Idősek otthona (beszélgetős fórum)

Nem mondtam rosszat.

Onnan kezdtem, hogy amit írt az alapján légből kapott a félelme.

Akinek nevén van a ház, kutya kötelessége segíteni.

Meccseljék le, ha ápolni nem tudnak, dobják össze a pénzt magánápolóra. Nálunk van olyan beteg hölgy, most 60 év körüli, kb. 15 éve autóbalesete volt, agykárosodást szenvedett. Inkontinens, csak néz ki a fejéből egész nap, férje mai napig otthonában ápoltatja. Érthető, hogy nem tudnak a gyerekek otthon ülni, de az ügy anyagi támogatása megoldható.

"nem tudom megérteni miért nem gondol ránk, akik biztosítottuk neki ezt a jövőt". Kérned KELL sajnos, ha maguktól nem jönnek rá.

Én meg elítélem a gyerekeid, ha nem segítenek még életedben.

Egyik nagyanyám nem jött ki a nyugdíjából, mindkettő gyereke küldött pénzt. Magányos volt, órákig "hallgattuk" amit szövegelt. Fürdettem otthon.

"Pár év", mint egy kisgyereknél. Vagy dadát fizetek, vagy megyek.

Persze, hogy nem, és remélhetőleg nem is lesz semmi olyan szövődmény, ami állandó ápolást igényelne.

Kedves Joanna, jól értem, hogy Ti is és a gyerekek is csak bebiztosítani szeretnétek magatokat arra az esetre, ha baj történne? Ugye nem az van, hogy most akarnak otthonba dugni?

Amúgy régebben voltak olyan otthonok, ahová tök egészséges idősebb korúak is beköltözhettek, kis lakások, és ott programokat és állandó nővéri felügyeletet biztosítottak számukra. Pl Zuglóban a Paskál parkban mintha lett volna ilyen.

Ilyenre gondolnak a gyerekek?

Nagymamám 4 évig volt fekvőbeteg, elláttuk otthon. Délelőtt egy asszony volt mellette, délután a gyerekei és mi, unokák. Nagybátyámnál annyi volt a szerencsénk, hogy a szüleim nyugdíjasok, így délelőtt és éjjel ők voltak mellette, délután meg mi. Mindezek mellett a szüleim félnek attól, hogy mi lesz velük később. Nem bíznak a saját nevelésükben.

A fórumindító gyerekei sem tekergők, ne szídjuk őket előre!

Az inzulin lövés nem indok semmire (bocs). Egyik nagyanyám is "lövős" lett, és amíg a két talpán állt még arra is vigyázott, hogy ne lássam, mert az nekem gyekk. Lövős munkatársam volt könnyűfizikai melóban, akkor annyi volt, hogy neki programozott a mikor eszik. Az ő szünetét percre vettük.

De a cukorbetegekkel akkor ismerkedtem meg, mikor született cukorbeteggel vitorláztam gyerekként. Meg lehetett oldani. A cukorbetegség nem fogyatékosság, csak tik-takk, amihez igazítani kell.

Nem tudjuk, raktak-e félre, de ha igen, az sem segít, mert a pénz önmagában nem fog ápolni, csak vagy egy bentlakó ápolónő, vagy nekik kell bevonulni.

De ez azért még odébb van, és nem is biztos, hogy megtörténik. Csak jó felkészülni, és nem az utolsó pillanatban kapkodni.

Nekem a leírtakból az jött le, hogy a gyerekek ezt próbálják mondani. Tévedek?

Semmiképp nem ítélem el a gyerekeimet , ha ők nem akarnak segíteni akkor sem, de valami megoldás azért mégis kell. Gondolkodni kell rajta, mert ha hirtelen beüt valami, / bármelyikünk kap egy agyvérzést, szívinfarktust stb,ami a cukrosoknál

többszörös eséllyel fordul elő, akkor már késő gondolkodni.

Szerencsére még nem tartunk ott , hogy ne tudnánk ellátni magunkat, de a férjem 26 éve cukros, tiszta idegroncs néha 16 -18-as cukorral. Én magam is 66 elmúltam , és szeretek előre gondolkodni.

Csak a leírtakból van véleményem.

Szerintem a hiba ott történt hogy diplomák után is erejükön felül segítették őket.Amikor lett volna miből félre rakni idős korukra,sejthető volt hogy távolság lesz köztük és nem lesz nyugodt,biztonságos az öregségük.

Innen nézni logikus.

Mikor már muszáj, piszok nehéz. Én a nemtudomki nénénél rohangásztam, és csak a futár voltam :P

Ha nem lett volna hely, hozzánk jött volna. Nem nem akartuk ellátni, hanem nem tudtuk. Egész nap jött-ment, és szenilis lett. Az éjjel közepén kitörte a lábát kétszer, borda, mint tudom én... Az otthonosakat a kórházban előre veszik, és az egyszerű esetekhez van orvos.

Most komolyan ez szar? "Bedugni" ilyen helyre? hány paróka repülne, ha összeeresztenénk azokat, akik meg szeretnék?

Szerintetek, akik látatlanban elítélitek a gyerekeket, mit kellene tenniük? Fladni az állásukat, és egész nap otthon lenni a szülők mellett? Persze ez lenne az optimális, van is oyan ismerősöm, aki megtette, de a férje nagyon jól keres, így a kieső fizetés nem volt probléma, és a képzettsége (eü) is megvan hozzá. Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor sajnos a legjobb szándék mellett is katasztrofális következményei lehetnek a dolognak.

Alapból a cukorbetegség még nem indokolja persze az otthonba vonulást, de súlyos szövődményei lehetnek, amik már igen. :(

Ne ítéljétek el a gyerekeket, azzal együtt, hogy nagyon együtt érzek a fórumindítóval.

Jajjj ne! Eddig is erőtökön felül segítettétek a gyerekeiteket .leültetni mindenkit,és megbeszélni

Az kevés hogy te büszke vagy rájuk ha ők benneteket csak a biztos segítségét látják.Szomorú,nagyon sajnálom hogy diplomákkal így állnak idős szüleik mellé.

Sarepta Evangélikus Otthon Budapesten pl.

(Sajnos saját tapasztalatból beszélek.)

Mennyire bírod a mindennapi teendőket? Kellene most nektek segítség?

Az a tapasztalatom, hogy amíg el tudják látni magukat a szülők, a gyerekek nem gondolkodnak azon, hogy mi lesz ha betegek lesznek, amikor meg segítség kell, megoldják.

Nekem úgy tűnik, hogy jó a kapcsolatotok a gyerekekkel. Jól látom?

És ők mondták (a gyerekek), hogy az lenne a legjobb, ha bevonulnátok egy otthonba? Komolyan gondolták vagy csak úgy rámondták? Ha állandó ápolásra szorulnátok a későbbiekben, Neked mi lenne elfogadható, a házadban folyamatosan ott lakó ápolónő (erdélyi asszonyok szoktak vállalni ilyet), vagy egy otthon?

Az Ausztriában dolgozó fiad nyilván nem tud folyamatos ápolást vállalni, hiába orvos, de a költségekbe nyilván (remélhetőleg) beszállna...

Egyelőre úgy veszem ki a szavaidból, hogy még bőven nem tart itt a dolog, egyelőre még elég jól vagytok a pároddal együtt, de ha netán beüt a baj, nagyon gyorsan kell majd megoldást találni, és a jó otthonokban várólista van. Akár több évre előre. Lehet, hogy ezt szeretnék bebiztosítani a gyerekek. Egy elfekvőbe ők sem akarnak "bedugni", ahol pedig kulturált feltételeket tudnak biztosítani, oda évekkel előbb be kell adni a jelentkezést...

Kicsit visszaolvastalak. Nem lehet, hogy sötétebben látod a világot, mint amilyen? És ki kellene nyitni kicsit a szád, hogy gyerekek, szarban vagyok, kell a segítség :/

Ha úgy nevelted a gyerekeid, ahogy leírtad, én nem hiszem el, hogy a gyerekeid ne segítenének.

A férjemnek van egy házasságon kívüli gyereke, őmiatta lett a ház a lányom nevére Íratva.

De a fiúk is megkapták a részüket, amikor eladtunk egy kétszintes házat, még Borsodban, ők abból fizették a saját lakásuk önrészét.Mi elköltoztünk ide a Balaton déli partjára a lányom után , mert csak itt kapott állást.

Aztán nem is tudom írjam-e, de a nagyobbik fiam orvos kinn dolgozik Ausztriában, mióta kinn van lecserélt két kocsit, építetett egy szintes házat, Most pedig azon gondolkodik, hogy vállalkozó orvos lesz, amihez nagyon sok pénz kell.

Nem mondom, büszke is vagyok rá, de nem tudom megérteni miért nem gondol ránk, akik biztosítottuk neki ezt a jövőt.

A másik fiam rendőr, jogi diplomával, de 5 gyereket nevel, tőle nem kívánhatom el, hogy segítsen. A lányom azt mondja , hogy dolgozni muszáj , már csak a saját családja miatt is, nem ülhet otthon velem.

Ebben persze igaza is van.

DE akkor mi lesz a megoldás??

Ha én halok meg hamarabb, probléma megoldva.

Bizony,bizony,időben kell gondolkodni.Én is azon a véleményen vagyok míg egyedül tépőzárazom a cipőm addig nem ajándékozok.

Bízom benne hogy ez kicsit arrébb van hogy segítség kelljen

hajdanán egyik kolléganőmnek az volt a véleménye h 1 szülő felnevel akár 8 gyereket is , aztán a 8 gyerek sokszor nem képes arról az 1 szülőről gondoskodni :( sajnos sok igazság van benne :( őnáluk egyik nővére nem ment férjhez , ő gondoskodott többnyire a szüleikről , a végén az apjukról :( azért valahol szerencsések voltak ott a szülők , mert az összes testvér besegített ahogy , amivel tudott :) és ez lenne a normális :)

a férjem 1x ajánlotta , h írassuk rá a fiunkra a házunkat :) annyira sok lehetetlen történetet olvastam ilyesmivel kapcsolatban , h nem kockáztatnám meg :( jó gyerekeink vannak , de azért az emberek között akad kevésbé jó is :(

Oda szép kis lakás kell,nem olyan amin max haszonélvezet van.

Nagyon kíváncsi lennék mi volt a gondolat amikor a lányotok nevére került az ingatlan amibe laktok?

De ennyire konkrétan beszéltetek velük, mint itt írod? És mondták ők, hogy nem segítenek?

Ilyet azért akkor szokás megbeszélni, ha már gond van.

Lehet, ők még nem látják a bajt, nem is gondolnak ilyesmire, csak te beképzeled magadnak. És hiába a férjed betegebb, abszolút nem biztos, hogy ő hal meg előbb.:))

Hessegesd el ezeket a gondolatokat egyelőre:))

Joanna ez tényleg valós gond. Én is rákérdeztem egy hasonló fórumon, hogy mi van akkor, ha a szülő nem akar menni? De azt is meg kell fontolni, hogy valamelyik gyerek el tudja-e látni a szülőt? Távolról, munka mellett ez néha megoldhatatlannak tűnik, nem is kell mögé rosszindulatot látni.

Miért került a lányotok nevére a lakás? Azt szokták eltartási szerződéshez fedezetnek használni...