Indul az élet / megáll az élet (beszélgetős fórum)
Nálam két év azért nem volt, de így is örökkévalóságnak tűnt. Bár ha azt os belebeszem hogy egy évig pszichológusoztam arról hogy egyáltalán ki a fene vagyok és hogy helyes döntéseket hozok-e...akkor már nálam is megvan a másfél. Szar elébe nézni annak ami most jön, nehéz út lesz de úgy érzem hataas lépés volt ezt felvállalni és tudom hogy egyszer összeáll a kép és akkor minden jóra fordul majd!
Teljesen megértelek.Én az elsö házasságomban 2 évig vivódtam és biztam hátha jobban alakulnak a dolgok,ma már azt gondolom, nem kellett volna várnom hanem rögtön lépnem kellett volna.A másodiknál pedig menekültem, szerencsére nem vártam hónapokat vagy éveket ,hiszen a gyerekek sinyleték volna meg.Mindenki tanul valamit amikor lezár egy kapcsolatot,te rá jöttél,én is.Remélem rendezödik az életed és neveled majd a gyermekedet, és valaki más mellett meg találod a boldogságot!
A válást, mint döntést (szakítást) értsd. Hiszen jogilag még nem valósult meg.
Igen, ebben igazad lehet. Azért köztünk ilyen nem volt. Irgalmatlan vívódás előzte meg a válást, de ez leginkább bennem ment végbe. A feleségem a kapcsolat mellett volt mindig is. Többször váltottam irányt, többször feladtam aztán úgy éreztem nem megy, vagy nem jó irány...és ez nagyon megmérgezte a végét. De minden egyes irányt komolyan gondoltam az akkori érzelmi szintemnek megfelelően. Úgy érzi hogy átvertem, hogy gyenge voltam, de én ezt nem így gondolom. Nagyon rögös út vezetett el idáig, de át nem vertem. Egyszerűen gyerek voltam, nem ismertem magam, az igényeimet, az érzéseimet. Még most is hadban állok magammal emiatt, de nem azért mert haragszom magamra. Minden gondolatot komolyan gondoltam és engem is ugyanúgy megviselt ez a harc. Az viszont nagyon szomorú, hogy ezt mellette kellett megtanulnom magamról, vagy hogy mellette kellett összeraknom ezeket a gondolatokat és érzéseket. De hát ez van, ezt dobta a gép.
Amiket leirtál, hogy szeretnél továbbra is jó apa lenni ezért csak becsülni tudlak.Én 2 váláson vagyok túl tuti soha többé nem megyek férjhez:)Az elsö 12 év után ment tönkre 2 gyerekkel, jó viszonyban váltunl el de apuka 3 évig nem kereste a gyerekeit,azóta is ha ök nem veszik fel vele a kapcsolatot vele,a részéröl semmi nincs,már a gyerekek nagyok ,a lányom (21 éves)a fiam (18)ma már megtagadják az apjukat.A második 6 hónap után ment tönkre apuka megcsalt, mig terhes voltam:(A baba születése után lelépett, családsegitöben van láthatás de a kicsi (1.5 éves)fél töle, hiszen idegen,12 hónapig nemis volt rá kiváncsi,a mi kapcsolatunk elég csúnyán végzödött, annyit bántott, hogy nem is beszélünk a válás óta,és mielött valaki el kezdené,hogy a gyereknek mennyire kell az apa, annak csak annyit nem mindegy milyen az apa!!!aki veszekszik, mindent el követ hogy egy családot tönkre tegyen benne a saját gyermekét, inkább jobb ha nem is ismeri az apját addig egy nyugodt boldog életet élhet:)
Megnéztem, tök jó oldal. Majd bogarászom ha lesz végre egy kis időm. Köszönöm!
Úristen, borzasztó a történeted. Nálunk is kemény a terror. Bántás bántás hátán van. Anyagi, érzelmi értelemben...mindenhol. Nagyon nehéz most, mert úgy akarok kiszállni, hogy mindhárom résztvevő minimálisan sérüljön. Szem előtt tartva az igazságos anyagiakat és erkölcsi értékeket is. Szóval most nagyon nehéz, kommunikáció nélkül meg aztán pláne. És bennem nincs harag. Én nem érzek ilyet. Sem bántottság. És nem is fogok ilyeneket közvetíteni. Akármi is legyen a vége, nálam az ágya fölött biztosan lesz egy kép az anyjáról, amire adhat egy puszit este, amikor nálam alszik!!!
Nehéz döntést hoztál, de így látatlanban is biztosra merem mondani, jobb lesz ,mindkettőtöknek és a gyerekednek is, csak tényleg küzdj. És ha adhatok tanácsot: SOHA ne mondj rosszat, bántót az anyjáról! Persze valószínű, hogy otthon hall majd rólad ezt-azt, de a gyerek ösztönösen a békét keresi. Az apai jogaidat úgyis fogod tudni érvényesíteni, ha másnem bíróság által. Nagyon nehéz lehet most neked, de értsd meg a feleségedet is, rászakadt most a világ összes fájdalma, bárhogy is viselkedik, legyél türelmes, hosszútávon ez lesz kifizetődő. És ha esetleg van vagy lesz valakid arról még jó darabig ő semmiképp se tudjon.
Egyébként el kell mondanom, hogy tiszteletreméltó, hogy hoztál egy döntést, aminek számodra negatívak a következményei, és mégsem menekültél.
(Napi 12 órás veszekedések, lelki terror és elmondhatatlan boldogtalanság után elszöktem a volt páromtól. Mióta megtudta hol vagyunk gyakorlatilag állandóan itt van azon a címen hogy nem bírja elengedni a gyerekét akár napokra sem, és inkább kezdjük újra. Bárcsak benne is lenne ennyi gerinc)
Nem tudom milyen alapon mered azt írni, hogy valakiből soha nem lesz egész ember. Persze törés a gyereknek ha válnak a szülők, de feszültségben tölteni a gyermekkort gyötrelem. És egyébként is: óvatosan az ítélkezéssel!!!!
Hát pedig kb pontosan az van, amit leírtál :(
Pontosan ez a célom. Így szeretném én is!
Reménykedés van,hogy a házasságban majd klasszul összeállnak a rendezetlen dolgok,hogy mind2 fél úgy viselkedik majd,ahogy azt a másik képzeli,mindenki betartja majd az íratlan szabályokat..... illúziókergetés van az ügyben.
Az apáknak nem olyan nagyon szokásuk kibeszélni a családi-párkapcsolati problémájukat.Lehet,h azért sem,mert ha vannak ott nők,akkora nagy részük nekik ugrik.
Egyébként nézd meg a bezzeganyán,ott időnként írnak férfiak,apák cikkeket.
Ugyan már.....sokan kaptunk mintákat családból,együttélés során,és van,akinek az egész élete kevés,hogy levetkőzze azokat a traumákat,amiket az apa-anya-gyerek felállású "rendes" családjában szerzett.
Nem tudom milyen tanácsokra vársz. Én sosem váltam el és nem is fogok, de abban biztos vagyok, hogy csak úgy érdemes együtt élni, ha a felek szeretik egymást. Mint írtam, a gyereknek is jobb, ha nem az örökös civakodást látja.
Számomra az a szomorú ilyenkor, hogy két ember feltartotta egymást éveken át úgy, hogy nem szerették egymást. Vajon miért voltak együtt? Vajon miért házasodtak össze? Vajon miért vállaltak közös gyereket? Hogy tudják az embereket becsapni az "érzelmei"? A nem létező érzelmek... Nem veszik észre, hogy nem illenek össze még azelőtt, hogy komolyra fordulna? Sosem fogom megérteni az embereket...
Miért? Ezt azért egy kicsit kiszínezted, nem? Ha így lenne, akkor sok-sok nem egész ember lenne. Szerintem inkább ez, mint egy olyan családban élni, ahol az örökös civakodás megy.
Talán nem voltam egyértelmű, én a második feleség vagyok, de én csak jóval a válás után jöttem a képbe, nem miattam váltak el :)
Férjem elvált, két gyerekkel. Azt gondolom, mindenkinek jobb, hogy így alakult. A fiúk mostanáig nagyon szeretik és ragaszkodnak az apjukhoz (már 28 és 22 évesek, jesszusom :)
És talán hülyén hangzik, de mind a négyünknek jó a viszonya. Az ex soha nem bántotta a közös gyerekeinket, én igyekszem mindent megtenni, hogy az ő közös gyerekeik ne érezzék kirekesztve nálunk magukat. Még most is, felnőttként, szinte minden hétvégén itt vannak. Szóval az a véleményem, lehet jó apa valaki válás után is. De az igaz, hogy nagyon sok munkával és lemondással jár.
Na,erre írtam példát én is...:-)
Ezzel a megállapításoddal nem értek egyet egyáltalán.
Egy pici gyerek is érzi, hogy valami nem jó a szülők között, még akkor is, ha egy hangos szó, egy kisebb vita sem hangzik el előtte.
Boldog, elégedett felnőtté fog válni!:)
Én nem is értem ezt a házasság dolgot...
Anyáméké nagy szerelem volt,imádták egymást. Hamar jöttünk mi is a nővéremmel,aztán szépen minden elromlott. 3 évesen,a névnapomon mondták ki a válásukat: soha többé nem pisiltem be (a köztük lévő feszültség volt az ok,nem bántottak,vagy ilyesmi). Azt kell mondjam,anyám legjobb döntése volt az a válás,örökké hálás leszek érte. Apám sem volt apának való,a mai napig nem is hívom apának. Soha nem mondtak rosszat egymásról,senki nem próbált a másik ellen hangolni,ha találkoztak,jó volt a viszony.
Pedig apám a kórházban csalta meg anyámat,épp láttuk,ahogy csókolta az azóta már feleségét. Szóval,akármekkora is a kovász,szerintem lehet jó még a kapcsolatotok (de legalábbis olyan,ahol nem sérül a gyerek),csak még az exedben mélyek a sebek,a sértődöttség.
Igen, ez szomorú. És az a baj, hogy így utólag őszinte szívvel én sem mondhatom el ezt. Nem tettem meg mindent. Viszont túl vagyok egy nagyon komoly önismereti utazáson aminek a végén beláttam, hogy egyszerűen nem illünk egymáshoz. Bármit teszünk, nem lesz elég nekem ez a kapcsolat. És sajnos többször is bebizonyosodott, hogy a látókám sokkal erősebb az övénél. Tűz és víz :(
Néha jobb külön,de azért szomoru h manapság mennyi a válás.valoszinüleg jobb kitáncolni belöle mint nyilván becsapni magunkat h mindent megprobáltunk és nem megy,de ha ténleg szerettünk ugy igazábol valakit akk ténleg mindent megprobálunk egy kapcsolat,házaság fenn maradásához...
Vicc hogy nem találok a neten egy normális apafórumot. Nem tudtok ilyet? Lehet hogy egy autós honlapon kéne egy ilyen topikot nyitnom:)
Pontosan erről van szó, pont így gondolom én is. De ehhez két ember kell. Kér rugalmas ember. És rugalmassággal meg modern nézetekkel csak én állok jól. Sajnos.
Ezzel most komoly gondok vannak sajnos. Az egész kapcsolatunkat jellemezte a kommunikáció hiánya, és ez most nagyon keményen csúcsosodott.
És másodsorban? Ma már nem abban a világban élünk, ahol a mindörökké együttmaradás a cél. Minden második házasság válással végződik. Minden harmadik válásnál van gyerek...Anno az általánosban b@sszus kb egy osztálytársam volt akinek elváltak a szülei. Az ő generációjának már nem lesz ilyen problémája. A kérdés itt az lesz, hogy az elvált szülők mennyire tudják helyén kezelni ezt a helyzetet. Rengeteget olvasgattam, rengeteget keresgéltem és beszélgettem. Ha nem megy, csak a gyerek miatt nem szabad folytatni. Annál nagyobb teher nincs neki!
szerintem foggal körömmel küzdj azért, hogy attól még az apa szerepedet jogosan betölthesd. elvégre, ő a te fiad is! egyáltalán nem lehetetlen jó apának lenni úgy, hogy el vagy válva ;)
További ajánlott fórumok: