Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon."
Wass Albert
"Egyszerű" emberekkel nem azért kell "egyszerűen" beszélni, mert nagylelkűen leereszkedsz közéjük, hanem azért, mert nem vagy különb náluk.
(Müller Péter)
"A reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég."
Rabindranáth Tagore
"Őrizd az embert magadban, hogy jogod legyen a szóhoz,
hogy súlya lehessen a szavaidnak, hogy méltó maradj a munkához."
(Kósa Ferenc)
Szinte minden versenyen legfeljebb néhány versenyző reménykedhet komolyan abban, hogy első lehet. A többi versenyző valójában nem azért fut, hogy nyerjen. Hanem azért, mert verseny van. Verseny van a futók számára, és mivel én futó vagyok, ott a helyem. Futok a legjobb tudásom szerint, mintha akár győzhetnék is, de valahol a lelkem mélyén nem veszem igazán komolyan ezt az álmot, bele is rokkannék. Minden versenyen valakinek utolsónak is kell lennie - de még a legutolsó is elmondhatja magáról, hogy ott volt a pályán. Továbbra is futónak tekintheti magát. A verseny igazi vesztesei azok, akik ki sem jutottak a pályára.
Mérő László
Az ego adja meg nekünk azt az önazonosságot, melynek révén egy nagyon sajátos nézőpontból - a sajátunkból - tapasztalhatjuk meg az életünk leckéit. Olyan ez, mintha egy nagyon sajátságos ablakon át tekintenénk egy adott élethelyzetre. Ennek az ablaknak a kerete az egónk, ez adja nekünk a formát, melyen át (nagyon éles perspektívából) szemügyre vehetjük a probléma adott aspektusát.
Eric Pearl
A táplálék jó, feltéve, hogy éhes valaki. Ha már nem éhes és étellel tömik még tovább, akkor a táplálék már rossz. Egy táj vagy egy kép, vagy egy zenemű, egy költemény csak addig lehet szép, míg a sors, vagy a körülmények nem kényszerítenek rá, hogy örökké azt nézd, vagy azt hallgasd. A legszebb dal is, ha két napig egyfolytában kell hallanod, elviselhetetlenné válik.
Füst Milán
Némely lélekben egy catskilli sas lakozik, amely egyaránt alá tud merülni a legfeketébb szakadékokba, és kiszáll belőlük ismét, és láthatatlanná válik a napsütötte tereken. És ha örökké a szakadékban szálldos is, az a szakadék a hegyekben van; így hát a hegyi sas legmélyebb bukórepülésében is magasabban jár, mint a síksági madarak, ha a legmagasabbra emelkednek is.
Herman Melville
Leggyönyörűbb mondat a
világon: ..de Szeretlek.
Legfájóbb mondat a világon:
Szeretlek de.
„Mindenkinek megvan a maga módja arra, hogyan tanuljon meg valamit – ismételte saját magának. – Az ő módja nem az enyém, és az én módom nem az övé. De mind a ketten a Személyes Történetünket keressük, és én őt ezért becsülöm.”
Paulo Coelho - Az alkimista
Azért mert szerettek
jöttem a világra,
Lettem új fénycsillag,
szülők boldogsága.
Szeressetek mindíg
ilyen szeretettel,
A kincsetek vagyok,
pici kincs,de ember.
„Egy ölelés sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt
jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el
tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A
hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal
meghosszabbodik az életünk.”
„Amikor öt éves voltam, anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. Hat
évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha
nagy leszek, azt írtam: ˝boldog˝. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést.
Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet...”
..aki azt mondja, hogy a
napsütés hoz boldogságot,
valószínűleg még sosem
csókolózott esőben...
Ha megkérdeznéd, vajon miért is szeretlek,
Válaszolni nem tudnék Neked.
Ha megkérdeznéd, vajon miért is jó Veled,
Azt mondanám, mert szeretlek.
Szeretem, ahogy vigyázol rám,
Szeretem, mikor beszélsz hozzám,
Szeretem, hogy itt vagy, kedvesem,
Szeretem, mikor megsimogatsz,
A haragot és a mosolyokat,
Szeretek mindent, mindent, ami Te vagy.
De szomorú mindig csak egyedül lenni,
Valakit mindenütt hiába keresni.
Valakire várni, aki nem jön többé,
Valakit szeretni, titokban, örökké,
Temetni a múltat, feledni az álmot,
Százszor megcsókolni egy hervadt virágot,
Elsárgult virághoz reményeket fűzni,
Elcsüggedt szívvel a jövőre nézni.
"A világnak annyi milliója
s köztük boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
mely kancsalul festett és egekbe néz."
(Vörösmarty Mihály)
Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret...
(Victor Hugo)
"A végtelenhez mérve semmi az életünk
A csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
S ha nincsen barátunk elvisz a szél
A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyugtalanul mégis mindig keres
Az ember önmagában semmit sem ér
S ha nincsen gyökerünk elvisz a szél."
(Bródy János)