Kapcsolat-szakítás (beszélgetős fórum)

Sziasztok!A barátommal viszonylag rövid ideig voltunk együtt(2hónap ,21 nap) de az gyönyörű volt!!veszekedni alig veszekedtünk.. max 1-2szer..azt is butaság miatt és utána rögtön kibékültünk..sosem voltam még ennyire szerelmes..olyan aranyos volt..kedveseket mondott..szinte mindig azt amit hallani szerettem volna..sokszor is találkoztunk..de aztán egyszer szakított velem..az okát nem mondta.. csak szakított..szörnyű érzés volt..csak ültem és bámultam..hebegtem..teljesen össze voltam zavarodva..amitől féltem bekövetkezett.. =/ =( aztán a barátaim próbáltak segíteni.. de salynos nem tudtam úgy nevetni ahogy régen..szinte csak színlelt nevetés volt..vagy színlelt boldogság.. hogyha már fárad egy barátom arra hogy meg hallgasson..akkor ne legyek túl unalmas társaság ..bárhova mentem ő jutott eszembe..este lefekvésnél szinte hisztérikus pánikrohamban tört belőlem elő a sírás..enni semmit sem ettem..nem volt étvágyam..inni is csak akkor ittam ha nagyon muszáj volt..titkon bíztam benne hogy majd visszajön hozzám..és így is lett..a szakításra rá 2 napra írt hogy hiányzok neki és szeret =/ és hogy találkozzunk..felállítottam magamba azt ha megint össze akar jönni velem akkor majd elutasítom és azt mondom hogy ez így már nem fog működni hiába is szeretem..de hát gondolhatjátok hogy ebből semmi se lett =) annyira boldog voltam.. a szívem majd kiugrott a helyéről..izegtem mozogtam.. szépen felöltöztem hogy csábító legyek :$ aztán újra össze jöttünk..minden okés volt.. bár normálisan csak hétvégén tudtunk találkozni a suli miatt..=/ de minden reggel 15 percet kb tudtunk együtt lenni..és az is olyan jó volt..még ha kevés is volt..de legalább vele voltam..és boldogan kezdtem a napot..az utcákon maga biztosan vonultam fülig érő mosollyal.. =D aztán amikor eljött a hétvége szuper volt ^^ annyit nevettünk, szórakoztunk,beszéltünk,, szuper volt..úgy éreztem senki sem veheti el tőlem..telt az idő és 2 hónaposak lettünk..megünnepeltük egyszerű módon..de mégis olyan jó volt..vágyakkal teli..stb.. majd aztán az egyik nap lebetegedtem.. fojt az orrom torkom fájt.. szóval nem is ez a lényeg..hanem az hogy az nap oda jött hogy megcsókoljon átöleljen.. de én el taszítottam magamtól..nem akartam hogy elkapja tőlem..aztán írt hogy beszélnünk kellene =/.akkor már tudtam hogy szakítani fog.. =/ szokásához híven kedves szavakkal szakított..csak sírtam párszor..de valahogy most könnyebbnek tűnt..a fájdalom elviselése.. ,vagy csak nem hagytam magam hogy rá gondoljak..talán csak attól félek a legjobban..ha majd felbukkan az új barátnője..teljesen össze omlok..rájövök hogy ő már nem az enyém többé,,hogy más csókolja,öleli,szereti..és olyan mintha sose tartoztunk volna össze..félek hogy majd akkor le omlik az "önbizalmam és felejtésem vára".azt mondja egy idézet ha szeretsz valakit engedd el! s ha vissza jön hozzád örökké a tiéd lesz.. hiszek benne hogy ez így van..de az eszem azt súgja hogy ugyan..hiába vársz rá már nem jön vissza..és ezt el kell fogadjam..

"Ne sírj mert vége lett,mosolyogj mert megtörtént!!

Sziasztok!

A tudomásomra jutott, hogy a barátom, akivel egy hónapja járok, nagy szoknyavadász (volt?)... ha bulizik általában összejön valakivel. Sőt elvileg meg is csalt. bár én nem láttam.. és Ő is tagadja. Azt mondja fontos vagyok neki, komolyan gondolja a kapcsolatot, és nem tagadta, hogy régebben milyen volt.. de most eszébe se jutna megcsalni.

Csak én meg elbizonytalanodtam. Mert oké, most talán minden jó, de mi lesz 1hónap után vagy x idő múlva? Nem akarok jobban beleszeretni és utána pofára esni..akkor inkább most véget vetek az egésznek. Főleg azért is gondolom ezt,mert augusztusba elmegy külföldre több hétre, és mi a garancia arra, hogy nem fog kavarni azzal akivel csak tud..?

Ti mit tennétek a helyemben?

Sziasztok!

Tehát...

Megcsaltam a barátom, nem ez volt az első eset, de ez durvább volt, mint az első. Nem mertem neki elmondani, mert tudtam otthagy és már soha többé nem fogom látni. Lehet sokan elítéltek, nem fogok mentségeket keresni, de leírom miért tettem. Fiatal vagyok, s bár úgy éreztem "éltem" és itt az ideje egy komolyabb kapcsinak megváltozott minden. Egy idő után, kb. fél éve elkezdtem érdeklődni mások iránt is, próbáltam visszafogni magam, de nem ment, ez lett az eredménye. Csak kíváncsi volt, h másokkal is lehet olyan jó, mint vele...Hát megtudtam. Szörnyen érzem magam, senkivel sem lehet jobb, mint azzal, akit szeretsz, higyjétek el, nem érdemes másokkal foglalkozni. Nos a lényeg az, h mindent megbántam, szörnyen, iszonyú gusztustalannak érzem magam, talán nem is tudnék már hozzáérni a barátomhoz, nem tartanám erkölcsösnek, de szeretem, visszakarom kapni. Gondolkoztam azon, h esetleg megvárom a márc 2. (akkor ismerkedtünk meg) és előtte nap írok neki egy sms-t, h várom x helyen, ha szeretne újra velem lenni, akkor várom, ha nem akkor elfogadom a döntését, így lenne ideje átgondolni és talán egy picit "kiheverni". Na igen ez szép és jó, de szerelmes szív megszűnik dobogni 5 hónap múlva, nagyon hiányzik. Így felhívtam ma és kértem, h gondolkozzon bár tudom nem akar már tőlem semmit. Csütörtökön megyek haza, visszaviszem a cuccait és nem muszáj még döntenie, mert tudom, h nem lehet, de ha alakulgat benne vmi szóljon, ha még akkor sem, akkor elfogadom a döntését. Tudjuk mindannyian, h nem fogom, nem szeretnék menni utána, mert most én voltam a hibás, és tudom, h igaza van...és tudom, h én is ezt tenném a helyében. Az lenne a lényeg, h szerintetek mi lenne a helyes? Mit tegyek? Mit ne tegyek? Jól döntöttem, h felhívtam vagy buta vagyok?

Annyira kétségbe vagyok esve...tudom, h én rontottam el mindent, de...SZERETEM.

Előre is köszönöm a segítséget.

Amikor a lányom apja szakított velem, akkor egy hónapos terhes voltam. Irtó nehéz volt elfogadni, h 'csak' szerelmes volt belém. A csak szócska azért került ide, mert azóta rájöttem, h a szerelem nem igazi szeretet. Jó táptalaj, h azzá alakulhasson, de mindenz akkor fog megtörténni, ha dolgozik az ember rajta.

A szerelem csak úgy jön, főleg testi vonzódás az alapja, semmilyen különösebb erőfeszítést nem igényel, nem akar fejlődni tovább, csak ha lehet, konzerválni ezt a kellemes állapotot.

Kettőnk kapcsolata csak sex kapcsolatnak indult. Adott volt a dolog, őmeg én, régóta ismerejük egymást, mindigis tetszettem neki, de nem Mo-n él, így évente néhányszor lefeküdtünk egymással. Ennyi. Csakhogy ő 2007. szeptemberében belémszeretett. Én kis butus meg elhittem neki mindent, amiket akkor,a mikor komondta, komolyan is gondolt.

De a nagy lelkesedést a prózai hétköznapok sivársága lassan feledtette. Ha pedig a szerelem elmúlik, két lehetőség van:

1., továbbállunk mindketten, kiheverjük nagy csalódásunkat

2., prőbálunk tenni valamit azért, h túljussunk ezen a válságon. ehhez azonban mér szeretet kell.

Ő az utóbbit választotta.

A kifogásai estek igazán rosszul:

1., MIÉRT NEM KÜLDTEM EL ŐT ÉN MÁR AZ ELEJÉN?

2., AZ EMBER NEM GONDOLKOZHAT MINDIG- szóval vetessem el a babánkat. (előtte nem volt baj, h esetleg megfoganhat)

Hónapokba telt, míg ezt nagyjából feldolgoztam. Talán mostanra sikerült is. Ehhez azonban az kellett, h ne tudjam elérni. (lecserélte a számát, az én kérésemre. Ismerem magamat- tudom, h még mostis zaklatnám, mert én ilyen nehezen hiszem el, h tényleg cserben hagyott)

A babókát megtartottam. Nem tudom, h a későbbi kapcsolatunk hogyan alakul. Nem vagyok benne biztos, h szeretném ha köze lenne az életünkhöz.Csak bekevarná a gyereket, főleg, ha esetleg sikerül találni neki egy apát. Ugyanakkor meg joga van tudni a kicsikének, h ki az apja. Na de ezen még van idő gondolkozni.

Ennek a hosszú irománynak csak egy dolog lett volna a lényegi mondanivalója: A SZERELEM NEM EGYENLŐ A SZERETETTEL. Nem szabad a szerelemtől csodát várni.

Vedd fel a szebbik arcod, és tanulj meg élni nélküle! Mindenkit megviselnek a szakítások. Én egyszercsak elkezdtem úgy megélni őket, hogy OK, most nem ment, de AZ IDŐ NEKEM DOLGOZIK. ... jönne még az én utcámba. És elkezdtem úgy élni, hogy bánja...megbánja... és akarjon újra. És akkor, ha majd még én is akarom (ez soha nem történt meg), akkor újra kezdhetjük.

Nos, az eredmény. Nem sokan szakítottak velem, van akivel én szakítottam, mert nem úgy állt hozzám, hogy nekem jó legyen. De egy biztos, mindegyik megbánta... én pedig úgy élek, olyan vagyok (és ilyenkor tán már nem a külsőségek a döntőek) ... hogy ez így is maradjon.

Tehát.... szerintem Te még elég fiatal vagy, és nyugodtan mondhatod, hogy AZ IDŐ NEKED DOLGOZIK! Bizonyítsd be, hogy nincs nálad jobb.... és nevess, sokat nevess! :o)

Sziasztok!

A barátom szakított velem azzal az indokkal, hogy elege van a veszekedésekből és hogy bunkó vagyok vele! Még suliba járok és az uccsó pár hét nagyon húzos volt! A stressz meg minden, ő is dolgozott neki is voltak problémái a munkahelyén pénzügyi gondjaink is voltak így sokat veszekedtünk..nagy volt a feszültés és egy hete szakított velem!! Aztán megint összejöttünk és 2 pofára nyaltam a se**ét nehogy elveszítsem.., de ő bunkó volt és 2 napja szakított velem! Összeomlottam 3 évig voltunk eggyütt!!!! Ő a mindenem. nyárom dolgozom a hivatalba nálunk és úgy nézek ki mint a mosott sz*r! Egész nap csak rá gondolok és sírnék legszívesebben! csakhát nem lehet! tegnap eész éjjel bőgtem és zokogtam!!Sajnos volt ez terhességmegszakításom is és ez még jobban öszekötött vele vagyis én úgy éreztem.. Nem tudok mit csinálni nem fogom tudni elfelejteni!! Már 1x megpróbáltam..2 éve nem sikerült! Az idő nem gyógyít! Nem tudom , hogy tudja e valaki azt, hogy mit érzek most! Fájdalmat dühöt szomorúságot! Megemészt ez az egész! nem tudom mikor fogom magamat túlteni szerintem soha... vagy legalábbis sok sok év múltán...:(

Csak tudod mos az a baj,hogy harag van felém,aztán gondolhatod...

"felejteni" akar,de nem tudom,hogy megy neki...

De egy véletlen közös bulit még összehozom kirittyentem magam aztán belecsapok a közepébe...

hátha rájön mit veszített..:D

Szoríts:)

Esetleg vmi praktika még ?:P

nem csaltam meg és kimondhatatlanul szeretem..most jövök rá h mindennél fontosabb nekem...

haragszik na...de vmit csak tehetek ellene,h megbocsásson..jaj segítsetek léccike:P

Sziasztok..Olvasgattam itt a történeteket..

Azt szűrtem le,hogy szinte mindenki maga körül csak turbékoló szerelmespárokat lát és úgy érzi,hogy csak ő magányos..sajnos ez velem is így van:(

lassan 2hete szakított velem,mert hazudtam neki..

Nem nagy hazugság volt,de mégis az volt...

Semmi megcsalás semmi..egy kis értelmetlen butaság és mindezt azért hogy megsajnáljon..

Annyira egyedül vagyok nélküle,mindennap találkozunk és alig bírom ki h ne menjek oda hozzá,de sajnos mégis ki kell :(

Szeret még engem és biztos vagyok benne,hogy neki is rossz nélkülem,de haragszik rám és fél hogyha összejönnénk mégegyszer akkoris hazudnék neki..

De én tanultam a hibámból és nem követek el soha többet ilyet..mert mindennél jobban SZERETEM őt!

Szerintetek mit tegyek,hogy megbocsásson nekem ?

Kérlek Titetek,hogy adjatok tanácsot nekem!előre is köszönöm!

én eccer akkor szakitottam az aktuális párommal mert vagy egy hét után elmondtam neki hogy lehet hogy terhes vagyok. az ö reakciója pedig az volt hogy ha majd megoldottam akkor hivjam fel..

na hát ez igy nagyon gázos volt... föleg mivel már egy éve voltunk egyyütt..de nekem ilyen pasi nem kell...megmondtam neki hogy vége. ne várja hogy felhivjam, és ö se keressen többet.akor mentegetözött, de már késö volt...

utolag kiderült hogy nincs baba, de azt ö már nem tudta meg..ugyse érdekelte volna..

Most egy ideig nem akarok pasit látni, az biztos.

Minden barátnőm szingli, csak én lógtam ki a sorból. A baj csak az, hogy 28 évesen már kicsit tragikusabban élem meg a szakítást, amikor már családra, babára vágytam.

Azért köszi!

mert PASIK... ők ilyenek.. többnyire...

de ha mégsem ilyenek, akkor meg annyira brutálisan őszinték hogy akkor meg azzal bántanak meg.. kinek mi a jobb..

Ilyenkor sztem arra a legjobb gondolni hogy te egy önálló, céltudatos nő vagy, aki igenis megállja a helyét a világban!

A nagy Ő meg úgyis jön magától, amikor nem is számítasz rá:)

Én ma szakítottam, mert már 3 hete éreztem, hogy minden olyan bizonytalan, hogy valami nagyon nem stimmel. 3 hétig türlmesen vártam, mert el akartam hinni, hogy nem a kapcsolatunk miatt van gáz, hanem nehéz időszaka van. Nem bírtam tovább, rákérdeztem, és nekem volt igazam. Azt mondta, nem tudja, hogy szeret-e. Én tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy nem. Nagyon rossz volt ezt hallani, rossz volt kimondanom, hogy vége, de meg is könnyebbültem, mert a bizonytalanság a legrosszabb. Most szar minden, üres az életem, és mindenhol vidám, egymást ölelgető boldog párt látok. Mintha mindenki boldog lenne rajtam kívül.

Miért olyan töketlenek a pasik? Miért nem tudják felvállalni a döntéseiket? Miért kell megvárni, míg annyira szar lesz a kapcsolat, hogy a másik lép? Miért kell a semmibe venni az érzéseimet? Miért kell hagyni, hogy bolondot csináljak magamból, miközben mindvégig tudta, hogy már nem szeret? Miért?

Sziasztok!

Mivel nem nagyon tudok mit kezdeni a jelenlegi helyzettel, a Ti segítségeteket kérem. Lassan 6 éve vagyunk együtt a párommal, nekem Ő az első nagy szerelem. Most 22 éves vagyok, tehát mondhatni diákszerelemként kezdődött. A sok év alatt sokmindenen mentünk át, voltak jó, és voltak rossz periódusok is, mint mindenhol.Akármi történt, így vagy úgy, de mindig kitartottunk egymás mellett. Most jegyesek vagyunk, jövőre tervezzük az esküvőt. És éppen ez a problémám. Félek az egésztől, nem tudom , hogy most vele akarok-e a maradni vagy sem. Nem akarom azt sem, hogy egész életemben bánjam, hogy elhagytam, de azt sem akarom, hogy pár év múlva megbánjam, amiért vele maradtam. Egyébként nagyon jó ember, és nagyon- nagyon szeret, mint ahogy én is Őt. Viszont vannak fenntartásaim. Tipikus férfi-nő problémák. Apró füllentések, őnzőség, a barátok prioritása, egyéb. Most mesélhetnék, de ahhoz kevés lenne ez a pár oldal:) A lényeg az, hogy kezdek belefáradni az ilyen jellegű vitákba. Mindketten akaratosak vagyunk, de lassan úgy érzem, hogy egy kicsit ő irányítja az életemet...Már ő lebeszélte a barátjával, hogy ki lesz majd az első fiúgyermeke keresztapja, elmondta, hogy Ő hova szeretne menni nászútra...De rőlam ilyenkor nincs is szó!

Most hétvégén felmentünk a hegyekbe, a barátaival együtt. És nagy vita kerekedett abból, hogy a pasik csak ittak, a mi estéink meg arról szóltak, hogy ők jól érezzék magukat.. Nekem van akkora szám, hogy minden ilyen számomra bántó dolgot közzé teszek, úgyhogy lett is nagy vita. Ilyenkor nem szid Ő engem, meg nem beszél csúnyán, csak számomra nagyon bántó dolgokat tud mondani. Eleinte úgy voltam vele, hogy már régóta érlelődik ez az esküvő dolog, és viszonylag nagy volt a feszültség emiatt, de mostmár hogy terveink vannak, gondoltam nem lesz annyi vita. De volt, méghozzá nem is kicsi. El kellett gondolkodnom azon, hogy akkor most jó ez-e így.

A nagy kérdés most bennem az, hogy hol a határ. Minden kapcsolatban viták, minden kapcsolatban van huza-vona pl a döntések körül. Fiatalságom miatt elég nagy szenvedéllyel és akarattal tudok harcolni az igazam mellett, és az ilyen viták alkalmával sajnos nem érzem, hogy meddig lehet még folytatni. Hol van az a határ, ami után azt lehet mondani, hogy oké, ez már sok, mi nem fogjuk tudni folytatni ezt a kapcsolatot. Az utóbbi vitáink alkalmával szinte mindig ezt érzem, néhányszot már a gyűrűt is visszakapta...Igen, sajnos ezen is túlvagyunk már...Persze aztán mindig kibékültünk, hol miattam, hol miatta. De már nem tudom, meddig bírom. Lassan 2 éve együtt is élünk, tehát nem olyan könnyű elszakadni. Nem tudom, hogy szeretem- e annyira, hogy a kis hülyeségeit elviseljem egy életen át, és azt sem tudom, hogy képes lennék-e vele szakítani..Nagyon ragaszkodom hozzá, és Ő is hozzám... Kérlek segítsetek, hogy tudnék dönteni?

Ha erről Vele beszélnék, úgy is azt mondaná, hogy megoldjuk,stb..de azt nem tudom, hogy nekem van-e még lelkierőm ehhez?Hiszen még csak 22 éves vagyok, bár lehet csúnyán hangzik, de ilyenkor még ugye könnyen mondja az ember, hogy ha vmi nem megy, abba kell hagyni.. Én már mondtam ezt többször is, de Ő mindig bebizonyította, hogy meg lehet oldani minden problémát..

Nem tudom, hogy haragudjak-e Rá, amiért önzőn magához húz mindig, vagy köszönjem meg neki, hogy nem hagyja, hogy a fiatal-bohó- könnyebb otthagyni a problémát, mint megoldani-énem nem teszi tönkre ezt a mások által is irigyelt kapcsolatot...

Kérlek segítsetek..!

Hú. kb én is ilyen szituban vagyok most...csak én még mindig benne....gratulálok ,hogy ilyen erős voltál:) Kitartás baba, innentől már csak jobb jesz!

Boldog lehetsz!!!:))

ui: az én párom is hasonlóan viselkedik amiket most te is leirtál a te exedről...nekünk is 5 év lesz...:(

Köszike baba:)

Nekem ez a kis törődés ,biztató szavak mindennél tőbbet érnek amiket tőletek kapok:DDD

Puszi

Sziasztok!

Én szombat este szakítottam a párommal, majd'5 év együttlét után - ami olyan sűrű volt, mint más életében 10 év:-( . Már megszámolni sem tudom, hányszor küldtem már el, de mindig "elkapta" azt a gyenge pillanatomat, amikor vissza tudta magát sírni, ígérgetett fűt-fát, pár napig , esetleg hétig minden oké is volt, aztán kezdődött minden előről. legutóbb majd'5 hét kellett,míg visszakönyörögte magát, és tessék, megint ez lett a vége . . . szomorú vagyok, mert voltak jó dolgok is, de már túl sok volt a rossz . . . muszály kiszállni, csak nagyon nehéz :-(