Hogyan NE legyünk tökéletes anyák (beszélgetős fórum)

Mégha nem is permetezel...oké és a savas essővel, illetve a talajból amit felszív a sok lecsapódott benzinnel és egyéb más légtérbe felkerülő anyagokkal ami ott csapódik le...(kerozin, máshol amit permeteznek és az időjárással odakerül...

Nos, ha meg túl vigyázol a kicsire,nem szokja meg az E betüket.

A cukrosoknak, pl a gyümölcsökkel is kell vigyázni...

Szerintem legjobb az arany középút! :)

Igen a gyümölcslében ott a természetes gyömülcscukor, ami nem ugyanaz, mint a teában lévő kristálycukor.

A gyümölcsleveket az itthon termelt gyümölcsökből, zöldségekből készítem, ugyanúgy ahogy az ételeit is.

Mivel itthon nem permetezünk, nem vegyszerezünk azok nem igen tartalmaznak káros anyagokat.

Igen, én is így gondolom, hogy szoktatás kérdése. A lányom pl. a mamájánál nem is fogadja el a teát és nem eszi meg a csokit.

Azért csinálom, mert úgy gondolom hogy felelős vagyok érte egy életre. És azt a mintát viszi tovább, amit itthon lát. Az étkezésben is.

Persze az én lányom is imádja a fagyit a túrórudit a tejszeletet... ebből is kap- persze mértékkel. Ezekben azért a cukron kívül vannak számára értékes tápanyagok is.

Szerintem ha a szülő az agresszióra agresszióval válaszol, az semmiképpen sem jó. Ezzel csak megerősíti. Sokkal több értelme van annak, amit te csinálsz, hogy elmagyarázod neki, hogy nem szabad. Minden gyereknek más az agresszivitás szintje, vannak, akiknek alapból magasabb, pl. a húgom is verekedős volt, pedig nem így nevelték és nem bántották otthon, mégis... De aztán lassan leszokott róla, sok türelem kellett hozzá. (De nem verés...)

Én sem szeretem persze, ha a gyerekemet bántja egy másik, de ha az anyuka valahogy reagál erre és rászól a gyerekére, akkor oké. Én csak azt nem bírom, mikor látja, de nem érdekli. (Szerencsére ritkán fordul elő.) Na ilyenkor rászólok én a gyerekre (de nem a szülőre!), és akkor vannak, akik észbe kapnak. (Mások még akkor sem.)

Szia!

Tetszik nagyon amiket leírtál!

Én még eléggé előtte vagyok ezeknek a dolgoknak,de igyekszek mindent megtenni majd a kislányomért amit csak lehet,és a legjobb nevelést adni neki!

Majd kiderül,ha felnő,hogy sikerrel jártam-e!

Emőke

ezt csak arra írtam amit te írtál:

Érdekes, hogy főleg a "lökdöső" gyerekek szülei vannak kikelve, ti mit szólnátok hozzá, ha a ti gyereketeket lökné fel a másik?

Az más, a családomhoz könnyebben tudok.

De ezt most nem kell ennyire lesarkítani.

Nem falakat építek, hiszen pedagógus vagyok, gyerekekkel dolgozom, szeretem is őket. Szerintem nem szerénytelenség, de ők is engem.

Egyszerűen, ha már kikapcsolódom, akkor nem szeretek alkalmazkodni, ha egyszer nem muszály és a kertem meg csak egy lépésre van.

Biztosan nem lennék boldog, de nem hiszem hogy elkezdenék ordibálni az anyukájával.

Ha az anyukája bocsánatot kér és helyreutasítja a csemetéjét,nem hiszen hogy gondot csinálnék belőle. De attól még nem fogok szeretni játszótérre járni, mert nem szeretek alkalmazkodni... jobb a kertem, ahol azt csinálunk a gyerekekkel amit akarunk, szabadabb és kész.

Egyébként az én gyerekeim sosem löktek fel mást, még csak véletlenül sem... igaz a 4 hónaposról még nem nyilatkozhatom előre...

Na többek között ezért is örülök, hogy vettünk egy családi házat és nem kell játszótérre szaladgálnom a gyerekekkel és alkalmazkodnom másokhoz, meg eltűrnöm a viselkedésüket (mármint ezt a felnőttekre értem nem a gyerkekre!).

Na azért szoktunk néha menni, de akkor a férjem is jön.

Igaz nyögjük a devizahitelt mint sok más sorstársunk, de még mindig úgy vagyok vele, hogy ez a ház és ez a hatalmas kert mindent megér...

Mintha csak az én történetemet olvastam volna. Nekem van egy 2 éves kisfiam és egy 8 hónapos kisfiam. A nagyobbik elég eleven, még nem beszél és mindent indulattal és lökdöséssel fejez ki. A szitu a következő volt.

Szép barna hátrányosan helyzetü család ( anyuka nagymama 5 pulya) a játszótéren játszanak. A kisfiam odamegy az ő kisfiúkhoz( kb 1 idősek) És belöki a homokozóba. Én közben ülök a padon kezemben az akkor 6 hónapos fiammal és etetem. Megláttam mi történt és rögtön elkezdtem a fiamat rendre tanítani. Erre a drága nem idén barnult anyuka b@zbeg és társai kíséretében elkezd nekem és a nagyfiamnak jönni. Elhotdott mindennek engem, kérdezte milyen anya vagyok én, mért nem nevelem a fiam, normális e egyáltalán a gyerekem, mért engedek egy állatot a gyerekek közé stb. Én csendben és mosolyogva tűrtem egy darabig mígnem betelt a pohár és visszabeszéltem. Erre ő még jobban kikelt magából és azt kérdezte mi van a kölykömmel? Utálja a gyerekeket? Én csendben csak annyit válaszoltam. Nem. Csak a cigányokat... Most erre mit kellett volna mondanom? Ha valaki van olyan degenerált, hogy nem fogja fel, hogy egy akkor 22 hónapos gyerek még ilyen, főleg a dackorszak közepén és hiába szólok rá, ő akkor is csinálja mert a határokat próbálgatja akkor nem tudom, ki neveli az ő kölkeit?!

És még mennyi ilyen lesz... és még komolyabb kérdésekben is mint pl. a nevelés és stb.

Vértezd fel magad, de az idő majd úgyis megteszi.

Én biztosan visszavágtam volna, hogy biztosan klímakszos a néni, azért izzad ennyire. Bár nem tudom mennyi idős volt...

Meg nem is értenek már hozzá... mindig mondják nekem is hogy én is felneveltem két gyereket. Igen de mikor volt már az, az ember olyan dolgokból kiesik, hogy nem is gondolná.

nekem sikerült pár kacagós percet szerezned :) sőt, kimondottan jól esett, hogy ilyen anyukák is vannak. nálam még csak útban van a baba, és kissé el voltam keseredve másokat hallgatva/olvasva, hogy te jó ég, tök egyedül leszek, mert ezzel a sok szuperhős-önfeláldozó anyukával én nem akarok beszélgetni, barátkozni.

valahogy mintha az sikkadna el a könyvekben, internetes oldalakon, meg a jótanácsosztogatóknál, hogy az, aki anya lesz, azért nő és ember is marad...

Sziasztok!

Örülök, hogy elolvastam a cikket és a kommenteket a napokban. Ha nem tettem volna, akkor a tegnapi esetet másképpen reagálom le.

9 hónapos a fiam és mindenki tudja, hogy mostanában milyen esős, hideg időnk van. Na én ennek megfelelően beöltöztettem tegnap a Fiamat overallba. Kapucnija van a cuccnak, de azt nem adtam föl rá, hanem egy sapkát, a kapucnit csak ráhajtottam, hogy ne nyomja a babakocsiban a hátát(megjegyzem szerintem az sem lett volna túlzás, ha még azt is fölteszem. Orvosnál voltunk és jöttünk hazafelé, a liftbe meg beszállt mellénk egy nénike. Felkiáltott: Atyaisten! Miért kell ennyire beöltöztetni ezt a szegény gyereket!?

Én: Azért, mert hideg van és nagyon fúj a szél.

Néne: De hát nincs annyira hideg, hogy két sapka is kelljen! Látja én is meg vagyok izzadva. Mi lesz vele télen?

Én: Ha nem látná Ő egy picike baba és biztosan nincs melege, mert nem mozog úgy, mint Ön tehát nem izzad meg. A másik meg az, hogy a kapucni nincs a fején, csak ezért vettem ki, hogy ne nyomja a hátát, mert az nem kényelmes a babáknak.

Persze dohogott a nénike továbbra is, hogy mi lesz vele télen, ha már most így beöltöztetem?

Szóval régebben komolyan elgondolkodtam volna azon, hogy miért is öltöztettem be a gyerekemet ennyire, főleg ha mások is megszólnak. Most meg abszolút nem érdekelt a véleménye, csak szépen higgadtan válaszolgattam.

Csak ilyenkor kinyílik az a bizonyos bicska. Mi köze hozzá???? Bárkinek is nemhogy egy idegen embernek, aki akkor látott bennünket először.

Ha rossz anya vagyok ez miatt, vállalom. Bár szerintem rosszabb lennék akkor, ha megfázítottam volna a 9 hónapos, babakocsiban egy helyben fekvő babámat azért, mert más FELNŐTT embereknek melegük van.

Ez tényleg így van, egyetértek.

Talán ezért is bizonytalanodunk el olykor, mert nem tudjuk, jót vagy rosszat teszünk-e...:(

Nagyon szépek a gyermekeid!