Katonafeleségek (beszélgetés)
Nekem az a bajom, hogy a megpróbáltatások csak most jönnek. A jól kiképzett katonák kint vannak, mert itthon nem akarják őket megfizetni.
Úgy döntöttem, hogy sebeim nyalogatása helyett a tettek mezejére lépek.
Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.
Igen, az idő az sokat segít, eldönt dolgokat szinte helyettünk... Remélem mindenki boldog lesz ha vége a "megpróbáltatásoknak" mert megérdemeljük, és ők is. Jó hogy a párod bevon téged a döntésekbe, mert azt jelenti számít a véleményed, számítasz TE magad, és ez kell minden kapcsolatban, hát még egy ilyen "katonásban" :)
Friss kapcsolat, emlékszem, októberben, hogy beszéltem párommal, ilyet szólt, hogy ő tuti maradna, még fél évet, az egy év után, az nem oszt nem szoroz, jött, a március-április talán, és ilyet szólt: vagyunk úgy már, hogy lehet bele szólásom, maradjon vagy ne. Én persze, mondtam, hogy jól esne ha már haza találna. Aztán, meghozta a döntést, jön haza, miattam is részben, meg már utál kint lenni.
Szia, két hónap nem sok idő... Mi sem vagyunk együtt régóta a párommal, de mi legalább haveri szinten előtte is ismertük egymást kb 4 éve. Bízz meg benne, ha ilyen a munkája, akkor biztos nem könnyű, de ha vele akarsz maradni akkor meg kell próbálnod, mert másképpen nem fog menni. Viszont egy friss kapcsolatban gáz, hogy nem tudsz, nem tudhatsz semmit, mert ha már most benned bizonytalanság van, akkor hogyan alakulhatna ki így a bizalom? Itt mindenkitől biztató szavakat fogsz kapni :) Úgyhogy kitartás, remélem lesz egy kis nyugitok, hogy jobban megismerhessétek egymást, és bízhass benne!!
Szia, priviben, akár megtudom adni mail címem is. :) Két hónap az valóban nem sok , legalább kapsz belátást,, hogy bírod vagy nem. Ezt neked kell el döntened. Én támogatlak, ha tudok segítek bármiben.
Sziasztok, köszi a biztatást.
Nekem nem a férjem. (még) csak két hónapja ismerjük egymást, ezért bonyolult a helyzet. Nem is olyan katona ki a közel-keleten van, de többet nem mondhatok. Inverz harcos. Amikor a tieitek otthon eszik a sült húst déli harangszóra ők akkor dolgoznak aktívan, na meg minden más napon. Nincs hétköznap, nincs hétvége... Nincs tól-ig munka.
Totyka ez a bajom. Én nem tudhatom, hogy hol, és meddig. Van hogy két nap, van, hogy egy hét. Hogy mit csinál azt nagyjából tudom. De nem kérdezhetek. Ha kérdezek akkor csak idegesítem.
Ha meg nincs itt jönnek a hülye gondolatok....
Biztos nincs is semmi dolga, mással van, le akar rázni stb..
De amikor belenézek a szemébe tudom, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, csak ez a feladat ezzel jár. És elgondolkoztam, hogy bírom-e?
Mert harcos és akkor ott lesz a következő és következő feladat. Nekem meg hinnem kell, hogy a hazánkat szolgálja.
Ezzel még pénz sem jár. Legalább a missziósokat valamilyen formában megfizetik.
De őket nem. Ha bajuk lesz az olyan, mintha meg sem születtek volna.
Azért jó hogy vagytok, mert akkor itt nyalhatjuk a sebeinket ha már egyedül nem megy.
Párom ezzel búcsúzott nyáron: "Csak arra gondolj, hogy lesz milyen jó lesz ha haza jövök, vagy még jobb. " Pont ahogy te mondod! :)
Ne gondolj a legrosszabbra!!! Abba bele őrülsz!
( Mondom én, az örök pesszimista!)
Néha én is harapni tudnék! Ez azért van, mert szeretünk, féltünk.
Csak arra gondolj, hogy lesz még jobb is ha haza megy! :):):)
Hát olyan, mint betörési időszak, azt nem tudom van-e. Én már 20 éve vagyok katona feleség! El sem hiszem mi mindenen mentünk keresztül!!!
Fel a fejjel!
Szia!
Hát, hozzá kell szokni, ami lehetetlen. Most ezzel nem mondtam, semmi jót ugye? Ami biztos: tolerancia, türelem, szeretet, oda figyelés. Tied hol tanyázik, mióta, meddig? Ne gondolj a legrosszabbra, csak arra, hogy haza jön, szeret téged. A többit meg hát el kell fogadni, ami ugyebár nagyon nehéz.
Szia, kitartást neked, ha kérdezik hol van, mond, hogy külföldön misszióban, a többit meg ne kösd az orrukra. Agfa igen veszélyes hely, páromat mindenki lebeszélte róla, oda nem engedték ki. Dehát csak így lehet jól megtömni a zsákot, de reméljük a legjobbakat. Nyugi, haza fog jönni.
Sziasztok!
Most találtam rátok végső elkeseredésemben.
Az én párom Itthon van, de mégsem. Olyan feladatot kapott, hogy nem jelentkezhet. Szolgálati titok vagy valami ilyesmi. Mi skypon tartjuk a kapcsolatot. Már amikor lehet. Hétfő este óta nem tudok róla semmit. Tudom ha nagy baj van sms-ben elérhetem, de azon kívül, hogy hiányzik nincs semmi.
Hogy lehet ezt megszokni? Hogy lehet kérdések nélkül valóban bízni a másikban?
Az én munkám sem piskóta, és olyan dolgokat kell kéne lenyelnem, amit egy civil kapcsolatnál az embernek eszében sincs, azt mondaná link a másik.
Mivel nem vagyunk összeházasodva abban sem vagyok biztos, ha meghal értesítenek..
Azt mondják az idősebbek, ha bekövetkezik a legrosszabb azt úgyis megérzem.
Totyka a te történeted hasonló, nekünk az ismerkedésünk után szintén 3 héttel kapta a feladatot. Nagyon az elején.
Szóval ha 3 napig nem hallok róla már olyan vagyok, mint egy zombi. Ez normális? Én vagyok türelmetlen? Vagy csak ez a betörésem időszaka?
Az én férjem is ma reggel ért ki Afganisztánba. Már alig vártam, hogy jelt adjon magáról. Nem is aludtam az éjjel. Állítólag jó lesz a kapcsolattartás :)
Tavaly Szarajevóban volt, onnan mindennap tudott hívni,írni és msn-ezni. El voltunk kényeztetve.
Remélem itt is többször tudunk majd dumcsizni.:)
Nagyon féltem, már egyszer megjárta Afganisztánt. Akkor nem lehetett haza jönni szabizni. Most igen.
Tavaly amikor Szarajevóban volt karácsonyra kimentünk hozzá a gyerekekkel. Ez nagyon jó lehetőség volt.
Mindenkinek kitartást!
Elég nehéz ügy, de ez van.. :) Vállaltam, vagy mifene, és sajna a fizuból kijönni, vagy félretenni...A legviccesebb az a tanács volt, hogy havi 10-20 ezret félretenni...bakker miből??? A válasz meg, hogy de milyen jól keres...ja, papíron...pontosabban újságpapíron,ha éppen erről szóló PR cikk van rajta. :S
Kitartást kívánok nektek. Igen, sajnos sokan úgy vannak vele hogy aki oda kimegy az már nem is jön haza, pedig ez nem így van... hazajönnek!! sokat kell várni, és egyáltalán nem könnyű, főleg akinél gyerekek is vannak, de azt szoktam mondani, hogy ami nem öl meg az erősebbé tesz...
Enyém férjem ma ért ki Afganisztánba. Az ívet kapom én is rendesen, hogy miért engedem ki!? Már nem érdekel, ki mit mond, csak azt nem tudom elviselni, amikor meghallják, hogy hol van, és felöltik a fájdalmas arckifejezést...meg amikor otthon voltunk,akkor anyós,meg a nagyi gyászos hangulatát..épp csak nem öltöztek feketébe. Egyedül apósom mondta, hogy nekem sem könnyű, 3 gyerekkel itthon,egyedül, rokonok,segítség nélkül.. Szal kitartást mindenkinek! :)
További szép estét, holnap melo, de felnézek mindenképpen! :)
Szia, van kint net, szerintem mindenhol mert ugye több helyszínen vannak. Ne legyenek rémálmaid, szerintem ha sokszor mondod neki hogy mennyire félted őt akkor rosszabb lesz neki. Persze tudnia kell, csak nem jó ha ez van benne amikor kimegy... Hogy milyen ott kint? Nagyon kell figyelni, mert az életük múlik azon milyen gyors a reakció, 53 fok meleg van, csak ásványvizet lehet inni, mert annyira gáz a víz hogy még fogat mosni sem lehet benne... nem egy leányálom. De azért vannak jó dolgok is, képeken látom :) Elvannak... néznek filmet, hülyülnek néha jut idejük napozni is, szerintem mindent összevetve : tudja mit vállal aki oda kimegy, úgyhogy csak nekünk tűnik úgy hogy az ottani helyzet csak rossz lehet.
bocs lejjeb írtam, hogy afgánba :D
és milyen ott kint??? az én párom még csak februárba fog kimenni, de nekem máris rémálmaim vannak :) akkor van kint net????
Igen, Afganisztán a legveszélyesebb, ezt jól tudod. Sajnos :S Mondjuk nem először van ott kint, volt már ott máskor is, előtte Irakban, meg még nagyon régen Koszovóban is volt. Igen, mi most járunk :)) MSN-en szoktunk dumálni, de nem az igazi ott a net, sokszor szakadozik, de legalább van valami. Képeket küldünk, emailezünk, remélem már nem sokáig :)) Most kb egy órát nem leszek, ha gondolod írj privit, ha visszaértem írok :) szióó
Jobb is szerintem, ha nem tudod, mi folyik ott kint. ÚGy tudom, Afganisztán a legfeveszélyesebb. De nyugi. :) Afganisztános misszióról nem igen tudok sokat, sőt semmit, így nem is tudok neked mit mondani, mikor jöhet haza. Ti akkor most jártok, de ez olyan izgalmas, haza jön, azt hopp össze jöttök. Nálatok, van napi kapcsolat? :)
Amikor kiment, még november eleje volt a hazajövetel kb ideje, aztán valami miatt szeptember lett belőle, tegnapelőtt azt írta pár hét (2? :))
Viszont én ha akarnék sem tudnék kimenni hozzá... eddig is tudtam milyen életvitele van, amikor régebben kiment segítettem neki mikor megkért valamire szóval nem ismeretlen nekem az hogy ő nincs itthon, csak mondom, most egészen más szemszögből látom így a dolgokat. Eddig az volt : kiment, majd egyszercsak jön, és megyünk sörözni :) most meg minden nap abban reménykedhetek hogy este még ír... nem egyszerű, és kb a feléről nem tudok azoknak a dolgoknak ami kint zajlik... kicsit hosszú lett :)
Jaa, hogy ti ekkor jöttetek össze.. Hát nem semmi. :) Nem lesz akkor hosszabítás? MErt mi fél évre indultunk, azt lett egy év. De mi 7 hónapig voltunk együtt, úgy ment ki, ezt a dolgot, meg akkor tudtam, meg hogy megy, miután összejöttünk 3 hétre rá. De szeretem, ez van. :)
Szeptember közepén-végén telik le, legalábbis ennél közelebbit még nem tudok, de nagyon nagyon nagyon várom :))) Az jó hogy legalább találkoztatok, úgy könnyebb elviselni a távollétét.. Mi csak most jöttünk össze hogy itthon volt a 6 hónapból egy hetet szabin, de ismerjük egymást kb 4 éve mint haverok :) Eddig is hiányzott valamilyen szinten, de ez most egészen más... 41 nap? jáááj :) akkor már Te is tűkön ülsz :))
Szia, tavaly szeptember 27.én ment el Szolnokra, és 29.-én repült, kétszer találkoztunk, egyszer februárban jött haza, három hétre, aztán én júniusban, egyhét Cipruson, én mentem ki hozzá, két hétre haza jött. Ti, milyen cipőbe jártok? Nekünk 41 nap kell még, de most fogok megörülni. :)
Szia!! Majdnem egy éve? Az én párom nemsokára hazajön, az utolsó 3 hónap telik neki az Afagnisztáni misszióból, de ez a 3 hónap is rendkívül hosszúnak tűnik! Gratula az erődhöz, de tényleg. Hányszor találkoztatok ez alatt a majdnem egy év alatt?
Szivesen adok tanácsot bárkinek, vagy beszélgetek bárkivel, akinek kétségei vannak, fél, netán nagyon hiányzik a párja, ha mi kibírjuk, mindenféle módszerrel, akkormásnak is megy..