Kedvenc idézetek (beszélgetés)

"A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk, mégis meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok."

/ Fayard/

Mi lesz velem, mondd?

Szemem fényét félelem fakítja,

mellkasomban buta álmok.

Karnyújtásnyira, mégis távol:

hiányzol az éjszakámból.

Nagy István Attila

Napoleon Hill

Az élet egyetlen leckéje sem volt olyan fájdalmas, mint az,

melyben örökre megtanultam, hogy nem kötelességem

minden sértést, minden igazságtalanságot megtorolni.

Szerb Antal

A reménytelen szerelem sokkal költőibb, költői feldolgozásra sokkal alkalmasabb, mint a boldog szerelem. A költőt is sokkal jobban ihleti: mert az ihlet legfőbb táplálója a vágy, és az ember nem az után vágyódik, aki mellette van, hanem az után, aki messze, elérhetetlenül messze van.

27-es persze Vanek Úr:D

Ezt is és szinte az összes Rejtőt imádom:))

A "felnőttek" általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Ők egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni. (...) Míg a gyermekkort kinőjük, e lelki gyermekséget halálig megőrizhetjük.

/Pilinszky János/

"Feljegyzett beszélgetés az orani Fort-St.-Thérèse gazdasági hivatalában.

SZEREPLŐK

Verdier őrmester és Balukin közlegény, ezredírnok.

Délután öt óra, az őrmester ilyenkor átnézi a kérelmeket.

VERDIER: (Jön. Megviselt. Kissé lefogyott az utóbbi időben.)

BALUKIN: (Felugrik.)

VERDIER: (Bágyadt jóakarattal.)

Csak üljön le, maga disznó.

(Kinyitja a zubbonyát. Fúj.)

BALUKIN: (Írásokat tesz eléje.)

Gorcsev, a 27-es közlegény, estére kimaradást kér.

VERDIER: (Vészes morgással, amelytől bajuszának szálai rezegnek.)

Rendben...

BALUKIN: Ugyancsak a 27-es közlegény diétás betegkosztot kér.

VERDIER: (Bajusza szálai rezdülnek, szemei enyhén vérbe borulnak, orrcimpái ütemesen tágulnak.)

Aláírva...

BALUKIN: A 27-es két nap gyengélkedőt kér, mert a reuma kínozza.

VERDIER: (Bajusza rezeg, szem, cimpa, stb.)

Aláírva! És most (gyanúsan atyai hangon) kedves jó Balukin maga teljesen lezüllött lelkivilágú, gyanús, pimasz főhóhér... Ha maga még egyszer jelent valamit a 27-es közlegény kérelmeiről, akkor a legnagyobb számú lópatkoló csavarkulccsal pépesre verem a fejit.

(Vérfagyasztó kiáltás, hasonló a grand guignole nevű, kóros színpadi elváltozásokban szereplő őrült halottrablók felvonásvégi sikolyához, amire az egész mű íródott.)

Nem fogsz ugratni, te orgyilkos írnok! A 27-es kérelmét aláírhatja maga is!

(Szünet. Az őrmester egy székre roskad.)

Mi van még?

BALUKIN: (Nyel. Remegő kézzel egy cédulát vesz elő.)

A... 27-es kilépést kér holnap...

VERDIER: (Megtört. Legyint. Görnyedve süpped a székben.)

BALUKIN: (befejezi)

Mert fürdőbe... akar... menni...

VERDIER: (Jóakaratú szomorússággal.)

Ne ugass, mert eltiporlak, te becsület nélküli kétszínű sintéroktató...

(Mereng, a padlót nézve, megviselten. Végül valami elhatározás érlelődött benne.)

Nna!

(Feláll.)

Hát, ide hallgasson. Most még a 27-es közlegény kéri majd, hogy két néger szolga gyaloghintón vigye kivonuláskor, ezt persze aláírom, és ha perceken belül befut a kérése, hogy az őszi nagygyakorlatokra a kincstár költségén elkísérhessék vidám hölgyismerősei, ennek sem lehet akadálya, sőt megelőzzük kérelmében, és parancsot kap még ma az ezredtrombitás, hogy hajnalban hárfázással jelezze az ébresztőt, mert félő, hogy a 27-es közlegény véletlenül felébred és megjelenik a sorakozásnál!... De ha ezzel készen van, akkor akasszon ki egy táblát az erőd kapujában a következő szöveggel: Elaggott, vidéki levélkézbesítők, lóápolók és reumás nyugdíjasok kényelmes otthonra találnak, ha felvétetik magukat újoncnak a francia idegenlégióba. Teljesen hülyék számára kedvezmény, különleges elbánás, altiszti rangban sürgölődő szárazdajkák... Hogy az a mennydörgős...

A további feljegyzések már csak az őrmester különleges szókincsét dokumentálják a francia nyelv erőteljes kifejezései körében."

Rejtő Jenő: A tizennégykarátos autó

"Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy.

Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed,

személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és

változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni

sorsodat is."

(Popper Péter)

Egyszer egy gyermek megszületni készült, és így szólt az Istenhez:

"Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogyan fogok élni ott, hisz kicsi és védtelen vagyok?"

Isten azt válaszolta:

"A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki várni fog téged és vigyázni rád."

"De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok.

Erre van szükségem, hogy boldog lehessek" - mondta a gyermek.

Isten így felelt:

"Az angyalod mindennap fog énekelni neked. És érezni fogod a szeretetét, és boldog leszel."

"És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?" - kérdezte a gyermek.

"Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni" - válaszolta Isten.

A gyermek felnézett Istenre és így szólt:

"És mit fogok tenni, ha veled akarok majd beszélni?"

Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta:

"Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet, és megtanít imádkozni."

A gyermek kissé szomorúan folytatta:

"Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak. Ki fog engem megvédeni tőlük?

Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta:

"Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az az élete kockáztatásával jár."

A gyermek elszontyolódva nézett maga elé és így szólt:

"De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged."

Isten ismét megölelte a gyermeket:

"Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek."

Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte:

"Istenem, ha most mennem kell, kérlek, áruld el nekem az angyalom nevét!"

És ekkor Isten így válaszolt:

"Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod hívni: Édesanya!"

A legtöbb ember azzal szorítja sarokba magát, hogy problémái vannak. Holott nem problémáink vannak, hanem lehetőségeink a döntésre.

- Csernus Imre

Mennyi szomorúság van bennünk, mennyi szétfoszlott álom, és mégis több az öröm az emberi életben, mint a fájdalom. Csakhogy a fájdalomra erősebben emlékszünk. Talán Isten rendelkezése ez, hogy így jobban megbecsüljük a múló, elröppenő örömöket.

- G. Hajnóczy Rózsa

Az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját.

/Gabriel García Márquez/