Írásaim...🖊️ (beszélgetés)
"Még szép idő volt, nyárias meleg, nem fenyegette az időjósok baljós fenyegetése, miszerint betör az őszi hideg.
Elvégezte a kertben hagyott tevékenységeit, és ahogy beesteledett, birtokba vette kedvenc hintaágyát, ami gyerekkora óta kísérte.
Nézte a sötétbe hajló, mélykék tiszta eget, ami csillagos volt, de körbevették fehér bárányfelhők!
Fájdalmas reménnyel vibrált körülötte az atmoszféra, miközben arra gondolt hogy mi lesz vele!
Ekképpen gondolt Rá is, aki családja mellett a legtöbbet jelentette, és titokba áldást mondott Rá!
Boldog volt abban a pillanatban, érezve a friss illatos levegőt, mégis nagyon-nagyon szomorú!"
Még szép idő volt, nyárias meleg, nem fenyegette az időjósok baljós fenyegetése, miszerint betör az őszi hideg.
Elvégezte a kertben hagyott tevékenységeit, és ahogy beesteledett, birtokba vette kedvenc hintaágyát, ami gyerekkora óta kísérte.
Nézte a sötétbe hajló, mélykék tiszta eget, ami csillagos volt, de körbevették fehér bárányfelhők!
Fájdalmas reménnyel vibrált körülötte az atmoszféra, miközben arra gondolt hogy mi lesz vele!
Ekképpen gondolt Rá is, aki családja mellett a legtöbbet jelentette, és titokba áldást mondott Rá!
Boldog volt abban a pillanatban, érezve a friss illatos levegőt, mégis nagyon-nagyon szomorú!
"Malacka egy este még a kint tomboló viharnál is hangosabban zörög Micimackó háza ajtaján, kétségbeesve kérleli barátját, mikor az félálomban ajtót nyit neki:
-Micimackó, hadd húzzam meg magam nálad egy időre, a vihar széttépte az otthonomat, nincs hova mennem.
Micimackó ekkor vette észre a viharos szelet és jégesőt odakint.
-Hát gyere, de figyelmeztetlek, rendetlenség van, és elszoktam már a társaságtól...
Malacka nem igazán értette, neki nem volt ez gond. Megkérdezte, hova fekhet, ekkor maci barátja egy polcot leemelt neki és a földre rakta.
Malacka nem bánta, nagyon fáradt volt. Másnap és harmadnap és még napok múlva is kitartott Malacka lelkesedése és hálája. Kitakarította Micimackó házát, virágot gyüjtött és mézet szerzett, vizet hordott, de Micimackó mindig zsörtölődött valamin. Nem volt neki jó semmise. Malacka minden este hallgatta Micimackó meséit, történeteit az erdőről, és olyankor úgy érezte, Micimackó nem az, aki napközben: meséléskor zord arca megszelidült, hangja ellágyult. Malacka közel érezte, és azt szerette volna, hogy sose legyen reggel. Hetek teltek el, Malacka tudta, hogy Micimackónak terhére van. Időközben felújította saját házát és visszaköltözött. De úgy összeszoktak, hogy sötétedéskor hol nála, hol a macinál összeültek ezután is meseestre."
A nyelvhelyesség és az elütés két külön dolog.
Nagyon ... De továbbra is tegyél rá magasról nyugodtan, végülis csak az anyanyelved, amit elképzelésed szerint tudsz használni.
Szívesen.
Ica is félt talalálkozni. Talán viszolyog tőle a másik. Nem volt éppen szép nő. És mindemelett aszimmetrikus is. És tudta, ha találkoznak, a szive nem begyorsulni fog, hanem egyszerűen kiugrik majd a közelében.
*
Az egyetem alatt egy családnál takarított öt évig. Nagyon szerette, megbecsülték. De most úgy érezte, magában is rendet kéne tennie. Fogalma sincs, hol kezdje. Nem volt mintája erre.
"tanusítani" = tanúsítani
"bizonyyítod" = bizonyítod
. a mondat végén
Az anyanyelveden a helyes kifejezés alázatot tanusítani.
Ahogyan örömet szerzünk és bánatot okozunk és nem fordítva.
Ha azt hiszed, hogy van íráskészséged, az a minimum, hogy a helyes kifejezéseket és írásjeleket használod. Ellenekező esetben azt bizonyyítod, hogy sajnos nincsen
Köszönjük, de ez nem napló, itt egyedi-kreatív írásokat osztunk meg, ami szólhat bármiről, legyen az rövid vagy hosszú.
A cél az irodalmi véna kielégítése, és az alkotás. Már akit ez érdekel. Ha felismeritek a funkcióját, nyugodtan csatlakozhattok.
ja: "...."
:)
Badarságokat kérdezett néha, nem helyzetbeillőn. De csak akkor tudott meg magáról többet, mikor elérzékenyült, és most egy pillanatra megint embernek érezte magát, ahogy fogta a csecsemőt. Aztán visszaadta az anyjának, és megkérdezte, ami a szivét nyomta.
Tünde ránézett csak, elmosolyodott, mert egyszerű szívével kiismerte rég.
*
Nem szerette a féltést már! Nagy nehezen elfogadta, hogy nincs újrakezdés. Grafinokat rajzolt az élete nem-eiből. A kudarcok periódusait figyelte, törvényszerűségeket keresve. Megrögzötten hitte, hogy a sors kiszámolható, és így nem kell csodákkal áltatnia magát.
Persze, bárki csatlakozhat, írhat bármit, nem napló!
"Írások, szösszenetek, irodalmi véna kielégítésére."
A verseket inkább ide: