Hogyan szoktassuk le pasinkat a haverokról? (beszélgetős fórum)

Igen előtte is bulizós volt...vagyis azok voltunk...csak háth ez van...

Szokott engem is hívni,hogy menjek ki (nézzem a sok hülye haverját akik isznak meg beszólogatnak stb)

"Nem kell nekem bent ülnöm lehetek kint velük is"

na én ezekből sem igazán kérnék:)

A mozizás miatt pedig 3 hónapja könyörgök hogy menjünk el és egyszer meg mondta h na jólvan menjünk--vasárnap este volt--nem volt kedvem meg hát másnap meló...

Azóta a fejemhez vágja hogy bezzeg amikor mehettünk volna akkor nem akartam...

Háth érdekes...:)

Még talán annyi esélyem van ,hogy a szüleivel együtt lakunk igaz külön szinten,de az anyukája legalább adagolja amikor másnaposan lefelé tántorog:)

Igen, az biztos, hogy szembenéz a babával hamarosan, és minden megváltozik, de arra nincs garancia, hogy a baba születése után könnyebben tudja majd kezelni az ilyen gondokat.

Szerintem érdemes erre a nagybeszélgetésre időt szakítani még a baba születése előtt, mert utána már sokkal kevesebb idő és energia jut erre.

És nem beszélve arról, hogy a baba születésével még nem biztos, hogy egyből megoldódnak ezek az esetleges félelmek.

Persze, amikor megszületik a baba, akkor mindenki örül, gyakran még az apukák is sírva fakadnak, de ahogy telnek a napok, a kezdeti öröm valamelyest alábbhagy, és jönnek az újabb problémák... Szerintem érdemes minden idejében átbeszélni, mert láttam én már olyat, hogy apuci úgy megijedt, hogy pár héttel a szülés előtt lépett le. Nem akarok én senkit ijesztgetni, csak jelzem, hogy minden ember másképp érez, gondolkodik, és old meg problémákat. Egy párkapcsolat pedig attól párkapcsolat, hogy egymás mellett álljunk jóban-rosszban, és megértsük egymást, segítsünk egymásnak, és megbeszéljünk, megoldjuk mindent együtt, közös erővel. Szóval, hogy számíthassunk egymásra mindig.

Az apák nem anyák, a férfiak nem nők ;)

Másképp gondolkodnak, másképp éreznek( legalábbis a többségük)

Szia!

A baba előtt is bulizós volt? Mert akkor nehéz megváltoznia. Persze 100%-ban megértem, hogy dühít, hogy ő mászkál jobbra-balra, te meg otthon ülsz. Mondtad neki, hogy ez zavar?

(Mi van, ha csak a gyerek születése előtt tombolja ki magát?)

Én nem is értem a férjed...

Annyira édes babád van:)

az én párom is eljárt a barátokkal, a mai napig elmegy néha több napra is.és igen általában én maradok a fenekemen, itthon a gyerekkel-mert nincs senki akire rábízhatnám, a család messze van.ez néha bosszant, hogy neki nem annyira korlátozottak a lehetőségei és a mozgása és volt hogy ezt meg is mondtam neki:nem az a baj hogy elmész, hanem az hogy én meg maradhatok egyedül itthon.Így visszább vett belőle,én meg próbálom ezért nem nagyon piszkálni.de ő nekem mindenben segít, és a gyerekkel is elvan-mióta nagyobb néha ketten mennek el a mamához 1-2 napra, én meg pihizek,sétálgatok elvagyok egyedül.szerencsére nálunk az is jó, hogy a gyerek nem anyás-mindkettőnkkel elvan.párom mondta ő megörülne ha néha nem mozdulhatna ki.de teljesen megértett engem is, azt mondta pocakkal egy érzelgős kis bomba voltam a picivel egy kicsit befordulósabb durcásabb anyatigris-de ezeket a változásokat megértette,és segített nekem.sokszor mi hívtuk el az ismerősöket egy vacsorára, délutáni traccspartira-így kényelmesen voltunk a gyerekkel, és volt társaságunk is.nálunk ez az ivászat kimaradt,szerencsére.

beszélj vele mindenképp,biztos neki is lenne mondanivalója.csak a pasik úgy érzik, á nincs semmi és nem annyira szeretnek beszélgetni:(

Akkor most egyedül vagy a babával?:(

Istenem ... én ezt végképpen nem szeretném :-(

:)

A volt párom ,akivel 3 év után szakítottunk ,azt mondta ,hogy bárcsak több időt fordított volna rám...Mert tudja ,hogy a velem eltöltött idő kettesben mindennél többet jelent..

Háth ennyi kb. Vele is olyan volt a kapcsolat,hogy mindíg jöttünk-mentünk...persze nem kettesben...:( de ez már egy másik történet:)

Örülök,hogy kiírtam ezt a fórumot...Legalábbis én nagyon jó tanácsokat kaptam idáig:)

Meg legalább a velem hasonló cipőben járók is kiadhatják magukból,hogy mit éreznek:)

És igen ,szerintem is a falvakban, kisvárosokban élőkre jellemző inkább ez a "segítsünk a havernak ebben abban,persze ivászattal egybekötve:)

Persze nemsokára meglesz az uj autónk(előőt 3 hnapja összetörte) ugyhogy reménykedem kicsit... nem lesz egy-két sör felessel:)

mert ugye kinek van kedve egy piás emberhez odabujni és szagolni a sörszagát..:(

Egyébként előtte nem volt problémánk a kapcsolattal,mert anno még én is mentem vele bulizni , többet jártunk házibulikba dizsibe:)

Igaz ő most is jár ...bár csak kocsmázni...meg összeülős nyári ivászatokra....

De tényleg Leni...Köszönöm a hozzázólásod nagyon ésszerűnek hangzik így leírva..Remélem menni fog a gyakorlatban is:)

Jah, még valami...A párom baráti társaságában van egy srác, akit a barátnője nagyon rövid pórázon tart..25 éves, és majdhogynem csak azt csinálhatja amit a barátnője akar..Szereti a lányt, ezért nem hagyja el, de utálja, hogy nincs magánélete! Konkrétan egyedül nem mehet SEHOVA!

Ezért amikor csak tud lelép otthonról a haverokhoz...

Ezért is jó, ha adunk a barátunknak egy kis saját teret..nem szabad teljesen magunkhoz láncolni..annak sosincs jó vége..

Szia!

Mi még nem élünk együtt a párommal.. De kezdetben engem is idegesített, hogy sokat van együtt a haverjaival..(heti akár 2x-3x is)..

Nemtudom, hogy ti merre laktok, de én azt vettem észre, hogy ez leginkább falun élőkre jellemző.. Az én párom 1 utcában lakik a legjobb barátaival..Így esténként nem tart semmibe beülni valakihez beszélgetni, iszogatni..Valamit bárkinek, bármire szüksége van: autószerelés, házépítés..ákármi, mennek és segítenek egymásnak.. (persze akkor is megy az iszogatás)..

Mostmár igazából elfogadtam, hogy sokat találkoznak..igazából örülök is, hogy vannak mellette olyan emberek, akikre mindíg számíthat!

Munka után egyenesen hozzám jön, és akkor délután együtt vagyunk, + hétvégén is..Nekem így jó, mert sokat lehetek vele.. (Persze jobb lenne, ha éjjel-nappal, de majd az összeköltözés is eljön egyszer..)

És neki is tökéletes, mert attól, hogy párkapcsolatban él, nem kell lemondania semmiről..

Velem is van, a barátaival is, focizni is jár, és néha napján egy kis szórakozás is belefér...

Szerintem így egészséges egy kapcsolat.. Meg kell találni azt a megoldást, ami mindenkinek jó!

(Veszekedéssel nem lehet elérni semmit..Azzal csak azt fogod egyszer észrevenni, hogy hoppon maradsz, egyedül egy babával...ez senkinek se lenne jó!)

Hajrá! Drukkolok, hogy megoldódjanak a problémák!

És Gratulálok a babához!

> inkább elmenekül attól, hogy a saját félelmeivel, aggodalmaival szembenézzen.

Hehe. 3 hónap és szembenéz, konkrétan a bébivel :-)) És akkor minden megváltozik majd, nem kell annyit stresszelni:-) Egy apa az már apa!

Esetleg próbálj meg úgy leülni vele beszélgetni, hogy mondd el, hogy úgy sejted, hogy fél a változástól, amit a kisbaba jövetele fog okozni, mert szerintem ez is oka lehet annak, hogy többet jár el otthonról a terhességed óta.

Lehet, hogy nem tudja Veled megbeszélni a félelmeit, és inkább elmenekül attól, hogy a saját félelmeivel, aggodalmaival szembenézzen.

Mindenképpen próbáld meg megérteni Őt is, és átgondolni az Ő nézőpontját is, és biztosítanod kell arról, hogy szereted, és Neked fontos ez a kapcsolat.

ez a "nem engedem" dolog tetszik bezzeg mi vérig sértődünk ha "nem enged" a párunk mondjuk shoppingolni:)

egyébként a szórakozásnak,bulizásnak nem kell azt jelentenie hogy más csajokkal táncol vagy részeg szerintem.....

Szerintem nem most lett hirtelen haverozós, ugye? Ha ez korábban is bántott, akkor szerintem már korábban is kellett volna erről beszélnetek, és nem akkor "kapni észbe", amikor már babát vársz...

Az semmiképpen nem jó megoldás, ha "zsarolod", ahogy írtad, azzal, hogy elhagyod.

Ha el akarod hagyni, akkor hagyd el zsarolás nélkül, de ha szereted, és Vele képzeled el az életed hátralévő részét, illetve a gyermeketeket együtt szeretnétek felnevelni, akkor normális hangnemben kell ezt a problémát megbeszélni.

Üljetek le nyugodtan és beszéljétek meg kulturált felnőtt emberek módjára.

A dolog lényege és kulcsszava a közös problémamegoldás. A problémák elől nem érdemes elszaladni, mert újra és újra megtalálnak. Ha nem ennél a párodnál, akkor a következőnél, vagy az azután következőnél, vagy bármilyen más formátumban. Ha egy párkapcsolatban probléma merül fel, akkor szerintem le kell ülni, és őszintén megbeszélni a dolgot.

Lehetőleg úgy, hogy mindkét félnek legyen lehetősége kifejteni az álláspontját, és érdemes kerülni mindenféle vádaskodást.

Szerintem először mondd meg Neki, hogy szeretnéd, ha egy félórát, vagy órát szánna arra, hogy megbeszélj Vele egy fontos dolgot. Ha nagyon kíváncsiskodik, hogy miről lenne szó, akkor mondhatod, hogy a haverozásról van szó, de ha egyből elutasító választ kapsz, akkor mondd nyugodt hangnemben, hogy: "ezt nem most és nem így szeretném megvitatni, hanem akkor, amikor mindketten ráérünk, és nyugodtan át tudjuk beszélni", ha azt mondja, hogy nincs mit ezen megbeszélni, akkor mondd neki azt, hogy: "nekem ez fontos, én nagyon szeretnék erről beszélni", ha továbbra is ellenkezik, akkor mondd azt: "én nem szeretném figyelmen kívül hagyni a számodra fontos dolgokat, úgyhogy elvárom, hogy te se hagyd figyelmen kívül a számomra fontos dolgokat", ha ennek ellenére sem hajlandó leülni veled megbeszélni, akkor marad a levél. Írj Neki egy levelet arról, hogy Neked fontos lenne erről beszélni, és szeretnéd, ha valamikor időt tudna Rád szánni. A levelet pedig tedd olyan helyre, ahol mindenképpen megtalálja, pl. a fürdőszobában a tükörre ragasztod, vagy a számítógép monitorjára stb., olyan helyre, ahol mindenképpen megfordul gyakran, el fogja olvasni.

De a levélnél is ügyelj arra, hogy semmiféle vádaskodást ne tartalmazzon, szóval ilyeneket semmiképp ne írj bele, hogy: "sose figyelsz arra amit mondok", meg, hogy "Neked én nem vagyok elég fontos", meg hasonlókat, mert ezzel csak rontanál a helyzeten.

Ha még mindig nem akar beszélni, akkor mondd meg neki, hogy nagyon szomorú vagy, amiért figyelmen kívül hagyta a kérésedet. Majd várj pár napot, vagy egy hetet, és próbáld újra az ostromot. Egészen addig, amíg nem adja be a derekát, hogy hajlandó beszélni veled, vagy addig, amíg rá nem jössz, hogy nincs értelme hadakozni...

Ha eljuttok odáig, hogy leültök beszélni, akkor szintén mellőzd a vádaskodást, és legyél nyugodt, kiegyensúlyozott és tárgyilagos mindvégig. Ha kiborulsz, ha sírni kezdessz, ha vagdalkozol, ha ordítozol, zsarolni kezded, vagy bármilyen egyéb hasonlót produkálsz azzal hiteltelen leszel, és színházat csinálsz az egészből, amit Ő nem fog komolyan venni. Ha viszont végig nyugodt és következetes maradsz, és egyértelműen közlöd felé az elvárásaidat, akkor érezni fogja, hogy ez számodra fontos, és könnyebben tudtok majd valamiféle kompromisszumot kötni.

Érdemes esetleg előtte leírnod magadnak pár mondatot, amiket majd mondani akarsz, és figyelni rá, hogy tényleg tárgyilagos, és vádaskodásoktól mentes legyen.

(használható lehet ezügyben esetleg az EMK= erőszakmentes kommunikáció technikája, ha érdekel, akkor a google-ban írd be, hogy EMK wikipédia, és a wikipédia oldalán meg fogsz találni a módszerről egy rövid leírást, nekem nagyon sokat segített ez a módszer is)

Amikor beszélgettek próbáld meg konkrétan megfogalmazni az elvárásaidat, és azt is, hogy milyen kompromisszumokra lennél hajlandó.

Mondd meg Neki, hogy nem akarsz belőle papucsot csinálni, hanem felnőtt emberként szeretnéd kezelni, akivel értelmesen meg lehet beszélni egy adott problémát, és akivel lehet kompromisszumokat találni.

Mondd meg, hogy szereted, és szeretnéd mellette leélni az életed, szeretnéd Vele együtt felnevelni a gyermeketeket, de ehhez kompromisszumokra van szükség, mert anélkül nem működik normálisan egy párkapcsolat.

És mondd meg azt is, hogy szeretnél Neki is esélyt adni arra, hogy megfogalmazza, hogy esetleg Neki is milyen elvárásai lennének Veled szemben.

Esetleg segíthet ha előveszel egy papírt és leírod, hogy melyikőtöknek milyen elvárásai vannak egymással szemben, és melyikőtök mit hajlandó megtenni a kapcsolatotok érdekében.

Nálunk ez a módszer szokott beválni.

Remélem, hogy tudtam kicsit segíteni, hogy össze tudd szedni a gondolataidat, és megoldást tudjál találni erre a problémára.

Bulikba nem engednem, vigyen engem is ha bulizni akar, elvegre ne mas csajokkal tancolgasson.

Reszegen nem lattam csak 1szer negy ev alatt.

én inkább magamat próbálom leszoktatni arrol hogy idegesitsen hogy elmegy a haverokkal pár órára:)

nálunk igazábol soha nem volt gond,néha én vergődök érte ha nagyon gyakorinak tartom mert tudom hogy keveset találkozik a barátaival akik jelzem igazi barátok nem csak haverok,de ugyanakkor a kevés esténkre én is igényt tartok...most vagyunk az egyensúlyhúzáson ép hogy mindkettőnknek igaza legyen és jó legyen....semmi értelme ha csak azért nem megy mert te is megjátszod a mártirt vagy a babával zsarolod...max majd lódit valamit és mást mond nem hogy haverozik....sokkal jobb lenne megbeszélned vele hogy időnként persze menjen el a haverokkal nem szabad hogy a baráti kapcsolat a feleség és a baba miatt megszakadjon de szervezz te is magatoknak programot a haveros estéit pedig töltsd te is hasznosan azzal ami ép jólesik neked.

de valójában csak azért nem megy mert "nem engedted" és sztem ez nagy különbség...

Drukkolok h megváltozzon a kapcsolat, azaz neked is jó legyen benne:) és grat a babához:)

nekem még mindig nem világos, miért fáj az neked, ha ő jól érzi magát a barátaival hetente 1-2-szer?

értem én, hogy te most babát vársz, ezért nagyon sok dologban korlátozod magad (gondolom ha a baba megszületik ez még inkább így lesz), de attól a párod miért ne mehetne néha szórakozni?

(vagy próbáld meg őt valahogy szórakoztatni otthon, hiszen ha otthon is jól érezné magát, lehet hogy kevesebb alkalommal szeretne elmenni máshova)

szóval szerintem próbáld meg elfogadni, esetleg te is szervezz programokat a barátnőiddel (hívd át őket beszélgetni/sütizni).