Helytelen, idegesítő szavak (beszélgetés)

Ez az ismi még nekem is új az ismerősöm kifejezést helyett.

+6...

Ismim törli magát a wiw-ről. A leveleit nem szeretném törölni. A levelek törlődnek, v. +maradnak, csak fa. neve lesz +szünt felhasználó?

Ezt most olvastam!

Szép!

A szomszédom névtábláját olvasva tulajdonképpen előjátékot csinálok?

Majd elfelejtettem,a szomszédomat Pething Eleknek hívják.

Miért szunyi a szúnyog?

Mert sunyi is, meg szúnyog is...

Most találtam ezt a szöveget:

"... szúnyogirtó van, de már emellett is eléldegélnek a szúnyik. . . inkább csak bekábulnak ..."

Elkábul az nem jó,vagy túl hosszú?

Miért szunyi a szúnyog?

A sok megfelelő igekötő helyett miért mindenhova a be igekötőt kell használni?

Beájulok,bepróbálkozott,bejön stb.

Miért "bejött " ami bevált?

Miért "bejön",aki szimpatikus?

Miér szimpi ,ha már szimpatikus?

Mi már más dimenzióban élünk.

A randavú az már nem is randi,hanem tali.

Az udvarlás időszaka az ma "járás".

Egy csokor virág a kedvesnek az már nem egy szál rózsa ,hanem meghívtam a csajomat pizzázni.

Aki nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik,az nem illetlen,esetleg neveletlen,hanem azt mondják: bunkó gyökér.

Hát elég nevetséges lenne, ha egy mai fiatal fiú azt mondaná a lánynak: "Meghívlak egy randevúra"

Nem vagyok prűd, így engem ezek nem zavarnak..

Nem kell messzire menni, a médiánok is néha borzasztóan, nagyon rossz magyarsággal beszélnek. A hajam égnek áll.

Ugyanakkor az újságban is olvashatod.

Amikor lányt hív találkára valaki, akkor talizás helyett sokkal szebb, tartalmasabb és udvariasabb, használni a randevú kifejezést.

Sok mindenben igazatok van. Jó,hogy rávilágítotok erre.

szopizás/szopiztatás=szoptatás, etetés.Én ettől megőrülök.

Pocaklakó=gyerek,kisbaba, baba

Nem kedvelem ezeket!

Én például hiába tudom, hogy az eszek-iszok már jó ideje helyesnek számít, feláll tőle a szőr a hátamon. A könyörgöket és a könyörgömöt is el tudom fogadni viszont - pont a lenti okokból -, sőt, a nyelv változik nagyon gyorsan: tizenöt évvel ezelőtt levert a víz, mikor a gimis tanárom azt mondta, hogy "avval", ma meg kimondottan szépnek, kifinomultnak és kulturáltnak találom.

Az írásbeli, sms-es, internetes kommunikációnak pedig szerintem teljesen más, manapság már önálló életre kelt stílusa van: a folyamatos kisbetűvel írás, káromkodás, faterozás, muterozás, a szlengkifejezések (pl "ezt benézted") kimondottan szórakoztató, saját stílusjeggyé tudnak összeállni, ha megfelelően vannak alkalmazva; biztos vagyok benne például, hogy onceuponatime a valós életben nem úgy beszél, mint egy kocsis, de a naplójában remekül pörgeti az álprolis, vulgáris kifejezéseket, és ettől olyan szórakoztató.

A legfontosabb szerintem a stílusérzék, a tudásvágy, persze a konkrét lexikális ismeretek is jól jönnek (például a helyesírás ismerete), no persze nem árt némi irodalmi olvasottság és a szabatos fogalmazás készsége. Véleményem szerint ez rengeteg esetben hiányzik, bár láthatóan sokan enélkül is remekül megvannak (v.ö. "boldogok a lelki szegények"). Nagyon nem látom értelmét vérre menően összekapni a helyesíráson, de amikor valaki váltig bizonygatja, hogy a "kulturálist" "kultúrálisnak" kell írni, akkor azért mosolygok magamban, és mindig arra gondolok magamban, amit a matektanárom mondott, amikor felkanyarítottam a táblára, hogy aszongya a Pí az kábé 3.14, és aztán nem jött ki az egyenlet, hogy "Látja, fiam, a tények makacs dolgok".

:)

Ez nagyon jó!!

Persze különbséget kell/ene tenni a szleng, a népies kifejezések között.

Azt értem, hogy sms-ben rövidítve írunk.

Már nincs Lőrincze Lajos és Grétsy László, aki felhívja a figyelmet anyanyelvünk helyes alkalmazására.

Nincs szálka, a könyörgök-könyörgöm-történetről Nádasdy Ádám írt egy nagyon szépet:

"De ha azt mondaná valaki, hogy "nem tudunk rendesen magyarul", "mindnyájan hibásan használjuk anyanyelvünket", "csúnyán beszélünk-írunk", arra már nagyon sokan bólogatnának, és meglepôen messzire elmennének e téren. Nemrég csináltam egy fordítást a Szentivánéji álomból, és egy kolléga megtisztelt azzal, hogy elolvasta és bíráló megjegyzéseket fûzött hozzá. Stiláris és rímtani kérdéseken vitatkoztunk, míg egyszercsak azt mondta: na itt viszont, ne is haragudj, de egy nagyon ronda nyelvtani hibát követtél el: "Könyörgöm, válaszolj!". Ez helyesen úgy volna, hogy "Könyörgök, válaszolj!", hiszen a könyörög nem ikes ige. Tátva maradt a szám. "Dehát ezt így szoktam mondani --- védekeztem --- mert mindenki így mondja!" "Az lehet, de annál inkább helytelen. Javítsd ki." Nem kevesebbet állított, mint hogy primitív igeragozási hiba csúszott az --- egyébként színvonalasnak ítélt --- szövegembe. Úgy éreztem magam, mint a zongorista, akinek azt mondják: jól játszotta az Appassionatát, de ciki, hogy nem tudja, hogy a kottában a nagy "C" betû a 4/4 rövidítése.

Végül persze meggyôztem, mert azért vagyok nyelvész: rámutattam, hogy a könyörög igét mindenki iktelenül ragozza, én is (tehát Én minden reggel könyörgök neki --- senki se mondja azt, hogy Én minden reggel könyörgöm neki), amikor e szó valóban ige. A "Könyörgöm!" azonban leszakadt ennek az igének a ragozásáról és önálló kifejezés lett (szakszóval: megszilárdult ragos alakulat), mely már független az ige ragozásától. Olyasféleképp, mint ahogyan a "lásd..." kifejezést olyannak is mondjuk, akit nem tegezünk, hiába elvileg tegezô formájú benne az ige, vagyis például "Kérjük, ellenôrizze adatainak helyességét (lásd a túloldalon)." --- és nem "lássa a túloldalon".

A kollégát meggyôztem, de érdemes elgondolkodni, miért a nyelvhasználat maradt az utolsó virágzó területe az egymás sakkban tartásának és bírálgatásának, a "gutaütést tudok kapni, ha valaki..." viselkedésnek. Talán azért, mert tulajdonképpen nincs tétje, sem az egyén egészségét, sem a nemzet sorsát, sem a család jövôjét nem befolyásolja. Azért fontos, mert szimbolikus, és azért szimbolikus, mert súlytalan: olyan, mint hogy ki melyik focicsapatnak drukkol. Szerencsére nyelvi ízléskülönbségek miatt egyelôre nem törnek ki tömegverekedések."

vagy de? :)

Írott sajtóban és beszédben egyaránt gyakori, mintha a magyar elfelejtette volna az; nem a hazáért, az egészségért, hanem a haza érdekében, az egészség érdekében, stb.

Közben eszembe jutott az a régi mozgalmi dal, ami úgy kezdődött, hogy "a párttal, a néppel egy az utunk..." (Bakker, jól belénk verték...)

... egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk...

Az egyik oldalon a keresztelési ruhákról van szó: rugi és pulcsi... azaz rugdalózó és pulóver...

Már csak az a kérdés, hogy a mami és a papi ottevót...

160. westsidegirl 2010-07-03 23:00

"könyörgök". . . . egy ismerősőm mondja ezt állandóan. . az agyamra megy

Zsóka54 2010-07-04 14:14

"Igen, tudom, hogy.....így mondják, de könyörgöm!! ..."

Azért tudunk ám egymás "agyára menni"))))

(Nem megsértődni ,de olyan jó észrevenni a szálkát!)

"igy mondjak, vater und mutter "

Biztos,hogy így mondják?