Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Mácz István: Találkoztam a szeretettel
Ne akarj boldog lenni mások örömének rombolása árán.
Ne akarj jónak látszani, hogy mások rossznak tűnjenek fel.
Ne akarj gazdag lenni mások megkárosítása árán.
Ne akarj szép lenni, ha ezzel mások rútságát feded fel.
A szeretet résztvevő: kacag a nevetővel, és sír a síróval.
Légy boldog mások örömét építve.
Légy jó mások erényét növelve.
Légy gazdag, miközben másokat gyarapítasz.
Légy szép mások gyönyörűségére.
Ritka mosolyainak egyikét
megcsillantva
szólt:
Megnyúlt az arcod.
Szomorú vagy?
Miért nem tudsz
könnyekkel sírni,
mint rendesen?
Könnyíts magadon
és legyél már boldog, boldog
kedvesem.
/Kovács Ákos/
Hogy valaki szeret-e engem vagy nem, azt csak én tudom megmondani. Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret. Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek. Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok.
/ Feldmár András/
“A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.”
(Ingmar Bergman)
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
KiraCyca:Viszonzatlan szerelem…
Volt egy lány,
Ki járta az utcát,
Keresett valamit,
Keresett valakit.
Senki nem tudta mért,
De félig az utcán élt,
Folyton csak ment,
Ment és keresgetett.
Az arcát megszokták az emberek,
Szeméből csak dőltek a könnyek,
Mosolygásra csak fejet biccentett,
Ennyit szánt a köszönésnek.
Egy nap egy fiú megkérdezte a lány,
-Te mért ülsz folyton az utcán
-Mért nem mész haza?
-Szívedet mi bántja?
De a lány csak ült csendben,
Még a szeme sem rebbent,
De a fiú nem adta fel,
Folyton kérdezgette.
-Mért nem szólsz egy szót se?
-Tán arra vársz hogy menjek?
A lány felkapta fejét,
S becsukta szemét.
Halk hangon egyetlen szót szólt,
-Nem…-nem akarta hogy elmenjen,
Órák teltek el,
S a fiú figyelte csendben.
A lány szomorú hangon szólt a fiúhoz,
-Nem akarom hogy elmenj,
-ülj itt velem csendben,
-de ne hagyj itt engem.
A fiú megfogta a lány kezét,
Mely hideg volt mint a jég,
Magához húzta,
És melegíteni próbálta.
Ültek ott csendben,
Egy hang se rebbent,
Mire a lány rekedten,
-Elhagyott a szerelmem.
A fiú ránézett s hozzá egy kérdést szegezett,
-Hát ezért könnyes mindig szemed?
-Igen…-szólt s felállt a padról,
Útnak indult s egy szót sem szólt.
A fiú csak nézte hogy távozik szerelme
Hiszen ahogy nap mint nap látta,
Beleszeretett a szeretetébe,
De elmondani nem volt bátorsága.
Másnap a lány nem ült a padon,
A fiú várta egy napon,
De nem jött ő csak várta ott,
Szíve majd meg szakadt a fájdalomtól.
Vörösre váltott a fekete éj,
Halál hír ez tudta rég,
De nem adta fel,
Csak várta s az utca gyermeke lett.
Felváltotta helyét a lánynak,
Most ő ült ott sírva,
Mert tudta sose jön már vissza,
Kire szíve vágyna.
Egy nő lépett a fiúhoz,
S szólt egy hírt hozott,
A lány kivel látta,
-Ma temetik…-mondta.
A fiú nem válaszolt,
Csak ült s zokogott,
Mellé szállt egy holló,
Levelet hozott.
A borítékra ez volt írva,
-„a fiúnak ki mellém ült egy nap,
mert belém szeretett
pedig én csak sírtam.”
A fiú remegő kézzel kibontotta,
S levél helyett meglepetésére,
Egy fotót tartott kezében,
Min a lány nem volt feketében.
Arcán mosoly ült,
Szeme tiszta s boldog,
Haja gondos s fésült,
A lány boldog volt.
Megfordította s a hátára csak egy sor volt írva,
-Seraphine-nek hívnak,
Bár nevedet nem tudtam,
Közös érzéseidben bolyongtam.
A fiú a képet zsebébe tette,
S így ment ki a temetőbe,
A lány sírját keresgette,
A hideg téli levegőben
Mire megtalálta, teljesen átfagyott,
S csak egy sírkövet látott,
Amin egy nevet s egy szöveget olvasott,
„Seraphine, Élt s nem látott…”
„A szerelem elvakította,
Melyért életét eldobta,
Az utca volt a birodalma,
Ezt mindenki tudta.”
A fiú letérdelt,
S csak egy szót ismételgetett,
-Szeretlek szeretlek szeretlek.
Mire feljött a nap,
Foglalt volt a pad,
A fiú ült ott sírva,
Az élettől már semmit sem várva.
Már tudta kérdéseire a választ,
A lány is ezt érezte aznap,
Amikor ő kérdezgette,
S most ő maradt helyette.
Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a
franciakulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a többszörös törés miatt. Mikor a gyermek
meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: Apa, mikor fognak visszanőni az ujjaim?
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször
belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte. A gyermek azt írta:
"SZERETLEK APA!"
TANULSÁG, TANÁCS:
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az emberek vannak használva és a tárgyak szeretve.
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy
használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed
legyen!
Úgy szeress,
Ahogy a vadak és én
Adok neked enni.
Csak úgy szeress,
Ahogy a vadállatok,
Ha tényleg az
Enyém akarsz lenni.
Ugye hallod angyalom,
hozzád száll a sóhajom,
messzi távoli széllel néked üzenem,
te leszel a kedvesem,
messzi távoli széllel néked üzenem,
te leszel a kedvesem
Legbenső félelmünk
Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.
(Marianne Williamson)
Legyél te
Legyél te sóhaj,
S én vigasz!
Vagy görcsberándult torz grimasz,
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz.
Legyél te mosoly,
Én a könny!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!
Legyél te gyertya,
Én a tűz!
Kit olthatatlan vágya űz.
Két végén égő szörnyű tánc,
- Kegyetlen, gyönyörű románc...
Gámentzy Eduárd
"Lakik bennem valaki, aki ellen küzdök, hogy magamat gyarapítsam."
Antoine de Saint-Exupéry
"A szerelmi boldogság nem abból áll, hogy minden érzelmi energiánkat egy személyre sugározzuk: az embernek egyszerre egy egész csomó dolgot kell szeretnie, s ezeknek az összessége ölt testet a szeretett lényben, aki - ha igazán szeretik - szerelmese szemében a bimbózó orgonák virága, egy hajó lámpásai, az iskolai csengő, egy táj, felejthetetlen beszélgetések, jó barátok, gyermekkorunk egy vasárnapja, egy kedves hang, mely megszűnt beszélni, a legkedvesebb ruhánk, az ősz, a tavasz, a nyár, a tél, s az emlékeink, mert az emlékezés az élet veleje, a kenyér és a víz. Ezenkívül: teljes leltára minden vágyunknak és álmunknak, ami érthető, mert benne igazán minden vágy és álom egyesül."
Truman Capote
"Mondani akarom, hogy te vagy az én kicsikém, hogy öregen és ősz hajjal is szeretni foglak - akkor is, ha ez biztosan nem történik meg. Meg még azt is, hogy tudom, hogy örökké hűséges leszel hozzám - pedig ez sem történhet meg. Folyton falakba ütközöm, ha ki akarom fejezni, hogy szeretlek."
Charlaine Harris
"Mazochista vagyok. Továbbra is lesznek álmaim. Álmodozni fogok, amíg csak élek."
Alkyoni Papadaki
"A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései,- hogy ne mondjam: boldogsága- fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelentaz önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár, utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet- ha már megszűnt is- visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak öröme, hogy a másik a világon van. A szeretet képessége valahogy jobbá teszi az embert, hétköznapi léte fölé emeli, és kizárja, hogy eldurvuljon, cinikus vagy gúnyos legyen partnere gondjaival,fájdalmaival, félelmeivel szemben. A szeretet szolidaritással jár. A szerető ember nem röhögheti ki partnerét, kerüljön az bármilyen komikus helyzetbe. A szerető ember nem barátkozhat azokkal, akik partnerével nem hajlandók barátkozni vagy netán ellenségei. Az egymást szerető embereknek vétójoguk is van: ezt ne csináld, nagyon fáj nekem! S a vátójoggal csak nagyon ritkán, érzelmileg nagyon fontos ügyekben szabad élni, de akkor respektálni kell azt a vétójogot."
(Popper Péter)
"Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ. Az embernek ez a sorsa. Mindig eljön a te időd, amikor talpra állhatsz. Csak a szobrok nem hajolnak."
Alkyoni Papadaki
Amit az ember gondol, azzal teremti a világát maga körül, méghozzá naponta újra meg újra.
hát nem tudom.........
A barát is csak ember,s néha tán hibázik
De szeret,s ha nincs veled érzed,hogy hiányzik.