Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Tartalékok

Mindenből kettőt tartsunk kéznél,

ami az élethez kell.

Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.

Két mosolyunk,

két kedves szavunk legyen egy helyett.

Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat

- az élet mindennapos kellékei.

A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen,

hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk.

A természet bölcsen gondoskodott az egyről:

társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja.

A férfihez a nőt a nőhöz a férfit.

Az emberhez embert.

A szeretethez szeretetet.

Mindenből kettőnk legyen.

Így ha apadna a szeretet,

fogyna a türelem,

csappanna a jóindulat,

ott a tartalék a kezünk ügyében.

Tudjuk, hogy hol keressük őket,

és boldogságunk is megduplázódik.

/Tatiosz/

Tatiosz: A szív erényei

Szavaim időtlenek, márványlapra vésve élnek tovább. Hallgasd meg tanácsom:

1. Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.

2. Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.

3. Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak. A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több.

4. Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.

5. Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.

6. A hallgatás tudománya: az istenek tudománya.

7. Állj az igazság pártján, de ne védd mindenáron a magad igazát. Semmi sem oltalmaz jobban a tévedéstől a nyitott szemnél, az értő fülnél, a mások iránti figyelemnél.

8., Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják.

9. A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között.

10. Az öröm képessége: az életrevalóság nagy képessége.

11. A jobb mindig a jó ellensége marad. Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz. Akiket az élet mások fölé emelt, nagy árat fizettek érte. Légy kiváló hétköznapi életedben, és légy kiváló a szív erényeiben. A tülekedés meghasonlottá teszi a lelket: nem szép elsőség az, amelyet mások vére árán szereztünk meg.

12. Amikor a sors a szerencse trónusára ültet, akkor váltál a legszerencsétlenebbé… Fortuna kegyeltjének lenni múlandó királyság.

13. Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.

14. Vegyük a dolgokat könnyedén, de mégse vegyük túl könnyen őket. Ami fontos és komoly dolog, az megfontolt döntést igényel. Az élet balgaságain, pedig tudjunk nevetni…

15. Mindennek adjuk meg, ami neki jár. A szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a gondolatoknak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek a megbecsülést.

16. A nagy lélek megtisztul mások szeretete által és szeretetével másokat a fénybe emel. Élj a nagyság, e mindenki számára hozzáférhető formájával.

17. Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint.

Ha a boldogságot kutatod, belül keresd, emlékezeted roppant nagy csarnokában. Itt tied az ég, a föld, a tenger, a csillagok. Itt találkozhatsz önmagaddal. Csak egyetlen egy nem lehet a tied: a perc, amelyet elfeledtél. Amire nem emlékszünk, már nem a miénk...Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét és a csillagok semmibe

tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.

A szív bölcsessége /Tatiosz/

"Bizonyára hallottál már arról,hogy a szívek összetartoznak.Ha nem így volna, nem kutatnál szakadatlanul a másik szív után. Folyvást keresed, miként ő is téged. Tudod,hogy létezik, földre érkezésed pillanatában, sőt annál előbb is tudomásod volt róla. Ugyanolyan ártatlan, mint te, s nélküled ugyanolyan védtelen, amilyen te vagy nélküle. Amikor megszülettél, az Ajándékozótól kaptál egy érzékeny szívet.Font hozzá egy ezüstszálat is. Innenső végét a te szívedhez, túlsó felét ahhoz a másik szívhez kapcsolta, végül összekötötte őket..."

/Tatiosz:Az Ezüstszál Tanítása/

Boda Magdolna

(tenyérjóslás)

üres a tenyerem

rajzolok bele vonalat

piros filctollal

többet is

és egy szívet is

ahogy az életvonal

átfut rajta.

" Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,

Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,

Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor"...

"Nélkülem nem tudsz élni, mert férfi vagy.

Mert bennem van a titkosabb erő, amely nélkül nem vagy teljes ember.

Nem tudsz nélkülem élni, mert nő vagyok.

Az én leheletem ad szárnyat lelkednek, erőt a karodnak mosolyt a halott kőnek."

Márai Sándor

"Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk."

(Illés Endre: Szávitri. Történet a szerelemről és a halálról.)

"Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom."

Tisza Kata

"- És téged mivel öltelek meg?

- Engem? Azzal. hogy szeretlek!"

(lope de vega)

"A férfi gyengéd volt a szerelemben. Olyan gyengéd, amilyennek csak azok lehetnek, akik megismerik az utolsó remény lehetőségének elvesztését is..."

/Szécsi Magda/

"A férfi megtanított magamra is. Az örökös hiányérzetemről, a valami kereséséről azt gondolta, hogy én hiányoztam magamnak. Pedig nem! Ő hiányzott mindig. A hiánya nem múlik..."

/Szécsi Magda/

"Az álom ilyen olykor, ilyen gyilkos, ilyen reménytelen, ilyen riasztó, hogy nyöszörögni kell tőle és sikoltani, míg fel nem rázzák az embert."

/Szabó Magda/

Jónás Tamás

elfáradtam

nagykabátban

ül a lelkem

tenyeremben

szeme félig

hunyva égig

ér az inge ujja

két nagy szeme

drága smaragd

ragyog mégis

szürke marad.

"A szív nem tud megbocsátani, míg a sebe vérzik."

Gárdonyi Géza

"Mer ha az ember egy nőt megszeret, osztán megfájdul tülle a szive tája, azt már csak hóttával hagyja el… "

(Móricz Zsigmond)

Kovács Erika

Mindig....

Tudod, mindig lesz egy pillanat,

egy gazdátlan gondolat,

amikor rám találsz és én rád.

Ilyenkor csendben

lopva körülnézünk,

mert nem kell, hogy lássa a világ,

miként suhan át

két szív között

egy apró simogatás.

Talán lehunyjuk szemünk,

mert minden perc egy néma vallomás.

Kezeddel átöleled nyakam,

és arcomon megkeresed

őrült világunk lopott pillanatait,

majd lelkeink összeölelkeznek...

Kabátunk összébb húzzuk,

ki ne essen magányunk,

és továbblépünk...

egy másik pillanatba...

Jatzkó Béla

Variációk

Akarva-akaratlan,

színekben és szavakban,

tengerekben, tavakban,

a felhőkben, a napban,

a napban, a felhőkben,

az égen, ha felhőtlen,

a tavaszi esőkben,

a pipacsos mezőkben,

mezőkön, pipacsok közt,

tengeri szivacsok közt,

a nyárban, a tavaszban,

esők, ha lassan esnek,

akarva-akaratlan

mindig téged kereslek.

"Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld"

József Attila

"Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,

Csillag-sorsomba ne véljen fonódni

S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:

Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."

/Ady Endre/

"Arra kell gondolni, hogy az embereknek mennyi komolyabb bajuk van, mint a szerelmi szenvedés. Meghal valakijük. Nincs mit enniük. Operálják őket. Tulajdonképpen szégyellni kellene szerelemtől szenvedni."

Molnár Ferenc