanok. Hiába érezzük úgy, hogy valakit ismerünk, mint a tenyerünket, hiába vagyunk biztosak az érzéseiben, a reakcióiban, attól még okozhat meglepetést.
/ Emma Chase /
"Az emberek olyanok, mint az ólomüveg ablakok. Csillognak és ragyognak, amikor a nap kisüt, de amint beáll a sötétség, igazi szépségük csak akkor mutatkozik meg, ha a fény belülről fakad."
(Elisabeth Kübler Ross)
Aki alól kicsúszik a lét, a szerelem, az út, az a vigasztalan úr lesz hirtelen a föld leggazdagabbja. (...) Csak az igazi, átérezhető és birtokolható, amit végleg elvesztettünk. A Vesztesek klubja. Ez a világ legmódosabb társasága.
/ Cserna-Szabó András /
Jobban tesszük, ha az életben hozzászokunk a veszteségekhez. Így sok szomorúságtól kímélhetjük meg magunkat.
/ Helmut Berger /
"Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor, ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több,
meglássa a benne rejlő lehetőségeket is."
(Viktor Emil Frankl)
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.
/ Müller Péter /