Hogyan NE legyünk tökéletes anyák (beszélgetős fórum)

Én se szeretem a reklámanyukákat ("amikor Manócska még a pocakomban volt..." - grrrrr), de meg kell mondjam, én nagyon élvezem még mindig az itthonlétet, 3 és fél éve. Sokkal több értelmét látom, mint a munkámnak, és nincs főnököm. Igaz, folyamatosan az anyagi csőd szélén állunk és rémesen nézek ki, de nem kell sokszor figyelmeztetnem magam, milyen boldog időszak ez. Amikor úgy éreztem, jól esne egy kis munka, heti egy napra visszamentem (délutántól reggelig). Amikor szabadságra van szükségem, szabira is megyek és nincs lelkifurdalásom miatta. Igaz, általában nem az a célom, hogy a gyerekektől szabaduljak, hanem hogy a házimunkától.

Az a titkom, hogy kezdettől fogva nagy ívben tojtam a jótanácsokra. Igaz, volt, hogy hibáztam, de legalább a hiba is az enyém volt. Ezen kívül az ún. kötödő nevelés szerint élünk, ami nagyon megkönnyíti a gyerekekkel való együttlétet (nem előre határoztuk ezt el, hanem így alakult).

Szóval én nem panaszkodhatom.

=DDD

Ez nagggyon jó volt!!!!!!!!!!

2006tól - az mennyi is? :-D -, 4 éve vagyok itthon 2 kicsivel, nem egész 2 év korkülönbséggel születtek...

Magyar szakos tanárként lassan már a nevemet sem tudom leírni. :-S

...és mielőtt még valaki megvet, hogy ennyi "szabadidő" mellett miért nem művelem magam (vagy gyakorolom az írást :-P), a tervezett szakbővítés nem sikerült, idegen nyelv nem kell (legalábbis kurzuson szerzett papír az oktatásba), egy szakácskurzusnak pl. meg mi hasznát venném?

Gratulálok a cikkhez, nagyon eredeti! :-)

Ez szuper és nagyon igaz. Nekem egy gyerekem van, hamarosan szeretnénk neki kistestvért és már most tudom, hogy napi 24 óra kevés lesz. Kérek még pár órát :-)

Udvozlet a cikk írójának, lelkembol szólt. Én is kaptam annyi "hasznos" tanácsot, hogy tele vele a padlás, de szerintem mindenki hallgasson az osztoneire a gyerek nevelésében. Elvégre a legjobbat akarjuk nekik. Az pedig nem onzoség, hogy valaki kicsit magával is akar foglalkozni, attól még nem lesz roszabb anya, sot. Szóval ne haggyjuk magunkat meghujíteni a médiától. pusz mindenkinek

Tök jó ez a cikk:-)

Megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül a "nem tökéletes" anyák sorában:-)

Jé! Ezek nem az én gondolataim voltak? Nagyon ismerősek, sok más esettel súlyosbítva:)

Ráadásul én 4-szeres elkövető vagyok, tehát a cikk kiegészül: "a társadalom nyakán élősködő", "minek ennyi gyereket szülni" "csak a gyesért csinálja, hogy ne kelljen dolgoznia" stb. beszólással.

Szerencsére egészségesek, értelmesek, szépek és a mieinkek a párommal.

Az én felfogásomban az anyaság így néz ki: én nem anya vagyok, hanem egy gyermeklélektannal foglalkozó tudományos kutató munkatárs. Aki a munkáját kötetlen időben végzi, elméletben és terepgyakorlaton. Elismerésem nem mérhető anyagi javakkal, megfizethetettlen. Végső eredmény munkásságomról későbbi időpontban jelentkezik. Főnököm felsőbb hatalommal bír, felé tartozom elszámolással. Elszámolni csak a legvégső esetben kell.

Munkámat minden nap díjazzák, de ezek az eredmények egyszerű embereknek nem elérhetők.

Ugye hogy másképpen hangzik?

Inkább ezeket a sorokat kellett volna kiadni az ugyanezen című könyv alatt futó rettenet helyett, amit a felénél abbahagytam.

Mikor megvettem pont ilyen írásra számítottam volna... Végül örülök, hogy valaki megfogalmazta.

Ne aggódj, ez csak az első babánál van így ( az ellentétes jótanácsok).

Emlékszem, az elsőt mikor toltam a babakocsiban, szembejött a Marika néni, meglátta és rögtön felkiáltott: Úristen! Ezen a gyereken nincs sapka?!!

Na, rögvest a fejébe nyomtam...Mentem tovább. Meglátta a Julis néni, az is megrökönyödött: Úristen! Nem sül meg szegény gyerek ebben a sapkában? Erre levettem...

Megyek tovább, szembe jön a harmadik ismerős: te jó ég! Nem fázik ez a baba? Miért nincs betakarva?

Gyorsan betekarom...Alig lépek kettőt, jön a negyedik ismerős:Szent Ég! Ilyen melegbe be van takarva?......

Édesanyánk és "Anyós pajti" szintén nagy segítségünkre van, amikor kérdezgetik, már megint szopik ez a gyerek? Ennek a babának már 4 órát ki kellene bírnia...Na ekkor hagyom üvölteni 3 órát, a 4. már nem megy. Zárójelben jegyzem meg, hogy anyáink (tisztelet a kivételnek) max.6 hétig szoptattak, mert őket másképp tájékoztatták a tejlázról és hasonlókról....

A lelkiismeretfurdalás az a mai napig megvan...pedig már 10 évesek.

A szomszédasszonyt ha hívom a tornára, azt válaszolja, hogy ő a kertben fog ugrálni....

Na, akkor én most szar anya vagyok??