Hogyan NE legyünk tökéletes anyák (beszélgetős fórum)

A cikk jó, sok igazság van benne.

Azt viszont nem értem, ha valakinek annyira elege van a gyerekéből (időnként), akkor mi a csodáért vállal másikat? Miért gondolja, hogy kettővel, hárommal könnyebb lesz, mint eggyel volt???

Ja, nekem sincs bejárónőm, sitterem...stb.

A nagyszülők sem a közelben laknak.

Minden nap főzök, néha szalad a lakás(de mivel jönnek hozzám ügyfelek, próbálok rendet tartani) , könyvelek (a szülés után 3 nappal már dolgoztam), próbálok valamennyire magammal is foglalkozni, de NEM VAGYOK TÖKÉLETES!!!

Nem is akarok az lenni!!!

Jól sikerült a cikk mondanivalója.

Azért csak annyit szeretnék mondani hogy az idő mindent megszépít.Azokban az években meg több volt az öröm mint az üröm.

Vannak rosszabb napok is mikor az ember kiszaladna a világból és akkor bántja a lelkiismerete hogy kicsit hangosabban szól a gyerekhez,de ilyen van és lesz is.

És tényleg senki sem tökéletes.Ha a gyerek elesik és beüti magát könnyen mondják hogy az anyuka nem figyel eléggé a gyerekre.Persze hozzáteszem hogy ott áll közvetlen mellette:)

Én azt szeretem a hoxán (ezekkel a hozzászólásokkal kapcsolatban is), hogy mindig van egy kritikus, persze arc nélkül és Ő megmondja a tutit.

Senki nem 12 óra mosolyra és alvásra számít, de valljuk be, néha fárasztó egy anya napja.

Persze, van olyan biztos, akinél a gyerkőc soha nem esik el, nem karcolja össze magát...de ahol ezek megtörténnek (és hol nem), ott azért egy pillanatra elgondolkodik az ember: "milyen rossz anya vagyok". Persze, ez nem igaz. Csak nem vagyunk épp tökéletesek.

Bár ezt nehéz beismerni.

:)))

nagyon jó kis cikk volt:)

A cikk tényleg jó volt, tényleg olykor elegünk van, de én személy szerint örömmel gondolok vissza az otthon töltött 4 évre, mert nem igaz, hogy leszűkül a kapcsolati kör, legfeljebb átalakul.

A játszótéren, itt-ott találkozik az ember hasonló anyukákkal, hasonló korú gyerekekkel.

Soh életemben nem csavarogtam annyit, mint akkor.

Csak a kezdet volt nehéz, mert túlspiráztam, de mire meglett a második, gyakran 10-re már jött a barátnőm az ő két gyerekével és hol itt, hol ott eljátszottak, mi meg jól kiöntöttük egymásnak a lelkünket.

Gyakran főztem is, de ha besokalltunk, befizettük a kaját(ehhez odaadó férj is kell:) )és ebéd után hatalmasat szunyókáltunk a gyerekekkel....

Most már nem adatik meg a szunyókálás napközben.

Valóban rossz volt a bizonytalanság, hogy lesz-e munkahelyem, de ezt leszámítva szabad voltam és nem éreztem magam bezárva.

Hetente 2x tornázni is eljártam.

szerintem aranyos a cikk,a média tényleg azt sugallja és ha megnézed itt a hoxán is sok mindenki van akinek tökéletes jól evő jól alvó álomgyereke van....aztán meg mégsem:))ettől még minden gyerek tökéletes csak nem mindig vesszük észre:)

egy anyukát tudok hirtelen aki példa előttem a tökéletes anyaságra és nagyon egyetértek vele,főleg mert felül tudja bírálni önmagát és úgy alakítja a dolgokat rugalmasan ahogy ép aktuálisan jó a gyerekeinek ezáltal neki is....biztosan több ilyen is van de elég sok a "hamis szuperanya"

Végigolvastam a cikket és a reagálásokat is...most ez a cikk "kivételesen" tetszett,abszolút más mint mondjuk az amiben az anya szerint rémálom a gyereke...most itt nem értek egyet szecsillával,nekem nem az jött le hogy áldozatként veszi a gyerekvállalást-nevelést stb...

az ember folyamatosan felülbírálja önmagát,én is ezt bteszem állandóan,még csak nemrég mondtam hogy nem fogok bébiételt adni csak sk készítettet as harmadik babámnak és lám tessék:))nem tudtam elmenni vasárnap a piacra mert esett az eső,emiatt pedig bolti ki tudja hol termelt répából zöldségből nem volt kedvem....így jött a bolti babakaja....és még sok más dolog....nem is kell mindig tökéletesnek lenni,sokan színjátékot játszanak,médiában,játszótéren,itt a neten....sokszor én is biztosan valamilyen szinten akár akaratlanul is:)mondjuk azt nem mondanám amit jozsi.38 hogy elegem van belőlük...már azt sem érzem mint a nagytesóknál anno időnként hogy nélkülük szeretnék valahová elmenni.....nekem az elég ha mind az öten együtt lehetünk,apa,anya gyerekek...

egyelőre kitöltik az életem jó részét minden nyüggel gonddal bajjal együtt...és ez így kerek...nekem legalábbis.

Nem értelek???

Mért baj az,ha leírta a gondolatait???

Igenis van szép és kevésbé "szép" oldala is a gyereknevelésnek...

Le vagyok döbbenve..........szerintem egy gyerek igenis maga a legcsodálatosabb dolog, ami történhet egy emberrel, az enyém 19 hónapos és még minden pillanatban úgy érzem, hogy én vagyok a legboldogabb legszerencsésebb ember a földön, hogy van nekem. Soha sehol nem olvastam, hogy a gyereknevelés könnyű, vagy, hogy nincsenek síros babák, nincs büdi pellus, nincsenek gondok. dehogynem, az aki ezzel a tudattal vár babár, az....uram bocsájt....nem irok semmit.

de áldozatként megélni a gyerekvállalást, hogy nekem erről is meg arról is le kell mondanom....ez gusztustalan. Hányan, meg hányan lemondanának mindenről, csak végre a kezükbe tarthassanak egy babát.

Egy dologban egyet értek, tökéletes anya nincs, de megpróbálhatunk jó anyák lenni, és nem csak azt mondani, valahogy lesz. Abban a percben, amikor megfogant felelőséget vállaltunk értük, egy életre szólót és szerintem minden szülőnek - apának és anyának- egyaránt kutyakötelessége ezt a munkát 150%-os teljesítménnyel végezni.

Szétröhögtem az agyam ezen a cikken, de minden szava igaz!!!

Ne adjunk bébiételt? Hm... Az én lányomnak semmi baja nincs, pedig csak azt kapott 1éves koráig az anyatejen kívül.

Szerintem inkább bébiétel, mint ellenőrizetlen helyről venni alapanyagot. A biocuccok meg annyira drágák, és nem lehet belőle olyan keveset venni, hogy csak a pici egye. Ha meg mi is esszük, akkor meg tényleg sokba kerül. Fagyasztott alapanyagból meg csak nem adok még egy kisgyereknek, más az íze.

De ez az én véleményem. :)