Karsai Dániel lett az év embere (beszélgetés)

Nem volt olyan. Sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen.

Volt valami bőrbetegsége, ezért vittem el az említett állatorvoshoz.

aki rögtön azt mondta, hogy jobb lenne, ha elaltatná, mert sosem fog meggyógyulni és mi is elkaphatjuk, stb.

Hordtuk hozzá kezelésekre, megvettünk mindenféle sampont, krémet, stb., de az orvos, csak erősködött. Már azzal ijesztgetett, hogy a gyerek elkapja és őt sem lehet majd kigyógyítani.

Lakásban tartottuk. Pici volt még. Alig volt nálunk néhány hetet, és szerintem már így kaptuk, mármint ezzel a bőrbetegséggel.

Nem keresett ez vénát! Szerintem ő így szokta.

Volt később is állatorvosunk. Na ő! teljesen máshogy viselkedett a cicánkkal. Nagyon rendes volt és figyelmes. Egy sima féregtelenítéskor is nyugtatta a cicát és minket is, pedig az csak egy tabletta volt.

Szurikat is úgy adta be, hogy a cica észre sem vette.

Egyéb kezeléseknél (fogkő leszedés, stb), elaltatta, hogy ne izguljon.

Velünk különösen rendes volt, mert sosem kellett elvinnünk a cicát a rendelőbe, hanem mindig kijött hozzánk. Bármikor felhívhattuk, 10 perc múlva ott volt.

Normál esetben vénát szúrnak, kap bele altatót, majd a méreg szuri, amivel leáll a keringés, légzés. Ha már nagyon gyenge az állat megoldható egy szurival is.

Amit Channa ír az legeslegvégső esetben lehet, amikor már annyira ki van száradva, hogy vénát sem lehet szúrni. De itt már erősen bejátszik a gazda felelőssége, hogy jutott odáig az állat, hol a facban volt addig?

Lotti azt írta, hogy elvárja a családjától, hogy megöljék őt, ha olyan állapotban lesz.

Ez nem így működik!

Ilyen terhet nem teszünk senki vállára!

Ha valaki meg akar halni, tegye meg a saját kezével, de ne várja el mástól, hogy segédkezzen.

Innentől már nem is kegyes halálnak számítana, hanem egyszerűen gyilkosságnak.

Áááá, semmit nem tudtam ilyenekről. 23 éves voltam. Akkor még nem mertem semmit sem mondani az ilyeneknek...

Nem kértem a kiadást, egyszerűen a kezembe nyomta és kész. Közben traktált azzal, hogy neki ez milyen körülményes, terhes, stb...

Nem, az állat tetemét veszélyes hulladékként dögkútra viszik, és "ártalmatlanítják".

Kérésre nem táplálék célú állatot kiadnak. Mi minden cicust, kutyust hazahoztunk, illően eltemettünk.

A ló viszont dögkút köteles.

Én is így gondoltam!

Teljesen kiakadtam, órákon át bőgtem, a férjem egyszerűen nem tudott megvigasztalni.

Ha ezt a mai eszemmel tapasztalom, akkor tuti, hogy feljelentem az orvost.

Ez állatkínzás. Egy elaltatás nem így megy.

Sajnos van rutinunk állat elaltatásból, 2 hete épp egy pacit kellett átsegíteni.

Plusz ez kb ugyanaz az arrogáns hozzáállás, hogy intézte volna addig el amíg tudja egyedül, ha meg nem intézte így járt, hadd szenvedjen.

Amúgy a családnak ez sem jó, sőt lehet rosszabb, mert magukat hibáztatják, hogy miért nem látták előre, mit nem tettek meg, csak csomó kérdés, bizonytalanság marad.

A cicát feltették az asztalra, majd a szívébe belevágtak egy kb. 20 cm-es tűt és befecskendezték a szert. A tűt kihúzták, cica vísított, leugrott az asztalról. Már nem sikerült túl jól neki. Próbált ugrálni, elfutni, majd vonaglott és elpusztult.

Ezután beletette a doki egy nylonzsákba és a kezembe nyomta, hogy dobjam ki a kukába, mert neki ez túl nagy kiadás lenne. Mert vizsgálnák, hogy a cica milyen betegségben szenvedett, majd úgy kellene tárolnia, ahogy egy embert, majd el kellene hamvasztania, de neki aztán nics ehhez kedve...

Nem ilyen a magyar?

Dehogy nem!

"Annak, hogy ilyen betegeknek ne kelljen végig szenvedniük a hátra lévő életüket, van más lehetőségük kiszállni."

Mi?

"Nem csak elaludt, hanem hosszú másodpercekig szenvedett."

Béna volt az orvos

Én teljesen együtt érzek Karsaival és azokkal, akik gyógyíthatatlan betegséggel élnek, aminek a vége a halál és az állapotuk egyre csak romlik.

Attól, hogy vannak akik nem támogatják az eutanáziát, még nem kell őket érzéketlennek tartani.

Mindenkinek van egy véleménye erről a témáról, azaz vannak akiknek van.

Nekem is az a véleményem, amit itt többen már leírtak, azaz nem támogatom az eutanáziát. Annak, hogy ilyen betegeknek ne kelljen végig szenvedniük a hátra lévő életüket, van más lehetőségük kiszállni.

Vajon, miért kellene egy idegen embert azzal terhelni, hogy akár csak a kezébe adja azt a szert, amivel véget vethet az életének?

Vajon, miért kellene idegen embert terhelni azzal, hogy egy általa biztosított helyen történjen meg?

Mostanában sok beszélgetést hallottam haldokló emberektől, akik arról beszélgettek, hogy most, amíg jobb a helyzet és tudnak magukról, összegyűjtik a gyógyszert, amit majd beadagolnak maguknak úgy, hogy vége legyen.

Előre döntenek valamiről és eszerint tesznek, nem másokra várnak, vagy jogszabályba iktatást.

Tudom, most én leszek a fekete bárány, de a véleményem változatlan. A magyarok primitívek, nem szabad, hogy legális legyen az eutanázia, mert képesek pénzért, akár egészséges embereket is eltenni láb alól, pusztán azért, mert azt hiszik, hogy más nem érdemli meg az életet.

Persze, a törvény arról szólna, hogy annak tiszta tudattal bele kell egyeznie, aki azt szeretné, hogy ő határozza meg az élete végét. De ismerjünk a jó magyar szokásokat, azaz nem úgy lenne, hanem teljesen másként...

És Csemár bejegyzéséről eszembe jutott, hogy egyszer egy cicánkat elaltattak, mert beteg volt és kegyesen véget vetettek az életének. Hát nem volt szép látvány és kegyesnek se éreztem. Nem csak elaludt, hanem hosszú másodpercekig szenvedett. Akkor megfogadtam, hogy soha többet ilyet. A másik cicánk 17 évig élt, és bár tudtuk, hogy napjai vannak már csak hátra, de nem vittük orvoshoz, hogy elaltassák. Szerintünk jobb volt neki úgy, hogy a "gazdái" között a kedvence kezébe pusztult el...

Emlékszem mennyien dobáltak rám követ, amikor a covid oltásokkal kapcsolatban leírtam, nem akarom, de a munkahely belekényszerít, közben már olvasgattam az USA adatait, ami elérhető volt. Láttam angliai eseteket, sokan itt máglyára vetettek volna, mint egy boszorkányt, hogy micsoda eretnekségeket merek leírni, holott akkor még csak gondoltam bajok lehetnek még ebből, majd meg is tapasztaltam.

És tegnap olvastam, hogy Németországban is megindultak a perek, most nem találom azt, amit olvastam, de itt van egy másik.

[link]

Tehát engem akkor is hülyének néztek, meg most is sokan.

Üsse kavics!

:) Azért a mosoly, hogy írtad minek is írsz ide?

Bár itt nem nevetséges témáról beszélgetünk, nagyon nem, csak azért nem akartam már írni, hogy leírtam az én verziómat, hozzátettem, be is fejezem. Van egy véleményem, de tiszteletben tartom másokét.

Nem hiszem, hogy engem minősítene, hogy lemertem írni egy jelenséget, hogy hányan várják mások halálát a nyüves pénz miatt.

Nem akarok én Istent játszani, de az biztos, már tudnám , ha meg akarnék halni, hogyan tegyem meg 1000 % sikerrel.

Magam inkább azért harcolnék, hogy emberi ellátást kapjanak, ha igénybe kívánják venni. Hogy ne legyenek csak azok a gyerekek szűrve, kezelve, akiknek a szülei tudnak harcolni, kérni segítséget, az SMA betegségről beszélek. Azt is újra megszüntette az állam.

Biztos vagyok benne, Ő ki fog jutni. A BBC leadott még K. Dániel esete előtt egy dok.filmet, hogyan oldják meg Európában az eutanáziát, ahol ez nem engedélyezett.

Mondjuk pénzkérdése is, de az egész minőségi életünk arról szól, meg tudjuk-e fizetni, vagy a vakszerencsében bízhatunk.

És nem akartam tényleg már írni, mert elég butának nézek ki, ha úgy gondolják rólam, meg kell magyarázni magát az eutanáziát, a betegségét stb.

"És ki tudja megjósolni, ki meddig élhet egy-egy betegségben?"

De ezt miért mások akarják eldönteni, hogy ő meddig legyen egy méltatlan, fájdalmas helyzetben élni?

Istent játszunk, dönteni akarunk mások élete felett, de segítséget nem fog kapni. Se anyagi, sem egyéb támogatást. Csak jobbulást kívánunk.

Sokat elmond az emberekről, hogy hányaknak jut eszébe az, hogy alkalmat ad arra, hogy az örökség reményében kinyírjuk a családtagjainkat.

Nehéz. És ahogy már írtam, láttam már jó néhány rákos embert visszajönni. De ebből nincs visszaút. Néhány hónappal ezelőtt Dr. Karsai még focizott, a videóban szereplő óvónő júliusban még a tengerben úszkált. Dr. Karsainak már a beszéd is alig megy. Még néhány hónap, és nem az lesz a legrosszabb, hogy teljesen ki lesz szolgáltatva annak, hogy mikor és ki törli ki a hátsóját, hanem hogy levegőt sem tud venni.

És a videóban, amit linkeltem, a professzor elmondja, hogy nincs olyan osztály, ahol nekik segítenek lélegezni.

Végig nézhetjük, hogy fullad meg a szemünk előtt, elképesztő szenvedésekkel. Végig nézheti az anyja, ,a gyereke, a szerelme. Csodás kilátások.

Ilyen egoista az életben nem lennék, hogy a családom, a gyerekeim ilyen helyzetbe hozzam, épésszel nem, ki akarja, hogy 5-10 évet egy börtönben rohadjon a rokona, ki tudja milyen lelkiismerettel.

Van egy profi, tuti megoldás, hogy megtegyem, amíg tudom emelni a kezem.

Azt is tudom miről szól, nem is értem honnét gondolod, hogy analfabéta vagyok a témában, egyszerűen más tapasztalatokkal rendelkezem saját részről is, és kórtörténetek ismeretében is, rá lehet csodálkozni 1-1 esetre, hogy jé, orvosilag ez már lehetetlen, hogy él, de mégis él.

Magát az ALS betegséget is ismerem.

OK, befejeztem. Csak úgy gondoltam, hogy leírom, számomra a mik a buktatói.

És, amit Channa is pedzegetett a rokonok részéről a ráhatás, el nem tudják sokan képzelni mennyire várják 1-1 hozzátartozó halálát.

Ismerős mesélte, amikor még volt távirat , azzal értesítették a hozzátartozót, hány ember arcán nem a fájdalom jelent meg, hanem a mosoly, és egy nagyon emlékezetes volt számára, amikor pezsgőt bontottak és ezreseket nyomtak a jó hír hallatán a zsebébe.

Én saját szememmel láttam, amikor rendőrt kellett hívni a kórházba, mert ott cirkuszolt a család, a kórház addja ki nekik a lakáskulcsot, mert joguk van hozzá. A néni felépült.