Hogyan szoktassuk le a kisgyerekünket, hogy ne a szülővel aludjon, hanem egyedül? (tudásbázis kérdés)
Segítek:
Kedves Jamina!
Elnézést ha megsértettelek, vagy bárki mást megsértettem. Nem volt szándékomban. Mivel ilyen tapasztalatom nincs, így tanácsot sem adhatok, de véleményem lehet. Ennyi erővel én is vehetném sértő kritikának, hogy "milyen hálátlan anya, külön szobában altatja a kicsijét" - ezt persze nem szó szerint idéztem, de lehet itt hasonló véleményeket olvasni.
Tisztelem mások döntését, bár szerintem ez nem döntés kérdése, hanem így kialakult szokás. Lehet kényelmi stb. okból. Nem tudom.
A pelus nélküli babás dologra rákeresek, mert kíváncsivá tettél, de gyakorló anyukaként egyenlőre ezt nem tudom elképzelni.
Ez olyan lehet mintha deriválásra vagy integrálásra akarnánk kényszeríteni a 2 éves gyerekünket, aki még csak háromig tud számolni. Egyszerűen pszichésen és testileg-fizikailag nem tartom érettnek rá a kicsi gyereket. Pl.: felemeli a bal kezét ha pisilni és a jobb kezét ha kakilni kell? Egyenlőre ilyen képek lebegnek előttem:) De tényleg kíváncsi vagyok és meg fogom keresni.
Még egyszer elnézést attól, akit megbántottam. Nem akartam.
A lányom a franciaágyban alszik, mióta a kórházból hazahoztuk (azaz lassan 5 hónapja) és eddig, ha kedvünk szottyant egymásra a férjemmel, még mindig megoldottuk. ;) Cseppet sem viselte meg a kapcsolatunkat.
Ha valaki nem tudja, vagy nem akarja a gyereket az ágyában altatni, ne tegye, de nem kell attól azt hinni egyedül üdvözítő megoldásnak.
Erre én vagyok a legjobb példa. A fiam a legritkáább esetben aludt velünk eddig, kizárólag akkor, ha beteg volt, vagy valami miatt nem tudtuk visszaaltatni a helyén.
A lányomat tudom fekve szoptatni és mondhatom, eleinte, mikor még éjjel is sokszor felkelt, megváltás volt nekem, hogy még csak teljesen fel sem kellett ébrednem ahhoz, hogy megszoptassam. A fiamat nem tudtam fekve szoptatni, és akkor jóval kisebb is volt az ágyunk, így vele eleve a különalvás alakult ki.
Úgyhogy én nyugodtan ki merem jelenteni, mivel próbáltam ezt is, azt is, hogy mindkettőnek lehet/van előnye és hátránya is, de egyik sem jobb vagy rosszabb önmagában. Mindkét lehetőség csak attól tűnik nekem vagy neked jobbnak, hogy mi az álláspontod, milyen a habitusod, és nem utolsó sorban, milyen a gyereked.
Én sem terveztem -a fiammal való tapasztalatok után- a lányomat a mi ágyunkba szoktatni, de pár átkínlódott este/éjszaka után rájöttem, jobban és nyugodtabban alszik mellettem, mintha elalvás után beteszem a kiságyba.
Szia!
Én úgy gondolom,h annak a párnak is megviseli a kapcsolatát ,akik nem csak a hitvesi ágyra korlátozzák a szexulális kultúrájukat.
Gondolj csak bele menyire megvisel az embereket, hogy 30 nm-en élik az életüket, nincs hová félre vonulni egy kicsit. S gondolj abba is bele milyen érzés úgy odabujni esténként a párod mellé, hogy most azért nem tudom átölelni, mert ott egy pic, vagy kettő akik ölelésre szeretgetésre kisajátítják anyukát vagy éppapukát. Szóval nekünk felnőtteknek is szükségünk van meghitt éjszakai pillanatokra is. S ha ott a gyerek ez nehezebb vagy nincs. Jó legyen kedved szerint és neveld úgy a gyerekeid, hogy veled alszanak. A te döntésed.
Az enyémek nem alszanak velünk és nekünk így jó. A kicsi még csak 4 hónapos. A nagy minden este úgyfekszik le, hogy odabujik fél perszre elköszönni és megy. Reggel az én helyemre mászik be. De ennyi.
Ja és egyébként gyerekek közt ,hogyan oldod meg, hogy ne csak a hitvesi ágy, szoba? Hiszen a gyerek az olyan ,ho éjjel ha inni kell bizony ha már tud ki megy a konyhába és mi van ha apa meg anya épp ott van? És nem teáznak? Erre még nem gondoltál, hogyan magyarázod el a gyereknek. S az sem működik, hogy ha ilyet szeretnél elmegy a gyerek a nagyihoz aludni. Mert ugye tudjuk minden párnak más az igénye.
Szóval nekem csak ezek az egyszerű kérdéseim ezzel.
Egy darabig jó az egy ágy, de véleményem szerint inkább az anyának. De én nem tartom természetesnek, hogy a totyogó a hitvesi ágyban aludjon. Ezért én nem is szoktattam a fiaim oda.
,,ebben az esetben a baba életveszélyben van,"
Atyám. Na ilyen felvetésekkel tényleg nem érdemes vitatkozni.
Házasélet: nagyon sajnálom azt a párt, akinek ennyire terjed ki a szexuális kultúrája, kizárólag a hitvesi ágyra...
Meglepődnél... keress rá a pelus nélküli baba kifejezésre.
Azt kéne elfogadnod (többekkel együtt), hogy az együttalvás nem természetellenes. Legalábbis sokunknak ez jó, bevált, épp úgy a babához tartozik, mint a szoptatás és pelenkázás. Ostoba dolog azt tanácsolni, hogy egyáltalán nem kellett volna a nagyágyban szoktatni. Miért ne?
Ha valaki kiönti a kakaót, és tanácsot kér, hogyan szedje ki a szőnyegből, akkor az a ,,jötanács", hogy te hülye, minek kakózol egyáltalán?
Több tiszteletet mások döntései iránt.
Nem kell egy babát odaszoktatni a szülői ágyba.Nem értem, hogyan tud egy anyuka igazán pihenni, ha mellette van a csecsemő, mert ebben az esetben a baba életveszélyben van, ha meg az anyuka azt mondja, hogy ő vigyáz a babára, akkor ő hogyan piheni ki magát.
Szerintem a babának egy kipihent, nyugodt, kiegyensúlyozott anyára van szüksége, s nem olyanra, aki éjjel nem alszik, mert közben figyelnie kell, hogy véletlenül rá ne feküdjön a gyermekére, vagy esetleg a baba alá ne csússzon a nagy talaró alá.
Sajnos volt olyan eset, mikor a pár hónapos csecsemő az anyja mellett alácsúszott a nagy takaró alá,s ott fulladt meg, mert anyuka mélyen elaludt - -esetleg fáradt lehetett--??
A legjobb megoldás, ahogy hazamegyünk a szülészetről , a babát fektessük a mi ágyunk mellé, kiságyba, vagy mózesba, vagy már kapható kimondottan a nagyágy oldalára rögzithető rácsos kis fekhelybe, s ez addig nagyon jó, amíg a baba át nem alussza az éjszakát és mehet a saját szobájába - ha van.. Ebben az esetben ott van mellettünk, de nincs veszélyben, anyukának nem kell éjszaka többször felkelni hozzá, mert akár fekve is elérhető, stb.
Másik kérdés, hogy ha együtt alszunk a babával, gondoltunk - e már arra, hogy a házasságunkat milyen irányba tereljük ezzel?....Nagyon sok rossz házastársi kapcsolat innen indul. Általában az apák előbb unják meg a közös ágyat mint az anyukák, legfeljebb nem mondják, mert már addigra máshol találnak vigasztalást.
Persze, de ez a kettő nem egy kategória. Szoptatjuk is és arról is "leszoktatjuk", de ezek törvényszerű dolgok.
De az, hogy adok-e neki szárazcumit, velem alszik-e, vagy engedem e tévézni és sorolhatnánk. Ezek nem "törvényszerű" dolgok. Ezek többségében rajtunk múlnak. Szerintem az, hogy a gyerek külön alszik-e vagy sem, az a mi választásunk, illetve döntésünk. Képzelt, ha úgy döntöttem volna, hogy nem adok rá pelenkát.....
Szia, ezt én is végig kínlódtam. 1-2 éves korukig külön a kiságyban, aztán csak velünk. Ha nem is ott laudtak el a fiaim, éjszaka tuti, hogy átjöttek és a vége az lett, hogy apa ment át az ő ágyukba aludni, mert már nem fértünk el 4en a franciaágyban. (A kisebbik amúgyis rugdosós:().
Aztán szépen lassan előszőr a nagyobbik fiam, kb 6,5 évesen nem mászkált többet éjszaka, a saját ágyában aludt végig.
Most a kisebbik fiam, 5 éves, kezd leszokni a mászkálásról végre, bár ez egy hosszabb folyamat végre. Azzal kezdtük, hogy amikor átjött - félálomban - visszakisértük a saját ágyába. Volt mikor 4szer,5ször is felkelt, de már egyre több az olyan éjszaka, amit végig alszik a SAJÁT ÁGYÁBAN!!!
Türelem, a gyereknek biztonság kell és ha azt a szülővel együttalvás biztosítja, szerintem akkor engedni kell.
Egy idő múlva úgyis ciki lesz...
Amúgy aki azt mondja, hogy a gyereke soha nem akart még vele aludni annak, vagy még nem tud kimásznia kiságybóla gyerkőce, vagy letagadja.
Pedig ez egy tök normális dolog.
Beszélj vele, én elmondtam neki, hogy kényelmetlen így aludni, hogy mit szólnak majd az oviban..., meg a mikulás, ha nem találja az ágyában... ilyeneket.
Most a saját ágyukban lefekszenek, én mesélek, puszit adok és kimegyek a szobából.
Szépen elalszanak maguktól. Kint mindig ég egy halovány fény.
Pár éve még ezt el sem tudtam képzelni.
Én ugyan nem olvastam végig ezt a fórumot csak csemegézgettem, de nem hiszem, hogy a szülők többsége gúnyolódni jár ide. Mindenki teszi a dolgát belátása szerint, de szerintem inkább kényelmi okokból veszik sokan a gyereket maguk mellé. Egyszerűbbnek tűnik, csak aztán akkor miért akarják sokan "leszoktatni" erről a csemetét? Ha jó volt 3-4 évig, akkor miért nem aludhat együtt a szülőkkel 7-10 éves korában is?
Mert nem az a normális....
A mi kislányunk kezdetekben egy szobában, de külön ágyban aludt. Elég nehéz volt (inkább nekem) éjaszakai szoptatás után visszatenni, de következetesen tartottam magam ehhez.
Aztán később 1 éves kora körül került külön szobába, ami velünk egy emeleten van és nyitott ajtóknál alszunk, így minden neszre felébredtem (a mai napig).
Már 7 éves. Külön alszik, de esténként általában odabújok mellé, nem altatás, hanem "lelki" okokból. Kicsit még pusmogunk, beszélgetünk, egymáshoz bújunk. De az éjszakát külön ágyban töltjük.
Közhelynek fog hangzani, de szerintem nem is kell rászoktatni a gyereket, hogy velünk egy ágyban aludjon. Ha kezdetektől külön alszik, akkor az a természetes.
A könyv valóban hasznos tanács - aki gondban van, legalább van honnan merítenie, mazsolázgathat több könyv közül is, vagy követheti az ösztöneit, de legalább kap a kérdésére választ :)
Azzal, hogy oda se kell szoktatni, nem tud mit kezdeni a kérdést feltevő, főleg, hogy az ő esetében erről szó se volt! :)))
Szia!Én nem gúnyolódom senkin. Szerintem tényleg az a legjobb ha kezdettől fogva van kis helye. De persze mindenki máképp csinálja. Ha már a leszokásról van szó ajánlanék egy jó könyvet: Minden gyerek megtanul aludni a címe. Haszno kiskönyvecske. Én is olvastam, pedig igazából csak az elalvás miatt voltak gondjaink.
S aki meg gúnyolódik az sajnos máshol is ezt teszi.Nem szeretem az olyanokat akik arra büszkék,hogy ők milyen jól csinálják... és lenézik azt akinek valamiért nem sikerül vagy nem megy...