Írásaim...🖊️ (beszélgetés)

👍🙂

Nyugodtan idézőjelbe rakhatod, mert úgy szerintem ízlésesebb, így olyan egyszerű hozzászólás szaga van, de ezt majd te eldöntöd, nem akarok beleszólni. A versnél egyértelmű hogy versről van szó, oda nem szükséges idézőjel.

Szerette a kis szösszeneteket. Már régen kikopott az a tévhite, hogy ártalmatlan és jelentéktelen a szó, hogy alulmarad a tettekkel szemben. Mondjuk kevés szót használt, fárasztotta a terjengősség. Annál inkább szerette a lényegkiemelést. Direkt is volt a kommunikációja, kerülte már egy idő után a játékosságot.

Aha. Köszi.

Saját legyen, ez a lényeg!

Gyakoroljuk is egy helyzet által.

Az alázatot nem gyakoroljuk, hanem tanúsítjuk.

Szépen kérlek, ne tegyél a kijelentő mondatok végére felkiáltójelet, valami rémes.

"Csak feküdt az ágyában könnyes szemmel, és azon gondolkodott hogy mi legyen a következő lépés! Annyira mardosta a kétségbeesés, hogy alig kapott levegőt! És mégis csak Rá tudott gondolni!"

"Ha a büszkeség beszélni tudna, én mindig felemelt fejjel járnék, ha a szerénység beszélni tudna, én letagadnám! De valljuk be, néha térdre kényszerít az Élet, hogy alázatot gyakoroljunk!" 🙂

(Zsigerből írok, amikor jön az ihlet, sohasem tanultam, csak érdekelt. Tinédzser korom óta olvasok mindenfélét, és rögtön leírom, ha valami eszembe jut. Az irodalom tanárom mindenre 5-öst, *5-öst osztogatott: verselemzésre, irodalmi mű elemzésére, szavalásra. Úgy éreztem magam, mint valami kiválasztott! 🙂 18 évesen írót akart faragni belőlem. Gondolta felkészít az írói pályára! Azt se tudtam mi van!🙂)

"A nyárvégi napfényben sárgultak már a falevelek. Az eső is megérkezett, és időnként feltámadt a szél, ami szabadsággal töltött el. De vajon mit hoz az ősz?! Mindig kíváncsian vártam! Talán ettől olyan misztikus és szép! És ha semmit se hoz, keserédes emlékeinkbe burkolózunk a zörgő falevelek között."