Katonafeleségek (beszélgetés)

És komolyan fontolgatja? :(

Bencust puszikálom!

Sziasztok.

Az én párom már csak volt katona, mert szerencsére leszerelt. De most egyre többet fontolgatja, hogy visszamegy, igaz én nem szeretnék újból katonafeleség lenni. Főleg, hogy egy éve született a kisfiúnk és már sokkal messzebb lakunk, mint anno.

Az én párom meg egy kicsit úgy gondolja, hogy ő fogja megváltani a világot. Ő Magyarország hőse.

Olyat nekem is szokott, hogy eltéveszti, hol is van. Hogy nem a beosztottjaival beszél hanem velem. Erre mindig azt mondja a parolinjára mutatva, hogy azért legyek tisztelettel... Nha erre én meg azt válaszolom, hogy az a rang nem a civileknek szól, nekem nem jelent semmit, hogy van-e rajta csillag, hány csillag meg milyen színű. Persze tudom mit jelent, de engem nem befolyásol. Nha ezt szépen megfogalmaztam. Remélem érthető:)

Sziasztok!

Tatai katonafeleség vagyok. :) Ismét. A párom már volt katona, aztán leszerelt és most ismét visszament. Hiányzott neki. Így ismét katonafeleség lettem. :)

Jelenleg a legkisebb gyerkőccel vagyok gyesen, de munkát keresek. Most van egy halvány reménysugár, hogy össze is jön egy adminisztrátori állás.

Rám éppen tegnap néztek ferde szemmel, amikor azt mertem mondani, hogy jobb lenne, ha a fél éves misszió alatti egyszeri 10 napos szabit elfelejtenék, mert sokkal jobban megvisel mindenkit, amikor visszamegy.

Majdnem elkezdték építeni a máglyát. Aki járt már ebben a cipőben, az tudja miről beszéltem. "Civil" soha nem fogja megtudni, milyen élet ez. :D Ők annyit látnak, hogy több pénz.

Én meg nem szólok egy szót sem, mert tudtam, mire vállalkozom, mikor hozzámentem. :D

Nem könnyű, az tény.Emlékszem, mikor még nem volt gyerekünk, hiába dolgoztam,délután hazamentem az albérletbe,és majd beledöglöttem a magányba.

Szerencsére ma már több embert ismerek, egy nagyon jó lakóközösségben lakom,rengeteg gyerek, zömmel ugyanazok a problémáink is,hiszen katonák élnek itt.Rengeteget jelent, hogy van kihez szólnom, nincs idő gondolkodni, bánkódni, és ugye az internet, ami eddig nem volt kint, sokat segít.Naponta skype, msn. De esténként, mikor a gyerekek alszanak,akkor sokszor rossz.Csak az sem segít,ha elhagyom magam.Erősnek kell lenni, a fiúk miatt is, nekik sem könnyű, pláne, ha látják, nekünk mennyire rossz!:)

Szerencsére párom mióta együtt vagyunk nem volt misszióban. Nyáron ment volna, de az élet közbeszólt,így itthon kellett maradnia. De én örülök neki. Nem bírtam volna ki 3 hónapot nélküle(összesen fél év, de 1szer hazajönnek). Most 1 hete ment el, de már nagyon, de nagyon rossz nélküle.

De már most azt mondja,h szeptemberben 6 hétre mennek gyakorlatra. Ő sem szeret menni, de muszáj.

A misszió a pénz miatt nagyon jó lenne, mert lenne hely e annak,amit keresne, de inkább legyünk együtt és éljünk szegényesen.

Szia. Köszi, hogy írtál. Az én párom most afganisztáni misszióra készül 2,5hónapja csak hetente van itthon. És a misszió augusztusban indul és fél éves. Én is egyre rosszabbul viselem, ráadásul azért is, mert már volt kint misszióban,olyan depressziós voltam tőle, hogy 8 kg-t fogytam.

Azért is keresek hasonló tapasztalattal rendelkezőket, hogy adjanak valamilyen tanácsot. Ugyanis nem találok munkát, és itthon megöl az unalom,olyan keveset vagyunk együtt, ráadásul Afganisztántól féltem is. Előre is köszönöm!