Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Kapcsolat-szakítás fórum

Kapcsolat-szakítás (beszélgetős fórum)


1 2 3
42. gpetra (válaszként erre: 33. - Mókica)
2007. jan. 9. 09:10

Elég nehéz helyzetben vagy, de ahogy mondtad: majd lesz valahogy. Sokáig nem lehet folytatni ezt a huzavonát, próbálj meg erőt gyűjteni, és lépni.

Tudnál hova menni?


Csak hatalmas kitartást tudok kívánni, soha nem voltam még ilyen helyzetben, így még tanácsot sem nagyon tudok adni, pedig szívesen segítenék innen a nagy távolból :)

2007. jan. 8. 22:24

Sziasztok!

Én most szakítottam a barátommal (két év után), de azt hiszem már a hétvégén felkészültem erre, mert fel sem hívott egész végig!Tudtam, hogy szakítanom kell, és remélhetőleg nem fogok meghátrálni!Adok magamnak egy esélyt a boldogságra!:)Ugyebár iszonyatos érzés, de hajrá csajok, lépjetek előre!:)

40. Kinga82 (válaszként erre: 39. - Mókica)
2007. jan. 8. 12:30

Szia!

Jelelmző.Anno én is megkaptam, hogy én vagyok a hibás, és biztos van valami egyéb okom arra, hogy elhagyjam (ő arra gondolt, hogy megcsalom), de még véletlenül sem vette tudomásul, hogy azért hagyom el, amiért már fél éve szinte minden nap könyörgök, hogy változtasson...

Ja, és gondolom, az a szép az egészben, hogy a gusztustalanság miatt megutálod, akit egyszer szerettél...Nehogy már szépen le lehessen zárni valamit, ha már tenni nem tudtunk érte...

Most is itt ez a szenyó tételsor mellettem, csak 3 kidolgozott után mindig netelek kicsit, vagy csinálok mást :)


Puszi

39. Mókica (válaszként erre: 38. - Kinga82)
2007. jan. 7. 16:14

Szia:)

Tegnap volt egy hatalmas vitánk, le is irtam a naplómban...

Most, hogy érzi a vesztét elkezdett gusztustalankodni..azt akarja éreztetni, hogy én vagyok a szemét állat, mert én hagyom el...állandóan veszekszek vele...de nem gondol bele, hogy miért...

Úgy állit be minhta valami hülye hárpia lennék aki reggeltől estig üvölt vele..na mindegy, ez várható volt. Miért is fogadja el olyan könnyen ezt az egészet, biztos vagyok benne, hogy a lelke mélyén tudja, hogy ő a felelős mindenért...És a tudat, hogy nem tud már mit tenni, ezt hozza ki beleőle...bánt:(((


Remélem sikerült tegnap ügyeskednek a tanulással;)

A viz amúgy tény nyugtató tud lenni;)


Sok sikert a vizsgákhoz!!

Pusza

38. Kinga82 (válaszként erre: 37. - Mókica)
2007. jan. 6. 21:55

Voltam ilyen helyzetben, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy a mostani kapcsolatomban nem merült már fel ilyesmi :( Szerintem, ha kiderül a lakásdolog, akkor már tényleg képes leszel lépni. Addig meg bírd ki, az embernek annyi tartaléka van! A párod lehet, hogy tényleg úgy gondolja, hogy minden rendben van. Talán arra számít, hogy megint elköltözöl pár napra, aztán visszatérsz.

Tessék, neked még az óceán is ott van :)Amikor még Keszthelyen laktam, mindig a Balaton partján sétáltam, a mólónál, ha valami nagy öröm vagy bánat ért :) Érdekes, nem, hogy ezt mennyien csináljuk?! Mintha a víz megnyugtatna. Én fürdőkádazni is ezért szeretek, ha úgy érzem, hogy minden elemem kimerülőben.

Hm. Igazad van a bánatevéssel kapcsolatban. Akkor ne főzz, hanem egyél zöldséget, gyümölcsöt.

Most én is elmászok lassan tanulni, nekem is mindenen jár az agyam, de van még 3 vizsgám, és be kellene már fejezni ezt az egyetemet...

Puszi

37. Mókica (válaszként erre: 36. - Kinga82)
2007. jan. 6. 21:46

Igen, úgy érzem én már teljesen lezártam magamban ezt az egészet...csak..csak..mégis még mindig itt tobzódom, mintha még félnék valamitől, vagy nem tudom. Bár mivel még nem kaptam visszajelzést a lakással kapcsolatban , valószinűleg ezért is vagyok még ennyire bizonytalan..na meg ő is annyira furcsa, úgy viselkedik mintha minden rendben lenne, és ez egy csöppet még összezavar:(


Elszoktam járni edzeni, az sokat segit, főzni nem nagyon akarok ezért, mert csak jól felhizlalom magam:)) Hála égnek sikerült a bánatevést teljesen legyőznöm, ami előtt jócskán megvolt pont ez miatt...szal inkább a kajával kapcsolatos kikapcsolódást kerülöm;).

Meleg fürdő...hmmm?? Idejét nem tudom mikor ültem be a kádba:)))

Tanulni próbáltam meg, de túl sokat jár az agyam, igy összpontositani képtelen vagyok...

Eltengődök még egy darabig remélem...max néha lemegyek az óceán partra sétáln:)

Köszike az aggódást:) Nagyon jól esik!!

Puszi

36. Kinga82 (válaszként erre: 35. - Mókica)
2007. jan. 6. 16:59

Gondoltam, hogy ez a helyzet, hiszen nem azért költözik el valaki olyan messzire, hogy ne keressen :)

Akkor Benned ez már egy lezárt dolog, aminek a technikai megvalósítása van már csak hátra. Ha minden igaz, Pataki Zita írja az Elle-ben, hogy egy évig élt úgy kapcsolatában, hogy tudta, hogy vége, csak erőt gyűjtött arra, hogy abba tudja hagyni. Én úgy gondolom, hogy bár lelkileg ez nagyon leterhelő lehet, de abban biztosan segíteni fog, hogy végleg elengedd a párodat, hiszen egy ilyen kapcsolatba utólag nem fogsz visszavágyni.

Nem tudom, hol élsz, milyen környezetben, de ha költséges dolgokra most nem is akarsz költeni, akkor mondjuk menj el sétálni valami parkba, vagy kóvályogni egyet a városban. Néha ez is segít.

Vagy főzzél magadnak valami finomat és ülj bele a forróvízbe.

Nem lehetsz most könnyű helyzetben, mivel amúgy sem vagy abban azzal, hogy kimentél egy idegen országba. De pont ez mutatja, hogy mekkora erőd, akaratod, bátorságod van, és ez nem csak azon múlik, hogy egyedül mentél-e ki, vagy éppen a partnereddel. Át fogod Te ezt vészelni, és ha éppen magad alatt vagy, akkor majd mi itt segítünk neked :)

35. Mókica (válaszként erre: 34. - Kinga82)
2007. jan. 6. 16:24

Szia Kinga:)


Nincsenek anyagi gondjaim, természetesen megtudok élni a saját kis pénzemből.

Azok az elköltözések anno azért voltak, hogy hátha tudok rá hatni, hátha kicsit elgonolkozik, hogy mennyire fontos vagyok neki és kicsit alkalmazkodik.

De mostra megváltozott bennem minden ,most már azért akarok elmenni, mert azt érzem, hogy már nem ő az az ember aki engem boldoggá tud tenni..

A dolog folymatban van,mert egy ügyfelem kollégája most vett egy házat és ponnt keres maga mellé egy szobatársat, tudja is, hogy én keresek lakást...Csak eggyenlőre még nem hivott fel, nincs semmi lefixálva..szóval most várakozó állásmódban vagyok...

De megtettem az első lépéseket...elindultam az úton csak ez idő...

Most már ha hazajövök egy olyan rossz hangulat telepszik rám, hgy nincs kedvem semmihez, pedig előtte egész nap semmi bajom...lehúz ez a légkör ami ebben a lakásban van...szörnyűű


Most romlott el a kocsim, szerelőhöz kell vinni, a váltóval van baj, ami elég drága lesz, ezért nem akarok elmászkálgatni sehova mert kell a pénz ahhoz is ,meg ha költözök ott albérletet fizetni, bútorokat venni...kénytelen vagyok a lakásban ülni...de ez meg tényleg kikészit..

34. Kinga82 (válaszként erre: 33. - Mókica)
2007. jan. 6. 14:00

Szia Mókica!

Nem tudom, mivel foglalkozol odakint, és nem akarok indiszkréten az anyagi helyzeted felől tudakozódni, de szerintem, ha abba akarod hagyni ezt a kapcsolatot, mert azt már észrevetted, hogy csak lealacsonyít, akkor miért csak átmenetileg költözöl barátokhoz? Nem lenne egyszerűbb kivenni egy lakást (ezt külföldön is meg lehet tenni), és felépíteni a saját kis kuckódat? Akkor talán éreznéd kint is, hogy van valami, ami a tiéd, amit Te hoztál létre, meg maga a költözés, berendezkedés is elvonná a figyelmedet.

Ha meg meg akarod tartani a párodat, akkor szerintem próbálj meg pár hónapig ugyanúgy élni, mint ő. Ne szolgáld ki, menj el, amikor csak akarsz szórakozni, vagy akár egyedül kirándulni, vagy bármit. Takaríts össze magad után, de utána legfeljebb annyira, hogy ne koszban éljetek. Talán ez rádöbbenti arra, mennyire egoistán állt hozzá a kapcsolatotokhoz.

33. Mókica (válaszként erre: 32. - Gpetra)
2007. jan. 6. 13:36

Háát, ja, de nem annyira jó ...tudod nem az az igaz baráti társaság...


Volt egy szitu ami múlkor ráébresztett, hogy a legjobbnak hitt barátnőm, azárt mégse a legjobb..

Nagy szarban voltam a párommal el akartam költözni pár napra valahova, totál kivoltam lelkileg...

Megkérdeztem ezt a csajt, hogy náluk aludhanék e csak pár napot...

A hálasz igy hangzott...

ja...persze ...gyere csak....lehet igy nem hangzik annyira vészesnek, de akkor abban a szituban annyira az jött, lehogy nem kivánt személy lennék, hogy az nem tudom leirni...

persze nem mentem át, inkább itthon maradtam...

Szükségem lett volna egy baráti támogatásra, csak, hogy valaki meghallgasson...na mindegy...

szal nem nagyon van ki igy segitsen, támogasson...

Inkább amerikai ügyfeleim vannak akik jobban foglalkoznak velem...támogatnak, de ugye nem akaszkodhatok családos emberek nyakába...hm....

minegy majd lesz valahogy;)

32. gpetra (válaszként erre: 30. - Mókica)
2007. jan. 6. 13:17
Ezt értem, és ez természetes is, arra akartam kilyukadni, hogy van-e ott olyan baráti társaság, akikre azért tudsz támaszkodni, ha végül mégis kilépsz a kapcsolatból.
31. Mókica (válaszként erre: 28. - 93a74b44ea)
2007. jan. 6. 13:17
Köszike aranyos vagy:) Meg tudom majd oldani, csak nem azonnal...:(
30. Mókica (válaszként erre: 29. - Gpetra)
2007. jan. 6. 13:16
Nekem ki kell lépnem ebből a kapcsolatből, hogy egy másikba belelépjek...el kell engednem előbb őt...addig nem tudok mással lenni...
29. gpetra (válaszként erre: 27. - Mókica)
2007. jan. 6. 13:05

A kérdésedre, hogy miért vagy még mindig vele, Te magad válaszoltál: egyedül kellene talpon maradnod. Gondolom, ez elég nehéz lehet egy idegen országban, akkor talán még az is jobb, ha egy rossz kapcsolatban töltesz még egy kevés időt, amíg elég erősnek nem érzed magad ahhoz, hogy lépj.

Kint nincsenek barátaid, nem tudsz megiserkedni egy másik férfival?

28. 93a74b44ea (válaszként erre: 27. - Mókica)
2007. jan. 6. 07:19

Jaj, Móki!

Bárcsak segíthetnék!!

2007. jan. 6. 01:55

Sziasztok:(

Én is benézek majd néha ide...ha nem baj!

Lassan 6 éve leszünk eggyütt a párommal, sajna az utóbbi 2 év nagyon szar volt, sok vita, ő sokat hazudozott, sunyizott....a haverjai fontosabbak, én meg mint az idióta kiszolágolm, és várok rá...

Ebben az évben már 3× költöztem el itthonról, mert annyira elegem lett...pár nap, vagy csak 1 nap telt el jött a nyakbaborulás, sirás, igy szeretlek...mi egymásnak vagyunk teremtve...stb..

Majd eltelt egy kis idő és kezdődött minden előlről...az a baj, hogy az már az én gyengesésem...csak össze kéne szedni a cuccom és lelépni, hisz boldogtalan vagyok.

Eggyütt jöttünk ide ki az USA-ban közös tervekkel...minden elszállt.

Haza nem akarok menni, igy itt kell egyedül talpon maradnom...család nélkül...

Egyre erősebb vagyok, de még mindig nem eléggé...még mindig itt vagyok, és szenvedek,emésztem magam belülről...tudom mit kéne tennem, de még tudtam eddig megtenni.

Annak nem látom értelmét, hogy újra elmegyek, majd viszajövök....ez sajnos már sose lesz jobb, csak hitegetem magam....

Ő jól elvan mert kiszolgálom, megcsinálok mindent itthon, mosok,főzök,takaritok...semmit nem segit...akkor megy el valahova amikor ő gondolja, nem alkalmazkodik, és sose alkalmazkodott...mindig az van amit ő akar...

És ilyenkor kérdés az, hogy miért vagyok még mindig vele, ha ennyire szar...NEM TUDOM! Úgy viselkedik velem állandóan, hogy azt érzem én egy hülye picsa vagyok, aki nélküle nem ér semmit, nem tud elintézni semmit...és ez legyengit....:((


Bocsika a sirásért...csak néha tényleg jólesik elmondani valakiknek:)

26. mociscsaj (válaszként erre: 25. - Rudee)
2007. jan. 6. 01:22
Sajnalom, hogy vege lett! :-(
25. rudee
2007. jan. 6. 01:19

Hello all. Azért írok ide mert ezt az egy olyan forumot találtam aminek köze van a szakításhoz.

Én 2 napja szakítottam véglegesen a barátnőmmel akit egyszerűen nagyon szeretek, és olyan fájdalom gyötör hogy az nem igaz. Nekem ő volt az első olyan lány az életemben akibe őszintén szívemből szerelmes voltam, és megszerettem volna osztani ezeket az érzéseket olyanokkal akik hasonlóan éreznek, ezért irtam ide. Szóval tisztába vagyok azzal hogy lessz még más és lessz még jobb de most úgyérzem hogy soha nem fogom tudni elengedni őt a szívemből, mindig jön egy szép álom és utánna felébredek és rájövök hogy nincs... és az az érzés áááh mind1 biztos megértitek. Nha sorry hogy zavartam de vhova le kellet irnom ezeket a sorokat legyetek jók :) :'(

24. 93a74b44ea (válaszként erre: 23. - 9b5d4bd293)
2006. okt. 31. 19:53

Anyukám vezette, szerencsére semmi komolyabb, lehet volna nagyon nagy baj is...


Új barátok keresése...Ez egy kisváros, kevés a 18 év feletti fiatal, mindenki megy, amerre lát...Én is csak kényszerből vagyok itt.

2006. okt. 31. 19:34

Összetört??? De ugye semmi bajod nem lett?


Új barátokat is lehet keresni :)


Vagy! Én is nagyon szeretek olvasni, könyvtár teljesen ki tud kapcsolni!

22. 93a74b44ea (válaszként erre: 21. - 9b5d4bd293)
2006. okt. 31. 19:27

Az a baj, h nagyon fájnak az ízületeim, és kocsi nélkül be vagyok zárva a lakásba...Az meg tegnapelőtt összetört.


Meg én nem itthon jártam középsuliba, főiskolára, és a barátnőim mind távol vannak. Egy van itthon, de vele is csak egy héten egyszer-kétszer tudok találkozni.

21. 9b5d4bd293 (válaszként erre: 20. - 93a74b44ea)
2006. okt. 31. 19:10

Persze, hogy van!!! :)


Én pl. imádok billiárdozni, bowlingozni-nem tudom, azt szabad-e Neked? - és állandóan kávézókban lógunk, gyakran járunk éttermekbe, bárokba... rengeteg lehetőség van. Nagyon igénylem, hogy mindig legyen vki mellettem.

20. 93a74b44ea (válaszként erre: 19. - 9b5d4bd293)
2006. okt. 31. 18:46
Remélem, azért van más is, mert én nem tudok eljárni bulizni...De már megszoktam, elég jól elvagyok magamban.
2006. okt. 31. 18:45

Én tegnap vetettem véget a kétségeknek, mert ő nem tudta eldönteni, mi legyen. Én nagyon akartam, mégis én zártam le, mert már nem bírtam a bizonytalanságot...most qrva sz.r . Tényleg az a megoldás, hogy minél többet mész társaságba, emberek közé, mert ha egyedül vagy csak agyalsz és csak még mélyebbre süllyedsz a depiben. Én most szét fogom bulizni magam. Az remek stresszoldó.


Nincs más lehetőség, hogy talpra állj. ÖSSZE KELL SZEDNI MAGAD!!

18. 93a74b44ea (válaszként erre: 17. - Virág3)
2006. okt. 31. 18:28

Az a baj, h elég nehezen mozdulok ki ittjonról...

Marad a net és az olvasás, takarítgatok, néha főzni se ártana...

Szóval elvagyok, de nehéz ez mindenképp.

17. Virág3 (válaszként erre: 16. - 93a74b44ea)
2006. okt. 30. 16:31

Én is szeretem,mégis véget vetettem a kapcsolatunknak!Immáron 4edszer!Talán most végleges lesz,és nem borulunk pár nap múlva egymás nyakába!De szörnyű!Első kapcsolat,első igazi elválás!Most szenvedek,de végülis én tehetek róla,hisz én mondtam ki,ő nem akarta!Iszonyat!


Neked más a helyzeted!Próbáld meg elfoglani magad,szervezz programokat a barátaiddal,minél kevesebbet vagy egyedül,annál könnyebb!Bár én még nem voltam ilyen helyzetben,de talán ez segíthet!

16. 93a74b44ea (válaszként erre: 15. - Virág3)
2006. okt. 30. 14:53

Én sem tudom, mi a jó.

Mi sosem veszekedtünk.

Együtt minden jó volt (neki is).

Aztán mindig visszament (Londonba), és már azt érezte, nem szerelmes belém.

Ő szakított 3 hete.


Azt hiszem, még mindig nem fogtam fel...Azt várom, h rájöjjön, h mégis...De ez már sose fog bekövetkezni, tudom. Mégsem tudom még a szívemből elengedi. Mert igazán szeretem.

2006. okt. 30. 14:48
Nem tudom,mi a jó!Mi sajnos mindig veszekedtünk,annak ellenére,hogy szerettük,szeretjük egymást!De léptem és 1 órája véget vetettem ennek!15 hónapot töltöttünk együtt,tele rengeteg szép dologgal,de 18 évesen nem szabadan,hogy veszekedések tarkítsák az egészet!Most nagyon nehéz,csak sírok,és gondolkozok,hogy mi lett volna ha..!De vége!Ő könyörgött,de nemet mondtam!Jó lenne ha ezt a más fél évet elfelejteném,vele együtt őt is!De nagyon szeretem!
2006. aug. 30. 11:24

Szerintem jobb fiatalon szakítani,ha már rossz a kapcsolat. Senkinek sem jó, ha egész életen át csak veszekednek. Főleg nem a gyereknek/gyerekeknek.

Új kapcsolatot mindig lehet találni.

Tudom ezt könnyű mondani, de idővel rájön az ember,h. tényleg ez a megoldás a jó.

13. Venes
2006. aug. 21. 07:43

Nehéz tényleg a kérdés.

Nekem anno talán jobb lett volna olykor lelkileg, ha a szüleim megkímélnek a veszekedéseiktől. Mára viszont úgy vélem, hogy nyagilag is jobb, meg a köztük lévő viszony is javult.

Szerintem érdemes újra próbálni, de ha csalédon belül erőszakvan, meg rettegés akkor gyorsan be kell adni a válópert.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook