Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Mi az, ami ön szerint hiányzik a mai nőkből?

- A gerinc hiányzik. Nincs tartásuk, önbizalmuk, büszkeségük. Prostituálódnak a belső bizonytalanság miatt: azért, hogy megkapják a szeretetet. Meg akarnak felelni másoknak - nem önmaguknak -, hogy elfogadják őket. A magánytól való félelem miatt szereznek maguk mellé valakit, akivel aztán társas magányban élnek tovább. Egy nő ne a férfi, hanem maga miatt legyen nő!

Csernus Imre

Itt vagyok veled... hunyd le a szemed és érezni fogod

Csak szeress... Mert ahol Szeretet van.. mindig ott vagyok

Nem kell félned.. soha nem hagylak el.. megígértem neked

Hogy örökké hallgatom majd, ahogy dobban a kicsike szíved

Ott vagyok a szélben.. ami lágyan simogatja az arcodat

Ott vagyok egy dalban, ami felcsillantja a szép mosolyodat

Ott vagyok az éjben.. az álmaidban, ahol megnyugvást találsz

Ott vagyok a fényben.. mikor fáj.. mert kiutat nem találsz

Ott vagyok melletted... Csak érezd, hogy vigyázom Rád

Mikor úgy érzed elveszett minden és sírva töltöd el az éjszakát

Nincs búcsúzás.. megtanultam, hogy nem erről szól az Élet

Csak végig kell járnod egy utat, míg megtalálod az igazi szépet

Itt vagyok... hallgatom ahogy dobban a szíved, megígértem

Ahol Szeretet van.. ott majd mindig megtalálod az én Szívem.

"Ahol nagy a szeretet,ott mindig történnek csodák."

(Villa Cather)

Sohasem az a kéz enged el, amelyik felülről tart, hanem az, amelyik alulról kapaszkodik.

Müller Péter

"A szeretetben elérjük a legnagyobb boldogságot,

ami valaha a világon lehet."

(Platon)

"Nem lámpával, hanem szívvel kell keresni az embereket,

mivel csak a szeretetnek nyílnak ki a szívek."

(Peter Rosegger)

"Jézus hiába élt és halt meg, ha nem tanultuk meg tôle,

hogy a szeretet örök törvénye szabályozza életünket."

(Mahatma Gandhi)

”A csend nem csupán a természet hangja,

hanem az ember legbelső szükséglete.”

(Tatiosz)

"A boldogság csak egy-egy rendkívüli pillanat,

legfeljebb perc. A többi csak a rávaló emlékezés."

(Dallos Sándor)

MIndenik embernek a lelkében dal van,

És a saját lelkét hallja minden dallban.

És akinek szép a lelkében az ének,

Azhallja mások énekét is szépnek!

(Babits Mihály)

"Élni annyi, mint szeretni.

Szeretni látni és megmutatni,

érezni és érzékeltetni,

meghallani és meghallgatni,

magasba szállni és fölröpíteni,

kinyílni és felnyitni,

megérteni és megértetni,

együtt érezni és eggyé olvadni

- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.”

(Tatiosz – az élet értelme)

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,

Remény, csalódás, küzdelem, bukás,

Sírig tartó nagy versenyfutás.

Keresni a mindig a jót, a szépet,

S meg nem találni, - ez az élet.”

(Madách Imre)

"Keresd az életben mindig a szépet!

Ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz!

S ha cudar is sokszor az élet,

Mindig találni benne kedveset, szépet.”

(Goethe)

* **

"Az élettől nem várhatjuk, hogy megadja, amit kívánunk tőle. El kell fogadni, amit kapunk, és örülhetünk, hogy nem lett a sorsunk még sokkal rosszabb.” (Margaret Mitchell:Elfújta a szél)

"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Azt hisszük másról, hogy boldog talán

S irigykedünk egy-egy szaván.

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,

Gondolatai tiszták és szabadok,

S nem vesszük, dehogy vesszük észre,

Hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Oly furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Hazugság az egész életünk,

Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."

(Dante)

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

(Márai Sándor)

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.

(Keller, Helen)

"Önmagunk megismerése

a legnagyobb utazás,

a legfélelmetesebb felfedezés,

a legtanulságosabb találkozás."

(Márai Sándor)

Az egyetlen módja, hogy felülemelkedj az életen, ha a maga teljességében megéled, nem pedig kikerülöd vagy elmenekülsz előle.

(Stuart Wilde: Hatodik érzék)

"Köszönöm, hogy megteremtettél,

ó Szeretet és idetettél,

Hogy csillagok, ködök, hegyek

Között ember legyek."

(Vas István)

"A lélek dolgai alak nélküliek, mégis mindenhová elhatolnak.

A lélek az, amit a két szemben látásnak nevezünk,

a fülben hallásnak, az orrban szaglásnak,

a kézben tapintásnak, a lábban futásnak,

a szájban szónak.

Ezüstfonal, amely láthatatlanul körülvesz,

majd kilépve belőlünk beragyogja a mindenséget."

(Kalimonasz)

„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak, és nagyon boldogok legyünk.”

(Ernest Hemingway)

Az idő mindent megváltoztat.

- Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem tesz semmit, nem változik semmi."

Mit jelent számodra: szeretni?

Képes vagy-e a szeretet szemével nézni és látni mindent?

Kutattál-e emberi szemben fények után, útjára engedve legbelső fényedet?

Örültél-e Napnak és Holdnak, nem bánkódva, mikor a nappal átadta helyét az éjszakának?

Kitártad-e szíved kapuját annak, aki kérte, és nem tolakodtál olyan ajtók előtt, melyeket zárva találtál?

Kérdezted-e sokszor: Szeretsz engem? Vagy inkább te magad mondtad szemed szavaival: Szeretlek…

Tudod-e, mit jelent szeretni ott, ahol mindenkit gyűlölet mérgez?

Kérdezted-e magadtól: miért szeretek? Vagy lángolón, ölelőn és forrón simultál a világhoz: magadba fonva egyetlen embert és általa a világ összes teremtményét?

Tudod-e, hogy minden ember egy kis magányos sziget, és legfőbb vágya erről a szigetről kiúszni, mégpedig úgy, hogy a sziget sértetlen maradjon?

Tudod-e, hogy aki dicséretre vágyik, nem kíván többet, csupán azt, hogy figyeljenek rá, értsék, és szeressék?

Tudod-e, milyen rettenetes, amikor a másik embernek nincs szüksége a szeretetre, neki elég ez: „én szeretek”?

Tudod-e, hogy nem azért nem szeretjük az embereket, mert rosszak; hanem azért tartjuk rosszaknak, mert nem szeretjük őket? És tudod-e, mi történik velük a szeretetlenségben?

Tudod-e, hogy a szeretet, ez az egyetlen és leghatalmasabb varázserő, a mindenség életét jelenti: mindazt, amit itt, a földön mi emberek életnek nevezünk?

Tudod-e, mit jelent: élni, ha nem tudod azt, mit jelent: szeretni?

Tudod-e, hogy minden csupa változás: a tegnap helyet ad a mának, a Nap fénye a Hold sugarának?

Kérdezted-e valaha magadtól: túllépve minden múlandón a szeretet miért örök?

Néztél-e más szemmel a világra, mint a szeretet szemével? Égő, perzselő vággyal: bárcsak szerethetnél valakit, akinek ez örömet okozna? Kívántál-e mást erősebben, mint az ő szeretetét?

Tudod-e, hogy kint és bent a mi földünkön létező fogalmak csupán? Hallottál-e róla, hogy a szeretet köréből senki ki nem léphet?

Hallottál-e arról, hogy a szeretet – bár fénye a nappalok és éjek körforgásával változik – mégis rendületlenül világít? Hogy számára nincs kint és bent, múlt és jövő, így határokkal sem terhes?

Ismered-e a soha nem keletkező és soha el nem múló szeretet határtalan erejét, minek roppant hatalma semmivel nem mérhető?

Tudod-e, milyen az, amikor a szeretet szeret, és milyen, amikor gyűlöl?

Érzed-e szívedben a szeretet kettős erejét, mely azt súgja: mindig választanod kell?

Hallottál-e arról: ha másokra a szeretet igaz szemével nézel, ők ugyanúgy tekintenek vissza rád?

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni.

Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.

Ha látsz tört virágot útközépre vetve,

Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe.

Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;

Mindkettejök szive lett puszta, hideg tél.