Hogyan NE legyünk tökéletes anyák (beszélgetős fórum)

igen nagyon sok igaz amit írsz.

kivéve hogy havi 1er vigyázzonak a gyerekre,hát a gyerekem 13hónapos múlt de 2szer esett ilyen meg moziztunk.Fél éve nem voltam apával sehol de mással sem külön gyerek nélkül.Apa már igen én nem jutottam el addig..

Igazad van, mindenben :-)).

Én hiába asszisztáltam végig öt gyerek cseperedését, vigyáztam rájuk, arra még így se voltam felkészülve, mint ami rám várt :-)). Pedig a rózsaszín ködtől messze volt már az is, amit tudtam előre :-)).

Két gyermeket felnevelve úgy gondolom, hogy mint minden egyéb dologra, az anyaságra sem szabad rágörcsölni. Ez az a műfaj, ahol szép lehet az ember, de okos nem... Igen, ez 24 órás "szolgálat". Az első gyermeknél teljesen új élethelyzettel találjuk szemben magunkat, annyi felé akarunk (és úgy érezzük kell) megfelelnünk, miközben magunk is tanuljuk az anya szerepet. Bizony követünk el hibákat, ki többet, ki kevesebbet, de ez nem szégyen, az vesse ránk az első követ, aki soha nem hibázott (nemcsak saját maga, hanem mások szerint sem). Ilyenkor a környezetünk jó szándéktól vezérelve osztogatja a jobbnál jobb tanácsokat, sokszor egymásnak teljesen ellentmondva, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy most kinek is higgyünk? De ebben sincs semmi, hisz olyan sok félék vagyunk mi anyák és gyermekeink is. Akinek nemcsak egy gyermeke van, az tudja, hogy ami az egyik gyereknél bevált, az a másiknál nem feltétlenül. Az első gyermeknél Te magad nemcsak tanító, hanem tanuló is vagy, ráadásul hatalmas felelősség szakad a nyakadba. Ezért az Én tanácsom a következő : a kérdéseidre, problémáidra, miértjeidre ne a külvilágtól várd a választ, nyugodtan hallgass megérzéseidre, ne félj elfogadni azokat, hiszen senki más nem ismeri annyira a gyermeket, mint az édesanyja. Ki is tudná mi lenne a csemetének a legjobb, ha nem az az ember, akivel a szivverésük oly sokáig egybefonódott, aki az első időszakban az életet jelenti?

Azt sem kell szégyellni kimondani, hogy bizony fárasztó "szolgálat" az anyaság, de erre is van ellenszer. A nagyszülők minden bizonnyal havonta egyszer átvállalnának ebből az "édes teher"-ből. Ezt az időt okosan fel lehet használni az apukával és esetenként a barátokkal való felhőtlen időtöltésre. Havonta egy nap kimenőt a legodaadóbb édesanya is megérdemel. Utána feltöltődve sokkal jobban el lehet viselni a dolgos hétköznapokat:) Csak sokan abba a hibába esünk, hogy amint nincs a közelünkben a gyermekünk olyan üres lesz hirtelen minden, nem találjuk a helyünket, aggódunk, hogy érzi magát, stb.

December 13.-án lesz 24 éve, hogy első gyermekem a világra hoztam, tehát 24 éve vagyok állandó 24 órás szolgálatban, de történhetett bármi, lehettem bármily fáradt, beteg, elkeseredett, stb, amikor rám mosolyogtak, mosolyognak...úgy éreztem, úgy érzem, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere. És hálás vagyok a sorsnak, hogy adott nekem gyermeket, hogy Őket adta nekem...a világon a legszebb, a legokosabb, a leg-leg gyermekeket, akik bizony sok veríték árán lettek azok, akik, de Ők életem értelmei :DDD

érdekes gondolatok és felfogások.......

én sohasem gondoltam,hogy az anyaság rózsaszín lesz,mindig is az életem legnehezebb feladatának fogtam föl és próbálok neki megfelelni.....

ez az élet rendje,muszáj a büdös pelenka,a széthagyott játékok és folyamatos csíntevések mögött meglátni,hogy ez életünk értelme,egyébként mit sem ér ez az időszak........

igen nehéz,de aki ezt nem tudja az hol él?????????

Nagyon jól leírtad!!! Az én lányaim már 13,5 és 11,5 évesek!Tűz és víz!Ami az egyiknél használt,bevált az tuti nem működött a másiknál! Igaz a mondás "kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond"!

10 évig itthon voltam velük,hát rendesen besokaltam a mindennapi "ugyanattól"- reggel ébresztó, ovi-suli,bevásárlás, főzés, mosogatás, menni a gyerekekért délután...

Ha betegek voltak együtt voltunk betegek(gondolok itt a hányásra)!

Most fő a fejem, hogy a nagyobb hogyan tovább...hova menjen továbbtanulni...mi legyen belőle...

De persze midennek voltak szépségei is:

-Egy félig megevett keksz.

-Egy ragacsos morcsos puszi.

-Az első szó, lépés.

-Egy hangos kacaj.

-Egy értelmetlen mondat/szó

-Egy krix-krax rajz ami szerintük igenis ábrázol valamit.

de igazzzzzz..végre valaki nem csak azt irta le,hogy jaaajdejóóó és jaaajdeszééép minden.

Gratulálok,hogy vállaltad h biztos lesz aki nem ért velünk egyet...

nagyon jó cikk. elolvastam, pedig rohannék. az enyémek már ágyban, nagyi vigyáz rájuk és mi a férjemmel (kb.4év után először) vacsizni megyünk. Igazi étterembe, ahol nem én főzök! :))és már látom előre, hogy hiába tervezgetem, hogy utána esetleg elmehetnénk egy kicsit szórakozni is, végig azon fogok agyalni, hogy mit csinálnak, alszanak, neadj isten a kicsi felébredt-e és ha igen visszaalszik-e a nagyinak is...

(4éves és egy 8hós anyukája)

Egyetértek!

Elég unalmas már ez a folytonos képmutatósdi, hogy minden mennyire egyszerű és csodálatos. Csodálatos dolog szülni, persze csak majd belehalsz úgy fáj, csodálatos dolog a szoptatás, csak ha szerencsés vagy és tudsz is szoptatni, mert ha nem már megint lelki és fizikai törést okozol a gyerekednek, arról nem beszélve hogy hónapokig potyog a könnyed és a szádat harapdálod minden egyes 1,5 órás szoptatásnál...stb... és az összes média, tv, újság közben azzal van tele hogy mindezeket ha nem élvezed már nem is vagy jó anya. Pedig melyikünk nem fél a következő szüléstől vagy szoptatástól, amikor a polója sem érhet a melléhez mert már az is fáj...

Valóban a gyermek a legesleg csodálatosabb dolog a világon, de kövezzenek meg mert vannak pillanatok amiket kihagynék belőle.

nem kell senki véleményével foglalkozni :) neveld úgy a gyerkőcödet, ahogy te gondolod, érzed stb... ösztönből :)

amúgy jó a cikk, és tényleg ez a valóság!! én teljesen fel voltam háborodva mikor megszületett a lányom amiatt, h mindenki csak a rózsaszín felhőkről magyarázott a terhesség alatt, de azt elfelejtették mondani, h az első pár hónap idegtépő lesz........... miért kell ferdíteni a valóságon??:)

Remek stílusod van! És valami, amit írói vénának is neveznek! Gratulálok!

A gyerekecskéről annyit, hogy kár túlzottan tudományoskodni, mert mindenre ajánlanak fehéret és feketét is, meg még zöldet, pirosat és sárgát. Én akkor szoktam le a dologról, amikor az addig "élet-egészség" tejről kiderült, hogy méreg!

Most ez nem vígasztal, de majd meglátod, nem is olyan sok hónap múlva eszmecsereképes kis társ lesz a lányodból. Ha majd a közös, érdekes programokat fogod szervezni, magad is meglepődsz mi mindent megért, megjegyez!

Addig pedig egy (és szigorúan EGY ) barátnőt ajánlok, akinek panaszkodhatsz, dühönghetsz, ezen megkönnyebbülva pedig dicsekedhetsz is.

Ja, azért EGYet mert, ha kettő van, már tudnak mondani fehéret, feketét......

csajok, és mi mégis mind babát, gyerkőcöt akarunk??

Valamit tud ez a természet :DDD

Eleinte mikor kicsi volt a lányom még babakocsiban feküdt, vagy otthon a kiságyban én anyukámékkal laktunk egy darabig egyszer, vagy kétszer bíztam a nagymamára, de én mindig magammal vittem nekem is adódtak nehézségeim, de a végén belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Egy évig nem aludtunk tőle és mégis kibírtuk, sőt a férjem is kivette a részét az apai kötelességből maximálisan igen nekünk is jó lett volna egy kis szabadság meg ilyesmi, de végig csináltuk derekasan. Tudomásul vettem az anyai teendőimet és elláttam rendesen. A celebekről meg annyit azok gond nélkül megvehetik a csemetéjüknek bármit nekik nem okoz különösen gondot egy ruha, vagy egy cipő megvétele szerintem közölük is akad jócskán, aki hisztizik.

Fogalmuk sincs arról mi az, hogy küszködés.

A sok pénzzel oly könnyen dobálódznak és közben játszák az eszüket az ilyeneket nem igazán bírom. Üdv.Ágnes

Huhú!Ezt a férjemtől egész nap hallom,ha nincs kávé vagy valami,de hát egész nap itthon vagy??!!!

Na igen,éjszakai alvás vagy nem alvás után,reggeli,de-tt ebéd főzés stb,altatás,takarítás,vasalás,mosogatás,séta,játék,vacsi,fürdetés,altatás és még ma hajat sem tudtam mosni..de egész nap itthon vagyok.

Ez egy jó cikk!

És milyen igaz.Minden anyuka görcsösen próbál meg felelni mindennek és sokszor ez sem elég....

Igen-igen! És a párom megszólalt egyik hétvégén,amikor éppen nőtt a kisfiunk foga,nyűgös volt mindíg,Hogy ő "ezt nem bírja egész nap,inkább menne dolgozni". Ja!? És nekem nem jár szabi???!! kérdeztem, NEM!! Az anya 24ben anya,szabi nuku.

Nagyon tetszett a cikk,pont én is ezt gondolom!

Ezzel is tökéletesen egyetértek! Bár nekem már a terhességem alatt megmondták, hogy úgysem tudok majd szoptatni, mert anyu sem tudott engem! Aztán az elsőt 10 hónapig, a másodikat 3 évig szoptattam. Akkor meg az volt, nahát, ekkora gyerek, és még szopik!

Meg hát igen, az otthon vagy, úgyis ráérsz...

Nagyon jó a cikk! Nekem most épp nagyon aktuális. 16 hósak az ikreim és nagyrészt egyedül vagyok velük, ami az őrületbe kerget néha!

Olykor azt érzem nem bírom tovább, de kinek mondja el ezt az ember????

E mellett nagyon boldog vagyok velük, de anyukának se mindig fenékig tejfel az élet az tuti.

Nagyon jó a cikk. Egy dolog még kimaradt: ha szoptatsz, akkor: ennyi idősen még mindig szopizik??? ha nem megy: a természet annyi tejet ad, amennyi a gyereknek kell.

Aha, én 1/2 éves koráig tudtam anyatejet adni, de a harmadik héttől csak úgy, hogy 3 óránként fejtem. Mellette könyvelek itthonról, a házimunka...stb.

Néha úgy érzem én is, hogy megőrülök.

Itt van a konnektorba nyúlkálás, szobanövény gyilkolás, konyhaszekrény pakolás...

Rend: egy vágyott dolog, ami már soha nem lesz.

Az emberek meg: egész nap otthon vagy...