Házas férfi-lehet nála esélyem? (beszélgetős fórum)

Nektek honnan ez a statisztika?

Ahogy én látom - meg kell mondanom azért nem vagyok benne nagyon - nem a külső a meghatározó, inkább az élethez való hozzáállás.

Én nem vagyok benne biztos, hogy így kellene meghatározni, hogy a kövér elhanyagolt és csinos nők. Szerintem a nem kirívóan csinos, megcsinált nők jobb meghatározás.

Azzal aki mindig toppon van azzal az a baj, hogy annyit törődik magával, hogy nem jut ideje másra, ezért a párja keres olyat aki vele is törődik.

Bocs még csak az előző hozzászólásodat olvastam, már látom tudod is a választ.

Te hány éves tapasztalattal bírsz, mert a más kárán tanulni csak kevesen tudnak és nem is biztos, hogy az ráhúzható a te kapcsolatodra, párodra, magadra.

A másik meggyőződésem, hogy mindenki aki vált, az csak azt mondja ki mit tett rosszul a másik akit elhagyott, de azt csak kevesektől hallom ő miben hibázott és mit nem tesz a következő kapcsolatában, pedig ez utóbbi legalább annyira fontos, mint az előbbi, ha nem mégfontosabb.

Én 12 éve vagyok a férjem mellett és 10 éve házasok is vagyunk. Emellett két gyermekünk is van. Túl vagyunk az első gyerek szindrómán, a hetedik házassági évfordulón és néhány mélyponton is. Most a tizedik házassági évfordulónkon számot vetettünk és megállapítottuk, hogy elégedettek és boldogok vagyunk mind a ketten.(És szerelmesebbek mint valaha!!!)

Tehát innen a tapasztalalt.

Ezt a kérdést szerettem volna én is feltenni:-))

Gondolom nagy tapasztalattal bír a hölgy,ilyen határozott vélemény alapján.Mert ezt csakis több évtizedes tartós párkapcsolat után alakulhatott ki.

Azt azért nem írtad meg, hogy hány éve "teszel érte" hogy jó legyen a házasságod vagy csak kapcsolatod.

Mert te a saját tapasztalatodról beszélsz, én meg nem. Miért hiszed azt rögtön, hogy magamról beszélek? Nem, nem , mint említettem, sok mindent látok és tapasztalok. Igen, az okos ember más hibájából tanul. Ha minden kapcsolatban ennyi idézlek "probléma" lenne, mint az enyémben, akkor nem lennének válások és megcsalások. Ez nem jelenti azt, hogy ne járjunk nyitott szemmel és füllel.

Nos, hány éve tart az a nagy tapasztalat?

Köszi a "jókívánságot". Én mégis remélem, hogy nem jutok ide, sőt teszek is érte, persze nincs semmi kizárva...

Én azt kívánom neked, ha probléma van a kapcsolatodban, akkor jussak eszedbe és hátha segít amit mondtam. Sok szerencsét a jövőben.

És akkor majd hibáztasd magad, hogy mit nem tettél jól, hiszen te biztos tökéletesen mindent jól csinálsz. Sokan gondolták már így. Próba, szerencse.

Valóban sok elhanyagolt , elhízott és ápolatlan , mondhatom bunkó feleség van. Tiszta boszik. A munkám során sokszor tapasztalom, hogy beszélnek, bánnak szegény férjükkel. Nekik van min elgondolkodni. Sajnos nem őket csalják meg többnyire:)

:) a csudát, nagyon sok feleség van, akik meg is érdemlik, hogy otthagyják őket, de nem mindegyik. Az évek során sok esetet láttam, a legodaadott és legszebb, legcsinosabb feleséget is képes megcsalni a férje, hiába gondolja, hogy minden a világon a legnagyobb rendben van, boldogan élnek, a férj is boldog, egyszer jön a csábítás és lehet, hogy a sokadikra, de nem tud ellenállni.

Ja, és ne legyél benne biztos, még hátha megtapasztalod egyszer... reméljük akkor, amikor a legnagyobb boldogságban érzed magad és a családod, gyermekeid. Ha lesznek, vagy vannak.

Hàt ez durva volt. Mennyire kell felnõnöm, hogy a te szuperagyadat utolérjem?

Melyik hozzààllasomra gondolsz? Arra, hogy nem a feleség a hibàs, ha megcsaljàk? Ez a véleményem, persze a szeretõk biztos úgy gondoljàk, hogy szegény pasi ràkényszerült és szegény szeretõ, akinek osztòznia kell a pasin, igy a mit sem sejtõ feleség a hibàs... Beteges, önigazolò magatartàs gyenge jellemeknek.

kiscidri, majd ha nagycidri leszel megérted.

Köszönöm.

Érdekes így olvasni,hogy a felénél járok..én inkább remélem,hogy a vége felé,már túl sok mindent csináltam,éltem meg,elfáradtam.

Inkább rákényszerültem a változásra.Csináltam a "rendes életet",de sehogy sem akart igazán sikerülni,sokszor pofára estem,úgyhogy tulképp magától ment végbe rajtam a változás.Nagyon erős,testi-lelki viharral együtt járó volt a késztetés,hogy váltanom kell.

A kötöttségeimet én választom:a monogám kapcsolatot a szerelmemmel,a színvonalas munkát a munkahelyemen-függetlenül attól,h ezért hogyan értékelnek,vagy becsülnek.De nem teszek oylasmit,ami nekem nem fontos,nem jópofizok,hadd gondoljanak mogorvának,önzőnek,iylesmi.

HM..nem igazán érdekel,hogy ez "jó út"-e.Mostmár csak az számít,hogy nekem jó legyen,tudjak benne élni,és boldog lenni.Életem első felében nem ez volta fő cél.

Jó az,ha már első nekifutásra megtalálja az ember,hogy ki ő,és nem keveredik bele az életbe :)

Félúton jársz az életben, talán nem volt késő, bár még nem tudhatod, hogy jó út-e amelyiken jársz, még az élet másik fele vissza van.

Sok sikert hozzá.

Valóban van, aki másként akar élni és azért változtat. Új életforma, kevesebb kötöttséggel. Én azért nem értem ezt meg, mert nem érzem, hogy változtatnom kellene, teszem, amit jónak látok és maradok a realitás talaján.

Jó oylan szempontból,hogy önmagam vagyok nagyobbrészt..nem érzem azt szinte soha,hogy most valamilyennek látszani kéne valaki előtt.Nagyjából azt mutatom,ami vagyok.

Viszont elveszett közben pár dolog(illúziók,tervek) amit jó volt érezni,amikor még hittem bennük.

Nem bántam meg,sokkal magabiztosabb vagyok,nem függök semmitől(jó,az alap anyagiak megszerzésén kívül),nincsenek félelmeim,tudom,mit akarok,és mit nem,szabadabb ember vagyok.