GYES-szindróma...avagy a négy fal, a gyermek és az anyuka (beszélgetős fórum)

Szia!Az nem túl jó...Legalább a férj legyen az,akivel kicsit lehetne beszélgetni :)

Mondjuk nekem rossz kedvem nincs,csak ha esetleg nem tudunk kimozdulni rossz idő miatt...

Engem kicsit feldobott ez az oldal,hogy itt lehet beszélgetni bármiről :)

Épp a múltkor mondtam a páromnak,hogy már lassan beszélgetni is elfelejtek...:))

Igen,nekem is legjobban ez hiányzik,de most mint írtam is,egy darabig leszünk együtt (amíg nem lesz munkája) annyit,hogy még lehet,hogy meg is unjuk egymást :)))

Csak sajnos ilyen áron lesz több ideje,ez se jó így...

Elhiszem,anyós mellett nem könnyű :( Ilyenkor pár hónap is soknak tűnik...

Én sem sokáig tudnék együtt lakni senkivel,se anyóssal,se anyukámékkal,pedig nekem mindketten nagyon jók,segítőkészek!

Kicsit azért irigykedek ilyenkor...kertes ház...de legalább már ott lebeg a végcél a szemed előtt :)))

Szia!Szerintem is még egy kis türelem és minden sokkal jobb lesz! :)

Vigasztaljon,hogy lesz egy szép saját házatok,kerttel :)

én is vágyom egyszer kertes házra,mert az ötödik emelet is eléggé börtön számunkra,három gyerekkel.

Kitartást még egy ideig az anyósod mellett...

Sziasztok!

Én is be vagyok zárva a 4 fal közé, ráadásul anyóséknál lakunk, mivel építkezünk. Az egész ház hideg, így nem szívesen megyek ki a szobából, ahol csak azért fűtűnk, mert van 2 pici gyerek. Anyós mindenen spórol, de elég drasztikusan!Nem baj ha fázol, lényeg, hogy ne kelljen sokat fizetni!

Na de nem is ez a lényeg! Párom építi a házunkat (kőműves) és így meló után megy a házhoz tevékenykedni. Sajnos alig beszélünk, kettesben alig vagyunk. Már nagyon unom ezt a helyzetet! Tudom, hogy idén költözünk, csak ez tart életben! Elkéne mennünk több helyre körbenézni, tudjátok fürdőszobaberendezések, járólapok, csempék ilyesmik, de ott a 2 gyerek. Anyósom meg úgy veszem észre nem szívesen van velük. Tegnap is mondta, hogy lefárasztották a gyerekek! (Jelzem 3 gyereke van). Szóval most már csak akkor hagyjuk itthon őket, ha nagyon muszáj!

De akkor én hogy kapcsolódjak ki? Szoliba is 1x voltam, de akkor is futottam oda-vissza, örültem, hogy vigyáznak a picikre. Szóval nem tudom hogyan kapcsolódhatnék ki:(

Azért ennyire ne fordulj magadba,ilyen csinos,fiatal nő,büszke lehetsz a két szép gyerekedre!

Most már tényleg használjátok ki a jó időt,menjetek a gyerekekkel mindenfelé!

Szia!

Ebben a téli időszakban én is sokszor voltam így...

És már én is olyan apróságokon tudtam vitatkozni,pl.nem viszi ki a poharat,nem csukja be a szekrényajtót,meg a gyerekekkel is....,amit azelőtt észre sem vettem.Persze,utána belátom,hogy hülyeség vitatkozni az apró dolgokon,de hát ha egyszer nekem ezek töltik ki a mindennapjaimat!Amikor dolgozni jártam,fel sem tűntek ilyen semmi dolgok...

A városba? A karácsonyi rohangálás után először,végre sikerült eljutnom tegnap a lányommal :))

hu ez nem jo hír,sajnálom dehát ezzel nem sokra mész.

majd csak kitaláltok valamit

most,hogy kijott a tavasz kezdem magam jobban érezni,nem tesz jot nekem ez a magány,nemis vagyok egyedul itt a fiam,de mégis,az utobbi idoben mindent olyan borusan látok,képes vagyok szomorkodni egész nap,és még a halál is sokat jár az eszemben,hogy hogy szalad az ido,milyen kevés idonk van hátra...orulet mi

így csak lefelé lehet menni,nem huzna vissza valaki?

de kell lennie még eromnek ha egyedul másznák vissza az engem csak még erossebbé tehet,így elkezdtem kimászni a godorbol nehéz,de megcsinálom

aki érti e sorokat vagy magára ismer jelentkezzen

Nagyon sajnálom, ez nagyon rossz hír.

Nagyon szorítok hogy gyorsan találjon valami más munkát.

Köszi,hogy írtatok :)

Hétfőn még úgy volt,hogy készüljek majd,mert elmegyünk egy szórakozóhelyre szombaton,ahol az R-go lép fel (de tök mindegy,ki lépne fel),erre tegnap kiderült,hogy dolgoznia kell a páromnak.Már többször is volt ilyen,úgyhogy már annyira nem is lepődtem meg...de most meg annak kell örülnöm,hogy van munka...mert az is most derült ki,hogy felmondanak nekik :((

Most "kihasználhatom" majd,hogy nem leszek egyedül,na de ilyen áron??

Sokkal rosszabb lesz ez a bizonytalanság...

Sziasztok.

Nekem 2 kisfiam van, a kicsi most 1 éves! Nekem is vannak/voltak ilyen problémáim, de szerencsére a férjem nagyon megértő és segítőkész!

Amióta a pici nem szopik, azóta neki fogtam fogyózni, ami azzal jár, hogy hetente minden szombaton elmegyek úszni, tornázni vagy egyszerűen csak emberek közé. Én a szülés előtt (és még most is) a helyi fürdőben dolgoz(om)tam, így nagy igényem van az emberek társaságára!

Előtte én is be voltam savanyodva! Nem tudtam, éppen hányadika van, milyen nap, semmit! Az óvodába is többnyire apa vitte a nagyfiút, így itthon punnyadtam és egyre elviselhetetlenebb lettem! Néha mi is összevitáztunk apró dolgokon, mert már apának sem volt türelme a hülyeségeimhez.

Amióta kicsit kimozdulok, sokkal jobban érzem magam és a családot sem bosszantom! A férjem már ki volt akadva arra a kérdésre: " Mi újság a városban?"

Én javaslom, ha van hova tenni a gyerkőcöt, ha csak 1-2 órára is, ki kell használni a "szabadságot". A babázás az apukáknak is kijár. Nekem eleinte az is nagy segítség volt, hogy apa elvitte fiúkat sétálni! Addig beszélgettem a barátnőimmel, vagy pihentem egy kicsit.

sziasztok

én egy 10 hónapos kislány anyukája vagyok. én 70 km-re kerültem a családoktól, régi barátoktól, de így is feltalálom magam. m iis sokat sétálunk, ha lesz végre itt játszótér majd oda is megyünk...

mostanában érzem én is úgy hogy jó lenne babó nélkül is kimozdulni, és férjem heti egyszer szívesen bevállalja a gyereket, így el tudok menni ide -oda (pl. kozmetikus, fodrász, mozi...).

valami nincs rendben nálam sem,de pontos diagnozist nem tudnék felállítani

van két gyonyoru gyermekem isteni pasim és mégis néha olyan magányos vagyok...

Tényleg szerencsés vagy.

Nálunk anyósómék vállalkozók, éjjel-nappal dolgoznak. ANyukám 3 műszakban, hétfőtől-szombatig. A vasárnap szabad, akkor csinálja meg azt amire hétközben nincs idő.

Szerencsések vagytok,hogy találtatok jó bébiszittert :)

Végül is ha minden kötél szakad,én is oda tudom adni a bébiket anyukámnak,de nem akarom egyszerre hárommal fárasztani.

A nagyok többször ott szoktak lenni,már egyedül elmennek,de a kicsi még nem aludt ott.A másik mamájánál már aludt kétszer is,de ő meg messzebb van tőlünk.

Majd ha nagyobb lesz,biztos könnyebb lesz :)

nekünk van erre szomszéd kislány(19 éves)

és ő szokott rájuk vigyázni ha esetleg elmegyünk valahova.pl biliárdozni moziba stb...

éjszakára:)

pénzt szoktunk adni neki nem egy nagy összeget de zsebpénznek jó-. és már ismeri a gyerekeim.

Szia!

Mi is jövünk-megyünk azért,játszótéren vannak ismerősök,de nekem konkrétan a gyerekmentes kikapcsolódás hiányzik,néha-néha egy mozi,vacsi,buli...ilyesmi,kettesben.Persze nem rendszeresen,csak pl.2-3 havonta.

A párom nekem is sokat dolgozik,hétvégeken is sokszor,ha meg éppen nem, nem igazán van kedve kimozdulni,örül,ha hazaér és ledobja magát.

Szia!

Igazából nálam is csak akkor van egy kis szusszanás,amikor alszik.Ha valami dolgom van,anyukám tud rá néha vigyázni,de őt sem szeretem rángatni...Meg hát dolgaim után rohangálni,az nem igazán kikapcsolódás...

Ha meg sikerül valahova kimozdulni,akkor meg tényleg azon jár a fejem,minden rendben van-e.

szia!

én szerencsére nem:))

n mindig jöttem mentem sokat dumcsiztam.

pedig nekem tényleg rossz volt mert 2 és fél éve lakunk vidéken és hát ismerősnek nyoma sincs:(

de elkezdtem itt is járni szoliba , meg a játszótér sok sok csajszival sikerült ugy ahogy jókat beszélgetni:))

Ha néha el is szabadulok valahova már fél óra núlva nagyon hiányzik a gyerek, és egyből telefon hogy minden oké e, de sokszor akkor is nehéz.

Azelőtt nagyon pörgős életet életm, a munkám miatt nagyon sok emberrel találkoztam, a magam ura voltam. Most meg egy 84 cm-es törpember határozza meg még azt is hogy mikor eszem.

Tényleg, nem nagy dolgokra vágyom, csak pl olyanra hogy el tudjak mosogatni ne 3 felvonásban, hanem egyszerre, és közeb esetleg azt hallgthassak amit szeretnék, és pesrze halljam is.

Szia!

Igen, érzetme és érzek. Van egy imádnivaló 14 hós kisfiam. Felmőtt ember a férjem, és szintén a boltos néni. Nagyon nehéz. Nem tudom néha egy kicsit se másra hagyni, csak én-én-én. A férjem nagyon sokat dolgozik, még hétvégén is, egyedül vagyok a gyerekkel.

Néha jó lenne bekapcsolni a rádiót, és bömböltetni, vagy leülni és nyugodtan végignézni valamit. Vagy egyszerűen csak nyugopdtan hajat mosni úgy, hogy a gyerek nem csimpaszkodik a kád szélébe.

"szerető férj, gyönyörű gyerekek, normális körülmények, mégis mi a bajom? Miért vagyok ilyen fásult? Aztán kiszámoltam: három hete nem beszéltem felnőttekkel, a férjemen és a boltos nénin kívül. Arra pedig, hogy mikor mentem el valahová egyedül, már nem is emlékszem..."

Sziasztok!

Ezt most találtam itt a neten.

Mostanában nálam is egyre többet előjönnek ezek a gondolatok.Mielőtt bárki félreértené,nem unatkozásról van szó,imádom a gyerekeimet,imádok velük lenni,24 órában lesem gondjukat,bajukat,örömüket,bánatukat-és legtöbbször egyedül-de néha azt érzem kellene egy kis kikapcsolódás...

Éreztetek már ti is ilyesmit,vagy hasonlót?