Hogyan szoktassuk le pasinkat a haverokról? (beszélgetős fórum)

ha akarta a babát egy kis ráérzése indíttatása legyen azért!

nem mondom hogy a zsarolás jó.de ne a gyerek 20. szülinapján eszméljen.

Ez természetes ,mert belőle fakadt,de nem hinném ,hogy ezeket kierőszakolni kellene,vagy zsarolással rávenni ezekre a dolgokra,ha Ő nem így viszonyul ,vagy nem így érez a terhességgel kapcsolatban.

Sok pasi pánikol,mert nem tud mit kezdeni avval,hogy nem érez semmit a leendő gyermekével kapcsolatban,vagy az leendő apa-sága miatt.

A lehető legrosszabb dolog az,ha egy nő ,olyanokra kényszeríti,amihez sem ráérzése,se indíttatása nincs,pláne ha még mindezekkel meg is zsarolja.

Nem a férjünk terhes és vár gyereket és változik meg a hormonrendszere,ezt azért nem ártana a nőknek az eszükbe vésni:))

persze máshogy viszonyul, meg máshogy éli meg-az enyém inkább azon izgult hogy mindent megteremtsen nekünk-és ez tényleg más volt, mert én meg azon eleget evett-e.

de a 9 hónap alatt lehet figyelmesebb-alkalmazkodhat a másállapothoz.az enyém azt mondta teljesen más volt a viselkedésem a 9 hó alatt, de elnézte nekem-gondolta a hormonok miatt vagyok aggódósabb, bújósabb stb.

és azért kiszolgált valamilyen szinten-elment bevásárolni-hogy ne én emelgessek.szülés után pedig bevállalt egy kis házimunkát(mosogatás,porszívózás,főzés) is és magától tette. a babát is első naptól ellátta, pedig csak 2 napot volt velünk, utána ment dolgozni.

Nincs mit, csak leírtam a gondolataimat. Ha találsz benne használható dolgokat, annak örülök.

Mi 10 éve élünk együtt a párommal, ebből 6 éve házasok vagyunk. Egy klubban ismerkedtünk össze, ahol Ő egy zenekarban dobolt, én pedig bejárkáltam a próbájukat hallgatni.

Úgyhogy hidd el, hogy van bőven tapasztalatom a haverozással kapcsolatban.

Heti 2 próba volt + a hétvégi klubozás + hétköznap egy időben minden nap késő estig ott voltak nálunk a haverok (amikor még albérletben laktunk), de olyan szinten, hogy gyakran volt már, hogy lefeküdtünk mindketten aludni, a haverok meg még mindig játszottak a számítógépünkön, meg dumálgattak, iszogattak, én meg odaadtam Nekik a lakáskulcsot, és mondtam, hogy ha majd hazamennek zárják be az ajtót, és a leveles lyukon dobják vissza a kulcsot...

Majd, amikor elköltöztünk falura (26 km-re a korábbi lakhelyünktől és a haveroktól), akkor meg hétvégente jöttek el és itt nyaraltak péntektől vasárnap estig.

Én meg főztem rájuk, takarítottam utánuk, mostam rájuk az ágyneműt stb, merthogy ugyebár itt is aludtak, mert 26 km-t nem tesznek meg nap mint nap...

És nem kevesen voltak ám! Volt, hogy 8-10 ember (haverok + a barátnőik) itt bulizott, kajált és aludt... volt, hogy még a konyhában is matracok voltak, annyian itt aludtak :)

Úgyhogy gondolhatod, hogy van tapasztalatom az ügyben :)

Persze, nem jöttek minden hétvégén, mert kellett hagyni teret a párom szüleinek is, meg sokat kellett dolgozni a házzal is.

Úgyhogy egyik héten a haverok jöttek, következő héten anyósék, utána meg betonozás, törmelékhordás, téglapucolás stb. Aztán kezdődött minden elölről. Nem nagyon volt olyan hétvégénk, hogy senki nem jött és dolgozni se kellett semmit, hanem pihenhettünk...

Mindenesetre igyekeztem mindig teret hagyni a haverozásnak, meg a bulizásnak, és nem "elsárkányosodni", de egyszer (6-7 év együttélés után) nekem is betelt a pohár.

Emlékszem, hogy épp a kecskeméti repülőnapokon voltunk a haverokkal, és a hazafele úton a vonaton már elkezdték mondani a haverok, hogy akkor a jövő héten jönnének, és még ezt is meghívnák, meg az is eljönne, és már kezdett tíz fölé duzzadni a létszám. Engem meg a hányinger, meg a rosszullét kezdett kerülgetni a gondolatra... Merthogy korábban szó volt róla, hogy az egyik srác eljön a barátnőjével, és egy jó kis beszélgetős, csendesen bulizós hétvégénk lesz, és nem tizenvalahány emberre számítottam.

De az úton nem szóltam semmit, hanem otthon elővettem a férjuramat, és mondtam Neki, hogy nekem most ez már sok. Szeretnék egy-két havermentes hétvégét, vagy max. csak egy-két ember (azaz maximális létszám 2, azaz kettő ember) jöjjön, a többiek menjenek már kicsit máshova is bulizni.

Aztán mondtam Neki azt is, hogy nekem rosszul esett, hogy szilveszterkor pl. nem is hívtak minket bulizni oda, ahova mentek (az egyik haverhoz, aki elég gyakran volt nálunk...), meg volt egy-két dolog, ami már nyomta a bögyömet, aminek olyan kihasználós szaga volt, úgyhogy ezeket óvatosan elmondtam, és megkérdeztem, hogy ezek esetleg Őt nem zavarják-e. És kiderült, hogy de igen, zavarják, és igen, Ő is szeretne már egy-két nyugodtabb hétvégét is, amikor tényleg ki tudja magát pihenni, vagy zenét tud írni, vagy egyedül számítógépezhet stb.

Úgyhogy elmondta a haveroknak, hogy most kicsit szüneteltessük már a bulizást pár hétre.

Aminek az lett a következménye, hogy én ki lettem kiáltva házisárkánynak, de a párom kiállt mellettem, úgyhogy a haverok jól megsértődtek, és majdnem egy évig nem is jöttek.

Közben terhes lettem, és megszületett a kisfiunk is. Eléggé megváltozott az életünk, és persze sokat beszélgettünk a régi bulizásokról, emlékekről stb.

Végül, amikor már láttam, hogy a párom nagyon szenved, és hiányoznak a haverjai, akkor mondtam Neki, hogy ugyan tegye már félre a büszkeségét, és hívja fel őket, biztosan Ő is hiányzik a többieknek (na, mindenki nem tűnt el a látótérből, egy-két ember maradt, de azért az "eltűnt" haverok között voltak olyanok, akiket nagyon szeretett, és fontosak voltak Neki, és akiket amúgy én is szerettem, csak szerettem volna kicsit ritkásabban őket...).

Úgyhogy végül felhívta az egyiküket, aki nagyon örült, és az egy év "mosolyszünet" úgy látszik, hogy elég is volt arra, hogy félre tudják tenni mind a régi sérelmeket, és új lappal indulni.

Azóta az van, hogy előre megbeszéljük, hogy mikor jönnek, mi legyen a kaja, és ki hogyan száll be anyagilag is a buliba. Úgyhogy ha jönnek, akkor persze többnyire jönnek 4-en, vagy 6-an (legutóbb 8-an voltak, de abból kettő a szomszédban lakik, úgyhogy ők csak az egyik nap ugrottak át), de most már a lányok (a haverok barátnői) is jobban besegítenek az ágyazásba, kajacsinálásba, mosogatásba stb., és a bulizás közben mindig akad olyan is, aki a kisfiunkkal játsszon. Illetve este, miután a kicsi alszik, visszább is vesznek a hangból, zenéből stb.

Hétköznap pedig időnként van, hogy a férjem nem jön haza, hanem elmegy valamelyik haverhoz munka után, és ott is alszik, onnan megy dolgozni, és másnap munka után jön haza.

Úgyhogy kicsit már másabb az egész.

Nekem ez így sokkal jobb, mint a korábbi verzió. Mert amikor például nincs itthon, akkor nekem is több időm van a gyerek lefektetése után számítógépezni, filmezni stb.

Amikor pedig jönnek a haverok, akkor én is kicsit ki tudok kapcsolódni, tudok kicsit bulizni, lazítani, mert amúgy nem nagyon van lehetőségem elmenni sehova.

De ezt a változást csak úgy tudtam elérni, hogy türelmesen, nyugodtan mondtam el a kéréseimet, és nem követelőztem, nem zsarnokoskodtam.

Amúgy kicsit több mint egy éve ismerkedtem meg az EMK (erőszakmentes kommunikáció) módszerével, és annak a segítségével további problémákat is könnyebben tudunk megbeszélni, pl. sörözés mértéke, segítség a ház körül és egyebek.

Egy éve pedig a "beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" című gyereknevelési könyv elolvasása kapcsán találtam néhány ötletet, amit a párkapcsolati problémák kezelésénél használni tudok (pl. a levél írása végszükség esetén, és a leülős problémamegoldás, az, hogy leírjuk a problémára mindkettőnk ötleteit válogatás nélkül, és a végén átnézzük, átbeszéljük, és kiválasztjuk a legmegfelelőbbeket). Lehet, hogy ezek elég mesterkéltnek tűnnek, de nálunk nagyon beváltak több téren is. Sőt, most már a gyereknevelésnél is azt veszem észre, hogy sokkal jobb eredményt érek el a hisztiző, dackorszakos fiamnál akkor, ha nyugodt, és tárgyilagos vagyok.

Például ha a tévé képernyőjén tologatja az autóját, akkor nem azt mondom, hogy: "Azt nem szabad! Nem szabad a tévé képernyőjén autózni, mert megkarcolod! stb.", hanem ezt mondom: "Jobban szeretném, ha a szőnyegen menne az az autó", majd, ha hatástalan, akkor leguggolok, az arcát felém fordítom, a szemébe nézek, és nyugodt, de határozott hangnemben megismétlem.

Ha hisztizni kezd, akkor közlöm Vele, továbbra is nyugodt hangnemben, hogy: "Nincs értelme hisztizni, nem bántott senki, annyit kértem, hogy az autó a szőnyegen menjen", ha továbbra is hisztizik, akkor azt mondom: "Engem nem érdekel a hisztizős műsor", és visszamegyek a korábbi tevékenységemhez, figyelmen kívül hagyva mindenféle hisztit.

Sokkal hamarabb abbahagyja, mintha nekiállnék elmagyarázni, hogy: "kicsikém nem akartalak bántani, jajj, ne sírj már" stbstb., vagy, mintha ráförmednék, hogy: "hagyd abba azonnal a hisztizést".

Tegnap például mindenáron ott akart vonatozni, ahol a kőművesek a kéményt építették. Úgyhogy mondtam Neki, hogy: "szeretném, ha azt a vonat a szobában, a szőnyegen menne", ezt elmondtam vagy háromszor, végül leguggoltam mellé, az arcát magam felé fordítottam, és ugyanezt elismételtem. Erre bömbölve a földhöz csapta a vonatot.

Én erre közöltem vele ugyanolyan nyugodt hangon, hogy: "szeretném, ha behoznád a vonatodat a szobába, bemegyek a szobába, és megvárom, hogy behozd", azzal bementem a szobába, és leültem a szőnyegre. És folyamatosan mondtam Neki: "Itt várok a szobában, hogy bejöjjön a vonat, már hallom is, sihuhúúú, hol az a vonat, mindjárt ideér, várom nagyon azt a vonatot, hogy itt menjen a szőnyegen", és addig-addig, hogy végül behozta a vonatot, és elkezdett vele odabent játszani a szőnyegen, úgy, ahogy kértem.

Én pedig rém büszke voltam magamra :)

Úgyhogy hidd el, hogy tényleg úgy van, hogy lassú víz partot mos ;)

A terhesség és a szülés a nő dolga,akár tetszik akár nem,a férj pedig nem kiszolgáló személyzet,vagy ápoló,ugyanis a terhesség egy más állapot,nem betegség.

Nem értem miért kellene megváltoznia varázsütésre,hisz nem benne indul el a változás ,hanem kizárólag a nőben.

Egy apa teljesen máshogy viszonyul a gyerekhez ,az apaságát is később éli meg,és ez így természetes.

ha odafigyel a gömbölyű párjára a 9 hónap alatt akkor neki is elkezdenek alakulni az apai érzései-elég ha a pocakra teszi a kezét és a pici belegömbölyödik-vagy köszön neki is reggelente.

az enyém az első naptól kezdve mindent megcsinált, fürdette pelenkázta öltöztette tolta a babkocsit beszélgetett vele-és magától, nem mondtam neki inkább megengedtem vagy átengedtem neki hagy csinálja.az én párom azt szokta mondani, bármit megtesz nekem nekünk csak mondjam konkréten mit szeretnék és kérjem meg.ne várjam hogy kitalálja, mert a munkából hazajön nem mindig tudja mit kellene tenni-vacsoráztunk-e vagy csak a fürdésre várunk.és sokszor a gyerek ruhái között is navigálni kell, mert én pakolom be a polcokra ő meg nehezebben találja meg.jó sokszor nekem fárasztó megkérni meg magyarázni mi merre honnan vegye elő stb. de ha nem hajlanék ő is kevesebbet segítene.

szerencsére nekünk nincsenek ilyen haverok, akik lazán veszik a babtémát esetleg beszólnának.mindegyik alkalmazkodott hogy nekünk most már más a napi ritmus, és ha hozzánk jöttek akkor is láttam figyelembe veszik a babát-nem maradtak éjszakába nyúlóan-sőt sok esetben segítenek-elmegyünk együtt vásárolni, vagy elvisznek a gyerekkel együtt-és nem a borozóba megyünk, sokszor ők csinálnak úgy programot hogy az gyerekbarát is.nem sok ilyen barátunk van, de legalább vannak.aki meg nem ilyen szemléletű az szépen elkopott mellőlünk.se ő se a mi nem erőltettük tovább a kapcsolatot.

de nem csak a barátoknak kellett szokni a baba napirendjét hanem a családnak is(mamáék).

:D:D:D

Véletlenül nem másnapos érzései voltak???

Az enyémnek ezzel magyarázhatóak az ilyen rosszullétei:)

Szép...

Még jó,hogy már csak az exxed:D:D:D

az én exemék (jajjj de szar ezt így írni 2,5 év után!!!) is 34 évesek. Gondolhatod, hogy elborult az agyam amikor azt mondta ennek a havernak (akivel az ezt megelőző 2 évben nem is volt beszélő viszonyban!) a hatására, hogy "Jön a nyár, egy életem van, ki akarom élvezni de úgy, hogy te nem vagy mindig ott..."

...va szarul esett. Ennek ellenére meg azt mondta, hogy így szeret, úgy szeret... A viselkedése mást mutat.

Nah igen ezek aztán "barátok"

direkt nem iss azt a címet adtam a fórumnak hogy a"barátokról"

mert az a barát aki uszít a szerelmed ellen ,mert neki nem jött össze az élet az nem barát...

Legalábbis nálam ez is probléma...

Legutóbbi otthoni bulink után felhívott minket a haverja aki ott volt ,hogy ők még elmentek valahová éjszaka" és hogy milyen buliból maradtál ki , d.gtak össze vissza és ilyen meg olyan r.bancok voltak ott)

na ilyen haverokkal menjen az az én párom is

Mellesleg 30 as éveik elején járnak, helyes jóképű pasik csak még nem nőtt be a fejük lágya és nem kellenek senkinek hosszú távon...

de ha ez idáig így volt szerintem már nem is fog változni....

pff...na most jól belebökted az összes terhes nő szívébe a kést...

ebben az időben elvárható hogy otthon pihizzen és simizze a hasamat..

És igen érezze ő is azt amit én amikor rugdos...

Szerintem nem magamnak szülök gyereket. Ugyanúgy az ő felelőssége is és nem kell hogy idegesítsen ,mert az is árt a babának... Ahhot hogy kiegyensúlyozott nyugodt baba legyen szükség van az apa hangjára ,simogatására is... szerintem.

jajj hát persze ...ilyen helyekre jön velem:)

a babamozit is ő erőltette én még nem is akartam 19 hetesen...

na ha nem jönne...lenne neki nemulass...

Már azt is megbeszéltük hogy mikor szülök ,majd vesz ki 2-3 hét szabit,hogy velem lehessen:)

Nálunk is igen az első 7 hetes uh-tól volt a legnagyobb ellágyulás:)

Szerintem amikor a nő terhes és gyereket vár,az annyira intim és az ő dolga ,érzései,ne várd el egy pasitól,hogy ő is otthon pihengessen ,meg fogdossa a pocidat,meg azt érezze amit te.

Ha viszont nem fér bele neked a haverkodásai a babával és az elkövetkező életeddel,akkor ne zsarold,hanem lépj ki.

és megy veled a dokihoz, ultrahangra ilyesmi?

az enyém az első ultrahangtól teljesen ellágyult-és még jobban aggódott vigyázott ránk.

De olyan furcsa....

A "megcsináláshoz" két ember kell...

Ha akkor jó akkor utánna is legyen jó, és ha már felvállalta valaki akkor legyen már benne annyi felelősség,hogy fel is nevelje.Én ezt vallom.

Én tudom milyen apa nélkül felnőni... Alkoholista apám volt semmit nem foglalkozott velünk...

Nem is sokáig voltunk vele ,elváltak,de azóta sem keres az apám,pedig tudja,hogy lesz első unokája..

Na ezt az életet nem kívánom az én gyerekemnek..

Az ittas emberektől is apám miatt irtózok...de ezt nagyon jól tudja a párom is:(

:) én se mentem vele moziba, de teljesen más miatt, akciós lövöldözős hangos filmre nem ültem be, a babának nem mindig jött be és nagyokat rúgott-gondolom hangos volt neki.

legalább anyósod elkapja másnaposan!

igen a szüléssel semmi nem oldódik meg...sőt!

még több feladat és nem csak a várandós pocakos anyukához kell alkalmazkodni hanem egy pici baba napirendjéhez-és a babánál mindig jön valami-éhes sír unatkozik sír jön a foga sír hisztizik sír nem akar aludni sír...végtelenségig lehetne sorolni.sokan nem tudják elviselni, még ha a saját gyerekükről van szó...

nem az kell hogy változtassa őket ha megszületik-már előtte is kell hogy kicsit változzanak.pl. az enyém többet volt velem-de igényeltem is hogy a közelemben legyen,kedveskedjen-hormonok össze vissza dolgoztak bennem.és az utolsó hónapban már bevásárolni se engedett egyedül, hogy nehogy megerőltessem magam.

sajna vannak akik nem változnak, és nem csak férfiak, nőnél is találkoztam azzal hogy nem ment haza napokig a férjéhez a pár hós babához elment bulizni. vannak ilyen emberek akiknek ez a jövés menés a fontos.