Karsai Dániel lett az év embere (beszélgetős fórum)

Nehéz. És ahogy már írtam, láttam már jó néhány rákos embert visszajönni. De ebből nincs visszaút. Néhány hónappal ezelőtt Dr. Karsai még focizott, a videóban szereplő óvónő júliusban még a tengerben úszkált. Dr. Karsainak már a beszéd is alig megy. Még néhány hónap, és nem az lesz a legrosszabb, hogy teljesen ki lesz szolgáltatva annak, hogy mikor és ki törli ki a hátsóját, hanem hogy levegőt sem tud venni.

És a videóban, amit linkeltem, a professzor elmondja, hogy nincs olyan osztály, ahol nekik segítenek lélegezni.

Végig nézhetjük, hogy fullad meg a szemünk előtt, elképesztő szenvedésekkel. Végig nézheti az anyja, ,a gyereke, a szerelme. Csodás kilátások.

Ilyen egoista az életben nem lennék, hogy a családom, a gyerekeim ilyen helyzetbe hozzam, épésszel nem, ki akarja, hogy 5-10 évet egy börtönben rohadjon a rokona, ki tudja milyen lelkiismerettel.

Van egy profi, tuti megoldás, hogy megtegyem, amíg tudom emelni a kezem.

Azt is tudom miről szól, nem is értem honnét gondolod, hogy analfabéta vagyok a témában, egyszerűen más tapasztalatokkal rendelkezem saját részről is, és kórtörténetek ismeretében is, rá lehet csodálkozni 1-1 esetre, hogy jé, orvosilag ez már lehetetlen, hogy él, de mégis él.

Magát az ALS betegséget is ismerem.

OK, befejeztem. Csak úgy gondoltam, hogy leírom, számomra a mik a buktatói.

És, amit Channa is pedzegetett a rokonok részéről a ráhatás, el nem tudják sokan képzelni mennyire várják 1-1 hozzátartozó halálát.

Ismerős mesélte, amikor még volt távirat , azzal értesítették a hozzátartozót, hány ember arcán nem a fájdalom jelent meg, hanem a mosoly, és egy nagyon emlékezetes volt számára, amikor pezsgőt bontottak és ezreseket nyomtak a jó hír hallatán a zsebébe.

Én saját szememmel láttam, amikor rendőrt kellett hívni a kórházba, mert ott cirkuszolt a család, a kórház addja ki nekik a lakáskulcsot, mert joguk van hozzá. A néni felépült.

Az eutanázia nagyon nem arról szól, hogy amint megtudja, öngyilkos lesz.

Hanem arról, hogy az út végét megkönnyítse, elekrülve a felesleges szenvedést.

A daganatok vizsgálata csak szerencsésebb helyeken folyik molekuláris diagnosztikával, nálunk nem más, mint 10 éve.

Egyetértek.

Mindegy, van az a szint ami alá nem süllyedek. Azt kell megnézni ki mondja. A szelektiv törlésről nekem is meg van a véleményem.

Köszönöm szépen! :)

Nem tudhatod, de ismerem a betegséget magát is, és ismerem és nagy tisztelője vagyok Stephen Hawking munkásságának is.

Az ő életében az 50 év lehet nem volt elég, más volt a tudomány is, de már teljesen mások a lehetőségek, bízom benne, hogy ilyen téren egyre gyorsabb is lesz, ki gondolta 40-50 éve, hogy az első teljes emberi genomot 2003-ban sikerül feltérképezni? Ki gondolta volna, hogy eljön az idő amikor a daganatok vizsgálata, molekuláris diagnosztikával fog történni?

És ki tudja megjósolni, ki meddig élhet egy-egy betegségben? Ha Stephen Hawking is amikor megtudta, hogy beteg és véget vetett volna az életének, mennyit veszített volna a világ?

Persze, hogy nem azok harcolnak, csak azt írtam le, akár hozhat az ember hibás döntést, abban a torzult tudatállapotban, én csak a magam nevében tudok írni, nagy hiba lett volna élnem vele, de te sem élhetted volna meg a fiad sikerét, itt vagy úgymond egészségesen, bár éltél volna a lehetőséggel te is, már nem lennél itt.

Azért nehéz ebben nagyon dönteni.

"Az eutanáziáért nem azok harcolnak akik szenvedés árán is élni akarnak. Van egy másik tábor is." Bizony, így igaz.

A másik részhez, amit írsz: én is tudok olyan emberekről (saját tapasztalat és mások elmondása alapján), akik a végsőkig ragaszkodtak az életükhöz. Amikor közelít a halál, sokan kapaszkodnának még az utolsó szalmaszálba is.

Közeli rokon mondta, igaz nem a halálos ágyán, inkább talán érezte már, hogy nem sok van neki hátra: "jó lenne még kicsit köztetek". Neki nem voltak iszonyú fájdalmai, nyilván nem a halálért könyörgött.

Akikről itt most szó van; Karsai Dániel és azok, akik ALS-ben szenvednek - méltósággal szeretnének majd meghalni, mert mindannyian tudják, hogy mi vár rájuk.

Jaj, istenem, tényleg túl érzékeny téma ez, de most legalább értelmes hozzászólások vannak, még akkor is, ha ütköznek a vélemények. Úgy, ahogy ez elvárható.

Megértem. Sokan vannak úgy, hogy ragaszkodnak az élethez az utolsó percig. Én mint írtam, nem ragaszkodtam, nem érdekelt mi fog történni csak az ne legyen ami éppen van mert az a pokol.

Az eutanáziáért nem azok harcolnak akik szenvedés árán is élni akarnak. Van egy másik tábor is.

Először is: szívből örülök annak, hogy meggyógyultál. 💖

A leírtakból tökéletesen megértem, hogy az átéltek, és az életben maradásod után miért nem támogatod az eutanáziát.

Amit említesz, hogy a covidra gyorsan találtak vakcinát, igaz. Viszont sajnos az ő betegsége, az ALS a tudomány mai állása szerint nem kezelhető. Veled ellentétben sajnos nem tudok abban reménykedni, hogy hamarosan megtalálják a gyógymódját.

Tán az eddigi legismertebb ember mindez idáig Stephen Hawking elméleti fizikus volt. Őt még fiatalabb korában (a 20-as éveiben) diagnosztizálták ALS-sel. Évtizedekig élt a betegségével. 2018-ban halt meg, 76 éves korában. Ha több évtized nem volt elég a gyógymód megtalálására, nem tudok bizakodó lenni, hogy rövid időn belül sikerül. Bár úgy lenne!

Igen. Az utolsó mondatod bizony elgondolkodtató. "Rettenetes lehet várni a tehetetlen, kiszolgáltatott véget." - bizony az. Tiszta aggyal. Mert az elmeállapot rosszabbodását nem érinti ez az átkozott kór. És akkor még nem beszéltem azokról, akik nap mint nap végignézik szerettük kínlódását, akár hosszú-hosszú éveken át.

Teljesen jogos.

SEnkinek nem érdeke és ne is legyen , hogy tétlenül nézze szerette Kínszevedését.

ÉN magam is vállanám akár a börtönt is.

Saját részemről ugyanezt várom el és kérem rá a szeretteimet.

Tudod ez nagyon érdekes. Egyik testvérem, aki 42 évesen hunyt el, kimondottan okos, intelligens srác volt.

Mindig azt hangoztatta, ha ő rákbeteg lenne, egyből kinyiffantaná magát. Hangoztatta, a már erősen előrehaladott betegek, miből gondolják, hogy meggyógyulnak? Nem nekik természetesen, lelkitársak voltunk, rengeteget beszélgettünk a világ nagy dolgairól. :)

Aztán jött az ő betegsége, és piszkosul nem gondolta már, hogy meg akar halni, az óriási fájdalmai ellenére sem.

A kórházi szobájában ő, a halálba induló szórakoztatta a mélyvénás trombózissal aggódót, vicceket mesélt, még a halála előtt is. Ő ilyen volt, tehát bízott, mint sok más bízik a csodában, ami van akinek bejön, van akinek nem. ÉLNI AKART, pecázni, utazni, erős fájdalmai voltak, de még az idős szomszédoknak segített.

Nem azért, mert a testvérem, de nagy úrt hagyott sok emberben. Sírtak a barátai, a szomszédai, A vállamra borulva sírt az orvosa is (nő), a testvérem kezelésében már csak az állapotát tudta szebbé tenni. De bizony a komoly férfi orvosnak is, kibuggyantak a könnyei, és rekedt hangon tájékoztatta a "csapatát" akik az ő vezetésével vettek részt az operációban. Mondta, egy ilyen embernek élni kellett volna még.

Tehát változhat az ember véleménye. Addig az útig el kell jutni, hogy megtapasztalja az ember, hogy tudja nincs visszaút, de még milyen jó lenne élni. 😭

Úgy tűnik, 4.3 milló ft ellenében bárki meghalhat.

[link]

Én már leírtam, ha lehetett volna éltem volna vele.

Orvosi vizsgálatok alapján, olyan a fájdalomküszöböm, mint egy állatnak. Ezt vizsgálattal megállapítható, de mégis a 10-es skálán 15-nek éreztem a fájdalmat, a napi szteroid -Lidocain injekciós blokádokkal, plusz gyógyszerekkel, valamint manuális terápiákkal is. Két gyereket hagytam volna itt, mert nem tudtam teljes értékű anyjuk lenni. És itt vagyok, ajánlottak egy teljesen alternatív kezelést, volt olyan tökös a neurológus, hogy megmondta, nálam az orvostudomány megállt, de van ez + ez, ha gondolom kipróbálom, ha nem akkor nem.

És dolgozom, sportolok, élek. Már nem is fiatalon.

Tehát én átmentem ezen, én nem igazán támogatom. Talán van ez a betegség, ami nagyon gyors...DE, ahogy a covidra gyorsan találtak vakcinát, akár már holnap előállhatnak, azzal is, hogy megtalálták a megoldást erre is. És tisztában vagyok az engedélyezési folyamatokkal is, de szükség van mindig kísérleti alanyokra is, kivétel volt az említett covid, ott mindannyian egyből kísérleti alanyok lettünk.

Nem ismerem a fiatalember munkásságát, egy nagyon szimpatikus, értelmes embernek tűnik.

Valószínű az életben nem jutott volna eszébe, ezt szavazásra vinni, ha nem lesz benne érintett.

Hiszen hazánkban is több embert érint, csak nekik nem volt energiájuk, tudásuk?..hogyan lehetne ezt kivitelezni.

Meg tudja tenni, hogy a neve beíródjon, ha másba nem, de az egészségügyi történelembe. Tehát egy maradandót tud alkotni. Ezt nem rosszindulatból írom, hanem van ebben valami igazság is szerintem. És ilyen áron nem kívánom senkinek a történelembe való bevésését. Rettenetes lehet várni a tehetetlen, kiszolgáltatott véget.

Alább már jeleztem, hogy nekem ebből a témából elég volt, de mivel megszólítottál, Neked még válaszolok.

(Megpróbálok indulatok nélkül válaszolni - aztán az eutanáziapártiak gondoljanak rólam, amit akarnak.)

Az a véleményem, hogy egy esetleges eutanáziatörványtől egyetlen társadalom sem válik kultúráltabbá. (Ahogy pl. az abortusz engedélyezésétől sem.)

Remélem, nem "gerjesztettem" ezzel - újabb - indulatokat!

Álságos álláspont tiltani az eutanázia engedélyezését. Néhány eu. országban engedélyezték

Egy olasz fickó elősegitette hogy barátja kijusson Svájcba ahol engedélyezik

Visszatért Olaszo-ba és elitélte a bíróság ezért

A háziállatot is elaltatják ha olyan betegsége van, de az ember ágya mellett "élvezik" A haláltusáját

Én tennék valamit, ha a szerettem így kinlódna, nem érdekelne a börtönnel fenyegetés

Nem mindenkit érint a fájdalom, 2 testvérem hunyt el rákban, egyik nagyon szenvedett, hasi aortát vette neki körbe az áttét, az orvosa azt mondta az egyik legerősebb fájdalom.

A másik testvérem, akinek agyi és csontáttéte lett, meg semmi fájdalmat nem érzett, pedig a csont is nagyon fájdalmas tud lenni. Az agyát is úgy érintette, hogy időnként nem erős kettős látása volt.

Másnak is volt a környezetemben fájdalmaktól mentes.

Nem lehet tudni , rengeteg ember a véglegesnek véltből is kigyógyul.

Elkerülhető lenne, és aki eleget tesz az orvos zsebébe az el is kerüli. Nagyon sok az elég. Megtehetik hogy ideget vágnak ami az agyhoz vinné az ingerületet, és akkor nincs fájdalom. A morfiumot is túl lehet adagolni, azt már elhalálozás után nem nyomozgatják mennyit kapott a beteg, viszont szigorú leltár alatt tartják a kórházban, és csak az az orvos tudja kijátszani a szabályt aki elég bátor. Vagy a család "bátorítja" kicsit.

Én szigorúan az eutanázia mellett teszem le a voksomat.

A végstádiumú rákosok nagyon megszenvednek a halálért. Volt a családomban, ismerősök között akik rákban haltak meg, kegyetlenűl szenvedett mindenki annak ellenére hogy kaptak morfiumot. Nem beszélve a felfekvések fájdalmáról, mikor gyakorlatilag élve rohad el a bőr, a hús, az ember. Sokaknak a csontjuk is kilátszik már mire sikerül meghalniuk.

Azt hiszem a méltó halálról azért szakadnak a vélemények kétfelé, mert vannak akik még nem láttak ilyen beteget és nem tudják elképzelni se mennyit szenvedhetnek majd esetleg ők is, és van a másik csoport akik láttak már ilyet. Én láttam.

Voltam már rákos. Csak a kemót szenvedtem meg, azóta pedig annak fokozódó mellékhatásait nyögöm évek óta. De szerencsés vagyok mert tudom még tartani magamat. Gondolom a sok mozgás, torna, nagy gyaloglások, az étkezés minősége segít valamelyest. Az biztos, ha még egyszer elkap a gépszíj, időben lépek ha módomban áll.

Nem Veled nem akarom folytatni, hanem úgy egyáltalán...

Egyrészt azért nem, mert nem hiszem, hogy bármelyikünk véleménye változna, másrészt azért sem, mert - hasonlóképp, mint ahogy Te írtad - én sem vagyok érzéketlen, sőt.

Itt most az eutanázia legálissá tételéről van szó.

Karsai Dániel és sokan mások ezért "harcolnak".

Meg a velük együtt érzők is.

Igen. Érzékeny téma.

Én meg nem tatom magam érzéketlennek. Az, hogy a mostani eszemmel mit gondolok erről a tényleg sokakat érzékenyen érintő témáról, nem jelenti azt, hogy érzéketlen lennék.

Épp az ellenkezője jellemző rám. Az, hogy felálltam sok nagyon nehéz helyzetből, amit az élet rám pakolt, erőssé tett. De semmi ellentmondás nincs abban, hogy egy erős ember érzékeny is egyben.

Megértem, hogy nem akarod velem folytatni a párbeszédet. Nem is erőltetem.

Hát igen...

...S akkor miért is ez a nagy felháborodás, hogy MOST miért nincsen?