Jó anyósok -rossz anyósok (beszélgetés)
Teljesen egyetértek veled! Nálunk szinte szó szerint ugyanez volt, ha kellett valami anyósom mindig megtalált minket. Az utcán másoktól meg azt hallottuk vissza, hogy mi hogyan használjuk ki őt, szegénykét, mert vigyáznia KELL(!) időnként az unokáira. Persze az, hogy én kezdettől fogva nem feleltem meg neki (talán már nem is akartam egy idő után) alapdolog, a férjemnek többször mondta, hogy zavarjon el engem, és milyen jól meglesznek a gyerekkel... A férjem egy darabig ezt nézte, de így 8 év után betelt a pohár nála is. Csinált anyósom olyan dolgokat, amit normális ember soha nem csinálna, tudjuk, hogy beteg, de hát ez nem mindenre válasz. És tényleg igaz, hogy Isten nem bottal ver, már a lánya is magára hagyta, tök egyedül maradt...
:DDDD Az enyém azt meséli a szomszédaimnak, hogy őneki kell hozzánk járni segíteni (:DDDDD) mivel a szüleim majd' 300 km-re laknak. Aztán ugye másnak is feltűnt, hogy nem is jár ide, csak a szája nagy, mert kérdezték, hogy hogyogy nem látják nálunk?
Hazug embert....
A csúcs a telefonos zaklatásai voltak, aztán már nem is vettem fel, utána csak idecsörgött és letette :))) utána fiát hívogatta. Azt meg nem tudja megérteni, ha a párom dolgozik és épp tárgyalnak, akkor nem az a legfontosabb, hogy azt halgassa, hogy a szomszédja milyen csúnyán nézett rá....:))))
Csak egy tipp: amíg a párod nem kéri meg az anyját, hogy szálljon le rólad, addig nem fog semmi sem változni.
De legalább gondol rátok és visz valamit. Nálunk csak a sógorékig jut el mindennel. Sütit is a kedvenc unokájának készít, az enyémeknek nem küld (jelzem egy utcában lakunk sógorékkal). Ez még nem is esik annyira rosszul, mikor az én gyerekeimnek meséli, hogy a másikaknak mit vett éppen csak úgy. A szülinapjukkor meg el sem jön....szégyellheti magát.
Bezzeg mikor neki van valamilye, akkor ugrani kell (külön felhív telefonon, nehogy elfelejtsem). Amúgy már nem járok hozzá, nem bírná a gyomrom....
Most meg elkezdte azt, hogy használt plüssfigurákat vesz a túrkálóba, és ahányszor viszi párom hozzá őket, annyiszor ad nekik ilyen büdös plüssöket. Ahelyett, hogy pl. a szülinapjára adná, vagy csak szimplán felhívná őket és megköszöntené, maga a gesztus jól esne...
Teljessen összezavarja a gyerekeket.
A szüleim messze laknak, és most ahányszor találkozunk azzal kezdik, hogy hoztál játékot? :( Egyszer elbeszélgetek vele erről is, az biztos.
A nagyim, ha eljött hozzánk (szinte minden nap, mert ő is egy utcányira lakott tőlünk, mint most anyós, de ő ugye lesz..ja őket) mindig hozott valamit: gyülölcsöt, egy csomag ropit (tesóm azt szerette), vagy ha piacon volt szárított rózsát (kedvencem), szóval mindig gondolt ránk. És nagyon jól esett.
De az, hogy a saját otthonodban azt hallgassa a gyereked, hogy a másikaknak mit visz....Most meg pont az ellenkezője: játékok minden alkalommal....:DDDD
Amikor kertje volt, akkor egy darab gyümölcsöt, zöldséget nem küldött....de szedni neki, meg sógoréknak nekünk kellett (én nem mentem)...Volt, hogy a huga nekünk is küldött gyümölcsött, erre benyögi anyós, hogy azt csak egyék a sógorék gyerekei, mert azok többen vannak, ja 1-el....:))))) Amikor építkeztünk képes volt ide eljönni a telkünkre és leszedni mindent magának és sógoréknak. Nem sajnálom, de ha azt mondja, hogy akkor ti is kaptok egy üveg lekvárt jól esett volna. Az idegesít a legjobban, hogy az ilyen tuskó húzásait elmeséli. Legalább hallgatna....Olyan önző....
Na meg amikor egyszer meglátogattuk sógorékat. :) Anyós vett nekik krémest, de baromi sokat. Amikor elindultunk sórornő mondja, hogy csomagol, erre anyós: azt nektek vettem, a gyerkeknek! Akkor szépen megköszöntem a nem esszük el a gyerekek elől szöveggel.
Az esküvőnkön (mindent mi álltunk) egy barátnőmnek csomagoltam a sütiből, húsból, képes volt odajönni és előtte azt mondani, hogy húst csak a rokonoknak illik adni...Szegény barátnőm meg olyan képet vágott, hogy akkor nem kéri, naná, hogy beraktam még egy jó nagy adagot mellé az úgyis mi fizetjük címszó kiséretében. :) Szóval nem kell mindent csak úgy benyelni az anyósoknak. ;)
Sokáig egy szót sem szóltem sem a beszólásai, sem a dolgai miatt, de betelt a pohár.
Hát ugy látom én vagyok itt egyenlőre a legrosszabb helyzetben.Az én anyósom fukar,irigy a saját fiára is,lemond mindennek a hátam mögött,az unokájára-lányomra ráse néz csak ha az utcán találkozunk és ismerős van ott akkor teszi a szépet hogy ő milyen rendes nagymama.Mikor kicsi volt a lányom azt mondta most minek jöjjön nem lehet vele mást csinálni csak dajkálni,majd ha elkezd menni akkor jön.Megindult a lányom akkor azt mondta hát menni megy már de még nem beszél és ő igy nem érti mit akar a gyerek.majd ha beszel.Megtanult az én lányom beszélni is de ő még sehol.Már 6 éves a kislány és egyetlen unokája.Nem mintha hiányozna csak mindenkinek azt meséli a városban hogy ő igy meg ugy törödik az unokával meg mennyire szereti de 6 év alatt soha nem jött el játszani vele.Pedig 10 percre lakik tőlünk bicajjal.És ráadásul mégcsak nem is dolgozik ugyhogy arra se foghatja hogy nem ér rá.baja volt azzal is hogy miért ezt a nevet adtam a lánynak,meg miért nem oda költöztünk az ő utcáukba anno miért a város másik végébe,miért meszeltettem a falakat olyanra amilyen,miért megyünk ide vagy oda stb.szóval nem veszi a begye hogy nem engedem hogy ő irányitson bennünket meg nem számolok be neki minden léptünkről.Hát ez egy pici izelitő csak a tetteiből és felfogásából.Egyébként nagyon lemaradi felfogásu szerinte összeköltözni és szexelni is csak esküvő után szabad.de ez egy másik sztori most főznöm kell nem érek rá leirni.és a legszörnyűbb a dologban hogy a férjem is tudja hogy milyen de ugy lettek nevelve hogy anyuci a szent és neki mindig igaza van otthon 3 férfi volt a házban apósom,férjem és az öccse és mindhárman lesték minden óhaját neki.és ez sajnos igy is maradt a férjem azóta is őt pártolja mindenben velem szemben.Na ez az amit nem tudok elviselni mert azt még lenyelném hogy anyósom milyen de hogy a férjemre se számithatok vele szemben ezt nehéz megemésztenem.Emigy szeret minket a férjem a gyerekkel nagyon csak az anyja a szent.És ezt nem lehet kinevelni belőle báris nekem nem sikerült.
Én meg hátránnyal. :(
Egyrészt sógornő a kedvenc, másrészt a kisebbik (kedvenc) fiú a férjem, így őt nehezebb elengednie. Azért már megyeget. :)
Igazad van, az adott pillanatban nekem is nehéz megállni, hogy be ne szóljak. Utólag már nevetek a hülyeségein, de akkor amikor elköveti elég nehéz csendben maradni...
Jól szórakozom most, de amikor megtörténnek bizony elég dühös voltam.
most már csak mosolygok rajta. Akkor szólok közbe, ha a gyereket veszélyezteti.
Ha az én anyósom tenné, kiönteném, ugyanis nem tud főzni... Pontosabban azt hiszi, hogy tud, és ez még szörnyűbb. A legutóbbi tette: imádom a lecsós csirkemájat, azt csináltam a látogatására, meg sültcsirkét. Erre két héttel ezelőtt közölte amikor meglátogattuk, hogy a kedvemért lecsós csirkemájat főzött. Nos: a lecsós csirkemáj a következőkből állt: fél liter étolajban megfőtt kb. fél kg csirkemáj. Fűszerek, paprika, paradicsom stb. sehol... És megkérdezte a kisfiát, hogy ízlik. Ő óvatosan annyit válaszolt, hogy én egy kicsit fűszeresebben készítem, de végülis ehető. Anyós erre felragyogott, és közölte, hogy véleménye szerint, ha néhány, nem létfontosságú!!! dolgot kihagyunk az ételekből, attól azok még ugyanolyan jók, de kevesebb pénzből ki lehet hozni őket...:))))
Bennem is lehet hiba, mert soksszor nem tudom elrejteni az érzelmeimet, amit ő jobban megold.
Szokott hozni nekünk kis dobozkákban ennivalót. Ha jó, akkor megdícsérem és személyesen köszönöm meg. De, amikor úgy teszi le az azstalra, hogy vagy megeszitek vagy kiöntitek.
Már nem tudom mit mondjak.
Legutóbb tavasszal szerencséltetett minket a személyes látogatásával. Egyébként mi szoktunk hozzá menni. Előre beharangozta, hogy milyen gyönyörű kabátkát vett. (És milyen olcsón). Leszállt a buszról és én rosszul lettem a látványtól:) Az anyósom kb. 45 kg és 150 cm. Valami iszonyú zöld, földig érő lebernyeg volt rajta, tehát a "leszállt" szó szerint értendő. Mint egy törpe, zöld színű Batman, úgy nézett ki:) Nagyon égő volt, kiderült, hogy teljes 300 Ft-ból sikerült összehozni a "kabátkát", és erre nagyon büszke... Anyák napjára tavaszi kabátot vettünk neki, és elkunyeráltam a zöld izét, azzal, hogy nekem jobban áll:) Ment a kukába, én ezt mégegyszer nem élném túl. Nehéz volt a látványt röhögés nélkül megállni. Különösen, amikor a férjem arcára néztem.
nekünk sem volt felhőtlen régen pl esküvő megszervezték kb 200 km-re mentünk ebédre senki nem tudott inni mert hát ugye vezetett mindenki sik merges voltam na 1 éves évfordulónkon bejelentették hogy megvették az autópálya matricát és lefoglaták az asztalt megyünk ünnepelni jujj de pipa voltambőgtem egy sort elmentünk mert a férjemnek nem tetszett a hozzáálásom ettünk egyet siralmas állapotban aztán leléptünk kirándulni igy szépen végződött...volna ha a sógornőm fel nem hívott volna hogy bátyámnak motorbalesete lett hát szép napunk volt de következő évben már nem szóltak hogy megyünk ünnepelni:)
Végre nem csak az én anyósom csinál eszetlen dolgokat!
Az enyém szűklátókörű, fösvény (önmagától is sajnál mindent. Szerinte az a helyes életvitel, hogy az ember megkeresi a pénzt, berakja a bankba, és otthon elégedetten nézegeti a bankszámlakivonatokat:) Most volt valami nyugdíjasklubbal kirándulni, és annyi maradt meg benne, hogy az Egri vár mellett milyen sokba került a rántott hús:) Elhozta a számlát is, közölte, hogy legközelebb majd megmutatja. Alig várom. Hála az égnek, nagyon messze lakik. Szerencse, hogy a férjem jól ismeri anyukáját, soha nem volt nézeteltérésünk miatta. Én is jól ismerem, úgy elirányítgatom, hogy észre sem veszi és már az én véleményem hangoztatja úton-útfélen. Egyébként kemény munka volt, mire erre a szintre jutottam:)
Másik dolog:
Megkértük, hogy vigyázzon egy kicsit a gyerekre, mert orvoshoz vitt a férjem. Pár perccel előbb indultak sétálni az utcában. Amimkor kikanyarodtunk, a kocsiból azt láttuk, hogy a nagylányom 5 éves volt akkor, tolta a babakocsit a 3 éves fogta a 1,5 évesnek a kezét anyósom a 1,5 éves gyerek kapucnijánál fogva vezeti őket és mennek a cukrászdába.
A férjem megállt mellettük és rákiáltott, hogy fogja már meg a gyerek kezét.
Válasz: nagykislány már és tudja, hogy kell bánni a gyerekkel, ő is felnevelt már kettőt.
régen együtt dolgoztunk és hétvégén mikor szabad napunk volt szombaton átugrottak egykis sütivel vasárnap ebd náluk szóltam hóóó ez igy nem jó 7-ből 7 napot nem töltünk együtt ma már előtte felhivnak hogy bejöhetnek-e
... én simán beírtam volna, ha ezzel boldoggá teszem! ;DD
Amúgy nálam a lányom első áldozott és bérmálkozott a mama kedvéért. Végigcsinálta becsülettel.... nem volt káros a számára. ;)
Elhiszem és megértem, hogy nem volt vicces, de így leírva...
a mama kedvéért:))))
mi most keresztelünk ő még ennek is örült mondta hogy a férjemet nem tudta megkereszteltetni nem is vallásosak de örülnek hogy igy döntöttem ök is kérdezték miért reformátusra keresztelünk miért nem katólikusra mert én az vagyok mondtam mert a reformátusok rugalmsabbak és szimpatikusabbak:)) de örülnek ma bevittek pestre oep-be segítettek ne keljen a kicsikkel buszoznom:))
Azért örülök, hogy a férjed rájött. Gondolom nem is a mamát a legnehezebb elfogadni, hanem ha a férjed nem ért meg, nem melléd áll.
Nekem szerencsém van, bár az is igaz, hogy ritkán látom párom szüleit. Viszont tesójának az élettársát ki nem állhatják (okkal), így én előnnyel indulok:D
Én sem nevettem!!
Ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy a saját szempontjait nézi és nem figyel a másikra. Az unokát nam tanítani hívja magához, hanem mutogatni a városba.
elején néha beszólogattak hogy ezt ők nem igy csinálták ezt ők nem ugy de mondtam ez a mi döntésün el kell fogadni mi is laktunk eggyütt hát nem volt egyszerü nm is volt rossz csak nem tudtam elmenni sehova anélkül hogy be ne számoltattak volna merre megyek én ijenkor rávágtam pasizni miért elvisztek tudják hogy imádom a fiukat na szétköltöztünk és kerestünk albérletet mondták pár hét mulva ők is költöznek:)))) fölénk a társasházba:))) most elmennek találtak olcsóbb lakást és nem akarják hogy két pici mellett dolgozzak ezért inkáb ők huzák az igát:((szegényeim
Természetesen a válasz, hogy a szülők vallását választottuk a gyermeknek.
Ezen nagyon kell nevetnem, már bocsi:D
a ruhákkal nálunk is volt probléma, de már nem törődünk vel. Elajándékozom.
A keresztelőből kell kiindulnom és az mindent elárul.
Az adatlap kitöltésénél jelen volt és a pap előtt töltöttük ki.
kérdés: Miért a keresztény vallást választottuk.
Anyós: Írjátok be: A nagymama kérésére.
Az h főztünk a párommal,ő meg kijött fontoskodni.elöször tök kedvesen mtm h menjen be pihenni megcsináljuk.AZtán elkezdett úgy beszélni velünk mintha 5 évesek lennék és balfaszok,erre még mindig kedvesen mtm,h felnőttek vagyunk és meg tudjuk csinálni mi is.Erre bepöccent.
mázlista.. mi egy utcában lakuk velünk,anno megfűztek minket h legyen együtt a család mert az milyen jó..:(( most már elmennénk,de a hitelünk..tudjátok h van ez,nem tudunk lépni..
azta megáll az eszem szépen elvitte sétálni:)
enyémmel is voltak eleinte problémák de összecsiszolódtunk nálunk egy probléma van hogy nagyon ragaszkodik a fiához amit meg is értek mert a másik még fel sem hivja vele eggyütt szeret engem is meg a két unokájukat imádják na itt voltak eddig a legnagyobb összezördülések mert sokat vásároltak és halmokba ált a ruha és a játék na ennek más biztos örülne de én tiszta ideg vagyok ha egy ruhát egyszer tudok ráadni mert hanem ugy kinőll ruhákat hogy fel sem veszi és szóltam hogy ezt ne csinálják de csak csinálták na én fogtam magam és amit adtak kimutattam hogy cseppet sem örülök és othagytam náluk azóta mindig megkérdik megvehessük ha ojant látunk ami szükséges?:D
További ajánlott fórumok: