Intimplasztika (beszélgetés)
Az én orvosom javaslata:
Octenisept fújdogál
Hajszárítózás utana
Minden pisiles utan megkönnyebbülés volt.
Szerintem mindenképp hívd fel a doktor urat, mert ha jól láttam te írtál privát üzenetet nekem, és téged is Hévízen műtöttek.
Én kétszer is írtam már a dokinak, és egyszer fel is hívtam a műtét óta,pedig csak 1 hete volt.
Nagyon kedvesen fogadta,még szombaton délben is azonnal válaszolt, sőt meg is köszönte,hogy felhívtam, kért képet róla és megnyugtatott mind a 3 alkalommal.
Sziasztok!
Szétnyílt a seb az egyik oldalon, mivel a varratokat teljesen kiszakította a tisztasági betét. Egész idáig ruha nélkül flangaltam itthon , viszont hétvégén kimozdultam mert már semmi fájdalmam nem volt napok óta.
Volt valakinek hasonló problémája?
10. napom így műtét után, és 2 napja szenvedek tőle, annyira csíp amikor pisilek, még zuhany alatt is.
Most vissza menni sajnos nem tudok és nem is merném bevállalni a szurikat, szerintetek mivel kezeljem?
Köszi
Köszönöm szépen Cuki91!
Igazabol én is csak nedves kendovel merem tapogatni szinte :D
A varrat rettentően nyom, egész nap alig tudok megmaradni, alig várom már a csütörtöki kontrollt.
Nekem azt mondta a doki h kenni nem kell, betadine szappannal mossam csak.
Bármi utoapolasi tipp esetleg amitől szépen és lehetőleg gyorsan gyógyul?
Sziasztok!
Én tegnap voltam kisajak plasztikan, Prof. Dr. Bánhidy Ferencnél, Ő a nőgyógyászom is.
Nekem igazabol csak az egyik oldal volt nagyobb és egy picit sötétebb színű is, kislánykorom óta zavart, így nagyon vártam már. A műtét előtt kérdeztem, hogy hogyan is mukodik ez, mindkettobol vág e? Azt mondta igen és én rabiztam, az első ejszakam szörnyű volt, a pisiles iszonyatosan csípett, de aztán fájdalomcsillapítóval tudtam aludni.
Egyelőre alig latok belőle valamit, hogy kicsi e vagy maradt valami, csak annyit, hogy jo hurkas ahogy varrva van, remelem nem ilyen lesz :D
Most meg eléggé levedzik/verezget. Nektek is így volt? Ahányszor pisilni megyek azon aggodom hogy beleragad a papir...
Sziasztok!
Tudtok Budapesten jó orvost ajánlani?
Köszönöm előre is.
Nekem már eltelt lassan 4 hét ...azért van még benne.
Gondolom akkor ez normális.
Sziasztok!
Én pénteken voltam Hévízen, Dr. Regényi Péternel.
Örülök hogy rátaláltam erre a fórumra mert a ti segítségetekkel és tapasztalataitokkal sikerült rávenni magam arra hogy én is belevagjak a műtétbe. Megmondom őszintén mire elhatároztam , hogy Hévízen csináltatom meg, a sok negatív beszámoló alapján kicsit elbizonytalanodtam, viszont nekem a lézeres megoldás és a felszívódó varrat miatt sokkal szimpatikusabbnak tűnt. Mivel mindenki máshogy éli meg a fájdalmakat , a felépülést ezért úgy döntöttem hogy megpróbálom félretenni azokat negatívumokat amiket itt olvastam , és belevágok mert már elég régóta megnehezítette az életemet ez a probléma.
Leginkább a felépülési szakasztól féltem.
A műtét fájdalmasabb része az az érzéstelenítő injekció volt , viszont pár másodpercig tartott, kibírhato. Utána semmit se ereztem, sem a lézeres beavatkozásbol sem a varrásbol. A műtét végén kaptam venasan is fájdalomcsillapítót és lefektettek egy fél órára pihenni, ezután a doki megnézett mennyire vérzek és hogy minden rendben van e. Elindultunk haza, már akkor kezdtett kicsit fájni, és egy fél órával később úgy döntöttem veszek be egy fájdalomcsillapítót, aggódtam kicsit, hogy lehet ez a fájdalom kezdetleges és ennél erősebb lesz majd.
Sokan írtatok hogy az első pár napban nem birtatok aludni mert elviselhetetlen volt a fájdalom illetve csíp a pisilés. En már az első estén ataludtam az éjszakát , minimális a fájdalom , igazából már tegnap takarítottam itthon, voltunk vendégségben. A pihenésre azert odafigyelek, nem azt mondom hogy egész nap surgok-forgok de szerencsére egyaltalan nem érzem azt hogy ágyhoz lennék kötve. A pisilés része is hála isten teljesen fájdalommentesen.
Kinézetre most még fel van dagadva, elég vastag így meg nem a legszebb látvány, viszont nagyon várom már a végeredményt.
Összességében örülök , mert az előttem szoloak alapján én sokkal rosszabbra számítottam , még én is meglepődtem azon hogy már a második napon nem okoz gondot az hogy kimozduljak itthonrol.
A klinikán tényleg mindenki nagyon kedves és közvetlen volt, én is csak ajánlani tudom őket , és ne féljetek belevágni, így utólag úgy vagyok vele hogy ezt sokkal hamarabb meg kellett volna csináltatom.
Volt valakinek felszívódó varrata?
...és így nem volt varratszedése?
Mennyi ideig szívódtak fel a varratok.?
Sziasztok!
Szintén tegnap voltam Dr. Regényi Péternél Hévízen.
Személyes tapasztalataim a műtéttel kapcsolatban megegyeznek az előttem szólóéval. Mind a doktor úr, mind az asszisztencia nagyon kedves, türelmes és segítőkész, ami egy ilyen helyzetben leírhatatlanul fontos a páciens számára.
A helyi érzéstelenítés ilyen érzékeny területen valóban kellemetlen, de hamar megvan és utána már csak jobb lesz. A kezelés után a gyorsabb gyógyuláshoz szükséges gyógyszereket, krémeket kaptam (több hétre elegendő mennyiségben). Az érzéstelenítő hatásának elmúltával jelentkezett hol erősebb, hol gyengébb fájdalom, de semmi elviselhetetlen. Szükség esetén fájdalomcsillapítóval ez is orvosolható. Még duzzadt egy kicsit,minimális vérzéssel, pihenek, jegelem. Teljesen természetes, hogy idő kell a gyógyulásához, ezzel kalkulálni kell, viszont egy életre megoldódik egy kellemetlen helyzet.
Csak javasolni tudom ezt a lehetőséget azoknak, akik még gondolkoznak rajta.
Záró gondolatként fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kezelés helyszínélül szolgáló szálloda szintén nagyon színvolalas és érdemes élni a kezelés utáni pihenés lehetőségével.
Sziasztok!
Tegnap Dr. Regényi Péter műtött Hévizen.
Mielőtt mellette döntöttem, olvastam a fórumon jót-rosszat egyaránt a doktor úr munkáját illetően. Engem a negatívumok nem tántorítottak el, mert tudtam hogy rengeteg páciens megfordul nála nap, mint nap a többségük elégedetten távozik és többek között a kisajak plasztika is rutin beavatkozásnak minősül.
A személyes tapasztalatom tudom leírni, bízom benne tudok segíteni ezzel azoknak, akik még bizonytalanok a műtéttel kapcsolatban. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy nem foglalkoztam a negatív véleményekkel, ez is azt bizonyítja hogy nem vagyunk egyformák ki így éli meg a fájdalmat, ki úgy. Nekem közvetlenül a beavatkozás után voltak fájdalmaim és minimális a haza úton. De ez abszolút nem elviselhetetlen fájdalom. Tehát a fájdalmat aznap letudtam. Az éjszakát végig aludtam, fájdalomgyillapítóra sincs szükségem. Pihenek, fekszem, jegelem. És szépen gyógyul. Én már közvetlen a beavatkozás után elmentem pisilni, nem fájt, nem csípett.
Mindenki nagyon kedves, figyelmes, segítőkész a klinikán. A doktor úr és az asszisztens nő nagyon közvetlenek, bármilyen témában lehet velük beszélgetni. Nem éreztem magam egy percig sem kellemetlenül. A doktor úr végig határozott volt, minden egyes mozznatról tájékoztatott és fotón figyelemmel kísérhettem a folyamatot. Profi, hozzáértő szakember, aggodalomra semmi ok.
Sziasztok, én is Hévízen csináltattam több mint fél éve dr Regényinél, 19 éves voltam, anyukám és a barátom segítettek mindenben. A barátom vitt le, és az orvos késett vagy fél órát...addig a szobában bekentem az érzéstelenítő krémmel, ami kb semmit nem használt, és kapkodva elkezdte úgy vágni lézerrel a doktor... az a fájdalom!😖 Igaz egyből abbahagyta és adott injekciókat, utána már csak a hang volt amitől végig reszkedtem a műtét alatt, az aszisztensnő nagyon aranyos és kedves volt végig, az orvoson azt éreztem kb mintha most esett volna be és összekapkod mindent... aztan hazaúton kb végigsírtam a 2 óra útat... hazaérve egyből jegelni kezdtem és fájdalomcsillapítót is bevettem, de még így is mikor mentem a szobám felé elájultam a sok vérveszteségtől.. a további 1 hét szenvedés volt, mennk alig tudtam, aludni sehogysem, ha a lábaim összeértek már pokolian fájt, elől teljesen feldagadt a kisajkam, duplájára mint előtte, pisilés nagyon nagy fájdalom volt és kb csak sírtam mert féltem, hogy ekkora marad és ezért szenvedek annyit.. 1 hét után jobb lett de teljesen csak 3-4 hét alatt múlt el a vérzés meg a fájdalom, a duzzanat is valamelyest lement, de nagyon csúnyán gyógyult és fájdalmasan, pedig anyukám ápolónő és mindenben segített.
Az eredmény... nem a legjobb..! elől ugyanolyan mint volt... 😣😞hátul meg csonkra le van vágva, de már így is jobb a lelkemnek, de ennyi pénzért igazán lehetne esztétikus, sokszor zavar, hogy most elől hosszabb mint hátul... de egyenlőre biztos hogy nem vágok bele még egy műtétbe, sőt lehet örökre marad így már... ami zavar még, hogy nekem azóta szex után folyamatosan égő, viszkető, fájó érzésem van az operált területen, és nem tudom mitől van, mert a műtét előtt ilyen nem volt.
Összességében sokkal jobb már így a lelkemnek, és az önérzetemnek, végre nem kell takargatnom magam szex közben, és mem kell azon rettegnem, hogy bárhol bárki meglátja és elkönyvel emiatt bárminek is...
Sziasztok!
Leírom a tapasztalataimat, hátha segítség lesz. Először Hévízre szerettem volna menni, aztán pár hozzászólás miatt meggondoltam magam és dr. Jánky György mellett döntöttem.
A konzultációt esti időpontra kértem. Gyorsan átbeszéltük a dolgokat. Sokszor olvastam itt a fórumon, hogy sokaknál műtét után belilult, bedagadt a terület és 1-2 hét (akár kibírhatatlan) fájdalommal járt, nem bírtak napokig menni stb. Ezt említettem a doktornak, mire számíthat az ember ugye... :) Elmagyarázta ez miért fordulhat elő, azt mondta, hogy általában másnap már nincs fájdalom, nem lilul be, és nem dagad buci méretűre :) Ezt "talán" nem is hittem akkor el.
Március 9-én volt a műtétem, kb 45 perc alatt megvolt.A lábakat, mint nődokinál a lábtartóra kell tenni, a mellkashoz meg egy paraván kerül, így nem látod mi történik. A szurik (2-2) elég kellemetlenek, nekem az egyik oldalra kellett egy 3., de azt már nem éreztem.Még a műtét közben is arra gondoltam milyen hülyeségre vettem rá magam :D Kedvesek voltak, próbálták terelni a figyelmem, de eléggé be voltam feszülve a műtét miatt is, meg ugye nem megszokott, hogy idegenek látnak premier plánban :) Műtét után egy másik teremben kellett pihennem kb 30 percig, jegelni kellett a területet, kaptam flector port, azt kellett meginni.Nekem már a pihenés alatt kiment az érzéstelenítő, de semmi extra fájdalom nem volt.Aztán jöttek a piszkos anyagiak és mehettem haza.
Úton hazafelé (1,5 óra) félig feküdtem az anyósülésen :D, de nem fájt, inkább picit csípett. Cataflamot felírt a doki, azt kell szedni, gyulladáscsökkentő. Az első pisiléstől tartottam, de semmi fájó/csípő érzés nem volt (nem zuhany alatt csinálom - amikor kérdeztem, az volt a válasza, hogy nem szükséges, lehet rendesen :) ) 9.,10-én csak feküdtem, jegeltem. Azt vettem észre, hogy jegelés után volt inkább ez a csípő érzés, de összességében valóban úgy volt, ahogy a doki mondta, nem fájt. Ülni tegnap óta próbálok :D inkább a varratok miatt nem kellemes. Normálisan járni kb 2 napja tudok, előtte lassan, csoszogva ment :D Az első éjszakát is átaludtam, annyi, hogy egy párnát tettem a két lábam közé, úgy kényelmes volt. Egyáltalán nem lilult be, a műtét napján vérzett kicsit, másnap már épphogy. Zuhanyozni másnaptól lehet, betadine szappannal (ezt a doki adta). Az első zuhanytól is tartottam, de az sem volt fájdalmas.
Tulajdonképpen nyilván érzékeny, de egyáltalán nincs fájdalmam, nem feszül, néha a varrat szúr, ennyi, azt meg majd jöv. héten kiszedi. Ami még fontos, kenni sem szabad semmivel és jegelni is csak 1-2 percig ajánlott (géz-betét-bugyi és arra a jégpárna, de ezeket úgyis elmondja).
A háziorvosomat beavattam, kiírt a hétre (a műtétről igazolást állít ki a doktor úr, ezt be lehet mutatni a háziorvosnak).Az eredmény tetszik, egyre szebb, persze még fog változni, de örülök, hogy "jutott is, maradt is" :D (Műtét előtt még lehet csekkolni a berajzolt területet, persze, hogy éltem a lehetőséggel :D).
Remélem tudtam segíteni, szép napot nektek:)
Sziasztok!
Nekem hihetetlenül sokat segített, hogy elolvashattam pár embernek az élménybeszámolóját, így én is leírom a sajátomat, hátha valaki tud egy-két tapasztalatot, tanácsot kinyerni belőle. Mégis az elsődleges mottóm az egésszel kapcsolatban: ne vegyetek készpénznek semmilyen hozzászólást, tapasztalatot, mert minden ember más.
Senkinek nem kívánom azt az egy hónapot, amikor hirtelen a semmiből előjött minden szorongásom és öngyűlöletem a kinézetem miatt. Rádöbbentem, hogy egyszerűen nem akarom a szexuális életem úgy élni, hogy mindig a villanykapcsolgatással foglalkozom, meg hogy bújok a takaró alá, takargatom magam stb. Nagyon mélypontra kerültem és ezen semmi olyasmi nem segített, hogy "de hát minden nőnek másképpen néz ki" vagy hogy "van aki a lógósat szereti".
Nehéz, sírással teli út vezetett a plasztikai sebészetre, ahol egy nagyon kedves, figyelmes, amolyan szívvel-lélekkel dolgozó doktorral tudtam konzultálni és máris megvolt a műtét időpontja. Olvasgatva a fórumot kivettem egy hét szabadságot biztos, ami biztos, de különösebben nem aggódtam, mindenki olyan nyugalommal írta, hogy semmi nem fájt, meg minden okés volt.
Aztán eljött a műtét időpontja. Ott feküdtem és csak arra tudtam gondolni, hogy most komolyan belementem ilyen dologba? Én hülye miért nem tudok otthon megmaradni a fenekemen...
Érzéstelenítős szurik előtt én nem kaptam lidocain sprayt...6-6 szuri egyik, másik oldalt, hihetetlenül fájt, többször kellett újra kérnem aztán a beavatkozás során. Nem éreztem semmit, viszont a hangok nagyon rémisztőek voltak, de fél óra alatt simán végeztünk, kaptam betétet és mehettem haza. Nagyon véreztem, de azt mondták ez oké, amíg tartott az érzéstelenítő elvoltam, gyorsan elmentem wc-re, csináltam vacsorát, az első kisebb fájdalomnál már vettem be a fájdalomcsillapítót...de sajnos első éjszaka semmit nem használt. Egy szemhunyáshit nem aludtam, feküdtem a hátamon és megmozdulni nem bírtam annyira hihetetlenül fájt...másnap reggel rosszul lettem, majdnem elájultam, zuhany alatt próbáltam pisilni, de minden fájt, csípett, nem bírtam menni, állni, normálisan mozogni öt óránként vettem be fájdalomcsillapítót, hogy létezni tudjak egyáltalán. Így telt az első öt nap, fekvés-gyógyszer-zuhany,pisi (egy tortúra volt, remegtem, annyira féltem, hogy fájni fog)-fekvés-gyógyszer stb. Befeküdni az ágyba egy fél óra volt...kikelni onnan úgyszintén, leülni nem tudtam, a normális menés egy hétig nem ment, az alvás pedig csakis háton. Olvastam, hogy mások mosogatták magukat, kenegették ezzel-azzal a területet...az első héten én képtelen voltam odanyúlni (fogalmam sem volt, hogy más erre hogyan volt képes), annyira fájt az egész, úgyhogy maradt az intim törlőkendő és a finom nyomkodás.
Körülbelül a nyolcadik napon hagytam el a fájdalomcsillapítót és tértem vissza a külvilágba, akkor meg már a kiálló damilok miatt nem bírtam összerakni a lábam és normálisan járni,ülni. Persze eközben nekem a sebváladékozás és kisebb vérzés mindennapos dolog volt. 10. napon mentem vissza kontrollra, ahol azt mondták,hogy minden fájdalom ellenére nagyon jól gyógyulok, és hiába felszívódó varratokkal dolgoztak, mondták, hogy lazítanak rajtuk egy kicsit.
Hát ez jobban fájt, mint a műtétes szuri, az orvos karját markolásztam közben, és utána egy óráig nehézkes volt az ülés.
Apropó kinézet. Rettegtem, hogy megnézzem magam, de azért a kíváncsiság ott lappangott bennem, és erősebbnek bizonyult. Írtátok sokan, hogy olyan összevisszaság az egész, alig látni, hogy mi micsoda és melyik bőr hova való :D itt is ugyanez a helyzet, mint akit széjjel vagdostak, itt ott összevarrtak, ott egy kis pirosság, itt egy kis duzzanat, igenis kétségbeejtő a látvány, de kárpótol, hogy már nem lóg ki semmi felesleges dolog.
Most a türelem időszaka van. Várom, hogy gyógyuljak, hogy a mára-már tényleg minimális fájdalomérzet elmúljon és az egészet magam mögött hagyjam.
Lehet egy kicsit ijesztő, és negatív/panaszkodós hangvételű lett a beszámolóm, de tény, hogy a hozzászólások alapján "könnyebb" élményre számítottam.
Minden fájdalom és minden sírás, kétségbeesés ellenére hihetetlenül megkönnyebbültem. Máris sokkal magabiztosabbnak érzem magam, és alig várom, hogy félelem és szégyenérzet nélkül vetkőzzek le és nézzek magamra.
Aki a műtét előtt áll és hezitál:
- egy-két hét fájdalom, és 2-3 hónap gyógyulási idő szerintem csekély ár egy egész életen át tartó magabiztosságért és önbizalomért.
- ha valaki fiatal és muszáj megbeszélnie ezt a szüleivel -> bátorság, ezt a műtétet és a fájdalmat senki nem fogja unatkozásnak vagy felesleges hisztinek tartani, kicsit kínos téma, de biztos, hogy megértésre találsz
- ha ezen múlik az önszereteted, a szexuális életed milyensége-mennyisége, ha nem azzal van a baj, hogy a párod nem fogad el, hanem te nem tudsz ezzel megbarátkozni vágj bele (én soha nem kaptam kritikát, vagy megszólást egyik fiúmtól sem, de ha saját magamat nem tudom szeretni, hogy tudna más szeretni?)
A környezetemben (akik tudtak a dologról) mérhetetlen elfogadással nyugtázták az esetet és bátorítottak erre az egészre.
Mindenkinek sok bátorságot, kitartást, gyors gyógyulást kívánok! :)