Kedvenc idézetek (beszélgetés)

"Az élet annyit, de annyit tartogat a számunkra, ha van szemünk, hogy meglássuk, szívünk, hogy szeressük, és kezünk, hogy érte nyúljunk..."

Lucy Maud Montgomery

"Csodálatos dolog történik az emberekkel, amikor a világuk összeomlik: felszínre kerül az alázat, a nemesség, a felsőbb intelligencia abban a pillanatban, amikor a térdünk a padlóhoz ér."

Marianne Williamson

" Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt, ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalva azt, hogy rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő. A valódi erő. "

A. J. Christian

"Amíg élnek a fák, amíg látom a hegyeket, addig úgy gondolok rád, ahogy kacagnak a gyerekek,

tiszta szívvel, szeretettel, könnyes szemmel, őszintén,

mert mindenhez szeretet kell, ami erősebb, mint én."

Historica

A pillanatok nem vesznek el soha. A legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk."

Csitáry-Hock Tamás

"Ebben nem csalódsz. Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott."

(Fekete István)

"A mosoly olyan, mint egy bátorító, gyöngéd ölelés, mellyel élni segítjük egymást."

(Simon András)

Olyan életet élünk, amelyet nehéz élni. Cselekedeteinket nem mindig tudjuk a dolgokról támadt látomáshoz igazítani. (Azt hiszem, megpillantottam sorsom színét és máris szétfoszlik a tekintetem elől.) Fáradozunk és küzdünk, hogy visszanyerjük a magányunkat.

Albert Camus

"Szeresd Önmagadat, - s talán észreveszed,

- hogy a legjobb orvos, éppen a szeretet.

És, ha megteheted, adj belőle másnak!

Sok-sok szeretet kell, a beteg világnak..."

(Aranyosi Ervin: Tüneteltüntetés )

"Ha az ember szeret valakit, mindent könnyűnek talál.

A nap fényesebb, a virágok szebbek, az emberek jobbak.”

Charles-Ferdinand Ramuz

"Mosolyogjatok egymásra, emberek!

A mosoly az öröm fénye. Napfénynél melegebb.

Osszad mosolyod. Nem fogy el.

Olyan, mint a láng, csak nem tüzet gyújt, hanem újabb mosolyokat az arcokon és szívekben örömet."

/Mácz István/

„A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli.

Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.”

Victor Hugo

Reményik Sándor

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,

hogy valahol, bárhol a nagy világon

könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,

eredj…

Szállj mint a fecske, délnek,

vagy északnak, mint a viharmadár,

magasából a mérhetetlen égnek

kémleld a pontot,

hol fészekrakó vágyaid kibontod.

Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen

hiszed: a hontalanság odakünn

nem keserűbb, mint idebenn.

Eredj, ha azt hiszed,

hogy odakünn a világban nem ácsol

a lelkedből, ez érző, élő fából

az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának

észrevétlen ezer új hangja támad,

süvít, sikolt,

s az emlékezés keresztfáira

téged feszít a honvágy és a bánat.

Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,

ki rab hazában élni nem tudott

de vállán égett az örök kereszt

s egy csillag Zágon felé mutatott.

Ha esténként a csillagok

fürödni a Márvány-tengerbe jártak,

meglátogatták az itthoni árnyak,

szelíd emlékek: eszeveszett hordák,

a szívét kitépték.

S hegyeken, tengereken túlra hordták…

Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:

inkább, semmint hordani itt a jármot,

szórd a szelekbe minden régi álmod;

ha úgy látod, hogy minden elveszett,

menj őserdőkön, tengereken túlra

ajánlani fel két munkás kezed.

Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!

Károgva és sötéten,

mint téli varjú száraz jegenyén.

Még nem tudom:

jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,

leszek az alj a felhajtott kupában,

az idegen vérben leszek a méreg,

miazma, láz, lappangó rút féreg,

de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,

mely temet bár: halló fülekbe eseng

és lázít: visszavenni a mienk!

Akarok lenni a gyújtózsinór,

a kanóc része, lángra lobbant vér,

mely titkon kúszik tíz-száz évekig

hamuban, éjben,

míg a keservek lőporához ér.

És akkor…!!

Még nem tudom:

jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

de addig, varjú a száraz jegenyén:

én itthon maradok.

"Kívánok lábad alá utat, biztosan járhatót,

Szívedbe éneket , magasba szárnyalót,

Ajkad köré mosolyt, lélekmelengetőt,

Múltat, jelent, jövőt egyként szerethetőt !

Kívánok újult erőt az új hétre,

Kívánság

Szeretnék játszani

gyermeknek látszani

átlépni

végtelen hegyeket,

tengerbe merülni

szelekkel repülni

bejárni

dombokat, völgyeket.

Szeretnék játszani

gyermeknek látszani

öledbe

lehajtani fejem,

szívedhez elérni

tüzedben elégni

suttogni

gyere, vétkezz velem!

Szerelem? Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres,

mint napsugár, ha villan a tetőn,

holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen

Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Nincs az a nehézség, melyet a SZERETET le ne győzne.

Nincs az a betegség, melyet a SZERETET meg ne gyógyítana.

Nincs az az ajtó, melyet a SZERETET fel ne nyitna.

Nincs az a szakadék, melyet a SZERETET át nem hidalna.

Se bűn, amelyet elég SZERETETTEL ne lehetne jóvá tenni.

Nem számít milyen mélyen gyökerezik a gond.

Milyen reménytelenek a kilátások.

Milyen kusza a zűrzavar.

Milyen nagy a hiba.

A helyesen értelmezett SZERETET mindent megold !

S ha elég erős benned a SZERETET,

TE leszel a világ legboldogabb, legerősebb EMBERE.

Ha szemed könnyben ég és senki sem SZERET,

Van aki gondol RÁD és fogja a kezed.

Fontold meg jól mit miért teszel,

Mert NEKEM öröm, hogy TE létezel !!!

szeress úgy, hogy Neked én legyek a felkelő napfény,

szeress úgy, hogy több legyek a földi kincseknél!

Szeress úgy, hogy mindig kerüljön a bánat,

s ha mégis utolérne, hát jöjj s én karjaimba zárlak!

Szeress, mert szép dolog a szerelem,

és még szebbé teheted, ha megosztod velem.

Szeress úgy, hogy feledjem minden gondomat,

és évek múltán boldogan idézzem a közös pillanatokat!

S még valamit mondok, ami fontos lehet Néked:

csak annyira szeress, amennyire én szeretlek Téged!

"Amikor kisüt a Nap benned, amikor megjön az életkedved, amikor a legnagyobb bajod sem baj - ez mind angyali segítség! Nem ő adja, kívülről, hanem felhozza belőled, mert ismer. És tudja, hogy lelked legmélyén mindig derű van."

(Müller Péter)

"Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek,

a szépségben, melyért kiáltoz az anyag,

a szeretetben, melyért epednek a népek.

Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen!

Csak a hit teheti lehetségessé."

Babits Mihály

Rózsaszín felhő a szürke felett,

ölel karod, s a testem reszket.

Boldogságtól könny szökik szemembe,

mert érzem, hogy mennyire szeretlek.

Csak téged, mert csak érted reszketek,

s a felhőt te hozod el nekem.

Fényt, aranyló sugarat az éjben,

szemed ragyogását sötétségben.

Hogy lássak, s hogy, e földön éljek,

szikes mezőkön, zúgó tengeren.

Óázis vagy te a szívemnek,

öröm, boldogság ha átölellek.

Ajkam ajkadon, vért fakaszt íze,

halálos csók az élet reménye.

Rózsaszín felhő a szürke felett,

mert érzem, hogy mennyire szeretlek.

"Remény. Olyan, mint egy csepp tiszta méz, tavasszal virágzó tulipánmező. Friss eső, suttogott ígéret, felhőtlen ég, a tökéletes írásjel a mondat végén."

Tahereh Mafi

"A jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy, ismeretlen, a bátor lehetőségnek nevezi."

Victor Hugo

Távoli fellegekből halk zene szól,

édes dallamok a hárfa húrjából.

S lelkedben a szerelem tüze lángol,

Angyal ölel, s a szél súgja a szót.

Szeretlek, szívem, s a lelkem érted,

oly nagyon reszket, s lángolva éltet.

Fodros bárányfelhők közt vígan járok,

hol napsugár fürdeti édes álmom.

Ma veled leszek, ha eljön az alkony,

karod átölel, az éj bús dala szól.

Távolodsz majd, mint a vöröslő alkony,

könny hull két szememből, s kísér utadon.

Visszajössz még fájó szívem így dobog,

s várom újból, hogy jöjjön az alkony.

„Akik szeretik egymást, keresik egymást.

Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.”

- Gárdonyi Géza

Nem az a legnagyobb jótétemény, ha megosztjuk gazdagságunkat embertársunkkal, hanem ha feltárjuk előtte a sajátját

Benjamin Disraeli

"Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak."

Wass Albert

"Jó néha sötétben a Holdat nézni,

hosszan egy távoli csillagot idézni,

jó néha fázni, a semmin elmélázni,

tavaszi esőben olykor bőrig ázni,

tele szájjal enni, hangosan szeretni,

jó néha magamat csak úgy elnevetni,

sírni, ha fáj, remegni, ha félek,

olyan jó néha érezni, hogy élek."

Kökörcsin

Karcsú termetével a kökörcsint

gusztálhatod, jelzi az örök csínt,

tündököl csipkés lila ruhában

a tavaszi rét nagy udvarában,

s ne csak népi nevén nevezd már, hisz

ismered: Pulsatilla vulgaris.